Magyarország, 1968. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-09 / 23. szám
A fő biztosíték a párti REÉPRKVO Karlovy Vary-ban, a kerületi pártbizottság ankétjén óta Sik professzor, miniszterelnökhelyettes és Goldstücker professzor, a Csehszlovák Írószövetség elnöke az ország gazdasági helyzetéről, illetve a párt vezető szerepéről nyilatkozott. Sik professzor közölte, hogy a gazdasági helyzet elemzése néhány héten belül elkészül. A gazdaság helyzete nem jó, de semmiképpen sem reménytelen, mondotta. Elengedhetetlen azonban, folytatta, hogy következetesen haladjanak a gazdasági változások útján, s a régi vezetéssel ellentétben ne gördítsenek a szükséges módszerek alkalmazása elé politikai akadályokat. Arra a kérdésre válaszolva, hogy Csehszlovákia valóban utólérheti-e két-három év alatt Ausztriát, Óta . Sik hangoztatta, hogy ennyi idő alatt valóban el lehet érni a szomszédos Ausztria mai életszínvonalát, de csak azzal a feltétellel, hogy következetesen megvalósítják az új irányítási rendszert és végrehajtják a termelés vonalán a szükséges intézkedéseket. A miniszterelnökhelyettes ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy csökkenteni kell egyes nem hatékony termelési ágak tevékenységét, amelyek szerinte 30 milliárd koronát emésztenek fel az állami költségvetésből. — Nálunk eddig, — mondotta — a tartósan prosperáló vállalatoktól elvettek és az elmaradóknak adtak, de ezt a szubvencionálási politikát meg kell szüntetni. Meg kell érteni viszont, hogy ez kikerülhetetlenül részleges nehézségeket okoz majd, s összefüggésben lesz konkrét szociális problémákkal is. Fájdalommentes megoldás azonban nem létezik, amennyiben a hatékony termelés útjára akarunk lépni. Sik professzor kifejtette, hogy az elkövetkező években lehetségesnek tartja az áttérést a cseh korona szabad átválthatóságára. A továbbiakban kijelentette, hogy az eddigi becslések szerint 300—500 millió dollár összegű külföldi kölcsön segítségével megszűntethetnék a nem hatékony exportot, a jelenlegi import fenntartása mellett. Ez a kölcsön azonban semmiképpen sem függhet politikai feltételektől. — Csehszlovák és külföldi vállalatok kooperációját is mérlegeljük — folytatta a miniszterelnökhelyettes. — A termelő vállalatoknak a lehető legnagyobb kezdeményezési lehetőséget és szabadságot kívánjuk megadni a külkereskedelem terén, úgy, hogy maguk keressék a legmegfelelőbb formákat. — Ma — jelentette ki Óta Sik, — az üzemekben nagyszabású „követelési” mozgalom indult meg. Mindenkinek tudnia kellene azonban, hogy jelen,leg nincs miből fedezni a bérek holmi 10—20 százalékos emelését, s ráadásul még a mértéktelen beruházási igényeket is. Az ilyen követelések kielégítése a másik oldalon többek között túlzott áremelkedésre vezetne. Az igényeknek összhangban kell lenniük a vállalati jövedelmek alakulásával. Hozamra senki sem tud adni a vállalatoknak „felülről” semmit. Goldstücker professzor ellenzéki politikai pártok létezésének lehetőségére vonatkozóan feltett kérdésés az is marad, mégpedig azért, mert a szocialista forradalom vezető ereje és minden hiba ellenére, amelyet nevében követtek el, olyan mozgalom ez a párt amely a fejlődés magasabb szakaszába hivatott elvezetni forradalmunkat. Az utóbbi cél elérésének biztosítéka egyes egyedül a kommunista párt lehet. Senkinek nincs jobb, megalapozottabb és reálisabb programja a szocializmus útján való továbbhaladásra. Márpedig a nép túlnyomó többsége a szocializmust kívánja. Ez az elmúlt hónapokban is bebizonyosodott. Senki nem követelte a termelési eszközök magántulajdonának visszaállítását az iparban, sem a mezőgazdaságban. Nem a régi rend visszaállítására indítottunk mozgalmat januárban. Minden kommunistának tudnia kell, hogy a CSKF ma társadalmunk demokratizálódásának fő biztosítéka”. re válaszolva kijelentette: , . _ •’ill .