Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1880-09-26 / 39. szám
39. Szám. — Rováson tartotta e napokat, kedves Eliz ? — Aki vár, a perczeket is szokta. Hanem most már igyekeznie kell egy nő két hétig vakmerően függőben tartott kíváncsiságát kielégíteni. — Tehát kezdjük a protekcziót. De előre bocsátom, hogy lehető általánosság az, mit előadásaimnál szem előtt kell tartanom. Először mert tartok tőle, hogy a részletekbe való elmerülés elfogulttá tehetné önt egyik vagy másik rendszerre, vagy annak egy-egy állítására nézve. Másodszor mert épen ily nagy vonásokból alakított vázlatban akarok kegyednek alkalmat nyújtani arra, hogy azt — ha csakugyan fel fogja kelteni igaz érdeklődését — képpé dolgozhassa ki, olyanná, melyet azután teljes joggal saját művének nevezhessen. Óhajtanám kegyedet példának s bizonyítékul állíthatni arra nézve, hogy a magyar hölgy is szeret és tud is gondolkodni s önálló véleményt alkotni. Kétszeresen új a tudomány azon ága, melyen egyelőre kertészkedni fogunk. Újnak mondható az egész tudományos világban, amennyiben, mint a tudomány önálló részét, csak az újabb korban és pedig körülbelül a tizennyolcadik század első felében kezdték rendszeresen művelni. Találkozunk ugyan már Aristotelestől kezdve a bölcselet történetének vázolásaival, de csak eszközül használva fel a bölcselet, sőt az egyes philosophusok czéljai érdekében is. De útj különösen a magyarnak, mert nálunk eddig eredeti, kritikai előadása e tárgyú munka nincs megírva. Pedig kétszeres kötelességünk volna foglalkozni vele, nemcsak tisztán tudományos érdekek szempontjából, hanem a nagyközönség érdekében is, melyre nézve a gondolkodás fejlődésének ismeretét épen olyan fontosnak tartom, mint akár a nemzetek, akár a társadalmi művelődés történelmét. Emellett magát a tárgyat is sokkal érdekesebbnek találom, hogysem aggódás fogna el, miszerint bármily száraz előadást elégséges éltető nedvvel — eseményei érdekességével t. i. — fel ne tudna üdíteni. Kezdjük e rövid bevezetés után a kérdéssel : mi a bölcsészet története ?s mi annak feladata ? Az általánosan elfogadott nézet a fogalomra vonatkozólag: bölcsészet történet az emberi spekulatív gondolkodás fejlődésének előadása, az e fejlést mértföldmutatókként jelző bölcseleti rendszerek és eszmék bíráló méltatatása által. Egyúttal vonásrólvonásra kiséri a bölcselkedők életök rajzát, hogy azok nyomán gondolataik kútfejére, csomópontjaira is ráakadhasson. Feltüntetni az előhaladást úgy, mint az időnkénti visszamaradás okozta hanyatlást; keresni és megtalálni mindkettőnél a befolyásoló okokat, és pedig úgy a tevőleges (positív) mint a nemleges (negatív) irányban hatottakat: képezte s képezi a bölcseleti történetírók czélját.Én szeretném hozzákapcsoltatni még ehhez: a bölcselet története igyekezzék kimutatni, mily hatással volt egyrészről a kor társadalmi élete a bölcsészeire s eszméire, másfelől és különösen minő befolyással voltak azok a későbbi társadalomra, ennek életére s egyéneire ; és végül megállapítani, hogy eredményei mely irány s arányban eszközölték, illetve emelték vagy csökkentették az emberiség általános jólétét, boldogságát? — S ön betölthetőnek hiszi e feladatot ? — Legalább is olyannak, melyet megkísérlem is méltó arra, hogy az ember egy életen át fáradjon. Bár én is Lewes-szal tartok s az eddigi filosófiát csak propaidentikának, előkészítő iskolának tekintem. Hanem önnek egyelőre meg kell elégednie az eddigi irányú bölcsészet történettel. Később, ha ebben elég jártas leend, s ha nem lesz terhére, közösen tűzhetjük ki az új feladat körét és együtt, elsőkként küzdhetünk az alapvető eszmékért szellemi harcrot. — Remélem, kapok fegyvereket is ? — Csak anyagot hozzátok s a készitésmód titkát, a mi különben épen elég, ha ugyan kedvet érez munkásnak beállani. — Hogyne! De csak folytassa. — A bölcselet-történet a világtörténettel analóg: három korszakban tárgyalja eseményeit és azok embereit. Az ókori rész majdnem kizárólag a görögök nézeteivel ismertet meg, melyeket ők a mindenségről s az alkotó elemek eredete s rendeltetése felől s különösen még az ember, mint értelmi és erkölcsi lény magyarázása czéljából alkottak és hirdettek. Ezt méltán