Magyarország, 1968. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-07 / 1. szám

Síposok Pofon a 80. percben Heti 2000 mérkőzés 1967 áprilisában a magyar ököl­vívó-bajnokságon, a Sportcsarnok­ban történt, a Schrick—Benke kö­zépsúlyú mérkőzés eredményhirde­tése során, amikor a bíró — pon­tozótársainak véleményét kifeje­zésre juttatva — Schrick kezét, emelte a magasba, az emeleti kar­zatról söröskancsó repült a szori­­tóba. Szerencse, hogy a túlzott mennyiségű „célzóvíz” hatásaként a korsó, ha nem is sokkal, de célt tévesztett és szinte csodával hatá­ros, hogy sem a korsó, sem a vas­tag filcszőnyegen is ezer darabra pattanó szilánkjai senkiben sem tettek kárt. A szorítót megcélzó Sz. Béla utána 30 napig rácsok mögött elmélkedhetett a történ­tekről. Motorcsónakkal a Szigetre Érdekes, lélektanilag külön ta­nulmány a játékvezető, a bíró sze­repköre. Sokszor a pillanatok tört része alatt hozott döntései ugyan­ilyen gyorsan szétzúzzák a gátlá­sokat, hihetetlen indulatok felsza­badítására képesek. S mindebben voltaképpen a bíró, a tizenegyest megadó, a négyméterest elnéző, a fordított ítéletet kihirdető bíró a főszereplő, aki az esetek döntő többségében legjobb tudása, min­den igyekezete ellenére a küzdőtér szenvedő hősévé válik. Sűrűn hal­lani „elcsalt” mérkőzésekről, „rö­vidlátó” bírókról s egy-egy igazi heves sportcsata után csoda, hogy ha annak a szegény bírónak le- és felmenő rokonsága nem csuklik a következő vasárnapig egyfolytában. Ha ugyanis éppen söröskancsót nem is, de durva szavakat jócskán vagdalnak a mérkőzések lebonyo­lítására vállalkozó sportemberek fejéhez. Könnyebb testi sértések is akadnak szép számmal, hiszen a rendőrség, a karhatalom nem aka­dályozhatja meg minden esetben olyan apparátussal a bíróveréseket, mint amikor Szőkét motorossal menekítették át a Margitszigetre a Latorca utcából, vagy amikor Zsoltot az akkori kapitány, Sebes Gusztáv tanácsára az ügyeletes rendőrtiszt egyenruhájában csem­pészték ki az ostromlott várhoz ha­sonlító diósgyőri stadionból. Mind­ez persze korántsem hazai specia­litás. Sőt. (Az emlékezetes angol— argentin világbajnoki labdarúgó­mérkőzés játékvezetője, a nyugat­német Kreitlein a tanú rá.) Dél- Amerikában már hosszú évek óta vizesárkok, magas drótkerítések választják el egymástól a pályát és a nézőteret. A különféle sportágak játékve­zetői testületei világszerte a szur­kolók támadásainak kereszttüzébe kerültek. A külföldi botrányok mértékétől mi még szerencsére­­ messze „elmaradtunk”. Olyan is ritkán történik meg, mint a Hat­vani Spartacus—Kisköre járási labdarúgó-mérkőzésen, ahol a já­tékvezető csak a 80. percig tűrte némán a szidalmakat és egy 13 éves gyereken maga vett — hely­telenül — elégtételt a különben jogos sérelmeiért. A feladatát tökéletesen — vagy mondjuk, jól — ellátó bíró műkö­dése bizony szinte sohasem téma. A bíró, a játékvezető, a sportese­mények­ karmestere csak egy-egy vitát kiváltó ítélete nyomán válik érdekes személlyé. Az NB I-ben 300 forint De még e kockázat veszélyét is sokan vállalják. Az MTI statiszti­kája szerint a közvetlen felügye­letük alá tartozó 32 sportágban 17 931 versenybíró működik. A lét­szám természetesen a labdarúgás­ban a legnagyobb (4407), de a ké­zilabda (1957), az atlétika (1898), a röplabda (1136) terén is igen tekintélyes. A különböző minősí­téssel rendelkező játékvezetők, ver­senybírók szervezetileg a járási, városi, megyei illetve az országos sportszövetséghez tartoznak. A bí­róküldést mindig az illetékes szö­vetség intézi. A Magyar Labdarú­gó Szövetség azonban csak az NB. I., NB. I. B, és az NB. II-es bajnok­ság, valamint a Népköztársasági Kupa döntőinek ügyeivel, játék­vezető-küldésével foglalkozik. Ha­sonló a gyakorlat a többi sportág­ban. Korábban felmerült még vala­miféle egységes, sportágakra való tekintet nélkül minden játékveze­tőt, versenybírót egy szervezetbe tömörítő, érdekképviseleti szerv létrehozásának gondolata. Megva­lósítása azonban még nem került napirendre. A tetszetős számok ellenére egyébként a helyzet több sportág­ban aggasztó. A statisztika orszá­gos viszonylatban a minősítéssel rendelkező bírók számát jelzi, gya­korlatilag azonban csak ennek fele, háromnegyede működik. A statisz­tika szerint különben — 1955-tel szemben — majdnem megkétszere­ződött a játékvezetői