Magyarország, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-25 / 52. szám
Ez a Winter végigküzdötte a bajor tartományi választásokat, de valószínűleg túlságosan sok szónoklatot és közbeszólást hallgatott végig, mert a győzelem után lemondott az elnökségről. Indoklás: „Ezek itt olyanok, akik nem tanultak semmit és én nem akarok felelős lenni azért, hogy a nemzet újra katasztrófába és szörnyűségekbe zuhanjon miattuk.” Természetesen egyáltalán nemcsak Franz Florian Winter elhagyott NPD-beli társairól van szó. Tavaly, amikor a karlsruhei alkotmányvédő bíróságon tárgyalták Werner Pätsch ügyét — ez az úr a nyugatnémet alkotmányvédő hivatal kémelhárító osztályának alkalmazottja volt és megdöbbentőn vette észre, hogy kollégái között fölöttébb sok az SS és a Gestapo volt tisztje, s ezt nyilvánosan is elmondotta — a ..rágalmazással” vádolt Pätsch felettesei így védték meg a volt nácikat: „Ezek a jó öreg nyulak nélkülözhetetlen szolgálatot tettek az állambiztonságnak, és felkészültségüket tekintve, össze sem hasonlíthatók a hivatalban dolgozó fiatal munkatársakkal.” A „fiatal munkatársakat” azonban megdolgozzák a „jó öreg nyulak”; aligha magyarázható másként az a tény, hogy a legutóbbi választásokon, Bajorországban, hárommillióból 225 000 szavazatot kapott az NPD, azaz nyolc százalékot. A kör bezárul Az NPD elnökhelyettese, Adolf von Thadden (a pártban II. Adolf a neve) nemrég fogadott egy olasz újságírónőt és részletesen felvázolta pártja programját — külföldi közlésre mondta el! — s ebben nyilatkozatban állt: — Hogy kik vagyunk? Demokratikus párt, tele fiatalokkal, akik viszszautasítják a karrierizmust, a kormányon levők korrupcióját és fellázadnak apáik bűneinek folytonos hánytorgatása ellen. — Atombombát akarunk, felesleges úgy felfegyverezni tovább a Bundeswehrt, ahogy az amerikaiaknak tetszik. — Nem akarunk tovább több külföldi munkást Németországban, legalábbis csökkentsék a számukat... Azt mondják, antiszemiták vagyunk. Ugyan. Csak éppen nem értünk egyet egyrészt a kivégzettek számáról közölt adatokkal, másrészt sokakkal, akik visszakerültek a táborokból ... — A múlt természetesen nem ismétlődhet meg, de ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a nácizmus pozitívumairól: a nagyszerű autóutak, a hétmillió munkanélkülinek juttatott kenyér, sőt még az is, hogy azt a háborút öt évig bírták ... — No, és az olyan nagyszerű emberek, mint Speer! Hiszen tudja, hogy az ő érdeme volt, hogy Németországban 44-ben, mondom, 44-ben, a bombázások közben, áram nélkül, hatmillió alkalmi munkással, persze nem külföldiekkel, 40 000 repülőgépet és 40 000 harckocsit gyártottak. (Egy hosszú mondat az interjút készítő olasz újságírónő, Camilla Cederna — Espresso, 1966. november 20-i — cikkéből: „Thadden homlokán lüktetni kezd egy év, amikor a végsőkig elmegy, felidézi azt a jelenséget, azt az embert, aki egymaga magával ragadta a nemzet 85 százalékát, azt a rendkívüli egyéniséget, amilyen századok alatt csak egy akad: Dzsingisz Khán, Luther és Napóleon típusa volt ez a nagyszerű mágneses pólus, egyszóval Hitler.”) Íme, a kör így zárul be: Speer egy liberális színben tetszelgő lap hasábjain kap lehetőséget, hogy elmagyarázza: akkor csalódott igazán Hitlerben, amikor észrevette, hogy vastag az orra Ezt a Speert, mint nagyszerű embert dicséri meg Adolf von Thadden, az atombombaigénylő NPD elnökhelyettese. A dicséret alapja: 1944-ben jól szolgálta Hitler hadigépezetét. Spiegel: Egyszer ön is megtekintett egy koncentrációs tábort, Mauthausent, ugye? Speer: Ma már tudom, hogy ez kétségkívül csak homlokzat volt. Csak néhány kőbarakkot