Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-05 / 27. szám

é­ pítésnél például általában számba kell venni a lehetséges levegőron­tást, vízszennyezést, egyéb káros mellékhatást, vigyázni kell a kör­nyezetre. Akad azonban már olyan eset is, amikor — némileg meg­fordítva — a környezeti feltételek döntik el, érdemes-e egy-egy te­rület gazdasági fejlesztéséhez fog­ni. Az NSZK-ban vannak ágaza­tok, amelyekben az ipartelepítés­nél hovatovább másodlagos szem­pont, hogy található-e a helyszí­nen nyersanyag. Viszont elsőren­dű kérdés, hogy van-e ott szak­képzett munkaerő, megfelelőek-e a településviszonyok, vannak-e is­kolák, alkalmas-e sportra, kikap­csolódásra a vidék. Vagyis: elég vonzó-e a környezet ahhoz, hogy biztosítsa a tervezett gyártelep munkaerő-utánpótlását. A környezetvédelem nemcsak fontos és időszerű, hanem a hálás téma is, amely viszonylag apoli­­tikus színezeténél fogva különö­sen alkalmas lehet a közvélemény befolyásolására. Ez a magyarázata annak, hogy Nixon amerikai el­nök javaslatára a NATO külön munkabizottságot állított fel „a modern társadalom kihívásának” tanulmányozására. Nixon, akinek politikai szótárában visszatérő for­dulat a „dimenzió”, ezzel megte­remtette a NATO jó csengésű „harmadik dimenzióját”, amely arra hivatott, hogy „új arcvoná­sokkal ruházza fel az Észak-at­lanti Szövetséget.” (Le Monde) A NATO dimenziói Önmagában természetesen sem­mi kivetnivaló sincs azon, ha egy katonai-politikai szervezet olyan semleges kutatásokkal foglalkozik, mint a közlekedésbiztonság, a le­vegőszennyeződés, a tengerparti üdülőhelyek tisztaságának védel­me. Feltűnik azonban, hogy a NATO környezetvédelmi érdeklő­dése — a múlt év végén — éppen olyan pillanatban ébredt fel, ami­kor az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (amelyben gyakorlati­lag szinte minden NATO-tagállam helyet foglal) már konkrét lépé­seket tett ebben az irányban. Ilyen körülmények között, e sa­játságos párhuzamosság láttán még alaposabb a gyanú, hogy a NATO — nyilván nem teljesen hatástalan — „public relations”­­fogásáról van szó, arról a lehető­ségről, hogy a közönség a NATO nevét a környezetvédelmi vizsgá­lódások konkrét eredményével asszociálja majd, s ezzel — mint­egy öntudatlanul — „jó dolog­nak” könyvelje el a NATO-t. A tagállamok együttműködésé­nek e „harmadik dimenziója” ugyanakkor egy kényelmesen súr­lódásmentes felületre terjesztheti ki a NATO-kapcsolatokat, olyan területre, amelyet „nem lehet meg­támadni”. ..A politikusság” és politikum sa­játos keverékével szolgál az Egye­sült Államok hazai környezetvé­delmi mozgalma is, amit — tör­ténetesen ugyancsak áprilisban — igen látványosan juttatott kifeje­zésre a Föld Napja elnevezésű akciósorozat, amelynek különben Gaylord Nelson demokrata párti, wisconsini szenátor volt a kez­deményezője. A Föld Napját április 22-én tar­tották Amerika-szerte , mindösz­­sze egy héttel Washington kam­bodzsai inváziója előtt. Az időbeli közelség nyilvánvalóan a véletlen műve, az a publicitás azonban, amelyet az Earth Day kapott, már aligha véletlen. Nixon elnök, aki a környezetvédelem problematiká­ját még megválasztásakor „be­dobta” a köztudatba, a mozgal­mat „pártokon és frakciókon fe­lül állónak” nevezte. Lefegyverző pótlék A Fehér Ház a Föld Napján úgy nyilatkozott, hogy „legyen ez több, mint egyetlen egynapos esemény, legyen része a köz új és állandó elkötelezettségének a környezet iránt”. Április 22-én bezárt az amerikai törvényhozás, mert a honatyák szinte kivétel nélkül környezet­­korteskörúton voltak, nyilván nem függetlenül attól, hogy az idén valóban választások lesznek az Egyesült Államokban. „Kézenfekvő, hogy a környezet vonzó politikai kérdés — írta ez­zel összefüggésben a liberális Nation. — Ha valakinek határo­zott az álláspontja a piszkos le­vegőről és a tiszta vízről, az sza­vazatokat hódít, s közben aligha szerez annyi pontot a viharskálán, mintha Vietnamról lenne határo­zott az álláspontja.” A hatalom oldaláról — minden jel szerint — lefegyverző pótlék­nak szánták volna a környezet­­védelem programját, amelyet ta­lán titkon arra is alkalmasnak véltek, hogy általa fogják ki a szelet a békemozgalom ifjúsági szárnyának vitorlájából. Nem si­került. Az Earth Day másnapján az ultrakonzervatív nőegylet, az Amerikai Forradalom Leányainak országos kongresszusán