“A«iwKPPa« Diáktüntetések és munkáscélok 'lHumanite •mm wtt atysW nuu*AU Fouchet rendőrsége folytatta a „Fouchet-reformot” és a maga valóságában világította meg rendszerünket, ahol előlépést jelent, ha a közoktatásügyi miniszter a rendőrség miniszterévé lesz. A munkásosztály és a diákság nagy közös fellépése meghátrálásra és amnesztia kibocsátására kényszerítette a kormányzatot. Már ez is győzelem. De az alapvető problémák közül egy sem oldódott meg. Senki sem vonja kétségbe, hogy szükséges és gyümölcsöző a kapcsolat a termelés, a kutatómunka és az oktatás között. De hogyan fogja fel ezt a kapcsolatot a monopóliumok rezsimje? Az ő számára a műveltség terjesztése nem annyira a termelő erők fejlődésével, mint inkább a termelési viszonyok fenntartásával kapcsolatos. A Humanisme et Enterprise című folyóiratban, amely a gyárosok propagandaszerve a Sorbonne hallgatói között, olvashattuk, hogy „nem jó olyan országban élni, ahol túl sok a magas kvalifikációjú egyén, mert válság esetén a sokat tanult ifjúság veszélyt jelent a fennálló rendszerre”. Nem meglepő, hogy a mozgalom a bölcsészek között kezdődött, például a szociológia szakosok között, hiszen ők ismerik a rendszer legcinikusabb arculatát. Az imént idézett folyóirat fájlalja is, hogy a lélektan és szociológia szakosok „túl sokat foglalkoznak az emberi problémákkal és nem törődnek a gazdaságosság kérdésével”. Javasolja, hogy „egészítsék ki a lélektan és szociológia szakosok képzését”. A diákok mozgalmának nagy történelmi és politikai jelentősége van. Fontos mozzanata a tőkés álrend ellen, az új társadalom felépítéséért s a társadalom, a tudomány, a művelődés és a művészet közötti új kapcsolatok létrehozásáért vívott harcnak. A tőkés rend első nagy, alapvető bírálata Marx Károlytól és a marxista pártoktól származik. Az első forradalom, amely egy nagy országban leverte a kapitalizmust és amely példája révén világméretekben veszélyeztette a tőkés rendet, az 1917. évi Októberi Szocialista Forradalom volt. Franciaország munkásosztálya kinyilvánította céljait: bérköveteléseket, a munka intenzitásának és idejének csökkentését, a társadalombiztosítás intézésében való részvételt, az üzemi bizottságok jogkörének kiszélesítését, a demokratikus tervgazdálkodást. Mindezeknek a követeléseknek, amelyek a szocializmus felé utat nyitó demokráciára vonatkoznak, közös nevezője az az alapvető követelés, hogy az egyes dolgozók ne legyenek többé passzív eszközök a tőke kezében, hanem váljanak tevékeny, alkotó részeseivé a gazdaság irányításának és a gazdálkodásnak a monopóliumok rezsimjével szemben. Az, hogy a diákmozgalmat megzavarják a rálicitálási és kalandorkísérletek, provokációk, amelyek megoszlást idéznek elő a mozgalomban és gyöngítik s ugyanakkor a megtorlást könnyítik meg, éberségre indít bennünket. De nem szabad, hogy bármikor is elhalványítsa a diákmozgalom belső és mélyreható kapcsolatát a munkásmozgalommal. A diákok sajátos téren tapasztalják a monopóliumok rendszerének átkos szerepét, s ők munkájuk jellegénél fogva szükségszerűen érzékenyebbek is erre az aspektusra, az értelem és a cél kutatásában való tevékeny részvételük megakadályozására. Harcuk a forradalmi követelésnek erre a központi vonatkozására helyezi a hangsúlyt s hozzájárul, hogy még emberibbé váljék ez a követelés. Szerves része ez a harc a munkásmozgalom forradalmi programjának. Roger Garaudy MIKOR MOND LE LÜRRE? Kiesinger Brandtnek: ,Nincs szívem lecrolni" Swddeulsche Zeitung) CSENDÉLET NYUGAT-BERLINBEN ,,Ne üss, ez a kormány embere" (Die Zeit) MAGYARORSZÁG 1968 23