mutattak meg, amelyek mintatáborul szolgáltak; mást nem láttam. Spiegel: Ilyesmi Auschwitzban is volt: néhány vörös téglaépület, messze távol a krematóriumoktól. Speer: Viszont gyakran kapcsolatba kerültem koncentrációs táborbeli munkásokkal. Az a fotó, amelyet a Spiegel közölt, ilyen munkásokkal ábrázol engem. Egy fegyvergyárat látogattam meg, s akkor visszahívtam néhány foglyot, s megkérdeztem tőlük, hogy nem akarnak-e visszatérni a koncentrációs táborba. Az emberek rettenetesen megijedtek. Spiegel: Világos, hogy nem kívánkoztak oda. Speer: Biztosítottam őket, hogy itt maradhatnak, normál ellátást kaptak, mint a többi munkások. Már 1942-ben gondoskodtam arról, hogy az orosz foglyok a Ruhr-vidéken jó ellátásban részesüljenek. Nürnbergben ezt el is ismerték. Eredetileg hihetetlenül rossz volt az ellátásuk és nem tudtak dolgozni. Sauckel munkaerőgazdálkodási főmegbízott akkoriban tiltakozott is, hogy a munkások kizárólag az ő hatáskörébe tartoznak, ami igaz is volt. Spiegel: Ön munkaképessé akarta tenni a foglyokat? Speer: Megint keresztkérdéseket adnak fel. Kérem, fogadják el, amit mondok: mindenki a saját ügyeivel foglalkozott és lehetőleg nem azzal, ami mellette történik. Viszont belőlem nemcsak a menedzser ésszerűsége beszélt, hanem a segíteni akarás is. A kettő összekapcsolódott. Speer 1942-re hivatkozik, orosz foglyokra, akik a Ruhr-vidéken, fegyvergyárban dolgoztak, kényszermunkásokra, akik megijedtek, amikor a koncentrációs táborral fenyegette őket. (Idéztük a nürnbergi ítéletet: ott egy eredeti Speer-felszólalásra hivatkoztak, amely ,,a lógósokat” a halálba küldte, az SS kezére, a koncentrációs táborba.) 1966-ban már másképpen emlékezik: már segíteniakarásról beszél. És Thadden is másképp emlékezik: már azt hangsúlyozza, hogy Speer „persze nem külföldiekkel” gyártotta Hitlernek a fegyvert. Ez csak annak a Thadden-szövegnek a másik fele, amelyben az NSZK-ban dolgozó külföldi munkások ellen dörög, nem is rejtve a külföldiek, az „alacsonyabbrendű fajták” iránti vad utálatát Régi szókincs „Természetesen vannak olyan veszszők is a nyalábban, amelyeket még a régi kötésből ismerünk: a mindenfajta »bomlasztás és idegen behatás elleni harc«, a »küzdelem az erkölcsi megújulásért«, a német anyákért és szajhák ellen, a nemzeti méltóságért , és az értelmiségiek, a szakszervezetek, a megalkuvásra kész politikusok, a saját fészket bemocskolók, a kommunisták és a kapitalisták (az amerikaiak) ellen. E pontokban még azt a fáradtságot sem vették maguknak, hogy megváltoztassák a szókincset. Nem is volt rá szükség: voltak, akik gondoskodtak a szókincs életben tartásáról.” (Die Zeit.) S a hamburgi lap azt is megírja: a náci konglomerátum egyes alkotórészei 945 után feltűnés nélkül foglalták el helyüket az NSZK-ban a tantermekben, a törzsasztaloknál, az egyesületi üléseken és a választási harcokban. Az újnáci vesszőnyaláb — így írja a Die Zeit — „más, mint a nemzetiszocialista volt, korszerűbb és ezért, ma, veszedelmesebb”. Akár Speer interjúja terjeszti a náci mérget, a maga otromba szemtelenségével, Hitler vastag orrának meséjével, akár von Thadden atombomba-igénybejelentésével. A kettő ugyanaz. NEONÁCIZMUS ELLENI TÜNTETÉS PÁRIZSBAN, 1966 DECEMBER Thadden: „Így volt, nem szégyenlem” MAGYARORSZÁG 1966/52 A MOKÉFJelenti ÚJ FILMEK A MOZIK MŰSORON: BÁTRAK BÁTRAI A KULCS ÖT JÓMADÁR Szélesvásznú szovjet film. Korhatár nélkül megtekinthető. Szerelem és házasság. Magyarul beszélő jugoszláv film. Póruljárt vagányok. Angol film,vígjáték. Csak 16 éven felüliek látogathatják.Bemutató: december 29. Bemutató: januuár 5. Bemutató: december 29.