Magyarország és a Nagyvilág, 1879 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1879-10-19 / 42. szám
э Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület. XVI. ÉVFOLYAM. 1879 12. SZÁM. BUB AUST, OKTÓBER 19. Előfizetési dij: Negyedeire 2 frt 50. — Felésre 5 frt. — Egész élre 10 frt. HANSLICK EDE. a magában véve szomorú tapasztalat az, hogy a könyvolvasás, a jó könyvek olvasása t. i., arányban a lapok terjedésével is csökken —legalább így állítja ezt a statisztika, természetesen szem előtt tartva a mind magasbra fejlődő emberiség olvasmányi szükségletét — némi vigasztalást lelünk benne, hogy az egy napi életre szánt hírlapi közlemények tárcza rovatában annyi tudományos műveltséggel s szellemességgel találkozunk, hogy a könyvolvasás hanyatlását nem tekinthetjük olyannak, mely maholnap csak felületes, encyclopedikus műveltséget közöl az olvasóval. Az optimisták megfordítják e tételt és azt mondják: mekkora szerencse és nyereség a tüzetes tudománnyal való foglalkozásra időt nem lelő közönségre nézve, hogy a napi sajtó oly ismeretekbe ártja, oly dolgokat közöl vele, melyeket csak nagy idő után tudna megának megszerezni, mig így nem csak kenyere jut, hanem csemegéje is, anélkül, hogy a rendes foglalkozásból — mely minden erejét s idejét fölemészti — naponkint egy óránál többet kellene rá áldozni. Ily szempont alá esik a komoly tanulmányok eredményét s mély tudás gyümölcseit vonzó alakban nyújtó tárcza-rovat, mely a lapnak nagy publicitása által a sötétebb zugba nem csak bőven, de gyorsan is viszi el a világosságot. Azok közt, kik a fanyar tudást édesen tálalják be, minden habozás nélkül mondhatjuk, első helyet foglal Hanslick Ede. Az ..Ed. H.“ jegy, ha valamely zenei tárczaczikk elején ott van, kedves biztatás és oly élvezetes, mint tanulságos olvasmányra. Sokan írnak a világon zenéről, írnak impozáns alapossággal, nagy részletezéssel, úgy, hogy aki nem »czéhbeli«, sem nem sérti, sem nem élvezi. A kevesek közt ott látjuk Berlioz Hektort, ki elragadó hévvel, ragyogó képekkel irt czikkeket aJournal des Débatse czimű lapba. Ott látjuk Liszt Ferenczet, ki Chopinről s a magyar zenéről inkább költeményeket irt prózában, mint ismertetést. Maga Schumann, a nagy zenész, jeles ítész is volt, zeneköltő az ő fen iséges symphoniáiban, zeneiró a napi sajtó- HANSLICK EDE.