Magyarország és a Nagyvilág, 1883 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-14 / 2. szám

22 személyes érdekekről. Egy messzeható hatalomnak kell megvetni a fundamentumát. — Tökéletesen úgy van — bizonyítgatá Laczkó Péter, akinek három neveletlen fia van. — Azért hát azt mondom komolyan — és a nagy Mácsik az asztalra ütött a tenyerével — otthon kell hagyni a kishitűséget és irigykedést. Mindenki megszeppenve hallgatott, ha ő beszélt. ■— Nagy fába vágtuk a fejszénket — folytatá — de nem azért ám, hogy kegyelmetek az apró gályáit maguknak tördelgessék. Erős, tüskés szemöldjeit mérgesen összevonta s gúnyos kihivó tekintettel mérte végig a famíliát. — Azt szeretném én látni! — sziszegé. Azt próbálja csak meg valaki! S mintha az ökle megmozdulna fenyegetőleg s csizmáinak ropogásában egy hatalmas tiltakozás hangzanék, a mint tovább ment a tisztelendő ur vállait megveregetni, a miért az olyan szép hangon énekelte a «circum dederumot.» A tisztelendő urnák kapóra jött ez a szó: Laczkó Pálné asszonyom ugyanis épen arról faggatta, mikép hívják diákul a rétest, mely sajátságos érdeklődése a nemzetes asszonynak a tudományosság iránt, nagy zavart okozott a szent férfiúnak, mert hasztalan keresgélte fejében a megfelelő latin szót a rétesre: — Megvan! — kiáltá most. — Igen, igen, circum dederunt a rétes neve. S minthogy rendesen igen szépen mosolygott akkor Laczkó Pálnéra, ha az őt valami kéréssel fárasztotta (mert átkozott szép asszony volt) vérszemet kapott az ott ácsorgó Csapodylyuk s ő is a maga kedvenc tárgyának a latin nevét kérdezte tisztelendő Makus Jánostól. — Hát a kulacsot atyám, hogy hívják? — A kulacsot? — szólt ideges fintorral. — A kulacs neve: Klipiklapatorium. Amire úgy tetszett neki, mintha gúnyosan mosolyogna a diák, a Barosné unokaöcscse, kire majd csábitó, majd szelíden szemérmes szemekkel vetették ki hálóikat az asszonyok és hajadonok, de a gyerek keményen tartotta magát, pedig épen abban a korban volt, mikor minden asszony «Ő», minden szoknya suhogás tündér zene s minden vers úgy cimeztetik hogy «Hozzá». De Kis Miklós már valószínűleg ott vergődött abban az aranyos ködben, mely minden egyebet eltakar, csak egyetlen arcot nem. Az a szomorú szőke arc lebegett előtte, a márvány homlok borongó felhőjével, a szép nagy kék szemek könyeikkel, a karcsú délceg termet roskadozva... amint egy-két óra előtt látta. Soha se fogja tudni elfelejteni ezentúl. Szórakozott volt és közömbös. Senki sem érdekelte. Ki tudja mire gondolt? Az az hogy én is tudom: a kis Réky Saroltán járt az esze. Szegény kis jószág, mi lesz abból most? — Folyt. köv. — Igazságügyi paloták. — 20. és 21. lap. — Majdnem egy időben két pompás monumentális igazságügyi palota építésébe kezdtek külföldön : a londoni és a brüsszeli igazságügyi palotába. Bemutatjuk mindkettőt a nemrég fölépített bécsi igazságügyi palotával, negyediknek pedig odateszszük a magyar kir. Kúria épületének rajzát. Csakugyan «difficile est satyram non scribere.» Szíveskedjék megtekinteni az olvasó ezt az ódon, formátlan, szegényes épületet, mely Magyarország legfőbb bíróságának szolgál székhelyül s aztán hasonlítsa össze vele azt a három pompás palotát, melyeknek mindegyike építészeti remek a maga nemében. Ez a szembeállítás minden panasznál és fulmináns vezércikknél világosabbá teszi, hogy nagy ideje végre komolyan hozzálátni egy magyar törvényszéki palota építéséhez. Rég óta tervezgetik, de még nem egy fölösleges kiadásra akadt évek során át pénz, addig a magyar igazságügyi palota még mindig csak «jámbor óhaj.» Pedig eltekintve attól, hogy a kuriaépület dísztelen, szegényes külsejével egyáltalán nem felel meg Magyarország legfőbb bíróságának, a mellett régóta szűknek bizonyult a hivatalos helyiségek befogadására. Örülnénk, ha