Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-05 / 27. szám
é pítésnél például általában számba kell venni a lehetséges levegőrontást, vízszennyezést, egyéb káros mellékhatást, vigyázni kell a környezetre. Akad azonban már olyan eset is, amikor — némileg megfordítva — a környezeti feltételek döntik el, érdemes-e egy-egy terület gazdasági fejlesztéséhez fogni. Az NSZK-ban vannak ágazatok, amelyekben az ipartelepítésnél hovatovább másodlagos szempont, hogy található-e a helyszínen nyersanyag. Viszont elsőrendű kérdés, hogy van-e ott szakképzett munkaerő, megfelelőek-e a településviszonyok, vannak-e iskolák, alkalmas-e sportra, kikapcsolódásra a vidék. Vagyis: elég vonzó-e a környezet ahhoz, hogy biztosítsa a tervezett gyártelep munkaerő-utánpótlását. A környezetvédelem nemcsak fontos és időszerű, hanem a hálás téma is, amely viszonylag apolitikus színezeténél fogva különösen alkalmas lehet a közvélemény befolyásolására. Ez a magyarázata annak, hogy Nixon amerikai elnök javaslatára a NATO külön munkabizottságot állított fel „a modern társadalom kihívásának” tanulmányozására. Nixon, akinek politikai szótárában visszatérő fordulat a „dimenzió”, ezzel megteremtette a NATO jó csengésű „harmadik dimenzióját”, amely arra hivatott, hogy „új arcvonásokkal ruházza fel az Észak-atlanti Szövetséget.” (Le Monde) A NATO dimenziói Önmagában természetesen semmi kivetnivaló sincs azon, ha egy katonai-politikai szervezet olyan semleges kutatásokkal foglalkozik, mint a közlekedésbiztonság, a levegőszennyeződés, a tengerparti üdülőhelyek tisztaságának védelme. Feltűnik azonban, hogy a NATO környezetvédelmi érdeklődése — a múlt év végén — éppen olyan pillanatban ébredt fel, amikor az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (amelyben gyakorlatilag szinte minden NATO-tagállam helyet foglal) már konkrét lépéseket tett ebben az irányban. Ilyen körülmények között, e sajátságos párhuzamosság láttán még alaposabb a gyanú, hogy a NATO — nyilván nem teljesen hatástalan — „public relations”fogásáról van szó, arról a lehetőségről, hogy a közönség a NATO nevét a környezetvédelmi vizsgálódások konkrét eredményével asszociálja majd, s ezzel — mintegy öntudatlanul — „jó dolognak” könyvelje el a NATO-t. A tagállamok együttműködésének e „harmadik dimenziója” ugyanakkor egy kényelmesen súrlódásmentes felületre terjesztheti ki a NATO-kapcsolatokat, olyan területre, amelyet „nem lehet megtámadni”. ..A politikusság” és politikum sajátos keverékével szolgál az Egyesült Államok hazai környezetvédelmi mozgalma is, amit — történetesen ugyancsak áprilisban — igen látványosan juttatott kifejezésre a Föld Napja elnevezésű akciósorozat, amelynek különben Gaylord Nelson demokrata párti, wisconsini szenátor volt a kezdeményezője. A Föld Napját április 22-én tartották Amerika-szerte , mindöszsze egy héttel Washington kambodzsai inváziója előtt. Az időbeli közelség nyilvánvalóan a véletlen műve, az a publicitás azonban, amelyet az Earth Day kapott, már aligha véletlen. Nixon elnök, aki a környezetvédelem problematikáját még megválasztásakor „bedobta” a köztudatba, a mozgalmat „pártokon és frakciókon felül állónak” nevezte. Lefegyverző pótlék A Fehér Ház a Föld Napján úgy nyilatkozott, hogy „legyen ez több, mint egyetlen egynapos esemény, legyen része a köz új és állandó elkötelezettségének a környezet iránt”. Április 22-én bezárt az amerikai törvényhozás, mert a honatyák szinte kivétel nélkül környezetkorteskörúton voltak, nyilván nem függetlenül attól, hogy az idén valóban választások lesznek az Egyesült Államokban. „Kézenfekvő, hogy a környezet vonzó politikai kérdés — írta ezzel összefüggésben a liberális Nation. — Ha valakinek határozott az álláspontja a piszkos levegőről és a tiszta vízről, az szavazatokat hódít, s közben aligha szerez annyi pontot a viharskálán, mintha Vietnamról lenne határozott az álláspontja.” A hatalom oldaláról — minden jel szerint — lefegyverző pótléknak szánták volna a környezetvédelem programját, amelyet talán titkon arra is alkalmasnak véltek, hogy általa fogják ki a szelet a békemozgalom ifjúsági szárnyának vitorlájából. Nem sikerült. Az Earth Day másnapján az ultrakonzervatív nőegylet, az Amerikai Forradalom Leányainak országos kongresszusán már elhangzott a vád, hogy a Föld Napját „felforgató elemek” szervezték. (Mrs. Gordon R. Conor, a wisconsini Wausau-ból: „Az nem lehet véletlen, hogy ma van Lenin születési évfordulója, és ma van a Föld Napja is.”) A dolog nyitja egyszerű: a radikálisok és a baloldaliak a Föld Napján üres szócséplés helyett érdemi városrendezési, szociális és környezetvédelmi intézkedéseket követeltek, s ez már pénzügyi érdekekben az amerikai forradalom egyik „leányának”szavaival: „alkotmányos kiváltságainkba” — ütközött. Ebben a hangulatban érezte szükségét Edmund Muskie, a demokrata párt volt alelnökjelöltje és aktív szenátora, hogy egyetemisták előtt kimondja: „Az amerikaiak nem engedhetik meg maguknak, hogy jóvátegyék, amit a természet ellen elkövettek, de ne vegyék észre, hogy nem teszik jóvá, amit ma is elkövetnek honfitársaik ellen.” A Föld Napja — a Wall Street-en „Környezettudatosságunk ne csak a levegőre, a vízre, a földre legyen érzékeny, hanem azoknak az embereknek a jövője iránt is, akik kiutat keresnek a szegénységből, az éhségből és az elhagyatottságból.” Miközben a felszínen a Föld Napjának eseménysorozata zajlott, a Wall Street mélyebb áramlatokhoz szokott homályában felére csökkent a levegő- és vízszennyeződést gátló berendezéseket gyártó cégek részvényeinek értéke ahhoz a pillanathoz képest, amikor Nixon elnök — még tavaly — kemény környezetvédelmi politikát hirdetett meg. A tőzsde reagálása félreérthetetlenül jelzi: az értők egyre kevésbé számítanak arra, hogy a környezetrontásban vétkes cégek egyhamar beszerezzék a szükséges védő-, szűrő-, és tisztítóberendezéseket.Másutt, ahol a törvény szigora kényszerítő erővel hat, máris megpróbálják a fogyasztókra áthárítani a környezetvédelem költségeit: Kaliforniában például a helyi közlekedési szabályok külön szűrőt írnak elő a gépkocsi kipufogójára , de a szerkezet költségeit az autótulajdonosok viselik.) Az ember környezetének védelme természetesen nem lehet teljes az életet fenyegető legnagyobb veszélyek: a háborúk, a fegyverkezési hajsza kiiktatása nélkül. U Thant ENSZ-főtitkár maga utalt erre, amikor a környezetvédelmi világértekezlet előkészítő bizottságához szólva az utóbbi esztendők egyik legfelvilágosultabb tettének, egyszersmind legjelentősebb környezetvédelmi intézkedésének az 1963-ban aláírt moszkvai atomcsendszerződést minősítette! SERÉNY PÉTER MILÁNÓI AUTÓ EGY ÓRÁVAL A MOSÁS UTÁN Svédország úttörőnek számít Az államok területe történelmileg sokféleképpen alakult ki, részben erőszak eredményeként, s a további változására is hatással volt az erőszak, bár egyes esetekben közös megegyezésre is sor kerül. Ez utóbbinak egyik legismertebb formája a népszavazás, azaz egy terület lakosságának az állásfoglalása az állami hovatartozás ügyében. Ilyen népszavazásra a történelem folyamán először a nagy francia forradalom után került sor, amikor a pápai uralom alatt álló Avignon lakossága a Franciaországgal való egyesülés mellett foglalt állást. Németországgal kapcsolatban a versailles-i békeszerződés mondott ki néhány területre vonatkozó népszavazást.1935- ben a Népszövetség által megrendezett népszavazás alapján került a Saar-vidék Németországhoz. A második világháború után ugyanez megismétlődött francia—nyugatnémet viszonylatban.) ___________________________________________ --------DIPLOMÁCIA-------\ Az Osztrák—Magyar Monarchia szétesése után a Magyarországra vonatkozó trianoni békeszerződés alapján 1921-ben Sopron és környéke lakossága a Magyarországhoz való tartozás mellett foglalt állást. Természetesen a népszavazás csak akkor ad reális képet, ha a megkérdezett terület lakossága szabadon nyilváníthatja véleményét és nem kell megtorlástól tartania. Az erőszak árnyékában tartott „népszavazás” legnevezetesebb példája az az eset, amelyet a hitleristák 1938-ban Ausztriában rendeztek az Anschluss szentesítésére. A szocialista országok felfogása szerint népszavazásnak nemcsak területek átcsatolása esetén lehet elvben létjogosultsága, hanem olyankor is, amikor egy-egy nép szabadságának és függetlenségének az ügyéről van szó. Az 1954-es genfi egyezmény szerint ilyen formában kellett volna két éven belül kikérni Dél-Vietnam népének a véleményét is, de ezt Washington és Saigon erővel megakadályozta.