Magyarország, 1969. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-04 / 18. szám
Már javában folyt a tárgyalás, amikor Sirhan Bishara Sirhan, Robert Kennedy 25 éves gyilkosa egy látogatójának azt mondta: „Mintha nem is lenne valódi az egész ... mintha nem is ellenem folynék ez a per. Mintha állandóan valaki másról beszélnének.” Pedig minden valódi volt. Az is, hogy április elsejéig — Sirhan pere 858 600 dollárjába került Kalifornia államnak, pontosabban Los Angeles megyének. (Előtte már egy vagyont emésztett fel a fogoly háromnegyed éves, a legszigorúbb óvintézkedésekkel hermetikusan elkülönített őrizete kettős zárkájában, a St. Quentin-i börtönében, amelynek azt az emeletét, ahol Sirhan volt, teljesen kiürítették.) A perköltségek végösszegét egymillió dollárra becsülik. Herbert W. Walker bíró és esküdtszéke január 7-től április 23-ig tárgyalta Sirhan ügyét. Az ítélet a 63. napon született meg, az az ítélet ugyanis, hogy Sirhan gyilkosság — és nem emberölés — bűntettében találtatott bűnösnek. (Utána a hét férfiből és öt nőből álló esküdtszék, amely a bírósági épület kilencedik emeletén — egy emelettel a tárgyalóterem fölött — tanácskozott, s ezt a döntését 16 óra 42 percig tartó vita után hozta meg.) A több mint hatvannapos tárgyalás első szakaszában Sirhan megpróbálta a süketnémát játszani. Kérdésekre nem válaszolt, magától nem jelentkezett szólásra. Ebben már volt némi gyakorlata, hiszen 1968. június 5-én, tettének elkövetése, illetve letartóztatása után is napokig hallgatott, 24 órán át a személyazonosságát sem sikerült megállapítani. A Los Angeles-i rendőr-főkapitányság Sirhan minden kihallgatásának anyagát nemcsak jegyzőkönyvben, de magnószalagon is őrzi. Ezekből az olykor beszélgetésjellegű kihallgatásokból a magnószalagok tanúsága szerint, kiderül azonban, hogy Sirhan tud nagyon is közlékeny és beszédes lenni, amikor nem a saját ügyéről, hanem bármely más témáról esik szó, a gyermekszülés magas költségeitől a bostoni fojtogató gyilkoson át a napi tőzsdeárfolyamokig. És a tárgyaláson az ügyészség lejátszotta ezeket a magnószalagokat, azt kívánva velük bizonyítani — szemben a védelemmel —, hogy Sirhan nem beszámíthatatlan, nem depressziós, nem szenved csökkent felelősségtudatban, s mindezektől az elmebeli és lelki bajoktól tettének elkövetésekor is mentes volt. Nyolc héten át játszotta a hallgatag szemlélődő szerepét Sirhan B. Sirhan Kalifornia államnak ellene folyó perében, amikor végre megszólalt. Attól kezdve beszédes volt a tárgyalás befejezéséig. Sőt időnként olyan dührohamokban tört ki, hogy Walker bíró többször is megfenyegette: ismétlődés esetén kezét-lábát megbilincselted, arcát pedig védőmaszkba téteti. (Nem tette meg.) Az államügyészség képviselőjének, Lynn D. (Buck) Comptonnak célja az volt, hogy bebizonyítsa: Sirhan előre kitervelt módon és hidegvérrel követte el tettét. Keresztkérdésekkel operálva elérte, hogy Sirhan egyetlen sort sem tagadott meg naplójának és jegyzetfüzeteinek korábbi bejegyzéseiből. („JFK-nak meg kell halnia!") Szemtanúkkal bizonyította, hogy Sirhan cseppet sem volt részeg, de még becsípett sem a gyilkosság estéjén, ellenben rendkívül éberen és józanul érdeklődött, milyen biztonsági rendszabályok védik Kennedy szenátort. A védelem, amelyet Grant B. Cooper ügyvéd vezetett, három pszichiátert és két pszichológust vonultatott fel tanúként. Ám Coopereknek a pszichológusok hadával nem volt sok szerencséjük. Dr. Martin Schor San Diegó-i pszichológusra például (aki a Oidiposz-komplexus alapján azt próbálta bizonygatni, hogy Sirhan gyűlölte az apját, amiért az 1957- ben egész családját az USÁ-ban hagyva visszatért Jordániába, és a merénylő R. Kennedyben látta az „apahelyettest”, ezért gyilkolta meg, ezzel egyszersmind helyreállította anyja iránti szerelmét) rábizonyították, hogy szövegét szó szerint egy 1968-ban megjelent bűnügyi-pszichológiai könyvből veszi, méghozzá egy olyan eset leírásából, amely eset teljesen különbözik a Robert Kennedy-gyilkosságtól. Schorr hidegvérűen elismerte ezt a „plágiumot”, mondván ■ „Nem vagyok éppen a világ legjobb írója, tehát izgalmas szöveget kerestem, hogy izgalmas jelentést tehessek a bíróság előtt.” A védelem sztár-pszichiátere, Bernard L. Diamond, a kaliforniai Berkeley egyetem tanszékvezetője paranoiásnak és paranoid schizofréniásnak minősítette Sirhant. Azt állította, hogy Sirhan önmagát is tudta hipnotizálni, illetve kényszerhipnózisokba esett a saját tükrétől. Ennek hatására jegyezte volna be naplójába, hogy RFK-t meg kell ölni, s az Ambassador Hotel halljában ugyanolyan vakító fényekkel és csillogó tükrökkel találta szemben magát, mint