Magyarország és a Nagyvilág, 1881 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1881-01-02 / 1. szám
Az elefánt. Elbeszélés. Irta: Szépfaludi Ö. Perencz edves Jenő barátom! Ne ábrándozzék ön utánam, hisz ' tudja, hogy én nem tudok íty többé szeretni. Szeresse inkább azt, kit ma délután nálam talál s ki jobban megérdemli szeretetét, mint én. Szirti Emma. Ezt a levelet vette egy ködös novemberi reggel Túri Jenő, a legkedveltebb fiatal orvosok egyike Budapesten. Mikor az érdekes sorokat elolvasta, felkaczagott s ilyenféle magánbeszédben tört ki: ,,Szeresse inkább azt, kit ma délután nálam talál? Emma kisasszony, kegyed dicső leány! Megkínál engem kökénynyel szőlő helyett! Nincs étvágyam rá, tartsa meg kérem magának, amit ajánl!“ A levél még ott hevert a pavilagon, midőn az inas behozta a reggelit s egyszersmind jelentette, hogy a doktor urnak két barátja: Konda Domokos és Szemes Adorján akarják tenni tiszteletöket s kérdeztetik: ha nem lesznek-e alkalmatlanok ? — A patvarba! Mit teketóriáznak, mintha valami miniszterhez lépnének be! Hisz mindenki tudja, hogy az orvos lakása boldog-boldogtalannak nyitva áll! Még azon felül egy kis reggelire is szívesen látom, ha meg nem vetik! Az inas és vinni akarta gazdája üzenetét, mikor a két ur alázatosságot szinlelő hajlongások közt belépett. — Azt gondoltuk, kissé tovább mulattál tegnap Körösi tanácsos uréknál, azért nem akartunk minden bejelentés nélkül rontani rád. Hogy van Jolánta kisasszony? Nem akar Adorján barátunk szivének irgalmazni s még mindig téged tüntet ki nyájasságával? — kérdé az idősebb fiatal ember, Kondor Domokos. — Te! Csak nem hiszitek, hogy Jolántába vagyok szerelmes? szólt a doktor. — Már hogy ne volnál! — felelé az ifjabb. Szemes Adorján, a teljes meggyőződés hangján. — Ebben az egyben csalódtok! — Könnyű azt mondani! — jegyző meg Adorján. — No, már ezt könnyű be is bizonyitni — szólt mosolyogva a doktor és átadta Szirti Emma levelét Kondornak és Szemesnek A három fiatal ember a legjobb barátja volt egymásnak. Ha valamelyik pár napig nem volt látható, a másik kettő már helyét nem találta. Megszokták egymást, habár nem is voltak mindig egy véleményen egymással. Túri Jenő doktor úr beutazta az egész viágot és újvilágot; kellemes, kedélyes fiatal ember volt, ki sok tapasztalatot hozott magára mindenünnen. Kitömött állatokat és a legszebb hölgyek fényképeit. Az állatokat múzeumába helyezte el, a szép hölgyeket aranyos keretekben oda függeszté asztala fölé s gyönyörködöt bennök addig, mig valamelyik föl nem elevent és nagyobb gyönyörűséget nem szerez neki. Eddigi életéből megemlíthető, hogy ott volt a Niagaránál, mikor Blondin átment a zuhatagon. A kedélyes doktor meg akarta azt a tréfát teni hogy a hires kötéltánczossal keresztül viteti magát, de értesülvén róla, hogy a merész férfi csak oly halandókat vesz nyakára, kik a remgést nem ismerik s a remegőket egyszerű, vízbe dobja, jobbnak találta, hogy alant maratjon. Nem volt hajlandó belátni igazságát annak a sokat emlegetett frázisnak: magasról bukni is dicső! Kárpótlásul megállóit a zuhatag mellett és lefotografiroztatá magát emlékül. Huszonnégy éves fiatalságának tartozott annyi gyöngédséggel és kímélettel, hogy ne kockáztassa életét. Szemes Adorján öles termet, hatalmas fej, szabálytalan, de azért érdekes vonások, nyalka kis bajusz, jóízű kedély. Lomha járására negyven év terhe nehezült, bár alig múlt huszonkét éves. Sokat élt, minden évét, melyet tizennégy éves korától eltöltött, mint a harczban töltött időt, duplán lehet számitni. Korán árvaságra jutván, hamar kezdett önállóan gondolkozni. Ez önállóság eleinte abban nyilatkozott, hogy lelkesedett a játék, a nők és a bor iránt! Földbirtokából, melyet sok őssel dicsekvő atyja hagyott rá, sok egy-két holdat költött el tapasztalás kedvéért, de azért még elég maradt a jövőre is. A három barát közt legigénytelenebb volt Kondor Domokos. Csöndes, nyugodt kedély, szürke szemében lappangó tűz, keskeny ajkain néha gúnymosoly, szívében rejtett érzés, melyről nem tudott senki. Felül a harmincz éven, de reményében húsz éves, az élettől nem várt sokat, de még kevesebbet kapott. Akik ismerték, mindig azt hitték, szerelmes. Mindenkinek eldicsekedett ideáljaival, kik őt meghódították. Hogy ő valakit meghódított volna, arról nem tudott senki, maga sem említette senkinek. Ha egyegy ideálja faképnél hagyta, nem törődött vele, mint a gyufával, melyet a szél elfojt. .Szomorúnak senki sem látta, mert az élet oly hitvány, szomorkodni sem érdemes. Arra, hogy" megházasodjék, sohasem gondolt; előbb azért nem, mert fiatal, utóbb azért nem, mert harmincz éven felül úgy sem magának nősül az ember. Egyszer albumába nézett , vagy harmincz-negyven nő ismerőse arczképeit összehasonlítván, felkiáltott : „Isten bizony, akármelyiket feleségül vettem volna, ha épen kell. De nem kell!