Magyarország, 1964. január-június (1. évfolyam, 1-22. szám)

1964-06-28 / 22. szám

•I \ MAGYARORSZÁG Mai problémák Koraszülöttek, életképtelenek Külső és belső okok hatása Nemi felvilágosítást nálunk is 1000 GRAMMOS CSECSEMŐ A SCHÖPF-MEREI KÓRHÁZ INKUBÁTORÁBAN Annyi mint egy foghúzás? A statisztika iránytűje társadal- műnk egyik legfájóbb jelensé­gére hívja fel a figyelmet: hazánk­ban a művi vetélések gyakoribbak, mint bármely más országban. 1980- ban ezer propagatív korú, tehát 15—19 éves nőre több mint 65 művi vetélés esett. Japánban, ahol rend­kívül kiterjedtek a művi vetélések, 1955-ben ez az arányszám 50.2 volt. 1959-ben 43.6, s ami emellett lénye­ges, a művi vetélést csak a kívánt számú gyermek után veszik igény­be. Hazánkban a művi vetélések ará­nya magasabb, mint valamennyi népi demokráciában. Ezek egy ré­szében ugyanolyan rendelkezések vannak érvényben, mint nálunk, máshol vagy tilos, mint az NDK- ban, vagy úgy korlátozták, mint Csehszlovákiában, ahol két gyermek megszületése után lehet csak sza­badon megszakítani a terhességet. Hazánkban 1956-ban 82 463 nő élt a rendeletadta lehetőséggel, 1963-ban már 181 841. Nyolc év alatt 1 173 412 művi vetélés történt! Kétes értékű világrekordot állítottunk fel. ■ Az abortuszok gyakorisága 1957 után elsősorban a fiatal nőknél (és a házasokét is meghaladó arányban a hajadonoknál) növekedett. Az 1961-es gyakoriság alapján száz nőre — tekintet nélkül családi állapotuk­ra — 20 éves koruk eléréséig 11, 25 éves korukig 62, 30 éves korukig 126, és úgynevezett propagatív ko­ruk végére 200 művi vetélés jut. Az első gyermek megszületése előtt a nők 18, a második előtt 47, és a harmadik előtt 74 száza­lékának volt legalább egy művi ve­télése. És ez idő alatt emelkedett a méhen kívüli terhességek, vala­mint a spontán vetélések száma is. A következő fontos tény az, hogy Magyarországon mind több a kora­szülés és egyre nő a kisebb súllyal született cseecsemők aránya is. Az 1962-ben született 130 053 cse­csemő közül csak 51 505 tartozott a 3001—3500 gramm súlyú csecsemők kategóriájába. 1957—62 között 49,1 ezrelékkel csökkent ennek az egész­séges súlykategóriának az aránya, és közel ugyanennyivel nőtt a 2001—3000 gramm súlyúaké. A 2000 grammnál kisebb súlyúak száma ez idő alatt még további 7,5 ezrelékkel emelkedett, s ennek a súlycsoport­nak a halálozása 1962-ben 518,7 ez­relék volt. Vagyis ennek a kategó­riának több mint a felét, a leggon­dosabb orvosi ellátással sem tudták megmenteni. Hogy mit jelent a csecsemőha­landóságban az érett súly, azt jól í radt koraszülöttek 7.7 százaléka sú­lyosan fogyatékos: béna, vak, süket, idióta. A köraszületéseknek jelentékeny közvetlen gazdasági kihatása is van: ellátásuk csak igen drága koraszü­lött osztályon lehetséges. Egyre több ilyen intézményt kell létrehozni, méghozzá a legsürgősebben, hiszen mindent meg kell tenni a gyerme­gyermekhalandóság, amióta Zal: egerszegen létrehozták a korasz ülő osztályt.) Egyre növekvő gond a taníthata’ lan szellemi fogyatékos gyermeke elhelyezése. Jelenleg a meglev otthonokban 4—5 évre jegyezne elő felvételeket. Az elmúlt néhány évben és főle Budapesten elsősorban a 2000 gram kék életbenmaradásáért. (Zala me­mon aluli éretlen szülöttek arány gyében például azóta csökkent a emelkedett : Íme a számok­mutatják a további összehasonlító számok. Budapest Az egész orszá. A 2001—3000 gramm születési sú­lyúak halálozási aránya 1962-ben Az élveszülöttek százalékában 1956 1962 1956 1962 48;9 ezrelék volt, míg a 3000—4500 2000 gramm súlyon aluli 3,9 5.5 3,5 3,7 gramm súllyal született egészséges csecsemőké 19,8 ezrelék, ami közel 2000—2499 gramm súlyú 6.5 6,9 5,0 6,4 jár az Európában legalacsonyabb svéd. holland halálozási átlaghoz. Koraszülött együtt 10,4 ■ 12,4 8,5 10.1 A születési súlycsoportokban 1957—62 között végbement eltolódás mintegy 5,2 ezrelékes rosszabbodást jelent a csecsemőhalálozásban. Rész­ben itt keresendő hazánk viszony­lag magas csecsemőhalandóságának oka. Pedig, ha az elmúlt húsz évet nézzük, kétségkívül jelentős ered­ményeket láthatunk. Hiszen 1946- ban 119 ezrelék volt, 1948-ban 94 ez­relék; azóta 43 ezrelékre csökkent a csecsemőhalálozási arány. (A múlthoz viszonyítva, a megváltozott életkörülmények hatására, a legna­gyobb mértékben a csecsemőhalan­dóság aránya javult.) A 43 ezrelékben azonban egyálta­lán nem jut kifejezésre az a hala­dás, ami