Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-17 / 20. szám
Öt világrész száz lapjából • Öt világrész * Interjú John Lennonnal C EXPRESS Harmincéves korában egy Beatles már öreg. Mihez kezd egy öreg Beatles? John Lennon az idén harmincéves lesz. Nagyon gazdag, akár a többiek (220 millió lemez fogyott el), és másfél milliót költött egy plakátra, amely békekampánya kereteibe tartozik. A tizenegy városban terjesztett plakát szövege így szól: „A háborúnak vége van, ha ti úgy akarjátok.” John Lennon a négy liverpooli fiú közül az, aki filozófiájukat — a gúnyos, tiszteletlen, antikonformista Beatles-filozófiát — megszövegezte dalaiban (hetvenet írt egyedül vagy Paul McCartneyval) és cselekedeteiben. A beszélgetésben, amelyet vele folytattunk, párja, Yoko Ono japán szobrásznő és filmes is részt vett. — ön mindig a Beatles szóvivője, a csoport „entellektüelje” volt. Azt mondják, hogy a Beatles fiúk többé-kevésbé szétváltak. Létezik még a Beatles? Lennon: A Beatles meghalt, éljen a Beatles! Szeptemberben adtuk ki legutóbbi lemezalbumunkat, az Abbey Road-ot, és már mindenki azt kérdezi, mi van velünk. Ha nem csinálunk több közös lemezt, úgy is jó, annyi baj legyen ! Ha csinálunk, még jobb. — Jelenleg a szeretet és a béke a két legfontosabb szó az ön életében. Igaz? Lennon: Igen. Találkoztunk Yokóval és felfedeztük, hogy megvan bennünk a szeretet adománya, és mindent meg kell tennünk, hogy elterjesszük. A szeretet becses virág, nem elégedhetünk meg azzal, hogy nekünk megvan. Miután egy darabig együtt éltünk, elhatároztuk, hogy tennünk kell valamit kettőnk mérhetetlen énjével. Yoko: Szerintem a szeretetet és a békét terjeszteni a legnehezebb dolog. — Hogyan folyik az az önök békekampánya? Lennon: Amszterdamban kezdődött, amikor az első „bed-in”-t, vagyis fekvősztrájkot csináltuk. Ágyban maradtunk a Hilton szállóban, és összehívtuk a sajtót. Gibraltárból érkeztünk, ahol összeházasodtunk. Az első bed-in hét napig tartott. Második szakasz: búzaszemeket kezdtünk ültetni, ami a béke szimbóluma, Coventryben, és búzát küldtünk minden politikai vezetőnek. Aztán újabb bed-in következett Montrealban. Végül terjeszteni kezdtük plakátjainkat: „A háborúnak vége van, ha ti úgy akarjátok”, több országban, például az Egyesült Államokban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában. Másfél millió frankba került a dolog. No, meg a búza, de az olcsó. — Kinek küldtek búzát? Lennon: Legalább háromszáz személynek, akinek csak meg tudtuk szerezni a címét. Királyoknak, elnököknek, mindenkinek. Harminc választ kaptunk. Válaszolt Huszszein király, egy skandináv királynő, Trudeau, és sok kis afrikai ország vezetői. — Mivel magyarázza a befolyást, amit Yoko és ön egymásra gyakoroltak? Lennon: Mind a ketten holtponton voltunk. Yoko ismert és elfogadott volt az avantgarde körökben, én pedig a pop körökben. Megelégedtünk azzal, hogy híresek vagyunk és ünnepelnek. Az egyetlen, amit egymásért tettünk: kirántottuk egymást a megszokásból. Mind a ketten sznobok voltunk: ő az avantgarde sznobja, én a pop sznobja. Folyton analizáltuk magunkat. Most nem analizálunk, hanem cselekszünk. — Azt mondják, ön