Magyarország, 1969. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-04 / 18. szám

Már javában folyt a tárgya­lás, amikor Sirhan Bisha­­ra Sirhan, Robert Kennedy 25 éves gyilkosa egy látogatójá­nak azt mondta: „Mintha nem is lenne valódi az egész ... mintha nem is ellenem folynék ez a per. Mintha állandóan valaki másról beszélnének.” Pedig minden valódi volt. Az is, hogy­­ április elsejéig — Sir­han pere 858 600 dollárjába került Kalifornia államnak, pontosabban Los Angeles megyének. (Előtte már egy vagyont emésztett fel a fogoly háromnegyed éves, a leg­szigorúbb óvintézkedésekkel her­metikusan elkülönített őrizete kettős zárkájában, a St. Quentin-i börtönében, amelynek azt az eme­letét, ahol Sirhan volt, teljesen kiürítették.) A perköltségek vég­összegét egymillió dollárra becsü­lik. Herbert W. Walker bíró és esküdtszéke január 7-től április 23-ig tárgyalta Sirhan ügyét. Az ítélet a 63. napon született meg, az az ítélet ugyanis, hogy Sirhan gyilkosság — és nem emberölés — bűntettében találtatott bűnösnek. (Utána a hét férfiből és öt nőből álló esküdtszék, amely a bírósá­gi épület kilencedik emeletén — egy emelettel a tárgyalóterem fö­lött — tanácskozott, s ezt a dönté­sét 16 óra 42 percig tartó vita után hozta meg.) A több mint hatvannapos tár­gyalás első szakaszában Sirhan megpróbálta a süketnémát játsza­ni. Kérdésekre nem válaszolt, ma­gától nem jelentkezett szólásra. Ebben már volt némi gyakorlata, hiszen 1968. június 5-én, tettének elkövetése, illetve letartóztatása után is napokig hallgatott, 24 órán át a személyazonosságát sem si­került megállapítani. A Los Angeles-i rendőr-főkapi­tányság Sirhan minden kihallga­tásának anyagát nemcsak jegyző­könyvben, de magnószalagon is őrzi. Ezekből az olykor beszél­­getésjellegű kihallgatásokból a magnószalagok tanúsága szerint, kiderül azonban, hogy Sirhan tud nagyon is közlékeny és beszédes lenni, amikor nem a saját ügyé­ről, hanem bármely más témáról esik szó, a gyermekszülés magas költségeitől a bostoni fojtogató gyilkoson át a napi tőzsde­árfo­lyamokig. És a tárgyaláson az ügyészség lejátszotta ezeket a magnószalagokat, azt kívánva ve­lük bizonyítani — szemben a vé­delemmel —, hogy Sirhan nem beszámíthatatlan, nem depressziós, nem szenved csökkent felelősség­­tudatban, s mindezektől az elme­beli és lelki bajoktól tettének el­követésekor is mentes volt. Nyolc héten át játszotta a hall­gatag szemlélődő szerepét Sirhan B. Sirhan Kalifornia államnak el­lene folyó perében, amikor végre megszólalt. Attól kezdve beszé­des volt a tárgyalás befejezéséig. Sőt időnként olyan dührohamok­ban tört ki, hogy Walker bíró többször is megfenyegette: ismét­lődés esetén kezét-lábát megbilin­cselted, arcát pedig védőmaszk­ba téteti. (Nem tette meg.) Az államügyészség képviselőjé­nek, Lynn D. (Buck) Compton­­nak célja az volt, hogy bebizo­nyítsa: Sirhan előre kitervelt mó­don és hidegvérrel követte el tet­tét. Keresztkérdésekkel operálva elérte, hogy Sirhan egyetlen sort sem tagadott meg naplójának és jegyzetfüzeteinek korábbi bejegy­zéseiből. („JFK-nak meg kell hal­nia!") Szemtanúkkal bizonyította, hogy Sirhan cseppet sem