Magyarország, 1965. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-07 / 6. szám
pában, St. Louisban és Miamiban, gyanítottan pedig még nagyon sok helyen. A tizenkét családot „családfők”, capok irányítják, összességük a Nagytanács. Ez állandó kapcsolatot tart, de csak különleges esetben ül öszsze. A leghíresebb Nagytanács-találkozóra 1957. november 14-én a New York állambeli Appalachinben került sor, erre még visszatérünk. A Cosa Nostra mérhetetlen hatalmú vezetőtestülete azonban személyes találkozó nélkül is gyakran hoz nagy horderejű döntéseket. 1962 tavaszán például egy lebukássorozat nyomán a szervezet szinte percek alatt befagyasztotta egész kábítószer-tevékenységét, persze ideiglenesen, amíg el nem ült a közvetlen vihar. Ez a lebukási hullám — Robert Kennedy akkori igazságügyminiszter szavaival — frontáttörést jelentett a Cosa Nostra-ügyben. Csaknem mindent, amit a bűnüldöző szervek ma tudnak erről a gépezetről, akkor tudtak meg. Így történt: 1962. július 22-én reggel nyolc órakor az atlantai fegyház kollektív mosdójában egy szerelés folytán ott heverő csodarabbal Joseph Valachi fogoly halálra sújtotta cellatársát, Joe DiPalermót. A hatvanéves, zömök, bikaerős férfit kábítószercsempészés miatt ítélték el, 15 évet kapott. Először azt állította, idegei egyszerűen felmondták a szolgálatot, dührohamában élt. A börtön pszichológusa azonban hivatalosan közölte, hogy ez az állítás tarthatatlan, Valachinak kötélidegei vannak. Hosszas vallatás után a fogoly bevallotta: azért gyilkolt, hogy megelőzze DiPalermót, aki őt akarta megölni. De miért? Újabb hosszú faggatás és ígérgetés után Valachi közölte az okot: azért, mert néhány héttel azelőtt a kansasi Leavenworth börtönében (Valachit először ide szállították) az udvaron egy Vito Genovese nevű férfi megcsókolta őt! De mi köze van ennek a csóknak az egészhez? Valachi ezt már csak akkor volt hajlandó elárulni, ha „biztonságosabb helyre viszik”. Kérését teljesítették, egy katonai tábor kellős közepén aztán megtörtént az, ami eddig sohasem: a Cosa Nostra egyik veteránja beszélni kezdett. Vito Genovese a CN egyik New York-i családjának vezetője, de a legtekintélyesebb capo mind közül. A csók „szicíliai jel” volt és azt jelentette: járuló vagy, meg kell halnod!” Mikor Valachi új börtönében, Atlantában olasz szobatársat kapott, biztos volt benne, hogy DiPalermót jelölték ki a parancs végrehajtására. Valachi vallomásából derült ki végre, milyen rugók mozgatták a néhány évvel ezelőtt világszenzációt keltett Anastasia-gyilkosságot. Ehhez azonban egy pillantást kell vetnünk Vito Genovese, a „csókos” leavenworthi fogoly ugyancsak Valachi által megrajzolt portréjára. Genovese az öt New York-i család egyikének, a manhattaninak vezetője volt. A harmincas években a nyomában volt a rendőrség. Olaszországba menekült, helyét Frank Costello vette át. 1945-ben az amerikai katonai rendőrség elcsípte, visszavitte az USA-ba. A vád dokumentumai azonban csodálatosképpen hiányoztak a dossziéból. Megvolt viszont a lényeg, a koronatanú, Johnny Santello. Santello Genovese irodájában dologozott (a capo „fedőfoglalkozásként” egy csomagoló vállalat tulajdonosa volt) és egyszer késő éjszakáig bent maradt a munkahelyén. A belső szobában csak kislámpája égett, kívülről nem láthatták. Ő viszont látta az ajtórésen, hogy Genovese szobájába bevisznek egy véresre vert férfit, akiről néhány nap múlva megírták az újságok, hogy nyomtalanul eltűnt. Santello a keresztkérdések pergőtüzében bevallotta, amit látott és ez volt Genovese perbefogásának alapja. Bronx térségét Costello és Anastasia utódja, Carlo Gambino vezeti, az, akinek ügyében Banán Joe-t kihallgatták volna