Magyarország és a Nagyvilág, 1881 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1881-01-02 / 1. szám

Az elefánt. Elbeszélés. Irta: Szépfaludi Ö. Perencz edves Jenő barátom! Ne áb­­­­rándozzék ön utánam, hisz '­ tudja, hogy én nem tudok íty többé szeretni. Szeresse inkább azt, kit ma délután nálam talál s ki jobban megérdemli szeretetét, mint én. Szirti Emma. Ezt a levelet vette egy ködös novemberi reggel Túri Jenő, a legkedveltebb fiatal orvosok egyike Budapesten. Mikor az érdekes sorokat elolvasta, felka­­czagott s ilyenféle magánbeszédben tört ki: ,,Szeresse inkább azt, kit ma délután nálam ta­lál? Emma kisasszony, kegyed dicső leány! Meg­kínál engem kökénynyel szőlő helyett! Nincs étvágyam rá, tartsa meg kérem magának, amit ajánl!“ A levél még ott hevert a pavilagon, midőn az inas behozta a reggelit s egyszersmind jelen­tette, hogy a doktor urnak két barátja: Konda Domokos és Szemes Adorján akarják tenni tisz­t­­eletöket s kérdeztetik: ha nem lesznek-e alkal­matlanok ? — A patvarba! Mit teketóriáznak, mintha valami miniszterhez lépnének be! Hisz mindenki tudja, hogy az orvos lakása boldog-boldogtalan­nak nyitva áll! Még azon felül egy kis regge­lire is szívesen látom, ha meg nem vetik! Az inas és vinni akarta gazdája üzenetét, mikor a két ur alázatosságot szinlelő hajlongá­­sok közt belépett. — Azt gondoltuk, kissé tovább mulattál tegnap Körösi tanácsos uréknál, azért nem akar­tunk minden bejelentés nélkül rontani rád. Hogy van Jolánta kisasszony? Nem akar Adorján ba­rátunk szivének irgalmazni s még mindig téged tüntet ki nyájasságával? — kérdé az idősebb fiatal ember, Kondor Domokos. — Te! Csak nem hiszitek, hogy Jolántába vagyok szerelmes? szólt a doktor. — Már hogy ne volnál! — felelé az ifjabb. Szemes Adorján, a teljes meggyőződés hangján. — Ebben az egyben csalódtok! — Könnyű azt mondani! — jegyző meg Adorján. — No, már ezt könnyű be is bizonyitni — szólt mosolyogva a doktor és átadta­­ Szirti Emma levelét Kondornak és Szemesnek A három fiatal ember a legjobb barátja volt egymásnak. Ha valamelyik pár napig nem volt látható, a másik kettő már helyét nem ta­lálta. Megszokták egymást, habár nem is voltak mindig egy véleményen egymással. Túri Jenő doktor úr beutazta az egész vi­ágot és újvilágot; kellemes, kedélyes fiatal em­ber volt, ki sok tapasztalatot hozott magára mindenünnen. Kitömött állatokat és a legszebb hölgyek fényképeit. Az állatokat múzeumába­ helyezte el, a szép hölgyeket aranyos keretek­ben oda függeszté asztala fölé s gyönyörködöt bennök addig, mig valamelyik föl nem elevent és nagyobb gyönyörűséget nem szerez neki. Ed­digi életéből megemlíthető, hogy ott volt a Nia­garánál, mikor Blondin átment a zuhatagon. A kedélyes doktor meg akarta azt a tréfát teni hogy a hires kötéltánczossal keresztül viteti ma­gát, de értesülvén róla, hogy a merész férfi csak oly halandókat vesz nyakára, kik a rem­­gést nem ismerik s a remegőket egyszerű, vízbe dobja, jobbnak találta, hogy alant marat­jon. Nem volt hajlandó belátni igazságát annak a sokat emlegetett frázisnak: magasról bukni is dicső! Kárpótlásul megállóit a zuhatag mellett és lefotografiroztatá magát emlékül. Huszonnégy éves fiatalságának tartozott annyi gyöngédséggel és kímélettel, hogy ne koc­káztassa életét. Szemes Adorján öles termet, hatalmas fej, szabálytalan, de azért érdekes vonások, nyalka kis bajusz, jóízű kedély. Lomha járására negy­ven év terhe nehezült, bár alig múlt huszonkét éves. Sokat élt, minden évét, melyet tizennégy éves korától eltöltött, mint a harczban töltött időt, duplán lehet számitni. Korán árvaságra jutván, hamar kezdett önállóan gondolkozni. Ez önállóság eleinte abban nyilatkozott, hogy lelke­sedett a játék, a nők és a bor iránt! Földbirto­kából, melyet sok őssel dicsekvő atyja hagyott rá, sok egy-két holdat költött el tapasztalás kedvéért, de azért még elég maradt a jövőre is. A három barát közt legigénytelenebb volt Kondor Domokos. Csöndes, nyugodt kedély, szürke szemében lappangó tűz, keskeny ajkain néha gúnymosoly, szívében rejtett érzés, melyről nem tudott senki. Felül a harmincz éven, de reményében húsz éves, az élettől nem várt so­kat, de még kevesebbet kapott. Akik ismerték, mindig azt hitték, szerelmes. Mindenkinek eldi­csekedett ideáljaival, kik őt meghódították. Hogy ő valakit meghódított volna, arról nem tudott senki, maga sem említette senkinek. Ha egy­­egy ideálja faképnél hagyta, nem törődött vele, mint a gyufával, melyet a szél elfojt. .Szomo­rúnak senki sem látta, mert az élet oly hitvány, szomorkodni sem érdemes. Arra, hogy" megháza­sodjék, sohasem gondolt; előbb azért nem, mert fiatal, utóbb azért nem, mert harmincz éven fe­lül úgy sem magának nősül az ember. Egyszer albumába nézett , vagy harmincz-negyven nő ismerőse arczképeit összehasonlítván, felkiáltott : „Isten bizony, akár­melyiket feleségül vettem volna, ha épen kell. De nem kell!