testületek lét­száma (akkor 10 303 versenybíró­ról tudott a kimutatás). Nyilván­valóan emelkedett a bírók száma, de a valóban működőké így is csak takarékoskodva elégíti ki az igé­nyeket. Egyes sportágakban — pél­dául a röplabdában, ökölvívásban vagy vívásban — a valóban mű­ködő bírók számát és korukat te­kintve felettébb nyugtalanító a helyzet. Mindezt azzal magyarázzák, hogy az erkölcsi megbecsülés már emlí­tett kérdései mellett anyagi von­zásról szó sincs. A bírói díjak még a külön kasztot képviselő labdarú­gásban is alacsonyak. Az NB. I- ben például a játékvezető és a két partjelző 300 forintos tiszteletdí­jat kap, az előírt utazási és szál­lásköltségre, valamint a 31 forin­tos napidíjra csak akkor jogosult, ha utaznia kell a mérkőzés szín­helyére. Különben csupán a tisz­teletdíj jár. Az NB. IIl-ban viszont már csak 110 forint a hármas jut­tatása, míg az úttörő-mérkőzés bí­rája 10 forintot vehet fel. Más sportágban általában 22 forint a játékvezetői díj. A különböző ver­senyeken közreműködő, országos minősítéssel rendelkező bírók 4 órás elfoglaltság után 20, 6 órás után 25, 8 órás után 30 Ft tiszte­letdíjat, azaz jó esetben 5 forintos órabért kapnak. Pedig jól képzett és művelt ver­senybírók, játékvezetők nélkül a sport egyszerűen meghal. Működé­sük fontosságának bizonyítására egyetlen példa: nálunk egy-egy hét végén közel kétezer különböző rendű-rangú labdarúgó-mérkőzé­sen kell fújni a sípot, lengetni a zászlót. Nagy a bírók felelőssége. A szabályok szellemében történő játékvezetés mindemellett segíthe­ Féltucat nyelv A magyar játékvezetőknek van nemzetközi tekintélyük. A külön­böző kupa-mérkőzések, a bajnok­­csapatok több sportágban beveze­tett Európa Kupa-küzdelmei egyre nagyobb lehetőséget biztosítanak a legjobbjaink számára. Elsősorban Zsolt, de Gere, Aranyosi, Emsber­­ger, Wottava és mások minden külföldi labdarúgó-pályán szíve­sen látott vendégek. A magyar­ kosár­labdasport ered­ményessége messze elmarad a vá­rakozástól, de Kassai Ervin, egyik tanácsunk közlekedési igazgatósá­gának fiatal munkatársa, a világ egyik legjobb bírója, több Szov­jetunió—Egyesült Államok páros­mérkőzésen működött a két fél felkérésére, közmegelégedésre. A többiek, Cziffra, Vince és társai is kapósak. Röplabdában a fél tucat nyelvet tökéletesen beszélő dr. Holvay Endre, a Gelka főosztályvezetője számos országban tartott már nem­zetközi játékvezetői tanfolyamot és évek óta a nemzetközi bírókül­dés irányítója. És még a nálunk gyengécske téli sportokban is vannak világhírű versenybíróink. Ketten közülük: dr. Terták Elemér és Emmanuel Antal a téli olimpián is fontos sze­rephez jut. Terták látja el a mű­korcsolya-versenyek főrendezői tisztét. S hadd adózzunk a nem­rég elhunyt dr. Rozgonyi György emlékének is, aki az olimpiák és világbajnokságok vívóversenyeinek örökös főbírója volt. A sportok változó szabályainak, fejlődésének irányzata általában az egyszerűsítésre, a bírók felelősségé­nek csökkentésére törekszik. (A vízilabda sajnálatosan negatív pél­dával szolgál ezen a téren.) A vi­szonylag könnyebb helyzetben le­vő, lényegében csak stopperórával, vagy mérőszalaggal működő ver­senybírák munkáját lényeges tech­nikai újítások könnyítik. Úszásban már nem lenne szükség a több olimpiát megjárt híres Stampfer Sinyó bácsi csalhatatlan stopperjé­­re, gazsométer méri az időket. A vívók pástján berregő gépek jelzik a találatokat, a jégkorongban már három bíró működtetésével kísér­leteznek. Mindez könnyít a bírók, játékvezetők egyáltalán nem irigy­lésre , s többek között ezért is elismerésre — méltó feladatán. VAD DEZSŐ KREITLEIN RENDŐRÖK GYŰRŰJÉBEN Anyagi vonzásról szó sincs MAGYARORSZÁG 1968/1­ ­1, ellenkező esetben gátolhatja egy­­egy sportág fejlődését. (Gondolunk például labdarúgásban a testtel való játék alkalmazására, a durva vagy kemény játék közötti különb­ségre és így tovább.) Öntvények, fémfelületek tisztításához ACÉLSZEMCSE kiváló minőségben, minden szemnagyságban vágott és gömbölyített kivitelben raktárról kapható: az ÉVM. Betonelemgyártó Vállalat, Budapesti Betonórugyár 4. sz. telepén. Bp. X., Szállás u 44. sz. Telefon: 148-272. Kedvező szállítási feltételek. A megrendeléseket szíveskedjék Budapest, XXL. (Csepel) Rákóczi F. u. 289. sz. alá küldeni. Telefon: 479—100­9 mellékállomás.

Next