Magyarország és a Nagyvilág, 1883 (19. évfolyam, 26-52. szám)
1883-07-08 / 27. szám
27. Szám: Magyarország és a Nagyvilág. Vádlott: A vizsgálóbíró volt jelen. Elnök: A kir. ügyész is jelen volt és Karancsay. Hát hol történt ez ? Vádlott: Lökön egy külön szobában. Elnök: Hát jelen volt a vizsgálóbíró, a királyi ügyész, a csendbiztos és Karancsay ? Vádlott: Igen. Elnök: És ott írták azután a jegyzőkönyvet ? Vádlott: Igen, ott írták. Elnök: Hát ők azután azon két ütés után mit cselekedtek, mit beszéltek ? Vádlott: Erre azt mondták, hogy Matej már reád vallott, kimondott mindent, hát te miért nem mondasz semmit ? Erre azt feleltem, hogy Matej mondhatott sokat, de én nem tudok semmit. Elnök: Mégis három levelen át beszélte el az egész dolgot körülményesen. Honnan vett maga mindezekről tudomást. ? Vád 1 / 11: Matejt szembeállították velem; mikor a szembesítés megtörtént, Matejt elküldték s akkor a csendbiztos elővett azon parancscsal, most beszélj. Mindig azt mondtam, nem tudok mit vallani. Erre összekötöttek spárgával és vizet kelle innom. Elnök: Mennyi vizet itattak meg vele? Vádlott: Mintegy másfél literes cylinderes üveggel. Meg voltam ijedve és akkor vallottam igy. Smilovics és Herskó vallomásaival szemben mereven ragaszkodik korábbi vallomásaihoz Matej Ignác Szeklencéről való tutajos, ki ruthén nyelven tolmács segélyével azt vallotta, hogy látta, midőn Smilovics Herskónak átadta a hullát és az utóbbi a tutajhoz kötötte, ezután a tanti Herskóval a hullát Eszláron alul felöltöztette egy zsidó asszonytól Herskó által átvett, ruhákkal. Herskó pénzt ígért tanúnak, ha hallgatni fog. Herskó és Smilovicscsal történt szembesítésnél a tanú megmaradt állításánál. A szembesítés után fölállott Eötvös ügyvéd és kérte, hogy a keresztkérdezés másnapra halasztassék, mert amint meggyőződött és bebizonyítandja, valóságos tanu-előkészítő társaság létezik itt, valamint hogy Matej is praeparáltatott a kihallgatás előtt egy külön szobában. Az elnök tehát eszközölte a tanuk szigorú elkülönítését. A hallgatóság pisszegett, lármázott és dohogott a védő beszéde alatt, mint eddig még soha, mire Eötvös kijelenté, hogy kötelessége teljesítésében ezáltal nem fogja magát befolyásoltatok Az elnök a tanuk szigorú elkülönítését megígérte, s ezzel a tizenegyedik napi tárgyalás nagy izgalom közt véget ért. Amis tanúság vétsége tehát be van bizonyítva. De ez ember még egyéb bűnrészességben is benne van, elismeri, hogy részese volt a csempészetnek, pénzt vett fel érte. Hogy ez elismerés való tényre vonatkozik-e, még nem dönthető el, de szimptómája egy vétségnek, melyet a tanú elkövetett. Indítványozza tehát Eötvös, hogy Matej mint a holttestcsempészetben bűnrészes és mint hamis tanú is a vádlottak sorába vétessék, annál inkább, mert Vogel Amsel, ki ellen tanú sem vallott s ki alibit igazolt, mégis ott ül a vádlottak padján. Szeyffert közvádló nem járult hozzá ez indítványhoz, mert a hamis tanúság miatti eljárás megindítására még nincsenek meg a feltételek, a holttest-csempészetben pedig Matej ellen bűnvádi eljárás nem indítható, mert nem tudta, mivégből történt a tetemosztatás. Az elnök erre megjegyezte, hogy Matej előbb nem mint tanú, hanem mint vádlott vallott, különben a törvényszék határozni fog ez ügyben. A többi, e napon kihallgatott tanúk vallomásai nem tartalmaztak fontosabb részleteket. A tárgyalás tizenkettedik napján kisebb számú közönség előtt, szörnyű hőségben, tolmács segélyével folyt a vallatás. Elsősorban a kedden oly térhető vallomást tett Matej Ignác tutajos kihallgatását folytatták. Matej gyorsan, gondolkodás nélkül felelt, de a keresztkérdések alatt többször ellenmondásokba bonyolódott. Legelőször Szeyffert közvádló kérdéseire mondott el részleteket, mikép kötötték a holttestet gázzsal a tutajhoz, miként öltöztették fel. Mármaros-Szigeten nem vonta vissza első vallomását, ugyanazt mondta el, amit a vizsgálóbíró előtt. Szeyffert közvádló figyelmeztette, hogy veszedelmes játékot űz, ha itt az igazat nem mondja, de Matej ismétlé, hogy Szigeten is igy beszélte el. Erre a közvádló kérte a szigeti kihallgatásnál jelen volt tanuk s a huszti biró és jegyző