Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

658 TANULMÁNYOK SZÉCHENYI ISTVÁN LEVELEZÉSEIBŐL 1835—1836. n^7Cajláth­ Bélától. l^Cajláth­ Bélától. — Vége. — . . . «rajzÉCHENYI »Néhány szó a magyar játékszín 1K% körül« czimü czikkét október 23-án kelt 'K' levelében küldte meg Tasnernek, mely a »Társalkodó«-ba lévén szánva, annak mielőbbi megjelenését titkárának szivére köti. A czikk a Társalkodónak október 31-iki 87-ik számában csakugyan gyorsan meg is jelent. A czikk maga ismeretes lévén, föl vagyok mentve annak ismerte­tésétől ; de a mi ismeretlen s a czikk megjelenésé­nek különös érdeket ad, az azon utasítás, mit a­­ czikk elküldése után Tasnerhez intézett, mely a dol­gozat intencziójára, a czenzurához való viszonyra vet igen érdekes világot; s ezen utasítása még elég korán érkezett Tasnerhez, hogy az abban foglal­takhoz képest jelenhessék meg Széchenyi dolgo­zata. Ezen utasítás sokkal érdekesebb, mintsem hogy azt kivonatban adnák. Szövege­­m ez: »Jegyzék a színházi (Játékszini) czikkhez. »A főh­erczeg hozzám intézett levelét azért csato­lom ide — nem hogy az mutattassék akárkinek is — de hogy azzal ön, valamint a Játékszini czik­­kel — a Censorhoz, akárki legyen is, személyesen menjen. Ön nevemben kérni fogja a tüsténti Cen­­surálást — a Herczeg leveléből látszik, hogy a dolog bizonyos — mi pedig a feleles tudósítást illeti —, a Herczeg általam praeveniálva van — s jóvá hagyta — mert ezen első lépésre most rögtöni a szükség 1-ször hogy a Grasalk. telkén való építés felfüggesztessék, 2-szor hogy a község némi áldo­zattételre ... idomittassék. — Ha a Censor ollyast akarna törleni, mi a dolog velejéhez tart, ne bocsássa a Czikket sajtó alá — de küldje minél előbb ide vissza. Mit egyébiránt nem reméllek. 2-ik lapon 1 . . . meg kell adni Czirákinak kellő titulussál. — 3-ik lapon 2 ... néhány másokat is kellene odaszúrni, Erdélyről is lehetne említést tenni. — 3-ik lapon 3. valami egyformaságot kellene tartani midőn Pestvármegyéről s a Magistratusról teszek emlitést. Detto 4. oda kell írni czimét Játék­­szini munkámnak, — 4-ik lapon — Megismeri Hagent ? E czikknek tudom a vastag megörülend — legjobban neheztelhetne ellene Beleznay — de hiszen az — most nem »Társalkodó«-zik. (Legyen azon hogy e Czikk minél előbb jöjjön ki, s ha lehet ... a Társalkodó egy lapjában egyszerre. Nagy változtatásokat nem szeretnék, ha Ön tenne benne, de a mit szükségesnek gondol, tegye hozzá — vagy törülje el.) — 5-ik lapon: 1832-ben s nem 1833 volt írva Játékszini Munkátskám ? Ez rend­ben legyen. Detto — 5 — nem tudom jól irják-e — s nem volna-e jobb csak az első betűt tenni ki, neve igaz — igen alkalmas — Döbrentei et Со. magyar színházi aberratioit . . . egy kissé osto­rozni. — 6-ik lapon 6 — E szavakat szóról-szóra meg kell tartani, mint a megyei végzés szavait. — 8-ik lapon — 7, meg kell e szót »transigálni« tar­tani. Tudom okát.