azon drastikus ellentét, mely rajzaink összehasonlításából kirí, arra bírná irányadó köreinket, hogy végre megvalósítsák a magyar igazságügyi palota létesítésének tervét. A bemutatott három igazságügyi palota közül legtöbbe kerül a brüsszeli, amennyiben 32 millió márka (16 millió forint) van rá előirányozva ; a londoni többe került tíz millió forintnál, de a bécsibe is beleépítettek, bár amazoknál sokkal kisebb, mintegy nyolc millió forintot. A londoni palota építését nagy viták előzték meg, előbb a hely, majd az építészeti styl kérdése körül. Végre a középítészeti minisztérium úgy döntött, hogy az idegenek utcájának a City határán s az ügyvéd-felavató épület közelében fekvő részén építtessék fel a palota, minek folytán 1874-ben London legpiszkosabb negyedei egyikének lerombolása által csináltak itt szabad tért. Most kezdődött még csak a vita a styl-kérdésben s a klasszicizmus és renaissance hivei összetartottak az angol gothika pártolói ellen, kik azonban a szövetség dacára diadalt arattak s Georg Edmund Street, aki a gót-stylű templomok restaurálása terén jó hírnevet szerzett, mint a jutalmazott terv készítője bízatott meg a londoni Themis székhelyének elkészítésével. 1874. február 7-én írták alá a szerződést. Négy-öt év előtt a nagy kőműves-strike miatt már attól féltek, hogy az épület a kellő időre nem lesz kész; az építész nyomban német, olasz és francia munkások szerződtetésével segített magán. S hogy az idegen munkások bántalmazásnak ne lehessenek kitéve a strike-olók részéről, magában az épületben nyertek lakást és élelmezést; a karácsonyt ünnepélyesen megülték s a lakásuk gyanánt szolgáló pincehelyiségeket oly szépen és művésziesen kidiszitették, hogy sok rajzoló ment oda vázlatot venni föl. Mire az uj palota minden része elkészül, (mert még némely fa- és ércmunkák hátra vannak) épen 9 éve lesz, hogy az építést megkezdték. Az építésvezetők 1882. október 12-én adták át az épületet hivatalosan az építészeti minisztériumnak, mert az ő munkájuk akkor teljesen be volt fejezve. Street nem érte meg nagy műve befejezését, egy év előtt hunyt el s a nemzeti dicsőség csarnokában (Westminster-apátság) takaríttatott el. Az a körülmény, hogy az új igazságügyi palotát december 4-én maga a királynő nyitotta meg nagy ünnepélyességgel, közbeszéd tárgyává tette azt a londoni közönség közt, mely nagy érdeklődéssel kezdte az óriás arányú épületet látogatni. A terület, melyet a palota elfoglal, 7 acre; világítási célokra (a villamos világítást alkalmazták) egy földrajzi mértföld hosszúságú sodronyokat kellett használni s összesen 300 Swan-féle lámpát; a fűtést eszközlő melegvizvezető csövek hosszúsága harmadfél földre mértföldet tesz ki. E csövek, valamint a szellőztetési készülék 50 ezer font sterlingbe került. A get styls részben a környező szűk utcák kellemetlen következménye a folyósokon s számos teremben uralkodó sötétség, úgy hogy nappal is mesterséges világítást kell alkalmazni, noha a felülről jövő világosságról s rendes nagyságú ablakokról gondoskodtak. A palota legkiválóbb része a nagy сзагпок, melybe a főhomlokzat felől gazdag díszítésű folyosón át juthatni. E csarnok 230 angol láb hosszú, 40 láb széles, 80 láb magas s úgy természetes, mint villamos világnál valóban fenséges benyomást gyakorol, mintha csak egy ó-gór ízlésű templom volna. A különböző célokra szolgáló szobák, termek, csarnokok, karzatok, kapuk, lépcsők, tornyok stb. száma légiós hasábokat lehetne betölteni a palota részletes leírásával. A brüsszeli igazságügyi palota felépülését sem érhette meg tervezője Pourlairt műépítész. A mint rajzunkon látható, ez legimpozánsabb lesz valamennyi közt, pompás kupolával, ízléses oszlopcsarnokokkal s mi a hatást még inkább fogja emelni plateaun épülve, melyről