Magyarország, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-11 / 50. szám

18 ar ö^^láu«*a MAGYARORSZÁG 1966/50 Fosta Telex, távkép, távirat Theseus-i műhiba Zsebben maradt táviratok Privát-telex A nagybácsi érkezését jelző táv­irattal akkor csengetett be a kézbe­sítő, amikor éppen búcsúzni készült, hogy visszautazzék. Ritka az ilyen elkésett távirat, de az általánosítás­hoz elég. Pedig a posta rendszere­sen méri és ellenőrzi a táviratok út­ját s ahol lehet, rövidíti is. Az el­múlt évben majdnem kilencmillió­­nyi táviratot kézbesítettek Magyar­­országon és a kézbesítési idő átlaga — a feladótól a címzettig — 139,3 perc volt. Idén már sikerült 11 per­­cet lefaragni és átlagosan 128 perc alatt eljuttatni a táviratokat a cím­zetteknek. Két éve kezdték meg a bonyolult munkafolyamatokat egyszerűsítő és a táviratok továbbítását gyorsító au­tomata rendszer, a tgx-hálózat ki­építését. A Budapesten, Pécsett, Deb­recenben, Miskolcon és Szegeden épült automata távgépíró-központok közvetlen tárcsázással léphetnek ösz­­szeköttetésbe mintegy 150 nagyobb postahivatallal. (Ez évben még Hat­van, Szolnok, Veszprém kap auto­mata központot, Győr pedig jövőre ) Az automatizálással elkerülhető, hogy a táviratok postahivataltól postahivatalig különböző központok érintésével jussanak el s így a to­vábbítás idejét 50 percről előbb 40,5, majd 37,9 percre sikerült csökkenteni — a tá'viratkihordás átlagideje azon­ban még így is másfél óra marad. Sándor, József, Anna... Miért? Nincs postás utánpótlás. A kézbesítők száma korlátozott.­­A fia­tal — 14—18 éves táviratki­hordók pedig nem tekintik állandó hivatá­suknak a postás­ pályát. Van olyan postahivatal, ahol egy év alatt a táv­­iratkihordók több mint fele kicse­rélődött. Talán az majd javít a hely­zeten, hogy a jövőben bicikli helyett mopédokat kapnak s így fizetésük is nő.) A táviratok érkezését nem le­het „ütemezni”, csak — mert név­napokat ünneplő ország vagyunk — az előző évek tapasztalatai alapján Sándor, József, Anna, Ilona, Mária és Erzsébet napokra „erősíthet” a posta. 1955-ben 8,9 millió táviratot adtak fel az országban és ennek majdnem fele dísztávirat volt. Húsz év alatt a távíróforgalom több mint négyszeresére, a születés- és névna­pot, esküvőt, kitüntetést ünneplő dísztáviratok száma az 1947. évi 50 ezerről 3,7 millióra emelkedett. Ilyen forgalom mellett elképzelhető, hogy egy-egy távirat néha a kezelőknél megakad, vagy éppen a távirat érke­zésekor a kézbesítők úton vannak és máris „ugrik” a kézbesítés ideje. Kísérleteznek a táviratok telefonon való beolvasásával is , de kevés sikerrel. Ez jóval megrövidíti a táv­iratok útját, de a vállalatok, intéz­mények szívesebben veszik a távbe­­'-"'Tőn beolvasott üzenet helyett az írásos, dokumentumként kezelhető táviratot, a magánfelek nagy részé­nek pedig nincs telefonja. Vagy ha van, a lakásban nem tartózkodik senki, vagy az otthont őrző nagyma­ma „félrehall”, amiből még nagyobb bajok is támadhatnak, mint egy ké­sedelmes kézbesítésből. (A mondabeli Aegeus halálát is „táviratfélreértés” okozta. Fia, Theseus, fekete vitorlák­kal indult Minotaurus legyőzésére és hazafelé fehér vitorlákkal kellett volna jelt adnia aggódó atyjának. Theseus azonban a győzelem mámo­rában