Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
akar utazni és nem siet, 8—9 óra alatt Moszkvából Habarovszkig repül, a nemzetközinél jóval olcsóbb szovjet belföldi tarifát fizetve. Habarovszkban vonatra száll, s tízegynéhány óra alatt eljut Nahodkába, a Japán-tenger partján levő szovjet kikötővárosba, ahonnai kényelmes, menetrendszerű hajójárat közlekedik Yokohamáig. A szovjet utazási iroda habarovszki főnöke szerint a városon évente átutazó 20 ezer külföldi 60—70 százaléka japán. Az utóbbi időben egyre többen szánják rá magukat, hogy néhány napot eltöltsenek a városban, amely az Amuron és két múzeumon kívül ipari üzemekkel, új iskolákkal és hasonlókkal szolgál látnivalóul. A létszámlista második helyén az amerikai turisták állnak. Érdekes szerződés született az idén az amerikai TCI és az Inturiszt között. Június 6-tól őszig az Alaskan Airlines Anchorage-ből tíz turista járatot indít Habarovszkba, összesen 1200 fővel. Habarovszkban szovjet gépre szállnak át az amerikai csoportok, s tovább utaznak Szibériába (Bajkál-tó tagja, vadászat, bratszki vízi erőmű, alumíniumkombinát — 8 nap 849 dollár) vagy körutat tesznek a Szovjetunió európai felén és Közép-Ázsiában (Szamarkand, Taskent, Kijev, Moszkva — 15 nap 1249 dollár). Nagy feltűnést keltettek a habarovszki repülőtéren az amerikai stewardessek a külön ez alkalomra készült kozák stílusú blúzokban és vörös miniszoknyákban. Japán közmondás Annál kevésbé feltűnő már a japánok jelenléte. Július közepén, a Habarovszkban rendezett japán kereskedelmi kiállítás napjaiban több száz japán kereskedő és üzletember árasztotta el a város szállodáit és éttermeit. Az úgynevezett „partmenti kereskedelem” keretében rendezték akiállítást, a Lenin sportcsarnokban, 3000 négyzetméteren. J. Harashi úr, a kiállítás igazgatója (az említett japán kereskedelmi társaság ügyvezető igazgatója) hangsúlyozza, hogy a partmenti kereskedelem, bár egyelőre a két ország teljes árucsere-forgalmának csak két százalékát teszi ki, ennél aránytalanul nagyobb szerepet tölt be a jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében, s várható, hogy az idei 15 millió dollárról jövőre 20 millióra növekszik. A szovjet fél elsősorban fát szállít, évente körülbelül 6 millió köbmétert, japán ruházati, híradástechnikai, sport- és más fogyasztási cikkek fejében. (A kiállítás eredményét az első estén sejteni lehetett: a Távol-Kelet szállóban rendezett elegáns fogadáson már szupermodern japán ventillátorok kavarták a több mint harmincfokos levegőt. Másnap 2 millió dolláros szerződést írtak alá.) Egyidejűleg japán polgármesterek, ipari és kereskedelmi körök delegációi érkeztek Habarovszkba. Tárgyalásaikon szóba kerültek olyan kölcsönös intézkedések, amelyek a helyi szovjet—japán gazdasági kapcsolatok tartós és nagyarányú növelését sejtetik: kikötők átépítése és korszerűsítése, az Amur vidékéről való szállítást megkönnyítő folyam-tengerjáró hajók beállítása és így tovább. Fejlődnek a kapcsolatok egyéb formái is: sor kerül különböző küldöttségek cseréjére, akulturális együttműködés bővítésére. A jószomszédi viszonyról szóló pohárköszöntők hevében Habarovszk japán testvérvárosa, Niigata polgármestere igen figyelemre méltó japán közmondást szőtt szavaiba: „Jobb egy közeli barát, mint egy távoli rokon.” Moszkvában, ahol természetesen tágabb összefüggésekben szemlélik a szovjet—japán kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat, már jobban kirajzolódnak az együttműködés sokoldalú fejlesztésének korlátai. Japán túl szoros kapcsolata az Egyesült Államokkal, „junior partner” szerepe Ázsiában, részvétele a délkelet-ázsiai agresszió támogatásában. Ugyanazon a napon, amikor a fenti japán közmondás elhangzott, az Izvesztyija „Partnerek az expanzióban” cím alatt így kommentálta Rogers amerikai külügyminiszter tokiói látogatását: ,,A megbeszélések során világosan kirajzolódott az USA-nak az a törekvése, hogy Japántól még aktívabb támogatást szerezzen az agresszív amerikai politika támogatásához Ázsiában.’ Javuló kapcsolatok Egy moszkvai Kína-szakértő, „kitajiszt”, akinek a véleményét igen sokan mérvadónak tartják, érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet Japán gyorsan fejlődő külgazdasági kapcsolatai és Habarovszk nyugodt légköre között. Peking „geopolitikai” alapon szeretné szövetségeséül megnyerni Japánt, de ennek számos akadálya van. Mindketten saját befolyásuk érvényre juttatására törekednek Délkelet-Ázsiában, miközben a japán politika kénytelen Washingtonhoz igazodni, így Tajvan kérdésében sem támogatná Pekinget. A határprovokációk beszüntetése és Pekingnek a szovjet—kínai viszony normalizálására való hajlandósága több összecsengő kül- és belpolitikai indítékkal magyarázható, de közöttük feltétlenül szerepel az, hogy Peking tart Japán ázsiai expanziójától. Az Egyesült Államok kambodzsai