mint Themis temploma fejedelmi méltósággal fog alátekinteni az igazságot kereső emberiségre. Magyarország és a Nagyvilág. Sarah grófnő. — Regény. — Irta Ohmet György. Fordította Sziklai János. — Folytatás. — — Azt hiszem, monda vidáman Sarah, kedves Stewart, hogy nekem nincs is szivem, mert soha sem éreztem még dobogni. Innen honnan, már huszonöt éves leszek s még eddig senkit sem szerettem igazán, csak anyámat, önt és lup uszkáromat. Nem eredeti ez? Azok közöl az urak közöl, kik minden országban, melyeket bejártunk, oly buzgón udvaroltak, egyet sem kívántam meg férjemül. Mind-mind csak magával volt eltelve, magára ügyelt, a maga bajával törődött, a maga sikereivel dicsekedett. Csinos, divatos faragványok, valamennyien egy mintára csinálva. Mind egyformán köszönnek, fejük hirtelen biccentésével, mind egyaránt köznapi dolgokat beszélnek, ügyesen ugranak fel a lóra, szében lövik le a galambot, egyik sem különbözik igazán a másiktól. Kellemesen mulatok velük, de nem tartom őket eszemben. Várom a villámütést, de félek, hogy sohasem érzem meg. És különben, szükséges szeretnem? Nem élünk-e nagyon jól mi ketten együtt? Nem teljes-e háztartásunk? Tökéletes függetlenséget élvezünk. Oda megyünk, ahová nekünk tetszik, a merre képzelmünk csal bennünket; évről-évre a napot követjük, soha sem kell fáznunk. Maradjunk úgy, ahogy vagyunk, élvezzük azt, amink van és ne törődjünk a többivel. — Ez nagyon bölcs beszéd ugyan, felelt Stewart asszony s részemről nem is óhajtanék kellemesebb helyzetet. De lehetetlen, hogy egykor ne találkozzék egy férfivel, akit meg kell szeretnie. S akkor vigyázzon magára kedves Sarah, mert ön nem fog csak félig szeretni. — Majd meglássuk. És a könnyelmű leány odaült a zongorához, az ábrándos Margit dalát énekelve, a körülményekhez képest megváltoztatva azt: Ki lesz ez ifjú majd? szeretném tudni én. Nagy úr lesz és miként hívják rajd őt nevén? Azután hirtelen felugrott. — Menjünk a friss levegőre, Stewart, ön még fejgörcsöt okoz nekem képzelődéseivel. Kedvesem, ön nagyon érzelgős, meg vagyok győződve, hogy egykor nagyon kellett szeretnie. Mistress Stewart szemérmesen elpirult, amikor arca rendesen lángnál pirosabb lett s szótlanul követte ifjú barátnőjét. Körülbelül négy év óta folytatja a két nő ezt a nomád életmódot , annyira szerette Sarah, hogy egyik kocsiról a másikra, egyik hajóról a másikra ugorva járhatta be fél Európát északi csúcsától déli fokáig, egy sereg ládát, bőröndöt, kendőt meg dobozt cipelve magával. Ismerték mindenütt, a fogadóban ép úgy, mint a vasúton. Sohasem maradt állandóan otthonában, mindig csak ideiglenes lakója volt valamely helynek, melyben kényelmetlenül, bár fényűző módon helyezkedett el; nem igen törődve azzal, hogy jó helyet keressen, mint az eb, mely a gyepen is megfekszik. Miért fárasztaná magát: miért kezdene szokásokat ? Holnap már talán tovább utazik, úgy vette a dolgot, amint vannak, nem boszankodott, ha a kandalló párkányán ott feküdt az előtte ott lakó utazónő hajtüje, vagy a gyertyatartó alján a reggel tovább indult utazó szivarjának végét találta. Utolsó állomásuk Nápoly volt. Sarah itt egyelőre megunta a bolygást. Sorrentoban talált egy magányos kastélyt, elrejtve a lombok között, mely kedvet gerjesztett benne a maradásra. A terrassz rózsaszínű márvány párkányára támaszkodva egy februári este elandalodva hallgatta a virágzó fák sűrűjében lakó madarak dalát, s szokatlan kéjes lankadtság fogta el. Órákon át nézte elmerengve az öblöt, a fehér és piros vitorlás sajkákat, melyek könnyedén és gyorsan siklottak tova a tengeren, mint a szárnyas madarak. Távolabb Capri fehér szikláit csapdosták 2. Szám. A bécsi igazságügyi palota Wielemans terve szerint készült. Megnyitásakor (13/4 év előtt) már volt e lapokban ismertetve.