Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1880-06-20 / 25. szám
410AGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. 25. Szám. A nemzeti Muzeum nevezetes régiségi tárgy birtokába jutott. Midőn Buda és Pest városok egyesitése megtörtént, a budai városházban összehalmozott ócska tárgyak elárvereztettek, s ez alkalommal Wannek budai lakatosmester nagyobb mennyiségű vas- és fatárgyakat vásárolt össze. Ezek között volt az a vörösre festett tömör tölgyfából készült nehéz szék is, amelyen Martinovics és összeesküdött társai a vérmezőn lefejeztettek. Pulszky múzeumi igazgató e történeti nevezetességű tárgy nyomára lővén, felszólította a mostani tulajdonost annak átadására a Múzeum részére. Wannek e felszólítás folytán a szomorú emlékezetű széket, melynek egyik első lába hiányzik, a Múzeum küldötteinek készséggel át is adta. Magassága az ülésig körülbelül egy méter; az ülés lapja fél láb vastagságú, s elől a lábak behelyezésére félgömbölyüleg bevágva van; a két lábnyi magasságú támlában, a középen, a mell irányában a felső test hozzászorítására két hüvelyknyi mély bevágások vannak, ezeken fölül a kezek hátrakötése végett szintén két gömbölyded bevágás látható olykép, hogy a kivégzendők testükkel a széken a megkötözés után a legcsekélyebb mozdulatot sem tehették. A szék súlya 70—75 kilogramm. Kossuth atyjának síremlékét nagy közönség kegyeletes részvéte mellett leplezték vasárnap le Alsó- Dabason. A községnek már a reggeli órákban igen élénk képe volt. A falu népe ünnepi ruhába öltözött s a vendégek egyre érkeztek. Tizenegy órakor megindult a nagy menet a síremlékhez. Elöl két nemzeti zászló lobogott s egy megyei hajdú vitte Pestmegye koszorúját, utána a rendező bizottság elnöke és a pestmegyei alispán mentek, képviselők, majd küldöttségi tagok, — csak Czeglédről vagy ötvenen, — egyetemi ifjak, végül a nemzeti dalkör. Az akácz-erdőt képező temetőben már sok hölgy és nagy néptömeg volt. A fekete vasrácsozaton függtek a szebbnél szebb koszorúk. A szürke lepelben álló emlék közül négy hajadon fehér ruhába öltözve állott, hogy majdan az adott jelre leleplezzék az emléket. A koszorúk közt feltűnt a Kossuth Lajos által küldött fekete érez leveleivel s halvány rózsaszín virágaival; a jelenlevő unokáé : Ambrozovics Béláné, szül. Meszlényi Ilonáé, rózsából, fehér szalagján e felirattal: »Nagyatyámnak ;« az »Athenaeum« nagy cserkoszorúja, függetlenségi és olvasó köröké, gyóndabasi, a szarvasi nőké, honvédegyleteké, függetlenségi párté, szerkesztőségeké, több városé, Damjanichné és Zlinszky Istvánná urhölgyeké — összesen harminchárom koszorú. Ezek szalagjait Baracconeba szándékoznak elküldeni, míg a koszorúkat az alsó-dabasi templomban helyezik el. A sír körüli tisztáson nők ültek, köztük Damjanich özvegye, Zlinszky Istvánné, ki a szarvasi hölgyek küldöttségét vezette, sat. A nemzeti dalkör énekli az Erkel Kölcsey »Hymnusz«-át, s aztán az emelvényről dr. Halász Géza mondott lelkes beszédet. Először is Kossuth László életének főbb mozzanatait említő, megjegyezve, hogy nagytehetségű ügyvéd, szilárd jellemű, heves vérmérsékletű, igazságszerető férfi volt, ki minden gyermeke, de főleg fia nevelésére nagy gondot fordíta. Elmondta, mint költözött Alsó-Dabasra, hol baráti részvétet és szíves vendégszeretetet talált egész haláláig, midőn