megfelejtkezett a megbeszélt jeladásról és Aegeus — megpillant­va a visszatérő hajó fekete vitorlá­ját — keserűségében a tengerbe öl­te magát.) Condé bevétele 1792. március 22-én mutatta be Claude Chappe a francia nemzetgyű­lésnek az általa feltalált optikai táv­író-rendszerét és mert Párizs és a hadsereg között gyorsan és biztosan működő távközlésre volt szükség, megbízták őt a Párizs—Lille vonal megépítésével. A 22 állomásra osz­tott távíró-vonalon nemsokára Con­dé várának bevételét közölhették a nemzetgyűléssel. A távirat a 40 mér­­földnyi utat fél óra alatt tette meg. Később a vonalat Dunquerque-ig, majd Brüsszelig meghosszabbították, tíz évvel később a francia főváros már Calais-val, Rotterdammal, Mi­lánóval és Velencével volt távirati összeköttetésben. (Egyébként a fran­cia feltalálót egy magyar zeneszerző Chudy József optikai és akusztikai távjelző rendszerével már 1787-ben megelőzte. Chappe 1805-ben öngyil­kos lett, mert egyesek más feltalá­lóknak tulajdonították az elsőséget.) A táviratozás történetében a fejlő­dést az elektromosság, főleg az elekt­romágnesesség hozta meg. Pavel Sil­ling orosz fizikus használta elsőként 1832-ben a mágnestűt a táviratozás­hoz és az ő elmélete alapján készí­tette el az angol Bain delejtűs ké­szülékét. Ezt alkalmazták Magyar­­országon is az 1847-ben megnyitott Pozsony—Bécs közötti első távíró­vonalon. Amikor azonban egy ame­rikai festőművész, Samuel Morse távíró-készüléke és ábécéje a gya­korlatban is elterjedt, Budapest és Pozsony között 1849-ben morse­­rendszerű összeköttetés létesült. Az első pesti távíróállomást a nyilvá­nosság számára 1850. október 1-én nyitották meg a Károly-kaszárnya, a későbbi Városháza két szobájában , három morse-géppel. Az időköz­ben bevezetett egyéb távírórendsze­rek mellett a morse-gép több mint 100 évig állta a sarat, az utolsó pos­tai morse-összeköttetést Zalaeger­szeg és Zalaszentgrót között 1902- ben­ szüntették meg. (A Wheatston­­féle gyorsmorse és a Siemens—Hals­­ke gyorstávírónál — amelyekkel 10—15 ezer szót lehetett továbbíta­ni óránként —, szellemesebb és ko­rát jóval megelőző készüléket talált fel két magyar mérnök: Pollák An­tal és Virág József. Mérsegipük adósebessége óránként 80—150 ezer szó, folyóírást továbbító berendezé­sük sebessége pedig 40 ezer szó volt óránként.) Magyarországon az első betűíró­­távírógépet, amelyet 1855-ben David Edward Hughes szabadalmaztatott — Budapest és Bécs között helyez­ték üzembe. A Hughes-gépek hasz­nálta 1947-ben szűnt me­g, helyet­tük a start-stop rendszerű távgépíró készülékeket rendszeresítettek. Amíg a morse-készülék pont-vonásokból álló jeleket írt a szalagra, amit a postásnak kellett felelősségteljes baj­lódó munkával a táviratlapra átten­ni, a távgéníró bellivel ír szalagra és ezt ragasztál a táviratlapra. A te­lex-előfizetői szolgálatban lapraíró gépeket használnak. (Juhász Gyula szép verse 1921-ből: „Apámra gon­dolok, ki távírász volt — És Morse és Hughes gépen zenélt, — Figyel­te búcan a zengő világot — S felfog­ta száz, ezer üzenetét. — Finom és keskeny után, mint a szikrák, — Szállt sóhaj, üdv, vágy, álom és pa­nasz ...”) Telex — tárcsázva Ma már telexgépek kattognak a szerkesztőségekben, a gyárak és kül­kereskedelmi vállalatok irodáiban. 