Magyarország, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-23 / 4. szám
MAGYARORSZÁG 19 6 6/4 17 1966 ELSŐ ÚJSZÜLÖTTJÉNEK KÖSZÖNTÉSE Magyarország a szakemberek számára „érdekes ország" A világ népessége jelenleg 3 milliárd, a következő generáció élete folyamán valószínűleg eléri a 6 milliárdot. A Föld lakóinak száma 1650 és 1850 között — tehát mindössze kétszáz év alatt — megkétszereződött, s az utána következő évszázadban ismét a kétszeresére nőtt. A megduplázódáshoz szükséges időszak ma már 40 évre csökkent le. Ezek azok a népesedési, termékenységi problémák, amelyek ma a világ valamennyi demográfusát és számtalan biológusát, antropológusát, szociológusát foglalkoztatják. Ezekről tárgyalt tavaly augusztusban a belgrádi Népesedési Világ- konferencia. Impozáns tudományos felvonulás volt ez: 90 ország 1000 küldötte 500 dolgozatát 23 szekcióban tárgyalták. És mégis: a 11 napos, gondosan előkészített vita sem meríthette ki az emberiség sorskérdéseit feszegető témát: három nappal a belgrádi világkonferencia után Budapesten 37 külföldi és 29 magyar résztvevő tovább folytatta, amit Belgrádban abbahagytak. A Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottsága és a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatócsoportja szimpozionjára 37 külföldi tudós ruccant át Belgrádból (köztük külföldön élő magyar származású tudósok is, mint Francois Benkő Venezuelából, Stefano Somogyi Paler- móból). A Demográfia legutóbbi száma közli a szimpozion teljes jegyzőkönyvét. Cikkünk ennek a közleménynek az alapján készült. Abban, hogy a külföldi demográfusok és szociológusok szívesen jöttek hozzánk eszmecserére, nyilván nemcsak a híres magyar vendégszere ietnek és Budapest legendás szépségének volt szerepe, hanem annak a — kétes értékű — ténynek is, hogy Magyarország a népesedéssel. foglalkozó szakemberek számára „érdekes ország”. A magyar népességtudomány felkínálta saját — kényesnek tartott — népesedési gondjainkat is, vitaanyagul a külföldi szakemberek számára és mindjárt elemezni is igyekezett a csökkenő születési arányszám okait. (Egyébként, mint ismeretes, a születések száma 1962 óta lassú emelkedést mutat.) A termékenység visszaesését a születésszabályozási módszerek elterjedésének, a művi vetélések legalizálásának tudják be elsősorban, de mindezek háta mögött, mint döntő ok, húzódnak meg a társadalmi-gazdasági tényezők, elsősorban a lakosság átrétegeződése, a népgazdaság szerkezetének átalakulása. Apadt a magasabb termékeny- ségű mezőgazdasági lakosság száma, a kevesebb gyermeket nevelő ipari lakosság javára, emelkedtek a kulturális és anyagi igények, amelyeknek kielégítésére legkönnyebben a szüle- ttésszabályozás kínálkozott. A tudományos ülésszak résztvevőinek többsége általában hajlott arra, hogy a születések számának csökkenését vagy növekedését világszerte társadalmi-gazdasági okokkal magyarázza. Különösen a szocialista országok tudósaiban erős ez a felfogás, de nem idegenkedik tőle a legtöbb polgári kutató sem. Természetesen vannak más befolyásoló tényezők is, mint például a vallás. („A termékenységre ható tényezők között egyes országokban a vallás is jelentős szerepet játszik, elsősorban az Egyesült Államokban. Európában kevésbé vagy alig. Érdekes, hogy az egyiptomi keresztény és mohamedán népesség termékenysége között nincs jelentős különbség, ami arra utal, hogy a vallás inkább általános hagyománymegőrző hatása következtében befolyásolja a termékenységet.” Dr. Vukovich György előadásából.) Voltak tudósok, akik sokallták a társadalmi-gazdasági hatásoknak tulajdonított jelentőséget és