megveti az avantgarde-ot. Pedig az Alma, a Beatles vállalata, avantgarde lemezeket terjeszt, önök nagyon modern filmeket csinálnak ... Lennon: Igen, csinálunk, de ez nem avantgarde, hanem filmcsinálás. Szerintem az emberek addig nevezik magukat avantgardenak, undergroundnak, amíg nincs sikerük. Ha sikeres az ember, akkor már nem avantgarde és underground, hanem csak híres. Yoko: John, te folyton azt mondod, hogy mi nem vagyunk avantgarde. Pedig azok vagyunk. Lennon: Oké, avantgarde vagyunk. (Nevet) — Mit akarnak kifejezni új filmjükben? Lennon: Csak azt, amit most érzünk. Megcsináltuk a „Mosoly” című filmet, amely az én arcomat mutatja, csak az arcomat, mosolyogva. Mosolyogni akarunk az egész világra. — Meddig tart ez a film? Lennon: Három percnyi forgatási idő. De a vetítési idő másfél óra, mert lassítva vetítünk. Az a baj, hogy nem tudjuk rendes moziban bemutatni. A mozisok nem akarják. Reméljük, azért találunk majd egy társaságot, amely rájön, hogy a dolog kifizetődő. — És a film, amit egyéniségének egy kevésbé ismert oldaláról készítettek? Lennon: Az „önarckép”? Az nagyon mulatságos. Az én szexemről szól, extra dolog. Igazi szex, semmi más. De a kritikusok mind elméleteket faragnak róla. Némelyek azt mondják, „nagyon erős”, mások: „igazán tragikus”. — Ön azt várja, hogy komolyan vegyék? Lennon: Miért ne? Egy tréfa mindig komoly. — Azt is komolyan vette, amikor azt mondta, hogy népszerűbbek, mint Krisztus ? Ebből botrány lett. Lennon: Volt benne egy kis igazság akkoriban. — És amikor a királynő lovaggá ütötte önöket, azt komolyan vették? Lennon: Először tréfának vettük. Jót mulattunk rajta. De amikor aztán ott van az ember és kitüntetik, akkor nem nevet. Igaz, el is szívtunk előtte egy adag „füvet” a Buckingham palota vécéjében. Elég idegesek voltunk. Az ember fütyül a királyságra, de azért mégis benyomást tesz rá, hogy ott van a palotában és jön a királynő. Ez történelem volt. Olyan volt, mint egy múzeumiban. — Miért küldte vissza a kitüntetést a múlt év végén? Lennon: Kezdettől fogva zavart. Kompromisszum volt az én részemről. — Miért fogadta el akkor? Mert együtt volt a többi Beatles fiúval? Lennon: Vissza akartam utasítani. Amikor megkaptam a levelet, el akartam dobni, de a menedzserem nem engedte. — Mikor kezdtek kábítószert fogyasztani ? Lennon: Bob Dylan szoktatott rá bennünket, amikor New York-ban voltunk, mert félreértette az egyik dalunk szövegét és azt hitte, hogy régi kábítószeresek vagyunk. Egész éjszaka füstöltünk és nevettünk. — Hogyan vélekedik a marihuánáról és a kábítószerekről ? Lennon: A legjobb állapot, amikor az ember semmivel sem kábítja magát: se kávéval, se cigarettával, se borral. Dániában nem is dohányoztunk. De aztán újra kezdtük, mert túl nehéz volt. Ellenzem a kábítószereket, igazán. — Akkor miért reklámozták saját költségükön, a Times egy egész hirdetési oldalán a marihuana engedélyezését? Lennon: Kész lennék újra megtenni. Legalizálni kellene a kábítószereket. Az első ország, amely megteszi, vagyont fog keresni. Megjavítaná Nagy- Britannia pénzügyi helyzetét. Ez Yoko egyik kedvenc eszméje. — Mi a véleménye az LSD-ről? Lennon: Okosnak kell