1942-ben még csak 26 előfizetője volt a telexszolgálatnak, 1965-ben 1033, az idén 1100-on felül. A háló­zatot 1954-ben automatizálták, addig az előfizetőket postai kezelő kap­csolta össze. Két éve már 15 európai ország telexelőfizetői közvetlen tár­csázással hívhatják egymást. Bárkinek lehet telexállomása, csakhogy ma még egy kicsit költ­séges ez a passzió. A havi alapdíj 500, a készülék bérlete 200, a kar­bantartás havi 300 forint. Helyi te­lextáviratnál 3 percenként 60 fillért, távolsági viszonylatban 30 másod­percenként 60 fillért számláz a posta. A telexezés általában olcsóbb a tá­volsági telefonnál, különösen, ha a szöveget előbb lyukasztógéppel elő­készítik és a gépi leütés percenként 400 a 250 leüléssel szemben. Előnye még, hogy a beszélgetést írásban rög­zíti, amit peres eljárásnál bizonyí­téknak elfogadnak. Egy ezer szóból álló üzenet Moszkvába telefonon be­olvasva 9 percig tart és 103 forintba kerül, ugyanazt a telex gépi leütés­sel 18 perc alatt továbbítja 144 fo­rint költséggel. Kilencperces bécsi távbeszélő díj 67,50 forint, a szöveg gépi leütéssel telexen csak 64,80 fo­rint. Normál táviratban ugyanez Moszkvába 2560, Bécsbe 1280 forint­ba kerülne. A budapesti főpostán, a Petőfi Sándor utcai hivatalban néhány hét óta nyilvános telexállomás nyílt, ahonnan a világ bármely részébe — akár Grönlandba vagy Új-Zélandba is — bárki küldhet telextáviratot A telextarifa Ausztriába percenként 3,80, Hollandiába, NDK-ba és Bul­gáriába 6, az NSZK-ba 4,80, Bel­giumba 8,40, Angliába 10,80, Finn­es Olaszországba 12 forint. A Szov­jetunió európai részébe a 40-ik ke­leti hosszúsági foki­g 7,20 forint, az USA-ba az első három perc 27,55 aranyfrankba, a további percek 9,19 aranyfrankba kerülnek. A telex­készülék írógéprendszerű billentyű­zetén mindenki saját maga gépelheti a szöveget, de kívánságra a posta gépírónőt is ad, akinek munkabérét a 8 forintos géphasználati díjon kí­vül felszámítja. Nászajándék a képtávíról A nyilvános telexállomást magán­felek most még ritkán használhat­ják, annál nagyobb forgalmat csinál­tak a külföldi újságírók az atlétikai Európa-bajnokságon. A Népstadion­ban 26 interurbán telefonállomás, 23 telexgép és 9 képtávíró berendezés szolgálta a külföldi lapok sportripor­tereit. A tudósítók egy hét alatt 1300 telefonhívással 50 ezer percet beszél­tek, a telexgépek 24 500 perc alatt 1453 tudósítást röpítettek szét a vi­lágsajtónak .Egy svéd újságíró sa­ját képtávíró készülékét szereltette fel szállodai szobájába. Honfitársai a pontversenyben csak a 19-ik he­lyen végeztek, ő viszont a szobájá­ból küldött fotoriportjaival kétség­telenül első lehetett a tudósítók kö­zött.) Nem olcsó mulatság a képtávirato­­zás. Bárki küldhet 150 négyzetcenti­méteres képet New Yorkba 768 fo­rintért, vagy Ausztriába mintegy 250 forintért. Mesélik, hogy egy fiatal pár gazdag nászajándék reményé­ben esküvői képét megtáviratozta az amerikai neo-b­ácsinak, aki viszon­zásul néhány gratuláló szóból álló dísztáviratot és saját arcképét táv­­iratozta vissza. A kép olyan tiszta és éles volt, hogy a szájában fityegő szivar másfélcentis hamuját is jól lehetett látni. Számírora JÁNOS ! AZ MTI TELEX BERENDEZÉSEI Bárkinek lehet telex állomása

Next