azon a délelettön, amikor eltűnt. Gambino egyébként — egy másik New York-i cápóhoz, Thomas Luchiesehez hasonlóan — a ruhaiparban érdekelt. Boston főnöke Raymond Patriarca szállodatulajdonos, Philadelphiáé Angelo Bruno nagykereskedő, Pittsburgé John La Roca építési vállalkozó, Detroité a 65 éves Joe Zerilli, aki reggelenként péksüteménnyel látja el az autó-főváros lakosságának jó részét, Chicagóé a már említett Momo Salvatore Giancana — mind tisztes, nagystílű üzletember... És mindegyikük bűnlistája bőven elég lenne öt halálos ítélethez is. Persze, ha lenne bizonyíték Mert Al Capone utódai manapság az Egyesült Államok legóvatosabb adófizetői közé tartoznak. A Cosa Nostrának egyébként rögzített taglétszáma van. Felvétel csak minden második évben van és akkor is csak a lebukottak vagy elhalálozottak helyére. A bűnözési monopóliumnak — ez volt Valachi vallomásának egyik legérdekesebb része — a bevett taglétszámánál sokkal több ember dolgozik — gyakran anélkül, hogy fogalma lenne a CN létezéséről! A látszólagos rejtély nyitja: az egyszerű tagok nagyon sokszor maguk is kisebb-nagyobb, a szervezethez nem tartozó bandák vezérei. Láttuk, hogy a Cosa Nostrát a szesztilalom szülte és tette naggyá. De mivel foglalkoznak a „családok” a prohibíció megszűnése óta? Először a kábítószerre tértek át, amely mindmáig a legnagyobb business-ek egyike. Egy 1953-as adat szerint egy kilogramm kábítószer Európában 1350 dollár. New Yorkban 130 000-et lehet belőle „kihozni”. A „dope”-osok, a heroin rabjai követik el Amerikában a legtöbb kisstílűrablógyilkosságot. Semmi sem számít, csak a szokásos adag meglegyen. (Egy Cirillo nevű CN-tag a bíróság előtt bevallotta, hogy a kábítószer-kereskedelemből származó napi jövedelme 20 000 dollár körül volt.) Nagy jövedelmi forrás maradt az országos méretekben megszervezett zsarolás, a „védelemért” beszedett sarc. A módszer A1 Caponetól származik és ma már közismert: ha egy vendéglő vagy bármilyen erre felszólított intézmény nem fizet rendszeres havi „adót”, megjelennek a CN fegyveresei, az úgynevezett „torpedók” és feldúlják, felégetik a berendezést. Ilyen torpedóból lett Al Capone testőre, majd utódja Chicago jelenlegi capója, Giancana. A fogadási szakma egyrészt önmagában is nagy pénzt hoz, másrészt igen gyakran illegális tevékenység kulisszája. Nemrég nagy letartóztatási hullám volt — a New York-i rendőrség kebelében. Magas rangú tisztek álltak bíróság előtt azzal a váddal: razziák előtt időben figyelmeztették a titkos játékbarlangokat. A kellemetlen ügyet egy bukméker letartóztatása robbantotta ki, aki elmondta: az elmúlt fél évtizedben több mint egymillió dollárt osztott ki a hálózatát figyelmeztető rendőrségi vezetőknek. A hazárdjátékon való nyerészkedés legmodernebb és legveszélytelenebb formája a játékautomata és a korszellemmel lépést tartó CN idejében felvásárolta ezek jó részét. Giancanáék Chicagóban 20 000 darabot tartanak üzemben. Egy darab automata tiszta haszna rossz napokban 15, ünnepnapokon 35 dollár. A szerencsejáték világméretekben is legnagyobb központja Las Vegas. A nem is olyan régen még nyomorúságos falu közepén, a Freemont Streeten most 11 felhőkarcolóban 288 játékbarlang üzemel. A 289. a börtönben működik. Az ötlet a börtön parancsnokától, Jack Foglianitól (szintén olasz) származik, szerinte jó átnevelési módszer. A CN egyik üzletága Las Vegasban a kifosztottak kifosztása. Azoktól például, akik mindenüket elvesztették és persze szeretnék visszanyerni, a CN ügynökei fillérekért megveszik az autót, amivel idejöttek. A minap egy fogadáson megkérdezték Ralph Lamb rendőrfőnököt, miért nincsenek nagystílű, szervezett akciók a gengszterek