volt ré­szeg, de még becsípett sem a gyilkosság estéjén, ellenben rend­kívül éberen és józanul érdeklő­dött, milyen biztonsági rendsza­bályok védik Kennedy szenátort. A védelem, amelyet Grant B. Cooper ügyvéd vezetett, három pszichiátert és két pszichológust vonultatott fel tanúként. Ám Coo­pereknek a pszichológusok hadával nem volt sok szerencséjük. Dr. Martin Schor San Diegó-i pszichológusra például (aki a Oidiposz-komplexus alapján azt próbálta bizonygatni, hogy Sirhan gyűlölte az apját, amiért az 1957- ben egész családját az USÁ-ban hagyva visszatért Jordániába, és a merénylő R. Kennedyben látta az „apahelyettest”, ezért gyilkolta meg, ezzel egyszersmind helyre­állította anyja iránti szerelmét) rábizonyították, hogy szövegét szó szerint egy 1968-ban megjelent bűnügyi-pszichológiai könyvből veszi, méghozzá egy olyan eset le­írásából, amely eset teljesen kü­lönbözik a Robert Kennedy-gyil­kosságtól. Schorr hidegvérűen el­ismerte ezt a „plágiumot”, mond­ván ■ „Nem vagyok éppen a világ legjobb írója, tehát izgalmas szöve­get kerestem, hogy izgalmas je­lentést tehessek a bíróság előtt.” A védelem sztár-pszichiátere, Bernard L. Diamond, a kalifor­niai Berkeley egyetem tanszékve­zetője paranoiásnak és paranoid schizofréniásnak minősítette Sir­hant. Azt állította, hogy Sirhan önmagát is tudta hipnotizálni, il­letve kényszerhipnózisokba esett a saját tükrétől. Ennek hatására jegyezte volna be naplójába, hogy RFK-t meg kell ölni, s az Am­bassador Hotel halljában ugyan­olyan vakító fényekkel és csillo­gó tükrökkel találta szemben ma­gát, mint odahaza, amikor ön­hipnózisba esett. Transzba esett hát a szállodában és — mint kép­zeletében már többször — elsü­tötte a revolverét. „Azt hitte, is­mét a képzelete játszik vele.” Roderick Richardson pszicholó­gus — ugyancsak a védelem ta­núja — szerint Sirhan paranoiás, másokat hibáztató, gyanakvó, kri­tikus, ésszerűtlen, követelőző, tá­madó, ellenkező, ellenálló, lázadó, hatalomvágyó, nagyon sebezhető és társadalmilag nem megfelelő személy. S e sok súlyosan hibás vonásból összetett alaptermészete idővel romlani fog, tette hozzá Richardson. David Fitts ügyész mindezt elvetette, s félreérthetet­len politikai célzattal Sirhant az El Fatah tagjaihoz hasonlította. „Az El Fatah minden egyes tag­jára csak nem mondhatná, hogy paranoiásak vagy pszichopaták!” — jelentette ki. „Nem tudom, mert a szervezet egyetlen tagjával sem készítettem el a Rorschach­­tesztet” — felelte Richardson. Mielőtt az esküdtszék ítéletho­zatalra vonult vissza, a védelem összegezésül előadta, hogy Sirhan ugyan csakugyan megölte Kenne­dy szenátort, de elméje túl kö­ Sirhan-per Még nincs vége ! Költségek A 63. nap dös volt ahhoz, semhogy felfog­hatta volna tettét. A védelem ar­ra kérte az esküdtbíróságot: „má­sodfokú gyilkosságban” (Kalifor­niában van első- és másodfokú gyilkosság az ítéletek minősítésé­ben) mondja ki bűnösnek Sirhant és ítélje életfogytiglanra. A vád nevében Lynn D. (Buck) Compton kerületi ügyész­helyettes mondta el az utolsó szót. Nemcsak Sirhant vádolta, de az őt védő pszichiátereket és pszicho­lógusokat is élesen támadta. 