Magyarország, 1965. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 3. szám
22 MAGYARORSZÁG 1965/3 Budapest 62. Pf. 634 Háztájink és a címek Ki hozza fel a postát? A kényszerű tétlenség Postaládánk eheti tartalmában a bírálatokon és javaslatokon kívül néhány figyelemre méltó gazdaságpolitikai észrevétel is szerepel. Idézünk a levelekből: „Szeretem lapjuk formáját, érdekes címeit és — mit tagadjam — néha egy-egy ügyes belső cím miatt olvastam végig a kevésbé érdekes cikkeket is. Ezek a belső címek a többi között arra is jók voltak, hogy az olvasó ne riadjon meg az oldalnyi betűtengertől. Mostanában azt tapasztalom, hogy mind kevesebb az ilyen szemet fogó, a tagolást szolgáló szövegközti cím és ezt az »ömlesztést« erősen helytelenítem. Térjenek vissza eredeti formájukhoz és csináljanak kedvet ezzel a hoszabb, egyébként nem sokat ígérő cikkek elolvasásához is.” (Asztalos Károly, Bp.) „A fejtörőre vonatkozó javaslatom: ha lehetséges, rendezzenek nemzetközi szintű játékot háromnégy külföldi lap részvételével, például jugoszláv, csehszlovák, szovjet laptársaikkal. A feladott kérdések minden lapnál ugyanazok volnának, és végül a döntő is nemzetközi szinten zajlana, a főnyeremény pedig a győztesek helycserés utazása volna a másik ország területén. Legyen ennek a közd°ménvezöje a Magyarország.” (Orbán Ervin, Kerceszomor 40.) „A november 12-i számukban megjelent »Termelési párbeszéd« kapcsán érdekelne, vajon a benzin új ára és új minősége most már nyereséges-e a népgazdaság számára? A régi benzinár alapján ugyanis veszteséges volt a kőolajtermelés. Az itteni benzinár a magyarországinál jóval magasabb és ezért a csehszlovák — és valószínűleg a más országbeli — turisták is lehetőleg magyar benzinnel utaztak nemcsak Magyarországra, de azon túlra, Jugoszláviába és vissza Csehszlovákiába is.” (Bilek Andor adjunktus, Bratislava.) „Amióta tudomást szereztünk a Postaigazgatóság »korszerűsítő« kézbesítési szándékáról, azóta harc dúl a családban, hogy ki legyen majd az és mikor, aki felhozza a lépcsőházba kézbesített küldeményeket. Nemcsak bennem fordult meg az a gondolat, hanem másoktól is hallom, hogy előfizetéseiket le akarják mondani, mert ahol mindenki dolgozik, vagy csak a megfáradt öregek vannak otthon, szinte megoldhatatlan ez a többletfeladat. Én magam hétféle újságot járatok. Ennek most majd vége szakad. Úgy látszik, a sajtó terjesztésénél is fontosabbnak tartják a — külföldön sem okvetlenül bevált — terjesztési módszer utánzását.” (Szemerédi Jenőné, Bp.) „Legutóbbi számukban a »Pest piacai« cikkükben azt írja a szerző, hogy 1897-ben öt csarnok nyílt meg egyszerre, s azok ma is működnek. Ez igaz, de pár sorral lejjebb a Klauzál térit kihagyta a felsorolásból, a Hunyadi térit viszont a VII. kerületbe helyezte. (Apróság, de hiba.) Ugyanebben a cikkben arról írt, hogy a magántermelők által felhozott élelmiszermennyiség növekszik — s nyilván meg is veszik —, de nem említi, hogy e cikkek közül különösen a baromfi mennyivel gusztusosabb, mint az állami portéka. Mert az állami üzletekben bizony nem mindig törődnek az áru küllemével, egymásra dobálják, összetörik. Karácsony előtt például a Tolbuchin körúton a pulykák úgy festettek, mint egymásra dobált fagyos tetemek. Mennyivel vonzóbb látványt nyújt a műanyag tasakba csomagolt baromfi. Egy még előbbi számukban a lakosság bevételeiről írtak. A felsorolásba bántó hiba csúszott. Ugyanis a kisiparosok és kiskereskedők, valamint a mezőgazdasággal