lenni, megfelelő adagot kell bevenni. — Hogyan áll most a kapcsolata a hinduizmussal? Lennon: Legutóbbi szóló lemezünk címe: „Instant Karma”. Yoko Ono és George Harrison énekli. A Karma: az akció és reakció, az élet. Én szeretem Buddhát, Jézust, Mohamedet. Ismerem egy kicsit a hinduizmust, a maharishi jóvoltából, akit Indiában követtünk három évvel ezelőtt. Jógi volt. Talán nagyon is ortodox jógi. De leginkább azt mondanám, hogy Yoko és én buddhisták vagyunk. — Nem volt az a maharishi-ügy egy kissé kommerciális ? Lennon: Az jó dolog, ha valami kommerciális. Micsoda sznobizmus pejoratív értelemben használni olyan szavakat, mint kommerciális vagy reklám. A reklám rossz hírű, pedig szerintem szép dolog. Ha a reklámmal elérhetjük a világbékét, meg leszek elégedve. — Jól ismeri a zen buddhizmust? Lennon: Én soha nem olvasok semmit. Megkérdeztem Yokót, ő mindig a zenről beszélt. Egy napon azt kérdeztem: „Mi az a zen?” És ő azt mondta: „Te zen vagy”. Számomra ez a zen buddhizmus. Mindössze ennyit tudok róla. Yoko költészete olyan zen, amennyire csak lehet, ez a legjobb iskola. — És milyen szerepet játszik mindebben a pop zene? Lennon: Az egyik tömegközlési eszköz. — Hallotta, hogy Bob Dylannak szemére vetik, hogy újabban visszavonult és depolitizálódott? Lennon: De hát miért ítélik el az emberek Dylant? Ő nem pártvezér. Nem szavaztak rá. Nem miniszterelnök. Az emberek mindig azt mondják: „Megválasztottunk benneteket, nagyszerű emberek, a Wilson, a De Gaulle. Nektek mindent tudnotok kell.” Mikor aztán az illető hibázik, akkor készek agyonlőni. Miért nem vállalják ők maguk a felelősséget? — Ön felnőttnek érzi magát? Lennon: Egy 29 éves valami vagyok. Mi az, hogy felnőtt? — Nincs kedve politizálni ? Képviselőjelöltként például? Lennon: Nem. Most is úgy fogadnak bennünket, mint államfőket. Épp olyan fontosak vagyunk, mint ők. Általunk „hallhatják” az ifjúságot. Ami engem érdekel, az az univerzum. — Mi a véleménye az erőszakról ? Lennon: Én a békét keresem minden formájában. Ez a vietnami háborúra is vonatkozik, de nem akarok egyetlen csatára specializálódni. Akkor az ember azzal töltheti az életét, hogy bizottságokat alakít és feloszlatja őket, felvonul és tüntet. Engem nem a száz év alatti, hanem az ezer év alatti változások érdekelnek. Az erőszak nem más, mint türelmetlenség. Én az erőszakmentesség mellett vagyok. — És ez a módszer, ez a türelem nem az establishment malmára hajtja a vizet? Lennon: Mi egy régi jó terméket adunk el. A békét mint nyugtatószert. Az új kék békét. Eleinte a taxisofőrök, a járókelők elhúzták a szájukat, ha megláttak bennünket. Ma már ránk mosolyognak: „Helló! Mi újság?” Már nem vagyunk veszélyesek. A tájkép részei lettünk. — A Beatlest tehát elfogadták. Mit jelent ez? Lennon: Volt egy hiányérzet, egy szükséglet, egy vágy: hallani az ifjúságot, amint egy bizonyos zenében kifejezi magát. A Beatles kielégítette ezt a szükségletet. Továbbra is megteszi. De a Beatles hamarosan sok embernek a régi jó időket fogja jelenteni. Sőt, máris azt jelenti. Mi már a múlthoz tartozunk. A BEATLESEK FIGURÁI A TULLAUD-PANOPTIKUMBAN Már nem vagyunk veszélyesek MAGYARORSZÁG 197020