kalandja mellett a japán befolyás növekedésétől való félelem is hozzájárult Peking merev szovjetellenes magatartásának oldódásához. A szovjet—kínai határon uralkodott feszültség enyhülése csak egy tünet: számos félreérthetetlen jele van annak, hogy Peking politikája megváltozott. Érdemes ezeket az új fejleményeket összevetni azzal a javaslattal, amit Koszigin miniszterelnök tavaly szeptemberi találkozójukon terjesztett elő Csou En-lajnak. Javasolta a határok helyzetének normalizálását, nagykövetek újbóli kinevezését, a „forró drót” helyreállítását, a kereskedelmi kapcsolatok rendezését, s végül azt, hogy az ideológiai ellentétekről komoly, tudományos formában, ennek megfelelő fórumokon vitatkozzanak. Azóta elmaradtak a kínai határprovokációk. A határkérdésekről folyó — még tavaly ősszel kezdett — pekingi tárgyalások lényeges eredményre ugyan még nem vezettek, de bizonyos előrehaladás történt. Liu Hszin Csuan volt külügyminiszter-helyettes személyében, 1966 óta először rövidesen ismét nagykövet képviseli Kínát Moszkvában. Egyidejűleg kinevezték a Szovjetunió új pekingi nagykövetét is. Helyreállították a különleges telefonösszeköttetést Moszkva és Peking között („forró drót”). Nemrég megkezdődtek a határfolyókon való hajózással kapcsolatos tárgyalások. Kétévi szünet után a kínaiak beleegyeztek az új kereskedelmi egyezmény megkötéséről folytatandó tárgyalások megkezdésébe, folynak a megbeszélések a határmenti kereskedelemről. Észrevehetően megváltozott a kínai rádió és a sajtó hangvétele. Kissé tompították a propaganda szovjetellenes élét, elmaradoznak a szovjet vezetők elleni személyi támadások, noha a „modern revizionizmust” változatlan vehemenciával ostorozzák. Illúziók nélkül Néhány hasonló jelet tapasztal az utazó Ulánbátorban. De egyidejűleg szinte valamennyi szcialista országgal szemben megenyhült, rugalmasabb lett Peking magatartása. Ugyanakkor a kambodzsai invázió és a varsói kínai—amerikai megbeszélések elhalasztása óta élesebb stílusban szólnak a pekingi orgánumok az Egyesült Államokról; ebben a viszonylatban merevebb lett a kínai politika. (Japan Times: „Miután a KKP IX. kongresszusán a Szovjetuniót kiáltották ki az első számú ellenségnek, most úgy tűnik, ismét az Egyesült Államokra osztották ezt a szerepet”.) Moszkvában elébe mennek az új pekingi irányzatnak. Fontos eredményként könyvelik el a két ország kapcsolatainak javulását. Illúziókat azonban nem táplálnak: senki sem számít arra, hogy lassan helyreáll az ötvenes évekbeli barátság. Arra sem, hogy Kína a nemzetközi színtéren hajlandó lesz együttműködni a szocialista közösség tagjaival. Peking diplomáciai mosolyait taktikai jellegű változásnak tartják, amelyek nem érintették a kínai politikai stratégia céljait, a hatalmi törekvéseket, a „világfaluban” folytatott terjeszkedést, s nem utolsósorban azokat a kísérleteket, amelyekkel Peking lazítani igyekszik a Szovjetunió és a többi szocialista ország szövetségi kapcsolatait. Sőt: a merev szovjetellenesség feladását e fellazítási kísérletekkel is összefüggésbe hozzák. Moszkvából nézvést úgy látszik, Kína politikailag nagy ugrást tesz hátra. Egy neves „kitajiszt” az 1960—62-es években folytatott kínai külpolitika sajátos vonásait véli felfedezni Peking újszerű magatartásában. (Folytatjuk) KÖRMENDY ISTVÁN KOSZIGIN ÉS CSOU EN-LAJ PEKINGI TALÁLKOZÓJA Fontos eredményként könyvelik el A nemzetközi viták rendezésének legmegfelelőbb módja azok közvetlen megtárgyalása és tisztázása. A diplomáciai tárgyalások érdekessége, hogy nemcsak szóbeli, hanem írásbeli formában is történhetnek. Ez utóbbi ugyan kevésbé gyakori, de azzal az előnnyel jár, hogy alkalmas az esetleges félreértések elkerülésére. Hátránya, hogy nehézkessé teszi a felek közötti érintkezést. A szóbeli tárgyalásoknak két fő formája alakult ki az államok közötti kapcsolatokban. Az egyik — és ez általában kevésbé látványos — az úgynevezett diplomáciai út igénybevétele, amikor az állandó jellegű diplomáciai szervek (nagykövetségek, állandó képviseletek stb.) közvetítik az elképzeléseket. Ilyen módszert alkol ____ DIPLOMÁCIA ___ már jelenleg a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közel-keleti válsággal kapcsolatban. Módszerbelileg más kategóriába sorolják a külön tárgyalásokat, azaz a speciális megbízással ellátott képviselők találkozásait. Ilyenkor az esetek jelentőségétől függ, hogy alacsonyabb vagy magasabb beosztású megbízottak tárgyalásairól van-e szó. A külön tárgyalások egyre gyakrabban külügyminiszterek találkozásain valósulnak meg, akik jelentős felhatalmazással rendelkeznek az államközi kapcsolatok szinte valamennyi részletét illetően. Nem ritkán kerül sor miniszterelnöki, illetve államfői találkozásokra is, melyek az országok közötti érintkezés legmagasabb szintjét jelentik. Ezek megfelelő előkészítése a diplomaták feladata.