úgy vélték, hogy nagyobb szerepük van a biológiai tényezőknek. Bourgeois- Pichat, Franciaországból egyenesen helytelenítette, hogy a biológiai tényezőknek csak másodlagos szerepet tulajdonítanak. („Az első demográfusok, akik a termékenységet vizsgálni kezdték, sokat foglalkoztak a biológiai tényezőkkel... Felvetem a kérdést, nem kellene-e visszatérni a régi szemlélethez ...”) A francia professzor álláspontja élénk vitát váltott ki. (Dr. Acsádv György: „Nem értem pontosan, mire gondolt Bourgeois-Pichat úr. Talán arra, hogy a sok abortusz sterilitást okozhat a nőknél?... Ha felteszik nekem azt a kérdést, hogy volt-e Magyarországon a termékenység 1955—1962 közötti csökkenésében a biológiai tényezőknek, pontosabban a nők termékenységében beállott változásoknak szerepe, akkor azt kell mondanom, nem hiszem.”) A szocialista országok népesedési helyzete más tekintetben is sok érdekes vitát eredményezett. Köztudomású, hogy Magyarországon, Romániában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában a termékenység egyaránt csökkenő tendenciát mutat és bár Magyarországon és Csehszlovákiában 1962 óta javult a helyzet, a régi népszaporulattól még messze van. Ezzel K. H. Mehlan rostocki professzor az NDK fejlődését állította szembe. („Az NDK ugyanis kivételt képez a szocialista országok között... az utóbbi tíz évben a termékenységi arány állandóan növekDemográfia A kérdések kérdése I Jegyzőkönyv egy folyóiratban A születési arányszám Gazdaság, vagy biológia? szik...") A professzor az NDK „demográfiai prosperitását” az életszínvonal növekedésével, az iparosítás lendületével magyarázta, ami — s ezt bizonyítja szerinte az NDK példája is — nem vezet szükségképpen a születések számának csökkenésére. Igaz — tette hozzá — „... mi a legális művi vetélések tekintetében bizonyos korlátozásokat alkalmazunk és a legális művi vetélések végrehajtásában nem vagyunk nagyvonalúak”. Mehlan professzor azonban úgy vélte, hogy az NDK-beli helyzet nem az abortusz-törvény szigorúságára, hanem bizonyos „sajátos motivációkra” vezethető vissza. Sztefanov bolgár professzor így replikázott: „Mehlan kollégánk számokat közölt, összehasonlította Kelet-Németorszá- got, illetve Magyarországot, és ezek az adatok eléggé alkalmasak lennének egy abortusz elleni törvény meghozatalához. Én azonban úgy vélem, hogy ezek az adatok nem adnak teljes képet a két országban tapasztalható helyzetről .. Ügy gondolom, hogy ezt a kérdést oly módon kell szabályozni, hogy minden család maga dönthesse el, hogy a terhességi állapotot megszakítsa-e vagy sem.” A szimpozion harmadik napirendi pontja így szólt: A termékenység előrebecslésének kérdései. Ez a látszólag műhely-probléma végül is általános érdekű és majdnem politikai vitává szélesedett. Sok demográfus és szociológus pesszimistán ítélte meg annak lehetőségét, hogy milyen pontosan lehet előre becsűim az emberiség jövőbeni szaporodásának mértékét. A vitát az angol Maurice Kirk felszólalása váltotta ki. Bár kérdés formájában, de annak a kételyének adott hangot, hogy az ipari fejlődés a fejlett kapitalista országokban és a szocialista országokban nem adek- vát fogalom. Az ipari fejlődés Angliában különösen mostanában magas születési arányszámot hoz létre, nem így a népi demokratikus országokban. Vajon a családtervezésnél, a születések számának alakulásánál azonos fogalmakat használnak-e, egy nyelven beszélnek-e a két társadalmi rend képviselői... ? — kérdezte. („Ezzel összefüggésben szeretném tudni, hogy abban a társadalomban, amelynek most a vendégei vagyunk, a termékenység várhatóan visszatér-e egy magasabb