foglalkozók bevételeit is ide könyvelték el, de elfelejtették, hogy ennek jelentős része a lakosság jövedelmének egymás közti újraelosztásából adódik. A dolgozók 90—95 százaléka ugyanis az állami és szövetkezeti szektorban dolgozik. Ezek veszik igénybe a magánkisipart és magán kereskedői em szolgáimársait vásárolnak a piacon stb.” (Siklós György, Bp.) „Lapjuk újévi számában megjelent »Határozottság, rugalmasság« című cikkükben foglaltakhoz. Tapasztalatom szerint gazdasági előrehaladásunknak jelenleg talán tegnap héten a következő kérdésekre várunk választ megfejtőinktől: 1. „San Marco”-nak hívják-e azt az olasz műholdat, amelyet a múlt év december közepén lőttek fel az amerikai Wallops Islandon? 2. Olaszországban a kereszténydemokrata párt a legutóbbi törvényhozási választásokon a szavazatok 45 százalékánál többet kapott-e? 3. Maurice Faure volt-e az a francia politikus, aki nemrég Kairóban járt félhivatalos látogatáson? 4. P. P. P. —ez-e dr. Jagan britguayanai népi haladó pártjának rövidítése? 5. Kétszer fogadta-e De Gaulle tábornok Dean Rusk-ot, az amerikai külügyminisztert, amikor az a NATO minisztertanácsi ülése idején Párizsban tartózkodott ngyobb fékezője, ahogyan tervesítenek, ahogyan a normákat rendezik. Az eredmény, hogy akad aki »saját érdekében fékezik a termelést, hogy a 102—103 százaléknál a világért se jöjjön ki több. Vitathatatlan, hogy az élet halad, az új technika, új módszerek szükségessé tehetik a normák, tervek módosítását. Változatlan munkafeltételek mellett is kialakulnak új módszerek, ügyes fogások (amiket egyébként tanítani kellene), indokolt tehát, hogy ezzel arányosan a normák is változzanak. De az e téren uralkodó ötletszerűség bizalmatlanságot szül. Az ellentmondást az egyén és köz érdeke között a közgazdászoknak, a munkaszervezőknek kellene feloldani. Néhány javaslatom nekem is lenne ehhez. Például egy-egy munkanormát meghatározott időtartamra léptessenek életbe. Ezen belül az esetleges 200 százalékot se sajnálják kifizetni, ha tényleges teljesítés áll mögötte. Fejleszteni lehetne a normarendezési módszert, ha megszabnák, hogy egynek-egynek a szűkítése az év leforgása alatt maximálisan hány százalék lehet. A vállalatok terveit pedig nem feltétlenül az előző évi teljesítés alapján, hanem az újabb feltételekhez és lehetőségekhez szabva kellene megállapítani.” (Bakonyi István, Bp.) Az »Egy fizetésből« című cikkük, amely a Demográfia c. folyóiratra hivatkozva közöl kimutatást, azt is feltárja, hogy a két- és háromgyerekes családok száma együttesen sem éri el a gyermektelen családok számát. Feltehető, hogy a fiatalabb házasok azért gyermektelenek — az egyéb okok mellett —, mert a gyermekek nevelésének gondja távolról sincs megoldva. Valljuk meg őszintén, a szövetkezeti lakásokhoz például jobbára azok tudnak hozzájutni, akik mindketten dolgoznak. A leteendő összeg, valamint a törlesztés anyagi erejüket oly sokáig köti le, hogy családra nem is gondolhatnak. 6. Amnesztiában részesült-e karácsonykor Sátán tábornok, az OAS egykori vezére? 7. A Közös Piac egységes gabonaáraira vonatkozó megállapodás életbe lépett-e 1965. január 1-én? 8. Részt vesz-e a Szovjetunió a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség munkájában? 