« Széchenyi színházi czikkének hatására súlyt f­ektetett, de már megjelenése előtt is kétkedett annak eredményében, s főleg Földváry magatartá­sán boszankodott, ki daczára a vele létesített tranzakcziónak, a színház építése ügyében nemcsak ellensúlyozta Széchenyi terveit a dunaparti színház­­telek iránt, de vagy látszólag, vagy valóban elhódítá Széchenyinek olyan embereit is, kikben feltétlenül bízott. Ezeknek elpártolása keserű feljajdulásra indíto­tt, s a színházépítésre ajánlott tízezer forint visszavételére gondol. Október 28-án, még mielőtt szinházi czikke megjelent, ezeket írja Tasnernek: »Bánom mik történnek a magyar színház körül... A pesti gyűlésre a színház miatt alig jövök. Non omnia possumus omnes. A 10,000 frtot megtartom, s lelkem ismerete nyugodt. Ha Pregast, Lauko­­vich is ellenem, victas do manus................A szín­házi dolgot tán elejtem. Földváry megint megcsalt. Durvaság és görbeség (Schlauheit) egy személyben igen sok. Egy kővel kevesebb rajtam, s annyi ellen­séges indulat ellenem, tán ki fogja vinni a dolgot sikeresen — adja Isten. Nem tudom, mily benyo­mást tett önre, s teend a községre Ujsági Czik­­kem. Nincs keserűn írva. Kiváncsi vagyok tudni sorsát! — Záborszky par principe elmenni akar. Kár! — ... A főherczeg levelét a színház iránt tegye el, — de ugyancsak jól. . . A deklaráczió, mit Széchenyi Pest vármegye karaihoz intézett, leginkább a kerepesi színház épí­tésének felfüggesztésére vonatkozott, s bárha Föld­váry s mindnyájan tudták, hogy ezzel csak időt akart nyerni a dunaparti telek végleges eldöntésére, bárha látták, hogy ő maga is serényen eszközli a színház építési alaptőkének gyűjtés általi gyarapí­tását, ő is 10,000 frtot írt alá, s mindez nem arra mutatott, hogy ő maga egyedül akarná a színházat építeni, épen azon indokból, hogy terve ne sikerül­jön, Földváry elhíresztelteté, hogy Széchenyi egye­dül fogja építeni a színházat, s e cselfogás Földváry híveinek táborát meglehetősen erősbítette. Széche­nyi azonban minderről kellőleg értesülve volt, tudta honnan eredt a hír terjesztése, kíváncsian várta hírlapi czikkének hatását, s tekintélye eme­lésére sokat reményit a Nádor azon tényétől, melylyel a dunaparti telket neki oly hamar át­engedő , s épen a Nádor iránti talán túlságos figye­lemből még október 30-án is emlékezteti titkárát czikkének némely helyeire, hol Wesselényi említé­sét kihagyatni óhajtja, ott, hol a Nádorra történik hivatkozás. A többi között ezekről értesíti most említett levelében Tasnert: »Barkassi, ki Pestről jött — mint mondják — tegnap fanek-fának be­szélte, hogy már bizonyos Széchényi I. ki fogja építeni a Börze útelleni színházat. Ez tán Föld­váry RA. Rá. Ha Széchenyi maga akarta volna felépíteni a színházat . . . nem kért volna Pest megyétől felfüggesztést 1836 tavaszáig. — Szé­chenyi I. mindentől vissza fogja magát huzni — mert mi sok, az sok, — de minekelőtte azt teszi — fog azelőtt Némelyeknek szemközt pökni. — Illy igen buta kelepczébe ugyan meg nem csípnek... Örülök ha szinházi czikkem Önre jó behatást tett. . . Ber­­zeviczy, Kisfaludy sat mellé tegyen akárkit — Erdélyt — de ez alkalommal Weselényit hadjuk ki. A Nádor nem igen szereti őt — és igy bennem nem mutatna igen gyengéd érzésre — Őt olly helyen dicsérni — mikor leginkább a fő Herczeget illeti az — a szinházi telkek ajándékozása miatt... Többek közt a városiak előtt nem emelte az tekin­tetemet . .. hogy a herczeg olly szaporán kiadta kérésemre az említett telket? Nem vette ön egy kissé észre__« A fáradhatlan utánjárás, melylyel Széchenyi a főherczegnél oly gyorsan kieszközlé a színház alá a dunaparti telek adományozását, Széchenyire felette kellemetlen hatást szült. A főherczeg ugyanis e telek adományozását a szépítő bizott­sággal irásilag tudatta. A szinházi deputáczió ez ügyben ülést tartván, hogy Széchenyi befolyását az építésre nézve beszüntesse s netaláni beleszólását ellensúlyozza, oly deklarácziót tettek ezen ülésben a város képviselői, mely által az adományozást a város részére vindikálták s a színház építését a főváros csupán csak a saját költségén akarta foga­natosítani. Nem csekély felindulással értesült erről Fáy András által november 4-én, s most már, a városi manipulácziót, annak hiányait, de kivált megbízhatatlanságát már előbbről is ismervén, mint azt munkáiban is említi, oly kifakadásoknak enged helyet, melyek az első benyomás heve alatt papírra vetve, talán túlzott világításba helyezik azon foly­ton növekvő ellenségeskedést, mely a színház épí­tése miatt Széchenyi és a főváros között mindig keserűbbé vált. Felette érdekes e részben a főherczeg Nádor­ral folytatott beszélgetése, kihez a hit vétele után rögtön elment, s előadván neki értesülését, Tas­nert a teendőkre nézve november 4-én kelt levelé­ben irányozza: »Barátom, ma esik tudtomra Fáy András által, kinek Jankovich irt ... hogy az utolsó Ülésében a szinházi deputatiónak a városi követek (szeretném tudni kik ezek ?) illyést decla­­ráltak: « Herczegsége mint a Decoratoria Com­missio Praesesse, a magyar Theatrum építésére a Városnak Börzéje által ellenében lévő egy puszta fündusz írásban resolvált, és azon a város csupán maga költségén Magyar Theatrumot építeni el­­tökéilet, mellynek építésében és kormányzatában idegen jurisdictióbeli befolyást nem engedhet. Ezzel tüstént a Herczeghez mentem, — ki cso­dálva és indignátióval hallá ezeket. Ugyanis : »Ich habe diesen Fond für das ungarische Theater, für den Zweck — aber weder dem Comitat, noch der Stadt, noch irgend einer Parthei resolvirt —, aber aussccliesslich für die Sache.« En: .Darf ich das weiter sagen, davon Gebrauch machen, mich auf Eure königliche Hoheit provoch­en ?. — .. »Ohne Anstand — ich gebe ihnen sogar die Copie dessen, was ich in der Hinsicht der Verschönerungs Commission geschrieben — aus der die Sache klar hervorgeht.« Azon kópiát ide mellékelve küldöm. Illy impostorságok után igen elérthetni Pest vár­megyének lépéseit. Tegyen most, mit legjobbnak gondol. Ijessze meg a két városi követet, mert a Herczeg . . . kinek ideje nem volt haragudni — mert dialógusunk után tüstént Bécsbe indult, igen felingerlett — Rám bízta a dolog elrendelését, de én innen, most nem távozhatok. Menne tán Jan­­kovichhoz, Földváry hoz tán magához stb. Én alkal­masint — Petitiót irok a Vármegyére — mert jó és fontos okoknál fogva nem mehetek a 17-iki köz­gyűlésre, és valaki által megkérem a vármegyét, Petitiomnak elolvasása engedelmét. A városnak én bizony inkább a .... át — mint szinházi fun­­dust kértem volna a Herczegtől. És majd mást mondok —­ 10,000 pengőt annyi kajánság és gaz­ság után!