‘ A hitelintézet, melynél alkalmazva volt, több gondot adott neki, mint a hölgyek. „Itt még lehet avanzsírozni, a hölgyeknél már nem!“ szokta mondogatni, ha barátai le akarták beszélni, hogy ne legyen , olyan túlságosan szorgalmas. Kondor Domokost épenséggel nem bántották a poetikus hajlamok. Egy ízben nevetve ’ mondá: „Már ugyan mit is ábrándoznám! Hisz a nevemben is csak egy „o“-val van kevesebb, mint a roncsoló toroklobban!“ Szemes Adorjánt már nem ilyen bölcsőben ringatták. Barna bajuszát mindennap úgy kipö- idözte, hogy Körösi tanács ur Jolánta leányá- nak is feltűnt. Nem hiába mondta Adorján úr: Körösi Jolánta kisasszonynak nincs párja az egész világon! Néha oly eszményinek festette a derült éghez hasonlító vidám szempárt, piros cseresznyénél izletesebb piczi piros szájat, fitos orrocskát, hófehér vállat, parányi lábat és ötös számú kesztyűvel dicsekvő kacsókat, hogy Kon-b dór Domokos is nem egyszer felsóhajtott: „De ti rék nő lehet!“ — Isten a megmondhatója, milyen derék . Én azt hiszem, ez a leány már nem is leány, ha il nem angyal! — Legalább angyal! Hogyis adná egy huszonkét éves fiatalember lejebb az „angyal“-nál V —szólt mosolyogva Kondorfi, Túri Jenő volt a három barát közt a legveszedelmesebb. Ő nemcsak Franczia-, Angol- és a Németországot járta be, hanem Amerika forrt nyarát is átizzadta New-York városában; minden tudori diplomát elnyert, mit egy képzett orvos elnyerhet; széles ismeretséggel dicsekedhetett s oly évi jövedelmet dughatott zsebre, melylyel rendes vetélytársai közül egy sem dicsekedhetett. Ha Szemes Adorján bízott volna is a maga takaros bajuszában, koromsötét hajában, erős alakjában, és ifjúsága tavaszában, azt sem tagadhatta el, hogy Túri Jenő doktor úr sem múlt el huszonöt éves s bár kissé alacsonyabb nála, kissé nagyobb is a szája, de szeme ragyogása, hajfürtös feketesége semmi esetre sem hátrál meg Adorján ur előnyei elől. Adorján nem is becsülte kevésre barátja „képességeit“ s azért Kondor Domokos hitelintézeti hivatalnok urat is megnyerte ügye támogatására. Ha módjában van, hajlandó még valami biztositó intézetnél aszszekuráltatni is szive szerelmét, ha a tűz, jég és viz ellen biztositó társulatok nem oly önzők s meg nem tagadnák ezt az előre való gondoskodást. Amint a jóbarátok a sonkaszeletek, a borju szeletek, vajaskenyér, trica és pompás bort mellé leültek, kivéve Túri doktort, mind jóben voltak. — Nos, ugye, hogy nem vagyok a kisasszonyba szerelmes ? szólt a doktor és ő tette a bizonyítékul szolgáló levelet. — Amint látszik, nem! — Most tehát Szirti Emma tetszik?—I Kondor. . ... lean. — Mit ér, ha én nem tetszem! —■ se a doktor. — Te! Merek fogadni, az a leány mindig abba a lepke Világi Mukiba bele Pedig az, hidd el, nem veszi el! Mindiegyiknek, hol a másiknak udvarol, aztán menti ki magát, hogy gazdag szülei nem beleegyezésüket! — szólt Adorján. — Lám, mire nem jó a gazdagsá jegyzé meg mosolyogva a hitelintézeti talnok. — Ki tehet róla, ha a hölgyeknek lángok jobban tetszenek ! — Sohse törődjél vele doktor ! Hide hölgyek nem érdemlik meg a mély érzelm megcsalnak, csald vissza , gyöngyház, ha kad, lesz más! És ez igy van, igy kell ! Bezzeg nem is kellene egyéb, mint hogy igény férfiak fejünket a falba üssük, milyünk gyémántokkal halmozza el magát a nevet bolondságunkon. Mit csináljon az magának hiábavaló bajt. Ha nem szeret ! áttérek Irénhez vagy Jolántához — — Jolántához bizony ne térj ! — közbe Adorján. — Ne félj gyerek ! Hisz csak mondtam ! — Szerencsés természeted van barátli nem lehet minden szivet egy kaptafára ! — Lehet biz art, ha erős az akar! úgy látom, Szirti Emma kisasszony különben csak látásból van szerencsém is szintén az én véleményemen van, különbé ajánlja, hogy látogasd meg s nézd meg ! ,,valaki“-t, aki ott lesz! — Apropos! Nem tennétek meg nek kis szívességet, viszonzásul készséges lemon ért Jolánta szerelméről? — Kérdé Túri ! — Szívesen! — viszonzá Adorján, a hogy tudná mire kérik. — Meg ne ijedjetek, nem lesz valans dolog! Ugye nem ismeritek Szirtiéket? — Nem! — Akkor eljöttök ma velem Szirti Nem akarok egyedül állni a veszedesei mely reám vár! ______________________________________