már el­hangzott a vád, hogy a Föld Nap­ját „felforgató elemek” szervezték. (Mrs. Gordon R. Conor, a wis­­consini Wausau-ból: „Az nem le­het véletlen, hogy ma van Lenin születési évfordulója, és ma van a Föld Napja is.”) A dolog nyitja egyszerű: a radi­kálisok és a baloldaliak a Föld Napján üres szócséplés helyett ér­demi városrendezési, szociális és környezetvédelmi intézkedéseket követeltek, s ez már pénzügyi ér­dekekbe­n az amerikai forrada­lom egyik „leányának”szavaival: „alkotmányos kiváltságainkba” — ütközött. Ebben a hangulatban érezte szükségét Edmund Muskie, a demokrata párt volt alelnökje­­löltje és aktív szenátora, hogy egyetemisták előtt kimondja: „Az amerikaiak nem engedhetik meg maguknak, hogy jóvátegyék, amit a természet ellen elkövettek, de ne vegyék észre, hogy nem teszik jóvá, amit ma is elkövetnek hon­fitársaik ellen.” A Föld Napja — a Wall Street-en „Környezettudatosságunk ne csak a levegőre, a vízre, a földre legyen érzékeny, hanem azoknak az em­bereknek a jövője iránt is, akik kiutat keresnek a szegénységből, az éhségből és az elhagyatottságból.” Miközben a felszínen a Föld Napjának eseménysorozata zajlott, a Wall Street mélyebb áramlatok­hoz szokott homályában felére csökkent a levegő- és vízszennye­ződést gátló berendezéseket gyár­tó cégek részvényeinek értéke ah­hoz a pillanathoz képest, amikor Nixon elnök — még tavaly — ke­mény környezetvédelmi politikát hirdetett meg. A tőzsde reagálása félreérthetetlenül jelzi: az értők egyre kevésbé számítanak arra, hogy a környezetrontásban vétkes cégek egyhamar beszerezzék a szükséges védő-, szűrő-, és tisztító­­berendezéseket.­­Másutt, ahol a törvény szigora kényszerítő erővel hat, máris megpróbálják a fo­gyasztókra áthárítani a környe­zetvédelem költségeit: Kaliforniá­ban például a helyi közlekedési szabályok külön szűrőt írnak elő a gépkocsi kipufogójára , de a szerkezet költségeit az autótulaj­donosok viselik.) Az ember környezetének védel­me természetesen nem lehet tel­jes az életet fenyegető legnagyobb veszélyek: a háborúk, a fegyver­kezési hajsza kiiktatása nélkül. U Thant ENSZ-főtitkár maga utalt erre, amikor a környezetvédelmi világértekezlet előkészítő bizottsá­gához szólva az utóbbi esztendők egyik legfelvilágosultabb tettének, egyszersmind legjelentősebb kör­nyezetvédelmi intézkedésének az 1963-ban aláírt moszkvai atom­­csendszerződést minősítette! SERÉNY PÉTER MILÁNÓI AUTÓ EGY ÓRÁVAL A MOSÁS UTÁN Svédország úttörőnek számít Az államok területe történelmileg sokfélekép­pen alakult ki, részben erőszak eredményeként, s a további változására is hatással volt az erő­szak, bár egyes esetekben közös megegyezésre is sor kerül. Ez utóbbinak egyik legismertebb for­mája a népszavazás, azaz egy terület lakosságá­nak az állásfoglalása az állami hovatartozás ügyében. Ilyen népszavazásra a történelem folyamán először a nagy francia forradalom után került sor, amikor a pápai uralom alatt álló Avignon lakossága a Franciaországgal való egyesülés mellett foglalt állást. Németországgal kapcsolat­ban a versailles-i békeszerződés mondott ki né­hány területre vonatkozó népszavazást.­­1935- ben a Népszövetség által megrendezett népsza­vazás alapján került a Saar-vidék Németország­hoz. A második világháború után ugyanez meg­ismétlődött francia—nyugatnémet viszonylat­ban.) ___________________________________________ --------DIPLOMÁCIA-------\ Az Osztrák—Magyar Monarchia szétesése után a Magyarországra vonatkozó trianoni békeszer­ződés alapján 1921-ben Sopron és környéke la­kossága a Magyarországhoz való tartozás mellett foglalt állást. Természetesen a népszavazás csak akkor ad reális képet, ha a megkérdezett terület lakossága szabadon nyilváníthatja véleményét és nem kell megtorlástól tartania. Az erőszak árnyékában tartott „népszavazás” legnevezetesebb példája az az eset, amelyet a hitleristák 1938-ban Ausztriá­ban rendeztek az Anschluss szentesítésére. A szocialista országok felfogása szerint nép­szavazásnak nemcsak területek átcsatolása ese­tén lehet elvben létjogosultsága, hanem olyan­kor is, amikor egy-egy nép szabadságának és függetlenségének az ügyéről van szó. Az 1954-es genfi egyezmény szerint ilyen formában kellett volna két éven belül kikérni Dél-Vietnam népé­nek a véleményét is, de ezt Washington és Sai­gon erővel megakadályozta.

Next