kihallgatását. Friedmann védő csatlakozva ez indítványhoz, előadta, hogy Matej Ignác már négy különböző vallomást tett, melyek közül kettő okvetlenül hamis. Akármelyik volt az igaz, a másik kettő hamis, tehát Matej a büntető törvény 226-dik pontja értelmében a hamis esküvés bűntettének minősített cselekvényt követett el, mert egyszer egyik, másszor másik vallomását vonta vissza, tehát igaz vallomást vont vissza egyszer. E miatt ellene bűnvizsgálat indítandó meg s ezért is kihallgatandók azok, kik előtt most visszavont vallomását tette. Eötvös Károly, csatlakozva védőtársa indítványához, még egy részlettel toldotta meg. A tény, úgymond, akként áll, hogy Matej Ignác öt ünnepélyes vallomást tett ez ügyben, négyet bíróság, egyet közigazgatási hatóság s valamenyit tanuk előtt. Először a vizsgálóbíró előtt kijelentette, hogy holttest-csempészetről semmit sem tud s ezt tizenöt társával egyezőleg jelentette ki; aztán Tisza-Lökre sietvén, ott a holttest-csempészet dolgát óráról órára elmondta; ezt aztán a törvényszék előtt ismételte; mikor kiszabadult, önkényt jelentkezett saját községe hatóságánál s elmondta, mikép hurcolták Tisza-Lökre, hogy kényszerítették, hogy mondott hamis dolgokat, s hogy visszavonja, bánja, mert ártatlan embereket kevert be. Ezt ismételte a mármaros-szigeti törvényszék előtt. A ha t habok között. — 426. lap. — Már szélnek is beillő erős szellő üt hullámokat a tenger síkján. A bátor embernek kellemes mulatság, künn lebegni a sós árban, mely keresztül hömpölyög feje fölött. De a legjobb úszót is elsodorhatja az erős ár, nem hogy a nők legyenek képesek ellenállani, bármily bátrak is különben. De ott a bárka védő kötele, abba kapaszkodva nem kell félniök, hogy elviszi őket a hullám a narancstermő partoktól és virágos sír helyett habdombot emel föléjük, melyet a másik percben már eltüntet az ellenkező szél, így biztosságban jókedvűen táncoltatják testöket a locsogó habokkal, pajkosan tréfálva a bárkában ülőkkel. MAGYAR IRODALOM. A Damokosok. Ez cime Jókai Mór legújabb művének, melyet szerző regényes történetnek nevez. Elbűvölő fantáziával és színgazdag tollal irt regényes korrajz ez Erdély zivataros történetéből, a Rákóczy György nagyfejedelem lengyelországi szerencsétlen vállalkozását követett időből, a mikor Nyujtódi Damokos Tamás volt a székely csapatok vezére. Jókai ragyogó elbeszélő tehetsége és pompás humora egyaránt megcsillámlanak e műben, melyben a tatárok ellen küzdő székelység rendithetlen bátorsága és hazaszeretete vannak dicsőítve. A két kötetes munka, melyet Jókai Róza k. a. négy sikerült tollrajzzal látott el, fűzve 2 írtba kerül. Megjelent az Athenaeum kiadásában. Francia regények magyar fordításban. Az Athenaeum kiadásában újabban két francia regény jelent meg jó magyar fordításban. Az egyik Zola Emil legújabb műve «Hölgyek öröme» (Au bonheur des dames), melyről többször volt már alkalmunk megemlékezni, midőn még egy francia lap tárcájában folyt. Zola tudvalevőleg elhagyta a sikamlós genre-t, s a «naturalismust» kinövései nélkül mutatja be. A hosszadalmas, sokszor ismétlődő leírások hátrányára válnak a regénynek, mely egyébként Zola legjobb alkotásai közé tartozik. Magyarra Tarnay Pál fordította. — A másik regény címe: «Becsvágyból» (Michel Verneuil). Ez Theuriet André, e finom tollú író műve. A fordítást Szász Károly eszközli. Az előbbi munkának (2 kötet) 3 forint, az utóbbinak 1 frt 50 kr. az ára. Ladányi Gedeon «Magyarország történelme» című tankönyvéből, mely felsőbb intézetek tanulói számára van írva, a napokban a második változatlan kiadás látott napvilágot. A művet (236 lap, ára 1 frt 60 kr.) ifj. Csáthy Károly adta ki Debrecenben. Budapesti Szemle. A júliusi füzetben első helyen Károlyi Árpád cikkét találjuk: «Tököli a legújabb világításban.» A ki a magyar történet e kimagasló alakját ily új világításban részesíti, az Onno Klopp német történetíró, kinek Bécs ostromáról és fölszabadításáról irt műve meglehetős sok port kavart föl Ausztriában is. Noha Klopp a magyarokról általában eléggé rokonszenvesen ír, Tököliről és követőiről fölötte elfogultan és tájékozatlanul nyilatkozik, csak rebelliseket