hazánkban gazdasági, szo­ciális. kulturális téren, különösen az utóbbi nyolc év alatt, végbement. Világviszonylatban előkelő helyen állunk az egy főre eső orvosellátás­ban. A' szüléseknek több mint 90 százaléka kórházakban, klinikákon történik. A tbc, a diftéria mint nép­betegség, gyakorlatilag a múlté. El­jutottunk odáig, hogy az egy főré jutó kalóriafogyasztásban túlhalad­tuk a legfejlettebb kapitalista or­szágokat, az anyák ezrei mégis olyan fejlődésben elmaradt magza­tokat hoznak a világra, mintha va­lamilyen súlyos és tartós élelmezési válságban élnénk évek óta. Micsoda ellentmondás! És ez an­nál feltűnőbb, mert nem világi elen- ségről van szó. A vizsgálatok sze­rint az urbanizációs ártalmaknak, a nők fokozott részvételének a ter­melő munkában alárendelt szereDe van! Miért nem érezteti ez hatását más, és fejlettebb országokban, a Szovjetunióban. Csehszlovákiában, az NDK-ban? Ez utóbbiban a kora­szülések aránva 6.2 százalék, Ang­liában 6—7 százalék között mozog, emelkedő tendencia nélkül. Nálunk pedig a koraszülöttek ará­nya 1962-ben országosan 10,1 szá­zalék, Budapesten 12,4 százalék volt. A koraszülés nemcsak csökkent életképességet ad, hanem egyéb ká­rosodással is jár. Nem lehet hall­gatni arról sem, hogy az életben ma­1938-ban a csecsemőhalálozások kétharmadát exogén, vagyis külső körülmények (éhség, nyomor) okoz­ták, 1960-ban viszont fordított volt az arány: a halandóság kétharma­da endogén, azaz belső okok miatt következett be. A külső okok csökkentésében je­lentős eredményeket értünk el — ez a megváltozott életviszonyokból kö­vetkezik —. s ha ezt a tényezőt néz­nénk, akkor a jelenleginél sokkal jobb helyet foglalnánk el e világ- ranglistán. De szomorú, hogy korántsem tu dunk ilyen eredményeket felmu­tatni az endogén halálokok meg szüntetésében. Az élve szülöttek kö­zött egyre nő a 2000 grammnál ki­sebb súlyúak aránya, mégpedig a, 1956 óta mind sűrűbb művi vetété- sek nyomán. Az összefüggést bizonyítja a bu dapesti terhesgondozók 1962. évi anyagából készült feldolgozás. Az élveszülöttek megoszlása szá­zalékban: A magzat súlya Az anyák előző művi vetéléseinek száma 0 1 2 3 és több 2000 grammig 3.5 5.4 6.9 7.6 2000—2499 grammig 6.0 7.4 8.5 9.3 2500 grammon felül 90.5 87.2 84.6 83.1 Az tehát kétségtelen, előzetes művi vetélések a hogy az koraszü­rehozták ságot, ez a Családtervezési Társa- az egész országra kitér­letések aranyának emelkedését okozzák. A személyi kultusz korszakában életbe léptetett embertelen abor­tusztilalmat — igen helyesen — megszüntettük. A baj csak ott van, hogy az abortuszok engedélyezését nem kíséri egészségügyi felvi­lágosítás, hogy ezzel a lehetőség­gel vissza ne éijenek. Sokan vallják, hogy nem több a művi vetélés, mint egy foghúzás. A későbbi ka­tasztrófák hátterében minden eset­ben a tudatlanság, az egészségügyi ismeretek hiánya ismerhető fel. Szükség van a házastársak aka­rata szerinti, önkéntes születéskor­látozásra, családtervezésre. Az em­beriség nem szaporodhat korlátla­nul, de ezért vannak a fogamzás- gátló szerek, melyek egy része ná­lunk is kapható. Az orvosok véle­ménye szerint ezek rendszeres hasz­nálatával 80 százalékkal lehetne csökkenteni a művi vetélések szá­mát. Ezért fontos, hogy nálunk is le­gyen megfelelő egészségügyi propa­gandahálózat. Nincs helye az ál- szeméremnek! Lengyelországban lét­jedő szervezet, 40 ezer tagja van, a tagdíj kicsi és tagjai főleg nők. A szervezet célja nővédelmi ta­nácsadás szóban, írásban, vagyis a terhesség megelőzésének propagá­lása. De foglalkoznak szekszuális problémákkal, a fiatalság nevelésé­nek kérdésével is. Japánban 50 ezer -szakképzett védőnő foglalkozik rend­szeresen felvilágosítással. Svédor­szágban 1949-ben rendelettel beve­zették az iskolákban a szexuálbioló- giai oktatást. De idézhetnénk még több példát is. A prüdérja nem se­gít, csak tudatlanságot terjeszt, ágyat vet a későbbi bajnak. Nálunk a felvilágosítás nem át­fogó. nincs átütő ereje, jórészt egyé­ni — bár igen tiszteletreméltó — próbálkozásokra korlátozódik. Ezért a nők egyszerűen nincsenek a ve­szély tudatában. Fokozott felelősség hárul a szü­lőkre, pedagógusokra, de az egész társadalomra, hogy a mai, korábban érő fiatalok megfelelő egészségügyi felvilágosításban részesüljenek. Ná­lunk is meg kell találni ennek a leg­hatásosabb módját. KOLLÁR MÁRIA v

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék