Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-31 / 22. szám
Gombakutatás A haszonkétszeres Aranyérem Brüsszelben Fermentált táptalaj ! Az idei brüsszeli XIX. nemzetközi találmányi kiállításon a Véssey—Tóth-féle laskagomba-termesztési eljárást nagyaranyéremmel tüntették ki. Szabadalmát egy osztrák és egy nyugatnémet cég mindjárt meg is vette. Ezenkívül a Licencia vállalat a Benelux-államokra vonatkozó szerződést kötött a gomba termesztésére, s további tárgyalások folynak egy közös osztrák—magyar vállalkozás létrehozásáról, amely nemcsak a nagyüzemi termesztéssel foglalkoznék, hanem a termést forgalomba hozná egész Európában. Ennek a gyors és látványos sikernek az a magyarázata, hogy „a szakemberek közvetlenül győződhettek meg a találmány realitásáról. A helyszínen, a kiállítási teremben, lámpafénynél kezdtek a kukoricacsutka-őrlemény táptalajon kifejlődni, növekedni a magas fehérjetartalmú gombák” (Újítók Lapja 1970. április 28.). A bemutató meggyőző erejének köszönhetők a már megkötött szerződések, és ez késztette ajánlatkérésre az észak-amerikai, mexikói és angliai érdeklődőket is. Közönséges tűzifán Tóth Ernő és Véssey Ede már régóta kísérletezett a mezőgazdasági növényi hulladékanyagok gombaitermesztésre való felhasználásával. Erre a célra különösen alkalmasnak bizonyult az egyébként fán tenyésző, jó ízű és értékes fehérjetartalmú laskagomba. Kezdetben közönséges tűzifán termesztették (az eljárás közzététele óta a hazai gombatermesztők több száz vagon faanyagot használtak már fel erre a célra). A kísérletek során azonban kiderült, hogy a laskagomba micéliuma — a táplálékot gyűjtő fonalas hálózata — gyorsabban fejlődik szalmán, mint fűrészporon. A kutatók ezután kipróbálták a kukoricacsutkát, nádat, szalmát, rizshéjat és egyéb növényi anyagokat is, és bebizonyosodott, hogy a laskagomba bármilyen cellulóztartalmú anyagon az év minden szakában kiválóan tenyészik. A két magyar feltaláló ezután kidolgozta azt az eljárást, amelylyel már nagyüzemi mértékben termeszthető a gomba a növényi hulladékok felhasználásával. Az ezekből készített táptalajt sterilizálják, majd beoltják a termeszteni kívánt gomba tiszta tenyészetével, s végül edényekbe helyezik. A gomba micéliuma néhány hét alatt átszövi a táptalajt, és 8—12 nap múlva kifejlődnek a gombák. A haszon kétszeres: nemcsak a termés, hanem az elhasznált táptalaj is értékesíthető. Tudniillik az egyébként legfeljebb eltüzelésre alkalmas (és hatalmas mennyiségben rendelkezésre álló) anyag szerkezetét a micélium fellazítja, és fonalkás fehérjét is juttatnak a rostok közé. Ez az anyag kitűnő takarmány, amely káros mikrobákat nem tartalmaz, mivel a steril táptalajon csak a beoltott gomba szaporodhat el. A szabadalommal védett magyar eljárás külföldi sikere annál is inkább figyelemre méltó, mert sok országban a kutatók egész serege kísérletezik a termesztés új módszereivel, új fajok kinemesítésével, vizsgálja a gombák biológiai, genetikai, táplálkozástudományi stb. kérdéseit. Régebben a gomba luxusételnek számított, s többnyire csak az ételek ízesítésére, egyes fogások kiegészítésére használták. Ma már a hétköznapi étrendre került, noha ára még mindig a húséval azonos szinten mozog a drága alapanyag és a munkaigényes termesztési módszerek miatt. Ezért fáradoznak világszerte a szakemberek, hogy olcsóbb, termékenyebb eljárásokat dolgozzanak ki, s a fehérjehiánynyal küszködő emberiségnek minél nagyobb mennyiséget és minél olcsóbban juttassanak a teljes értékű fehérjékben gazdag táplálékból. (Erre vonatkozóan egyetlen jellemző adat: míg gabonából 1 báronként átlag 375 kilogramm fehérjét lehet nyerni, gombából ugyanannyi idő alatt a százszorosát.) Mikrobiológiai folyamat Bármilyen gombáról legyen szó, a termesztés döntő tényezője a táptalaj, amelynek minősége, öszszetétele, tápanyag- és mikroorganizmus-tartalma befolyásolja elsősorban a termés mennyiségét és minőségét. A gombatermesztés hagyományos táptalaja világszerte a lótrágya — a celulóztartalmú növényi anyagok alkalmazása csak nemrégiben kezdett elterjedni —, amelynek szállítása, helyigénye, kezelése nagyon költséges. De akár lótrágyán, akár cellulóztartalmú növényi anyagon (ún. szintetikus táptalajon) termesztik a gombát, mindenképpen komposztálásra van szükség ahhoz, hogy táptalaj váljék belőle. A komposztálás mikrobiológiai folyamat, amelynek során a szerves nyersanyagok folyamatosan leépülnek, s különféle mikroorganizmusok, baktériumok, alacsonyabbrendű gombák stb. közreműködésével a biológiai és a kémiai változások egész sora játszódik le bennük. Az 1—3 hét alatt lezajló, komplex folyamatot számos tényező befolyásolja, egyebek között a nyersanyaghoz kevert adalékok, a víz és az oxigén mennyisége, s a hőmérséklet. Ehhez a munkához jól képzett és gyakorlott szakemberekre van szükség, s az eredmény még így is ingadozó. Lótrágya esetében például az is befolyásolja, hogy az milyen istállóból került ki, s az időjárás meleg-e vagy hideg, télen vagy nyáron dolgoznak stb. Új módszer 1960-ban O. Till, a Max Planck Intézet munkatársa új eljárást dolgozott ki a szintetikus táptalaj előállítására. Sikerült bebizonyítania, hogy az eddig feltétlenül szükségesnek tartott komposztálást teljes mértékben el lehet hagyni. Táptalajának 30 százaléka állt szilárd anyagból, s 70 százaléka víz volt; a szárazanyag összetétele pedig: 22 százalék szecska, 20 százalék szalma, 5 százalék zsírtalanított szójaliszt, 5 százalék őrölt gyapotmag, 10 százalék lucernaliszt, 16 százalék tőzeg és 22 százalék kalciumkarbonát. Az előkészített táptalajt sterilizálta, hogy a benne levő káros mikroorganizmusok elpusztuljanak, majd ugyancsak steril körülmények között beoltotta micéliummal, amelynek fejlődése ugyancsak steril körülmények között indult meg. Ezzel a módszerrel négyzetméterenként 12 kilogramm termést ért el úgy, hogy a táptalajhoz még fehérjéket is adagolt akkor, amikor az már tele volt micéliummal (Science Journal, 1970 május). Ámde ennek az eljárásnak (amelyet Till időközben bekövetkezett halála után W. Huhnke, G. Lemke és von Lengbusch fejlesztett tovább) még mindig megvolt az a nagy hátránya, hogy csak nagyobb üzemek rendezkedhettek be alkalmazására. Különlegesen felszerelt helyiségek, drága berendezések, valamint jól képzett és gyakorlott szakemberek voltak szükségesek hozzá. A fő problémát az okozta, hogy a sterilizált táptalajt minden fertőzéstől meg kellett óvni mindaddig, amíg tele nem szőtte a micélium. Az egyéni gombatermesztőknek pedig nem áll módjukban steril körülmények között dolgozni, és a szakképzettségük sem volt meg hozzá, nem is szólva a beruházások tetemes költségeiről. Ezért von Lengbusch professzor 1967-ben újabb kísérletekbe fogott, és munkatársaival továbbfejlesztette Till módszerét. Mindössze két nap Az új eljárás szerint a táptalaj nyersanyagát először összevágják, keverik és vizet adnak hozzá, majd autoklávban sterilizálják, s miután kiöltek belőle minden ártalmas csírát, beoltják olyan mikroorganizmusokkal, amelyek fermentációs folyamatot indítanak meg a táptalajban. E mikroorganizmusok anyagcseretermékei (a többi között enzimek) megakadályozzák a gombabetegségeket okozó szervezetek fejlődését, s így a sterilizált táptalaj többé már nem fogékony a fertőzésekkel szemben. Tehát a fermentált táptalajt minden kockázat nélkül be lehet oltani a termeszteni kívánt gombával. A fermentáció mindössze két napot vesz igénybe, míg a hagyományos komposztálás (amely voltaképpen ugyancsak fermentációs folyamat) 1—3 hetet, s ezt követően még további, 3—10 napig tartó kezelésre van szükség. Nagy előny, hogy az első fermentált tápanyaggal már be lehet oltani a következőt, és így tovább: mindig az előző fermentált táptalaj használható a következő oltóanyagaként. Most már a „háztáji” gombatermesztők is könnyen berendezhetik a maguk kisüzemét. Nincs szükség az alapos szakismereteket követelő komposztálásra és berendezéseire. A táptalaj minősége, összetétele állandó, tehát a termelés mennyisége sem ingadozik jelentős mértékben. Nincs bűz, s így egyrészt javulnak a munkakörülmények, másrészt nemcsak a városokon kívül lehet berendezni gombatelepeket, hanem bárhol, hiszen nem zavarta a szomszédokat. A meglevő felszerelést továbbra is használni lehet, csak a tápanyag elkészítéséhez van szükség vágó és keverő gépekre. A sterilizáláshoz egy autoklávot és egy bojlert kell beszerezni, ez a beruházás azonban hamarosan megtérül. Az NSZK-ban sok évi kutatómunkával érték el ezeket az eredményeket. Így még inkább növeli a Tóth Ernő és Véssey Ede által kidolgozott eljárás jelentőségét, hogy szabadalmát éppen az NSZK-ban vásárolták meg az elsők között. Ennek oka nyilván az eljárás termelékenysége és olcsósága, hiszen 1 kilogramm kukoricacsutka-őrleményen 60—80 dekagramm gomba terem meg, és a termőhelyről négyzetméterenként havonta 30—40 kilogramm gomba szedhető le. NEUKUM LEA CSÍRÁZTATÁS FERMENTÁLT TÁPTALAJON Nem zavarja a szomszédokat MAGYARORSZÁG 19 70/22