odahaza, amikor önhipnózisba esett. Transzba esett hát a szállodában és — mint képzeletében már többször — elsütötte a revolverét. „Azt hitte, ismét a képzelete játszik vele.” Roderick Richardson pszichológus — ugyancsak a védelem tanúja — szerint Sirhan paranoiás, másokat hibáztató, gyanakvó, kritikus, ésszerűtlen, követelőző, támadó, ellenkező, ellenálló, lázadó, hatalomvágyó, nagyon sebezhető és társadalmilag nem megfelelő személy. S e sok súlyosan hibás vonásból összetett alaptermészete idővel romlani fog, tette hozzá Richardson. David Fitts ügyész mindezt elvetette, s félreérthetetlen politikai célzattal Sirhant az El Fatah tagjaihoz hasonlította. „Az El Fatah minden egyes tagjára csak nem mondhatná, hogy paranoiásak vagy pszichopaták!” — jelentette ki. „Nem tudom, mert a szervezet egyetlen tagjával sem készítettem el a Rorschachtesztet” — felelte Richardson. Mielőtt az esküdtszék ítélethozatalra vonult vissza, a védelem összegezésül előadta, hogy Sirhan ugyan csakugyan megölte Kennedy szenátort, de elméje túl kö Sirhan-per Még nincs vége ! Költségek A 63. nap dös volt ahhoz, semhogy felfoghatta volna tettét. A védelem arra kérte az esküdtbíróságot: „másodfokú gyilkosságban” (Kaliforniában van első- és másodfokú gyilkosság az ítéletek minősítésében) mondja ki bűnösnek Sirhant és ítélje életfogytiglanra. A vád nevében Lynn D. (Buck) Compton kerületi ügyészhelyettes mondta el az utolsó szót. Nemcsak Sirhant vádolta, de az őt védő pszichiátereket és pszichológusokat is élesen támadta. 1969. április 17-én délelőtt 10 óra 47 perckor a Los Angeles-i tárgyalóteremben három csengetés jelezte, hogy az egy emelettel feljebb tanácskozó esküdtszék meghozta ítéletét. 11 óra 11 perckor Walker bíró megkérdezte az első esküdtet, Bruce D. Elliott computerelemzőt, hogy az esküdtek ítélkeztek-e. Elliot igennel válaszolt és hatoldalas szöveget nyújtott át Walker bírónak, aki azt a bíróság jegyzőjének, Mrs. Alice Nishikawának adta tovább. „Elsőfokú gyilkosság” — ez állt az esküdtek ítéletében, amelyet Nishikawane olvasott fel. Sirhan szürke öltönyben, világoskék ingben, idegein uralkodva hallgatta végig a hatoldalas szöveget. További két napig tartott, amíg a bíróság eldöntötte: Robert Kennedy gyilkosát halálra ítéli. És még mindig nincs vége. A vádlott automatikusan fellebbezhetett. Ha felsőfokon jóváhagyják is az ítéletet, akkor sem bizonyos, hogy a kivégzésre sor kerül. Az Egyesült Államokban 79 elítélt ül a siralomházban, mert az elmúlt két esztendőben nem hajtottak végre halálos ítéletet. BARABÁS TAMÁS SIRHAN BISHARA SIRHAN Automatikusan fellebbezhet !-----------------------------------------A hivatalos diplomáciai érintkezés leggyakoribb és legtipikusabb írásbeli formája a diplomáciai jegyzék. Tartalmi szempontból a jegyzék bármilyen ügyre vonatkozhat (politikai, gazdasági, kulturális, adminisztratív stb.). Sőt, nemzetközi szerződések is létrejöhetnek jegyzékváltások útján. Formai szempontból kétféle diplomáciai jegyzék van: 1. Írásbeli vagy személyes jegyzék, amelyet a külügyminiszter megszólítással és aláírással ellátva küld a nagykövetnek. 2. Szóbeli jegyzék, amit hatóság intéz hatósághoz, tehát külügyminisztérium nagykövetséghez és viszont. Ez utóbbi esetben nincs megszólítás, nincs aláírás, hanem a küldő szerv saját magáról egyesszám harmadik személyben beszél. Amennyiben a jegyzéknek küldője nagyobb nyomatékot kíván adni, azt többnyire személyesen adja át. Ilyenkor szóbeli kiegészítéseket és magyarázatokat is fűzhet a jegyzék tartalmához. Külügyminisztériumok a címzett nagykövetet vagy más külföldi diplomatát bekérik és úgy._____________________________________________________ DIPLOMÁCIA nyújtják át a jegyzéket. Diplomáciai képviselők — amennyiben ők kívánnak jegyzéket átváltani — jelentkeznek a külügyminisztérium illetékes tisztviselőjénél és ugyancsak a minisztérium épületében nyújtják át a jegyzéket A diplomáciai udvariasság megköveteli, hogy a diplomáciai jegyzékek udvarias hangon legyenek megszövegezve, még akkor is, ha tartalmat-: a címzettnek nem elfogadható. A nemzetközi szokás feljogosítja a címzettet, hogy udvariatlan vagy sértő tartalmú jegyzéket ne vegyen át. Az azonnali visszaadásra indokoltan csak akkor kerülhet sor, ha a diplomáciai képviselő az átnyújtáskor megismerkedik a jegyzék tartalmával. Így tett nemrégiben az egyik magas beosztású szovjet diplomata Pekingben, amikor kormányát becsmérlő jegyzéket kívántak számára az ottani külügyminisztériumban átnyújtani. Különös logikával azonban a kínai fél mindenképpen kézbesíteni akarta a jegyzéket , s még aznap bedobták a szovjet nagykövetség kertjébe.