ellen. Lamb így felelt: „Nem szabad hálátlannak lennünk. Nélkülük porfészek lenne a paloták helyén.” És ez igaz. 1945-ben egy Mr. Siegel nevű, anyai ágon olasz származású úr megbízást kapott a Cosa Nostrától, nézzen utána, mit lehetne tenni a sivatagos Nevada államban és jelentse: milyen beruházás kellene, mit jövedelmezne a befektetett pénz, stb. Siegel két évtizeden át Hollywoodban képviselte az amerikai maffiát és ezalatt összeszedett egy milliót. Főnökeinek ugyan részletes befektetési javaslatokat készített, de nagy ötletét, a Las Vegas-i játékkaszinót a maga szakállára akarta megvalósítani. A CN-t azonban érdekelte a dolog és Siegel magánépítkezését különböző bajok érték: hol egy művezető tűnt el örökre, hol tűz ütött ki. Siegel sóhajtott és bevette a szindikátust. 1946-ban — bár az építkezés még nem volt teljesen kész — a CN, Siegel tiltakozása ellenére megnyitotta a a kaszinót. A jószimatú válalkozó attól félt, a félkész létesítmény rossz „entrée”, elriasztja a vendégeket. A szindikátus azonban azonnal profitot akart. Siegel volt a helyszínen, neki engedelmeskedett a személyzet és erősebbnek bizonyult benne az üzleti érzék a félelemnél, mégis bezáratta a kaszinót. 1947. március 18-án kedvese lakásán megtalálták Mr. Siegel holttestét, New Yorkból pedig intézkedett az illetékes capa. „Lucky” Luciano és a Kaszinó március 27-én végleg megnyílt. Luciano Siegel helyére Gus Greenbaum vendéglátóipari szakembert nevezte ki. Több mint egy évtizedig vezette „Udvarias Gus” a földkerekség egyik legnagyobb aranybányáját, amikor jelentették Lucianonak, hogy az igazgató epés megjegyzéseket tesz rá. Udvarias Gus hulláját 1958. december 3-án átmetszett torokkal egy külvárosi villában lelték meg. Azóta rend van Las Vegasban. További üzletágak: Autóversenyzés, profi-box (Liston—Clay ügyben szenátusi vizsgálat volt), uzsorakölcsönök 20%-os kamatra, call-girl-hálózat (a legnagyobb, 2500 főnyi választékkal a CN-védnökség alatt álló Dorothy Reisner „dolgozik”) és az egyik legújabb terület a magzatelhajtás, amely egész Amerikában szigorúan tilos, így nem csoda, ha egy megfelelő diszkrécióval végrehajtott műtét több mint ezer dollárba kerül. A mexikói Tijuanaban, 17 kilométerre a kaliforniai San Diegotól a CN hatalmas, pornográf irodalmat előállító és terjesztő központja működik. Itt van a világ legnagyobb pornográf könyv- és folyóirat-tára. Egyes „remekművekre” és filmtekercsekre a kölcsönzési díj eléri a napi 25 dollárt. A US News & World Report 1964. március 30-i száma közli Robert Morgenthau New York-i ügyész nyilatkozatát, amely szerint a mai Amerika egyik leggyorsabb és legveszélyesebb folyamata, hogy az évtizedek óta akkumulált gengszterpénz bezúdul a legális üzletbe. Az építőiparban legalább 400 millió dollár értékű részvény van a CN birtokában, hotelek, motelek Las Vegasban, Miamiban, Detroitban, Chicagóban, New Yorkban, az arizonai Tucsonbaji épületek százai, bankok New Yorkban, Miaban, Chicagóban, Clevelandban két acélmű, Detroitban servicehálózat és benzinkutak. George Edwards, Detroit rendőrfőnöke ezt vallotta a McClellan-bizottságnak: Mi 50 milliós, a legális businessbe áramlott gengszterpénzről tudunk, de nincsenek illúzióink a tényleges összeget illetően. A CN — Gambinoék — ellenőrzik a világ legnagyobb ruhaipari központját, a New York-i Carment Centert. „A Wall Streeten — fejezte be panaszos nyilatkozatát Morgenthau ügyész — egyre nehezebb lesz megkülönböztetni a tisztességesen és tisztességtelenül szerzett pénzt”. Pedig ez eddig sem lehetett könnyű dolog. HARMAT ENDRE COSA NOSTRA-ÁLDOZAT A NEW YORK-I UTCÁN A vezéreket mindig csak adócsalásért tartóztatják le MAGYARORSZÁG 1965/69