« Tasner Antalnak benső viszonya Széchényi­hez, mely oly szilárd volt, feljogositá amazt, sőt kötelességévé tette, hogy a színház építésének ügyét, a közönség irányát, Széchenyi előtt egész meztelen­ségében feltárja, mit november elején keltezett levelében meg is tett. Széchenyi Tasnernek írt s Pozsonyból november 7-én kelt válaszában majd a csendes resignatio hangja terjed el, majd ismét a­­ sert szemrehányás foglal helyet benne, midőn a nemzeti művelődés e jelentékeny tárgyánál is az akcziót, az áldozatot reá hárítják; kikel az ország nagyjai, saját pártja ellen, azon fösvénység miatt, mely őket nem engedi tettleges áldozatot hozni, s csak beszélni tudnak, de tenni nem. Széchényi ez érdekes levelének tartalma következő: »Tegnap vettem önnek dátum nélküli levelét, mellyben a szinház dolgát egész világba állítja elibém. Male, pessime, ha igy áll, akkor én nem tehetek semmit. Csodákat nem mivelhetek. — A novemberi pesti ülésre szinte bizonyos hogy nem megyek, mert most itt rám nagyobb a szükség. »A Főherczeg kár hogy nem adta elébb ki a Börze útelleni helyet.« Ezt ön mondja! De mért nem adta ki elébb, »mert én nem kértem.« És miért nem kér­tem? »Mert bona fide bíztam az 1834-iki határo­zatba.« De l’enigme! ,Az eventualis szó mért van a főherczeg nyilatkozatában?1 »Mert annak idejében én éppen azon szóval éltem« ,s miért éltem azzal?1 »mert csinyján kellett bánni« stb.; s nem vagyok olly bolond, mint sok más, a kapuval együtt esni a házba. Hogy Combinatioim jók voltak, mutatja az effectus. És ha az 1834-iki határozat áll —é­s kajánul el nem döntetik, minden rendben! — Ön azt mondja, A-tól Z-ig a polgárság ellenem tör; Lisovenyi is csal ett. — Mi legjobb politika — ezen körülmények között ? Ha nem egy napot tekintünk, és egy tárgyat csak? . . . Nem egyébb, hanem fér­fias declaratiót adni, s ha az nem függeszti fel — legalább tavaszig — hagyni a dolgot — hadd men­jen, mint mehet. — Földváry és Kolb része ve­lünk tartani soha nem fog; ha tehát meggyőzzük, semmit se teszünk, mint paralyzáljuk*­— semmit nem nyerünk. Egyébbiránt az ellenfél activus — és pénzt ad — Ti pedig — activusak vagytok, de zsugoriak. Mindent én, én, s csak én tegyek. Nékem az áldozat könnyű, néktek lehetetlen! Miért nem kezdtetek aláírást — az egészre, t. i. ha minden részek egybe tartanak, s mind a két telekre jó épület —. Építsék fel ám legyen. Én egy garast sem adok hozzá. — A Herczeg adta telken épül­jön Casino. Ha mind ellenem, az igen jó — mert egyesülési kapocs — Vörösmarty, Bajza stb. miért nem állnak elő, 50, 100, 200 pengő forinttal egyik egyik — mindjárt nagyobb pondása volna a dolog­nak. 20, 30 ezer forint, az egyesülésre, most nagy mondás volna. Adjanak az ország Nagyai — • Bathiányi etc. — mindig ezt hallom — und der Hungar ist nur gross im Reden, — mit Worten, aber klein im Handeln. 10.000 forint — 6-ik 7-ik része jövedelmemnek — s bizonyosan — nem könnyen adom — némelyeket meg kell magamtól tagadni. »Itt tüstént kell subscriptiót nyitni« így­­ szólt Gostonyiret Co., de maga nem ad egy garast is hozzá ... O die armen E—in, sie sind nicht geschaffen, um etwas zu combiniren. . . . Ha indu­latom után cselekszem, Föld... ynak — ha kiáll — bizonyosan ón golyó a hasában. — De ez elősegí­­­­tené a dolgot­­? Csak induljanak saját lábai­ Magyarország és a Nagyvilág. 41. Szám.

Next