az ösztön gyermekkorának nevezhetjük, mert csak érezte, hogy jó lenne az igazságot megismerni, de nem tudta még, hogy ahhoz el is kell jutnunk. A középkori a kétségbeesett küzdelem leírása, számos kiegyeztetni törekvő kísérlettel megszakítva, mely a szívsugallta meggyőződés, a hit, és az ész követelte értelmi belátás : a tudás harczosai közt folyt, melyet az előbbiek részéről az őszinteség hiánya, az utóbbiakéról az eszközök elégtelensége tett nagyobbrészt eredménytelenné. Ez a képzelet ifjúkora, a meghiúsult ábrándoké. Az újkorban az elvont elmélkedésnek sikerült ugyan függetlenségét újra biztosítni a vallással szemben, de útjában, a gondolatok országa királyi székét elfoglalni, heves ellenállásra akadt a tapasztalati (exact) tudományok munkásainak napról-napra erősbödő seregében, míg Comte Ágost lángesze az egyesítést nem eszközölte a positív filosófia megalkotása által. Ez a férfiúi érettség, a tett kora, melynek első fejlődési szakában vagyunk mi. Az ókor három időszaka közül az első, a Sokrates előtti, a külső természet értelmezésével foglalkozik; ennek sikertelenségét belátva, az ember benső természetében kutat a megfejtést akadályozó okok után s az emberi lélek őstörvényeit törekszik megállapítani Socrates, Plato és Aristoteles vezetése alatt; végre a harmadik, a tudás bizonyosságát még mindig nem látva elértnek, megtagadja annak lehetőségét is, és az egyéni véleményt mondja ki egyedüli irányadónak. Az elsőnek érdeme, hogy a hit húnyt szemű, félénk tévelygői közt néhány bátort teremtett, kik szemeiket fölnyitni merték s nemcsak nézni, de látni is tudtak s a tudományos, pozitiv vizsgálódás alapját vetették meg; a másodiké, hogy az akkor új lélekismerethez és erkölcstanhoz az első alapfalak köveit gyűjté és rakta föl; s végre a harmadiké, hogy kimondá, miszerint az épület tervéhez mindenkinek egyenlő hozzászólási joga van, vagyis a gondolat szabadságát igyekezett érvényre emelni. Az első filozófusnak közönségesen a Milet városából származott Thalest tartják. Anaximenessel és apolloniai Diogenessel alkotja az úgynevezett iónai iskolát. Megfejtendő kérdése, megoldandó feladata ennek úgy, valamint általában a Sokrates előtti filosófiának: mi a mindenség, a lét közös, egységes alapja, vagyis az a valami, melyből, vagy melytől s mely által az érzékeinknek jelentkező világ lett, eredeti ? Thales a vizet állitá e közös alapnak. Valószínűleg a tapasztalás, mely nem mutatott életet nedvesség nélkül, vezette őt e föltevésre s igy tartózkodnunk jó ellenében mind az alaptalanság vádjától, mind a gúnyos mosolytól. Anaximenes már a levegőt, az aethert állította a viz helyébe. Légből eredt minden sűrítés s azzá lesz minden ritkulás által. Apolloniai Diogenes Anaximenes tételének »tágabb és mélyebb értelmet adott azáltal, hogy rámutatott a lég és lélek hasonlatosságra, mint Lewes mondja, bár itt a lélek inkább mint életerő értendő, melynek Diogenes szintúgy, mint a légnek értelmet tulajdonít. Tehát az ióniai iskola hívei a lényeget érintő meghatározás nélkül való, de másként nagyon is kijelölt anyagot tartották a létezők ősokának. A mathematikusok elseje Anaximandros, ki előtt a mennyiségtan a tudományok tudománya volt. Némileg átmenetet alkot ő az ioniaiak és Pythagoras között. Alapgondolata: »A végtelen (ró anteiQor) minden dolog eredete.« Homályos tétel, melyet egy jeles bölcseleti iró így értelmez: »Nevezzük a végetlent létnek és mondjuk: Itt van magában való lét és más által való lét; az első örökbuzgó forrás, melyből a különböző létező dolgok folynak.« . . s később: »az ő ro utiugov]», a végetlen lét volt, de nem véletlen elme.« . . . Pythagoras — egyike a mathematika nagy megalapítóinak — a terjedtséget s ennek alapján a számot, mint amannak és a mennyiségnek gondolatát helyezi a létezők épülete alapkövének. Alkalmasint azon elvből indulva ki, melyet a tapasztalás is megerősített, hogy semmi sem létezhetik bizonyos kiterjedtség nélkül. A pythagoreusok nagyhírű felekezetének alapítója és feje, neki tulajdonítják a »filosofus« szó feltalálását is. Szerinte : »a számok a dolgok anyagi létének okai« és »a dolgok a számoknak csak másolatai.