1969. április 17-én délelőtt 10 óra 47 perckor a Los Angeles-i tárgyalóteremben három csenge­tés jelezte, hogy az egy emelet­tel feljebb tanácskozó esküdtszék meghozta ítéletét. 11 óra 11 perc­kor Walker bíró megkérdezte az első esküdtet, Bruce D. Elliott computerelemzőt, hogy az esküd­tek ítélkeztek-e. Elliot igennel válaszolt és hatoldalas szöveget nyújtott át Walker bírónak, aki azt a bíróság jegyzőjének, Mrs. Alice Nishikawának adta tovább. „Elsőfokú gyilkosság” — ez állt az esküdtek ítéletében, amelyet Nishikawane olvasott fel. Sirhan szürke öltönyben, világoskék ing­ben, idegein uralkodva hallgatta végig a hatoldalas szöveget. További két napig tartott, amíg a bíróság eldöntötte: Ro­bert Kennedy gyilkosát halálra ítéli. És még mindig nincs vége. A vádlott automatikusan fellebbezhe­tett. Ha felsőfokon jóváhagyják is az ítéletet, akkor sem bizonyos, hogy a kivégzésre sor kerül. Az Egyesült Államokban 79 elítélt ül a siralomházban, mert az elmúlt két esztendőben nem hajtottak végre halálos ítéletet. BARABÁS TAMÁS SIRHAN BISHARA SIRHAN Automatikusan fellebbezhet !-----------------------------------------­A hivatalos diplomáciai érintkezés leggyako­ribb és legtipikusabb írásbeli formája a diplo­máciai jegyzék. Tartalmi szempontból a jegyzék bármilyen ügyre vonatkozhat (politikai, gazda­sági, kulturális, adminisztratív stb.). Sőt, nem­zetközi szerződések is létrejöhetnek jegyzékvál­tások útján. Formai szempontból kétféle diplomáciai jegy­zék van: 1. Írásbeli vagy személyes jegyzék, amelyet a külügyminiszter megszólítással és alá­írással ellátva küld a nagykövetnek. 2. Szóbeli jegyzék, amit hatóság intéz hatósághoz, tehát külügyminisztérium nagykövetséghez és viszont. Ez utóbbi esetben nincs megszólítás, nincs alá­írás, hanem a küldő szerv saját magáról egyes­szám harmadik személyben beszél. Amennyiben a jegyzéknek küldője nagyobb nyomatékot kíván adni, azt többnyire személye­sen adja át. Ilyenkor szóbeli kiegészítéseket és magyarázatokat is fűzhet a jegyzék tartalmához. Külügyminisztériumok a címzett nagykövetet vagy más külföldi diplomatát bekérik és úgy­­._____________________________________________________ DIPLOMÁCIA nyújtják át a jegyzéket. Diplomáciai képviselők — amennyiben ők kívánnak jegyzéket átvál­tani — jelentkeznek a külügyminisztérium ille­tékes tisztviselőjénél és ugyancsak a miniszté­­rium épületében nyújtják át a jegyzéket A diplomáciai udvariasság megköveteli, hogy a diplomáciai jegyzékek udvarias hangon legye­nek megszövegezve, még akkor is, ha tartalmat-: a címzettnek nem elfogadható. A nemzetközi szo­kás feljogosítja a címzettet, hogy udvariatlan vagy sértő tartalmú jegyzéket ne vegyen át. Az azonnali visszaadásra indokoltan csak akkor ke­rülhet sor, ha a diplomáciai képviselő az átnyúj­­táskor megismerkedik a jegyzék tartalmával. Így tett nemrégiben az egyik magas beosztású szov­jet diplomata Pekingben, amikor kormányát becsmérlő jegyzéket kívántak számára az ottani külügyminisztériumban átnyújtani. Különös lo­gikával azonban a kínai fél mindenképpen kéz­besíteni akarta a jegyzéket , s még aznap be­dobták a szovjet nagykövetség kertjébe.

Next