s a francia király pénzére vágyó frakciót látva bennük. Károlyi e felfogás ellen száll síkra cikkében. Fenyvessy Adolfnak az «első magyar vasútról» irt érdekes essayje második a sorrendben. Kovács Lajos folytatja történelmi tanulmányait s ezúttal az 1848-ks septemberi napokról ir, ismert dolgokat rekapitulálva. A következő cikk Broglie herceg tavaly megjelent, becses műve alapján a Nagy Frigyes és Voltaire közötti viszonyt világítja meg. Belényesi Gábortól a füzet egy beszély első részét, Fiók Károlytól pedig egy szanszkritból fordított költeményt hoz. Az «Értesítő» rovatban hoszszú sora van kijegyezve a Kiss József költeményeiben előforduló hibáknak. — Ez a rovat különben most is ép oly kevéssé tükre akár a magyar, akár a külföld szellemi életének, mint azelőtt. Egy pár könyvbirálat — és semmi egyéb! az erdőtörvény magyarázata. Ifj. Saárossy- Kapeller Ferenc min. titkár a földmivelési és kereskedelmi minisztériumban terjedelmes művet irt a felebbi cím alatt, behatón és részletesen interpretálva és fejtegetve az 1879-dik évi XXXI. t. cikk szellemét és intézkedéseit. Az érdekelt körök haszonnal fogják olvasni e művet, mely hézagot tölt be. A 292 lapra terjedő könyv Matlekovics államtitkárnak van ajánlva, s a Weiszmann testvérek könyvnyomdájából került ki. Ara 2 írt. Verskötetek. Fajth Pétertől «Költemények» cím alatt egy kötet vers jelent meg, melyek közül némelyik tehetségre vall. Kifejezések és forma azonban még sok kezdetlegességre mutatnak. A kötet Kilián Frigyes bizományában jelent meg s ára 1 írt 50 kr. — «Családi költemények»-et irt és adott ki egy kötetben Városy Mihály, Aradon. Igazi poezis nem igen van a kötetben, de tartalmuknál fogva e versek alkalmasak arra, hogy az ifjúságban ébreszszék és megszilárdítsák a szülők iránti szeretetet s a nemesebb érzelmeket. A könyv ára 1 frt. A könyvpiacról. Megjelentek és beküldettek szerkesztőségünkhöz még: * Oroszország közgazdasági fejlődése. Az 1882. évi moszkvai orosz nemzeti kiállítás alkalmából a n. m. földmivelési m. kir. ministeriumhoz Straub Sándor közreműködése mellett beterjesztette Ráth Károly. (Külön lenyomat a «Közgazdasági Értesítő »-ből). 204. lap. * A magyar bortermelők országos szövetkezetének alapszabályai. Budapest, Légrády testvérek, 1883. 151. * Magyar Helikon. 11—14 füzet. Tartalmuk: Kazinczy Ferenc, életrajz, irta Andrássy Jenő. — Garay János, életrajz, irta Ferenczy József. — Csokonai Vitéz János, irta dr. Badics Ferenc. — Tompa Mihály, életrajz, irta dr. Ferenczy József.—• Kiadja Stampfel Károly Pozsonyban. Egy-egy füzet ára 20 kr. KÜLFÖLDI IRODALOM. Westermanns illustrierte Monatshefte. E tartalmas német folyóirat júliusi kötete Lorin Jeromostól (a világtalan novellairótól) elbeszélést, Schücking Levintől pedig a «Visszaemlékezések» folytatását közli. Schücking eddig is sok érdekeset mondott el e közleményeiben, többek között Heinera vonatkozólag is. A műépítészet barátjait érdekelni fogja Bucher Brúnónak a heidelbergi kastélyról írt cikke, melyhez öt illusztráció járul. Németországban tudvalevőleg mozgalom indult meg aziránt, hogy a XIV. Lajos hadjáratai alatt a franciák által földúlt pompás kastély restauráltassék. Lammers Ágoston a «jótevés művészetéről», Keller Hermann pedig a «folyamok áradásairól» ír. Rohlfs Gerhard, a derék afrikai utazó, a kávéját mutatja be. Érdekes olvasmány Metzger Emil cikke is, ki Leigh Smithnek a távol északon, a Ferenc Józsefföldön átélt kalandjait ismerteti. Putlitz az «öreg Renterről» ír reminiscenciákat. Egy képzőművészeti tanulmány végre Gussov Károly genre-festő életét és műveit ismerteti. A rovatokban most is sok apróbb közleményt találunk, többek között igen melegen és elismerőleg irt sorokat Petőfi Sándorról (Szarvady Frigyesnek még a tavaszszal történt elhunyta alkalmából, ki tudvalevőleg Petőfi műveinek buzgó ismertetője volt.) A közleményhez Petőfi Sándor arcképe van csatolva. Der Entwurf einer ungarischen Strafprocessordnung. Dr. Szegheő Ignác m. kir. ügyésztől ily című német röpirat jelent meg, melyben szerző ismerteti és beható bírálat alá veszi a magyar büntető-perrendtartás tervezetét. Szerző határozottan 481