­‘ A hitelintézet, melynél alkalmazva volt, több gondot adott neki, mint a hölgyek. „Itt még lehet avanzsírozni, a hölgyeknél már nem!“ szokta mondogatni, ha barátai le akarták beszélni, hogy ne legyen , olyan túlságosan szorgalmas. Kondor Domokost épenséggel nem bántot­ták a poetikus hajlamok. Egy ízben nevetve ’ mondá: „Már ugyan mit is ábrándoznám! Hisz a nevemben is csak egy „o“-val van kevesebb,­­ mint a roncsoló toroklobban!“­­ Szemes Adorjánt már nem ilyen bölcsőben ringatták. Barna bajuszát mindennap úgy kipö- i­dözte, hogy Körösi tanács ur Jolánta leányá-­­ nak is feltűnt. Nem hiába mondta Adorján úr: Körösi Jolánta kisasszonynak nincs párja az­­ egész világon! Néha oly eszményinek festette a derült éghez hasonlító vidám szempárt, piros cseresznyénél izletesebb piczi piros szájat, fitos orrocskát, hófehér vállat, parányi lábat és ötös­­ számú kesztyűvel dicsekvő kacsókat, hogy Kon-­b dór Domokos is nem egyszer felsóhajtott: „De­ ti rék nő lehet!“ — Isten a megmondhatója, milyen derék .­ Én azt hiszem, ez a leány már nem is leány, ha il nem angyal!­­­ — Legalább angyal! Hogyis adná egy hu­­­­szonkét éves fiatal­ember lejebb az „angyal“-nál V —­szólt mosolyogva Kondorf­i, Túri Jenő volt a három barát közt a leg­­­­veszedelmesebb. Ő nemcsak Franczia-, Angol- és a Németországot járta be, hanem Amerika forrt­­­ nyarát is átizzadta New-York városában; min­­­den tudori diplomát elnyert, mit egy képzett or­­­­vos elnyerhet; széles ismeretséggel dicsekedhe­tett s oly évi jövedelmet dughatott zsebre, melylyel rendes vetélytársai közül egy sem dicsekedhetett. Ha Szemes Adorján bízott volna is a maga takaros bajuszában, koromsötét hajában, erős alakjában, és ifjúsága tavaszában, azt sem ta­gadhatta el, hogy Túri Jenő doktor úr sem múlt el huszonöt éves s bár kissé alacsonyabb nála, kissé nagyobb is a szája, de szeme ragyogása, hajfürtös feketesége semmi esetre sem hátrál meg Adorján ur előnyei elől. Adorján nem is becsülte kevésre barátja „ké­pességeit“ s azért Kondor Domokos hitelintézeti hivatalnok urat is megnyerte ügye támogatására. Ha módjában van, hajlandó még valami bizto­sitó intézetnél aszszekuráltatni is szive szerelmét, ha a tűz, jég és viz ellen biztositó társulatok nem oly önzők s meg nem tagadnák ezt az előre való gondoskodást.­­ Amint a jóbarátok a sonkaszeletek, a­ borju szeletek, vajaskenyér, trica és pompás bort mellé leültek, kivéve Túri doktort, mind jó­ben voltak. — Nos, ugy­e, hogy nem vagyok a kisasszonyba szerelmes ? szólt a doktor és ő tette a bizonyítékul szolgáló levelet. — Amint látszik, nem! — Most tehát Szirti Emma tetszik?—I Kondor. . ... lean. — Mit ér, ha én nem tetszem! —■ se a doktor. — Te! Merek fogadni, az a leány mindig abba a lepke Világi Mukiba bele Pedig az, hidd el, nem veszi el! Mindi­egyiknek, hol a­ másiknak udvarol, aztán menti ki magát, hogy gazdag szülei nem beleegyezésüket! — szólt Adorján. — Lám, mire nem jó a gazdagsá jegyzé meg mosolyogva a hitelintézeti talnok. — Ki tehet róla, ha a hölgyeknek lángok jobban tetszenek ! — Sohse törődjél vele doktor ! Hide hölgyek nem érdemlik meg a mély érzelm­ megcsalnak, csald vissza , gyöngyház, ha kad, lesz más! És ez igy van, igy kell ! Bezzeg nem is kellene egyéb, mint hogy i­gény férfiak fejünket a falba üssük, mi­lyünk gyémántokkal halmozza el magát a nevet bolondságunkon. Mit­ csináljon az magának hiábavaló bajt. Ha nem szeret ! áttérek Irénhez vagy Jolántához — — Jolántához bizony ne térj ! — közbe Adorján. — Ne félj gyerek ! Hisz csak­­ mondtam ! — Szerencsés természeted van barátl­i nem lehet minden szivet egy kaptafára !­­ — Lehet biz art, ha erős az akar!­­ úgy látom, Szirti Emma kisasszony kü­lönben csak látásból van szerencsém is szintén az én véleményemen van, különbé ajánlja, hogy látogasd meg s nézd meg ! ,,valaki“-t, aki ott lesz! — Apropos! Nem tennétek meg nek kis szívességet, viszonzásul készséges lemon ért Jolánta szerelméről? — Kérdé Túri ! — Szívesen! — viszonzá Adorján, a hogy tudná mire kérik. — Meg ne ijedjetek, nem lesz valan­s dolog! Ugy­e nem ismeritek Szirtiéket?­­ — Nem! — Akkor eljöttök ma velem Szirti Nem akarok egyedül állni a veszedesei mely reám vár! ______________________________________

Next