szintre, ha eljutnak a gazdasági jólét következő szakaszába.”) Ehhez csatlakozott a svéd Erland v. Hofsten: „Ügy tűnik, hogy mind a szocialista, mind a kapitalista országokon belül sok fontos különbség van a termékenységben és az ezzel kapcsolatos politika tekintetében. Különösen utalok itt a gyermek-, illetve a családvédelmi intézkedésekre. Egyes emberek igen általános fogalmakban beszélnek a gazdasági fellendülésről. Én a magam részéről el tudok képzelni olyan országokat, amelyekben a gazdasági virágzás nagy, amelyek gazdaságilag fejlődnek, amelyekben azonban semmit sem tesznek a gyermekek érdekében, hogy a gyermekes családok részére jó körülményeket teremtsenek, olyan házakat építsenek, amelyek valóban megfelelnek a gyermekes családoknak stb.” Thomas Frejka csehszlovák tudós: „Személyes véleményem szerint — és talán sokan nem fognak velem egyetérteni — nincs nagy, vagy lényeges különbség a széles értelemben vett családtervezés motivációjában a szocialista és kapitalista országok családjai között... A szocialista tudósok hosszú időn át azon a véleményen voltak, hogy nagy különbség van ... Én azt gondolom, hogy sokan jutottunk arra a következtetésre, hogy túlbecsültük a két társadalmi rendszer közötti különbséget, mind a gyakorlatban, mind az elméletben ... Természetesen vannak nagy különbségek a kapitalizmus és a szocializmus között; igen sok ilyen különbség van a gazdasági, egészségügyi, oktatási rendszerben; véleményünk szerint jórészt a szocializmus javára Vannak azonban olyan területek, amelyeken az utóbbi években azt találtuk, hogy a szocialista fejlődésnek komoly hiányosságai vannak ... Alapvetően azonban ú;y gondolom, hogy ha a gazdasági fejlődés abban az irányban fog haladni, mint amilyenben mi gondoljuk, a kelet-európai országokban a termékenység általában valószínűleg növekedni fog.” Dr. Andorka Rudolf, Magyarország: „A termékenység magyarországi perspektíváival kapcsolatban, azt hiszem, egyetérthetünk Frejka úrral abban, hogy a termékenység nálunk és a többi közép-európai szocialista országban, ahol jelenleg kicsi, a jövőben nőni fog. Hozzá kell azonban fűzni, hogy ehhez valószínűleg népesedéspolitikai intézkedések is szükségesek. Talán — de nem biztosan — tanuk á- gos lehet számunkra a francia példa Tudjuk, hogy Franciaország a második világháború előtt hason’ó demográfiai helyzetben volt, mint ma Magyarország. Amikor erélyes népesedéspolitikai intézkedéseket hoztak, s jelentős összeggel felemelték a családi pótlékokat, a termékenység a háború legsötétebb éveiben kezdett el növekedni és azóta megfelelő szinten van. Tudjuk azonban azt is, hogy vita van róla: mennyire lehet ezt a termékenységnövekedést csak a népesedéspolitikai intézkedéseknek tulajdonítani.” A budapesti vita résztvevői szerint a népesedésben azt a kort éljük, amikor a spontaneitás helyét a racionalitás foglalta el. Mindezek ellenére a demográfusoknak nincsenek illúzióik: tudják, olyan szféra kutatására vállalkoztak, amelyeknek mozgató rugóit még korántsem ismerik teljes bizonyossággal, sok a titkos, kevéssé felderített tényező, a feltételezés, a becslés, vagy a sejtés. Mégis mind közelebb kerülnek hozzá, hogy felderítsék a kérdések kérdését, az emberiség szaporodásának közelebbi és távolabbi perspektíváit és ezzel ösztönözzék a politikusokat, államférfiakat, a technika és a tudomány embereit, hogy felkészülten fogadhassák a jövőt. Szenvedélyesen fürkészik a népesedés mozgástörvényeit, mert — ahogy a budapesti szimpozion egyik résztvevője mondotta — „a tudóst örökre meg tudja bű vő1 ni az emberiség viselkedésének kutatása”.