9. Costa Ricát az úgynevezett „banán-köztársaságok” közé sorolhatjuk-e? 10. Tanganyika politikus-e Tom Mboya? A megfejtések beküldésének határideje: 1965. január 23. Az „Igen, nem (V.)” kérdéseire a helyes válaszok ezek voltak: 1. igen, 2. nem, 3. igen, 4. nem, 5. igen, 6. nem, 7.. igen, 8. nem, 9. igen, 10. nem. Jelenlegi rejtvénypályázatunkon a megfejtők a „létramászás” elve sze- A produktív népesség kérdéséhez is lenne néhány gondolatom. Miért nem oldják fel a nyugdíjasok munkavállalásának korlátozását, ha egyes népgazdasági területeken munkaerőhiány van? A kérdés morális oldala ugyanis az, hogy ha úgy ítéljük meg a nyugdíjast, hogy nélkülözhető, akkor nem beszélhetünk létszámokokból bekövetkező tervlemaradásról. Tudok olyan esetről, hogy a nyugdíjkorhatárt elért dolgozót a vállalat két heti felmondással nyugdíjba küldte, s erre az időre sem tartott igényt munkájára. Az illető jó szakember volt, csak más részére kellett a státusza. A nyugdíjazottak passzivitásba kényszerítése ellen egyre komolyabban kellene küzdeni, hiszen az üres tétlenség még nem pihenés. A városok tétlen népessége állandóan növekszik és ez azt jelenti, hogy az improduktív oldalra toltuk át őket.” (Dr. B. P. Bp.) „Üdvözlöm a második oldaluk külső hasábjain indított „háztájit”, ahogy magamban elneveztem ezeket a szerkesztőségi munkáról szóló tömör tájékoztatókat. Ha javasolnom szabad, akkor egy alkalommal térjenek ki arra is, hogy az olvasók javaslatai közül hányat hasznosítottak, továbbá milyen létszámmal dolgoznak, név szerint, kik a szerkesztőség munkatársai? Benyomásom szerint ennyi adat és érdekesség összegyűjtéséhez az átlagosnál több újságíró kell. Végül azt kérdezném, hogy nincs-e mód a szerkesztőség személyes megismerésére akár egy zártabb körű ankét, akár a tv képernyője előtt lebonyolított szerkesztőségi értekezlet útján. Önök nem is feltételezik, hogy újságot olvasó emberek számára mennyire szórakoztató és érdekes volna ez, különösen, ha némi humorral elegyítenék, mert gondolom, önöknél ebben sincs hiány. Egyéves születésnapjukhoz ezúton gratulálok.” (Pécsi Miklós, egyet, hallgató, Bp.) Knt juthatnak el a jutalmazásig. 10 helyes válaszért 10 pontot, 9 jó válaszért 9 pontot stb. kapnak, de ha 6 vagy ennél kevesebb kérdésre tudnak csak megfelelni, nem számíthatnak pontokra. A versenyzők pontjairól nyilvántartást vezetünk. Minden héten az a tíz pályázó kap könyvjutalmat, aki — pontszámait tekintve — „a létra legfelső fokain” áll. A könyvnyeremény ellenében 10 pontot levonunk az addigi pontszámokból, így mások is feljebb juthatnak, olyanok, akik nem minden kérdésre küldtek helyes választ, s így nem volt maximális pontszámuk. A „létramászás” elve alapján már 44 pontosak is elérkeztek a „létra felső fokára”, mivel a korábban jutalmazottak 10—10 pontot vesztettek a kapott jutalom ellenértékeként. Az a tíz megfejtőnk, aki most részesül könyvjutalomban, már 47, 46, 45 és 44 pontos teljesítménye ellenében kapja. Van még rajtuk kívül is 44 ponttal nyilvántartott pályázónk, legközelebb, ha újra 10 vagy 9 találatot érnek el, minden bizonnyal a jutalmazottak között lesznek. Ez alkalommal ez a tíz olvasónk kap jutalmat: Villányi József, Bp., IX., Üllői út 151, V. 47., Czégé Imre, Szolnok, Ságvári krt. C/3 III. 8., Hajnal József, Bp., XVIII., Lőcse u. 43., Potoczky Jenő, Bp., II., Mártírok útja 48., Sain Sándor, Bp., XXL, Orion u. 19., Annabring Sándor, Szeged, Vidra u. 5., Halápi Sándor, Bp., IX., Szamuely u. 25., Pádár Istvánná, Bp., XIX., Mikszáth u. 16., Somogyi László, Bp., IX., Üllői út 149., Turkovics Ferenc, Bp., XI. Gellért tér 3. II. 3. I Rejtvény * 1 2 3 4 5 Igen, nem (VII.) Az olasz műhold neve Mit jelent ez: P. P. P. ?