sírja fölött Székács József mondott beszédet. Mialatt ezeket mondta, egy öreg falusi asszony , özv. Szantner Istvánné egészen oda lett a sírástól s környezőinek elbeszélte, hogy fiatal korában ő szolgált Kossuth Lászlónál, ő szerezve be számukra az élelmiszereket s ő ápolta a mindig betegebbé váló öreg urat, kit utoljára úgy kellett ápolni, mint egy kis gyermeket, s ott volt mellette utolsó perczeiben is. Míg ezt beszélte, már áttért a szónok ama dicső kor ecsetelésére, melynek vezére Kossuth volt, ki — mint Zlinszkynéhez irt levelében valla — »atyjától tanulta a hazát szeretni rendületlenül!« Beszélt a szónok Kossuth anyjáról is, ki a női erények példánya volt és sok szenvedés után 1853-ban Brüsszelben, száműzetésben halt meg; a nővérek közül is csak egy él még: Luiza, Ruttkay Józsefné; mig Emilia (Zsulovszkyné) s Zsuzsána (Meszlényiné) Amerikában hunytak el. S meghalt időközben Kossuth Lajos neje és Vilma lánya is ; de él két fia, kikre »még nagy szerep vár« — mint a szónok mondá. A családból csak egy unoka van jelen az ünnepélyen, de jelen van szellemével és koszorújával az is, ki maga írta egy levélben : »Lélekben önökkel leszünk, csak igy lehet, csak így szabad ott lennünk !« A nemzeti dalkör ezután Huber Károly »Fohász«-át elénekelvén, Földváry Mihály alispán tartalmas beszédet mondott a rég porló hazafiról, ki irányt adott fia magasröptű lelkének s beoltá szivébe az önzetlen hazaszeretet szent tüzét, mely később dicsfényt árasztott e nemzetre. »Nem politikai tüntetés, úgymond, a hálaérzet vezetett ama férfi sirjához, ki nekünk Kossuth Lajost adta!« Végül a szónok melegen mondott áldást a derék apa poraira és élő fiára, kinek hazaszeretete fénylő csillagként ragyog. Majd Bercsényi Béla szavalta el Bartók Lajos »Kossuth atyja« czimű ünnepi költeményét; végül pedig a »nemzeti dalkör« éneklé el a »Szózat«-ot, amiben részt vett a közönség is, mely aztán emelkedett hangulattal oszlott szét. Bartók szép ünnepi költeménye egész terjedelmében itt következik : Jörtek áldozatra, honfiak, a sirhoz, Melyben örök álmot Kossuth atyja lelt, Fáklyát éjjelére örök lángu hír hozz, S gyújts honszerelemre minden hű kebelt ! És hazánk, anyánk te, hozd el czipruságad, Úgy is oly soká volt sirja elhagyott, Pedig drágább kincset néked nem adának, Oh haza ! — Ő adta dicső Kossuthot! Porlad a szülő, de halhatatlan részűt Gyermekébe oltá, hogy örök legyen, Mint forrás a tenger mélyben elenyészik, Óriást hoz létre, s maga névtelen. De merüljön mélyre anja a búvárnak, S megleli a titkon buzgó életért: Tiszta ősi cseppjét a nagy óczeánnak, Mely az éggel verseng a végetlenért! így nőtt a fiúban az atyai szellem, Vállaira tűzvén villám szárnyakat, Ős polgárerényen, büszke honszerelmen A viharral játszó tenger igy fakadt. Nép erőssé, nemzet nagygyá lett hatalmán, Karddá pörölyözte szolgalánczait, Lett polgár a jobbágy, s karjok szabadulván, Félistenek lettek, hogy a haza hitt! Hallottátok hangja bűvös zengzetében A nemzetjogoknak oroszlánszavát ? Láttátok haragja bősz fergetegében A pokollal bátran daczoló hazát ? Ez volt a vihar ! Felvedd korbácsod, zsarnok, Paskold meg a Hellászt védő óczeánt ! De a tenger, a mely egyszer igy viharzott, Lánczodat és téged megvet egyaránt! A hazát magának Kossuth visszaadta, És hazát csupán ő nem találhatott. . Miltiades ! nem fogsz vérzeni magadba’ A honért nyert sebbel száműzvén honod ! Majdan könybe fúl a tompa hálátlanság, S hogy légy dicsősége, néped vissza hív . Áldjuk itt porában a hazátlan atyját, Benne a hazátlant magasztalva mi! Jettek áldozatra, honfiak, a sirhoz ! Hajh, ő nem jöhet csak, kinek atyja volt ! Kit száműzött sorsa most kétszerte kínoz : Helyette is nyerjen koszorút a holt! Nem ! mig ez emléknek áldozunk, bizonynyal Nem maradt 6 távol, közibénk leszáll, Szelleme hazát lel enyhült fájdalommal, S fáradt bujdosó itt pihenőt talál! Jubileum. A nagyváradi székesegyház fönnállásának 100 éves fordulóját e hó 27-én szent László napján fogják megünnepelni. Az ünnepen részt vesz a kalocsai bibornokérsek, dr. Haynald Lajos is, kit a megye határánál fogadnak Rómer Flóris és Bubics Zsigmond kanonokok. 27-én Haynald fog ünnepélyes misét olvasni, mellette Németh József és Nogáll János fölszentelt püspökök segédkeznek. A hitszónoklatot Sujánszky Antal esztergomi kanonok tartja. Mise végén a székesegyházi főesperes, Bemer Pál báró felovassa a szószékről a teljes búcsút engedélyező pápai bullát, az érsek pedig ünnepélyes áldást ad. Mise után Haynald fogadja a városi egyletek küldöttségeit s a többi tisztelgőket. D. u. 2 órakor díszebéd lesz, melyen az ország különféle részeiből érkező vendégek fognak részt venni. Ebéd után a bíbornokérsek a papnöveldét látogatja meg. D. u. 5 órakor a növendékpapság a püspöki palota dísztermében részint a jubileum alkalmából, részint a bíboros főpap tiszteletére ünnepélyt rendez a város intelligens közönség jelenlétében. Előadás után sétakocsizás a városban. Este kivilágítás lesz. A kivándorló magyarok sorsáról Amerikában igen szomorú dolgokat beszél egy onnan közelebb viszszatért kassai ifjú. Azok, akik bizonyos ágensek rábeszélése folytán indultak ki, a hajóüzérek áldozatai lesznek, kiknek az a feladatuk, minél több utast szállíthatni át a tengeren. Ott, Amerikában ki sem törődik velük. A kézművesek csak kapnak munkát, a tót paraszt azonban, kit az amerikaiak gyöngének tartanak a munkára, vajmi nehezen és mindanniyan rosszabb feltételek alatt mint itthon, mert ha a napszám magasabb is, az élelmiszerek, ruha, a lakás is sokkal drágább. Legtöbben a kőszénbányákban alkalmaztatnak. A belügyministériumban Zichy-Ferraris Victor gr. lemondásával csaknem egy évvel ezelőtt üresedésbe jött államtitkári állást e héten töltötték ismét be. Prónay József, az új államtitkár, 1824-ben a nógrádi Romhányban született. Atyja, János híres nógrádi követ volt. Iskoláit Rozsnyón, Pozsonyban, Eperjesen, Losonczon végezte. Az 1843/4-diki országgyűlésen gyakornok volt, azután b. Podmaniczky Frigyessel s későbben Majláth Györgygyel több külföldi utazást tett s hallgatta Parisban és Berlinben kitűnő nemzetgazdák előadásait. A forradalom alatt megyei tisztségeket viselt. A forradalom után internáltatott. 1859-ben megnősült, nőül vevén Almásy Ilona urhölgyet, kit a halál 1867-ben ragadott el tőle. Az alkotmányos korszak beálltával több ízben képviselő volt. A határozati, majd a balközép párthoz tartozott. 