« Érdekes a pythagoreusok 10 princzipiája (ősok), melyek összeállításukban egyenesen rávallanak a matematikusra. Ezek: A véges és a végtelen. A páratlan és a páros. Az egy és a sok. A jobb és a bal. A hím és a nő. A nyugvó és a megmozdított. A egyenes vonal és a görbe vonal. Világosság és sötétség. Jó és rész. Az egyenlő négyszög és a hosszúkás négyszög. A mi, közbevetőleg mondva, alattomos vágás a t. hölgyvilág ellen, a nőt a sötétség, a bal és a rész elveivel egy sorban, egy oldalon mutatván. — A mennyiségtudósok soha sem is voltak különös udvariasságukról híresek, felelt Eliz kissé ajábiggyesztve. Éppen folytatni akarom előadásomat, midőn nagy kaparászás zaja az ajtón zavart fel mindkettőnket. Valami apróság iparkodott »magasabb álláspontra« helyezkedni, hogy — a kilincset elérje, miközben folyvást türelmetlenül kiáltozá: — Lizi néni! Lizi néni! Mielőtt Lizi néni segíthetett volna kis bugának,— mert az volt — az ajtó feltárult és a »papa« meg a »mama« léptek be, szives üdvözlettel köszöntve már a küszöbről. Természetesen igy az előadás folytatásának s némi kedvetlenségünkre egyébnek is mától el kelle maradnia. Sebaj! Annál bővebb kárpótlást veszünk a jövő alkalommal. Ifj. Kossuth Péter. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Budapesti Szemle. Szerk. Gyulai Pál, 1880. szept. — okt. E jeles folyóiratunk legújabb számának első közleménye Imre Sándornak »A dal nyelvéről« irt — lapunkban már ismertetett — értekezése, mely székfoglaló volt a Kisfaludy-Társaság májusi ülésén s magvas és helyes nézetek, művészies stíl és erőteljes nyelv által tűnik ki. Téglás G. a »Stanley afrikai utazás«-át kezdi ismertetni, Wertheimer Ede a »Franczia szalonokról a XVIII. században« ir. Télfy Iván »Államtudományi irodalom az uj görögöknél« czim alatt adatokban bő ismertető czikksorozatot nyit meg, Szinnyei József »A finn parasztok «ról ad képet, többi közt elmondva, hogy a finn parasztosztály a maga köréből választ az országgyűlésre képviselőket, kik oly jól végzik teendőiket, mintha nem is az eke szarva mellől, hanem az egyetemből kerültek volna oda. Hunfalvy János Beclus nagy munkáját, a »Föld«-et s annak magyar fordítását ismerteti, elmondva, hogy Beclus alapos tudós s egyszersmint dús fantáziával van megáldva s a nyelvvel oly mesterileg bánik, hogy még a franczia írók közt is kevés van hozzá fogható. A szépirodalmat e kötetben Malloch »Az uj Pál és Virgina« cz. beszélye Nagy Le fordításában s Homér »Iliász«-ából két részlet (»Hektor búcsúja Andromachétól« s »Hefaisztosz paizst készit Achillesznek«, Szász Károlytól, ki a görög hexametereket párrimes alexandrinusokban adja vissza. A »Színházi Szemlé«-ben a szerkesztő bírálja Bartók »Legszebb«-jét és a »Proletárok«-at. Bartóknál hibáztatja azt, hogy féktelen, a pasquill felé hajlik, hogy vígjátékot nem a saját társadalmi életünkből merített, hanem idegen, régi görög világból tár elénk egy hideg szerelmi tréfát. A »Legszebb«-nek csupán nyelvét, verselését méltányolja, a cselekvényben kirívó valószínűtlenségeket, a jellemrajzban nagy hibákat lát. Sokkal több elismeréssel adózik Csiky »Proletár«-jainak, bár szerinte e vígjátékban is a jellemrajz elevensége néhol durvaságba csap, máshol erőtlenségbe hanyatlik, a cselekvény alapja nem mindenütt elég erős, a megoldás pedig elhibázott. A kötet végén két nyílt levél van Marczalitól és Pauler Gyulától. Amaz védi »A magyar történet kútfői az Árpádok korában« czimű munkáját ez utóbbinak bírálata ellenében; az utóbbi pedig bírálatának jogosult voltát újabb észrevételekkel támogatja. Mutatóul a tartalmas kötetből álljon ki egy része Wertheimer czikkének a XVIII-századi franczia szalonokról: »Minthogy pediglen«, igy írja tréfásan báró Grimm az 1770-iki »Szalonirodalmi Közlöny«-ében, a mi philosophiai egyházunkban az a szokás, hogy hébe-korba összegyülekezünk, hallani szavát az életnek s jótanácsadni a hivőknek, már tudniillik földeritni elüttök a hitnek mostani állapotját és testvéreinknek jó cselekedet, nekem jutott a szerencse, hogy a prédikácziónak bevégeztével a történteket előadjam. Neckerné testvér tudtul adja, hogy nála minden pénteken folyton-folyvást terített asztal van. Az egyház egy 2* M MAGYARORSZÁG ÉS A 1\NAGYVILÁG. 635