1875-ben kiadott emlékezetes röpiratában hangoztatá a balközépi politikai elejtésének szükségét s a Deák-párthoz csatlakozott. HALÁLOZÁSOK. Aszöghi és mosgói Biedermann Gusztáv, egyike az ország leggazdagabb embereinek, kinek Baranyában roppant birtokai voltak, szivszélhüdésben, Bécsben, 62 éves korában. Báró Fejérváry Géza honvédelmi államtitkár apósát veszté el benne. — Gál Miklós a kövendi, egész Aranyosszéken népszerű Gál család egyik legkiválóbb tagja, f. hó 8-án. Gál az 1848. szabadságharcz idején a nemzetőrségnél mint százados szolgált, azután mezőgazdasággal foglalkozott kövendi birtokán. 1861- ben népszerűségéért és alkotmányos érzületéért a szék lelkesedéssel választotta alkirálybirájává. Az 1866. tavaszán elhunyt Fejér Márton helyére országos képviselővé választatott. Egymásután három országgyűlésrenyert képviselői mandátumot, és a törvényhozásnak szerény, de buzgó munkája volt. Az unitárius egyház, egyik buzgó egyházi tanácsosát és a torda-aranyosi egyházkor egyik felügyelő gondnokát vesztette el benne. — Ambrus József, a magyar északkeleti vasut-társaság főtisztviselője Gödöllőn, e hó 10-én, hosszas szenvedés után. Özvegyet hagyott hátra két lány- és egy fiúgyermekkel. — Eresey Samu, sárkereszturi ref. h. lelkész, hosszas szenvedés után Budapesten. — Major János, herczeg Eszterházy Miklós nyugalmazott gazdasági tanácsosa, okleveles gazda és Sopronmegye bizottsági tagja,jun.hó 9-én, 86 éves korában, Kismartonban — Dr. Verebély József jun. hó 10-én élte 71. évében, agyszélhüdés következtében, Budapesten. — Graz Henrik, a pozsonyi evang. község lelkésze, hosszas betegség után élte 35. évében. — Mihályi Károly, a nagy-enyedi ev. ref. Bethlen-főtanoda bölcsészettanára. Talán az utolsó volt az erdélyrészi kálvinista professzorok ama fényes gárdájából, mely a szabadságharcz előtt a reformátum collegiumok élén állva, az akkori viszonyok közt a főiskolai oktatás ama sajátos formáját fejté ki, mely a modernebb korban uj alakoknak adott helyet, — valamint utolsó az enyedi tanárok sorában, a ki még 1818. előtt, — 1844-ben, — választatott e diszes helyre. Szaktudománya a philosophia vala s később irodalmilag is mivelte e tudományágat, a »származtató philosophia« megírásával, melynek első része (bevezetés és lélektan) nyomtatásban is megjelent. A Beneke-féleiránynak volt híve, de némi önállóságot is tudott adni rendszerének. Utóbb a classical nyelvek irodalmával foglalkozott kiváló előszeretettel, pár latin tankönyvet is adott ki, valamint erkölcs-bölcselmi irányban folytatott egyházi szónoklatának gyümölcséül egy kötet praedicatiót is. Tudományos működését az Akadémia isméltányolta, tagjává választván öt, de legfőbb méltánylatát tanítványai hosszú sorának hálás emlékezetében találta és birta, kik rajongó odaadással viseltetének a kitűnő, szeretetre s különezségeiben is tiszteletre méltóprofessor iránt. BETŰ-REJTVÉNYEK— Szedenics Aladártól. — Megfejtése a 27. számban. A megfejtők közül elsőnek kihúzott jutalma : Huszárbravour« czimü műlap. A 23. számban közölt képtalány megfejtése: „Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú belőle ”. Helyesen fejtették meg: Székely Bella, Kisfaludy Vincze, Papp Mojzes, Ungár Sándor, Angyal F., Vnutsko Ilon, Tóth Rezső, Brann Gizella, Abrasics Anna, J. J., a paksi polg. olvasókör, Holczer Lajos, Herczeg Chrysolog, "Walter Gyula, a gráczi magyar olvasókör, Sághi Tamás, a tabi olvasókör, Jedinák Tivadar, a dévai áll. tan.-képezde önképzős köre, Rigó Árpád, Kisfalusi János, Barnay Adolf, Fischer-