Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-02 / 31. szám

akar utazni és nem siet, 8—9 óra alatt Moszkvából Habarovszkig re­pül, a nemzetközinél jóval olcsóbb szovjet belföldi tarifát fizetve. Ha­barovszkban vonatra száll, s tíz­egynéhány óra alatt eljut Nahod­­kába, a Japán-tenger partján levő szovjet kikötővárosba, ahonna­i kényelmes, menetrendszerű hajó­járat közlekedik Yokohamáig. A szovjet utazási iroda haba­­rovszki főnöke szerint a városon évente átutazó 20 ezer külföldi 60—70 százaléka japán. Az utóbbi időben egyre többen szánják rá magukat, hogy néhány napot el­­töltsenek a városban, amely az Amuron és két múzeumon kívül ipari üzemekkel, új iskolákkal és hasonlókkal szolgál látnivalóul. A létszámlista második helyén­­ az amerikai turisták állnak. Ér­dekes szerződés született az idén az amerikai TCI és az Inturiszt között. Június 6-tól őszig az Alas­kan Airlines Anchorage-ből tíz turista járatot indít Habarovszkba, összesen 1200 fővel. Habarovszk­ban szovjet gépre szállnak át az amerikai csoportok, s tovább utaznak Szibériába (Bajkál-tó­ tagja, vadászat, bratszki vízi erő­mű, alumíniumkombinát — 8 nap 849 dollár) vagy körutat tesznek a Szovjetunió európai felén és Közép-Ázsiában (Szamarkand, Taskent, Kijev, Moszkva — 15 nap 1249 dollár). Nagy feltűnést kel­tettek a habarovszki repülőtéren az amerikai stewardessek a külön ez alkalomra készült kozák­ stílusú blúzokban és vörös miniszoknyák­ban. Japán közmondás Annál kevésbé feltűnő már a japánok jelenléte. Július közepén, a Habarovszkban rendezett japán kereskedelmi kiállítás napjaiban több száz japán kereskedő és üz­letember árasztotta el a város szállodáit és éttermeit. Az úgyne­vezett „partmenti kereskedelem” keretében rendezték a­­kiállítást, a Lenin sportcsarnokban, 3000 négy­zetméteren. J. Harashi úr, a kiállítás igazga­tója (az említett japán kereske­delmi társaság ügyvezető igazga­tója) hangsúlyozza, hogy a part­menti kereskedelem, bár egyelőre a két ország teljes árucsere-forgal­mának csak két százalékát teszi ki, ennél aránytalanul nagyobb szerepet tölt be a jószomszédi kap­csolatok fejlesztésében, s várható, hogy az idei 15 millió dollárról jövőre 20 millióra növekszik. A szovjet fél elsősorban fát szállít, évente körülbelül 6 millió köbmé­tert, japán ruházati, híradástech­nikai, sport- és más fogyasztási cikkek fejében. (A kiállítás ered­ményét az első estén sejteni lehe­tett: a Távol-Kelet szállóban ren­dezett elegáns fogadáson már szu­permodern japán ventillátorok kavarták a több mint harminc­fokos levegőt. Másnap 2 millió dolláros szerződést írtak alá.) Egyidejűleg japán polgármeste­rek, ipari és kereskedelmi körök delegációi érkeztek Habarovszk­ba. Tárgyalásaikon szóba kerül­tek olyan kölcsönös intézkedések, amelyek a helyi szovjet—japán gazdasági kapcsolatok tartós és nagyarányú növelését sejtetik: ki­kötők átépítése és korszerűsítése, az Amur vidékéről való szállítást megkönnyítő folyam-tengerjáró hajók beállítása és így tovább. Fejlődnek a kapcsolatok egyéb formái is: sor kerül különböző küldöttségek cseréjére, a­­kulturális együttműködés bővítésére. A jó­szomszédi viszonyról szóló pohár­köszöntők hevében Habarovszk japán testvérvárosa, Niigata pol­gármestere igen figyelemre méltó japán közmondást szőtt szavaiba: „Jobb egy közeli barát, mint egy távoli rokon.” Moszkvában, ahol természetesen tágabb összefüggésekben szemlé­lik a szovjet—japán kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat, már jobban kirajzolódnak az együtt­működés sokoldalú fejlesztésének korlátai. Japán túl szoros kap­csolata az Egyesült Államokkal, „junior partner” szerepe Ázsiá­ban, részvétele a délkelet-ázsiai agresszió támogatásában. Ugyan­azon a napon, amikor a fenti ja­pán közmondás elhangzott, az Iz­vesztyija „Partnerek az expanzió­ban” cím alatt így kommentálta Rogers amerikai külügyminiszter tokiói látogatását: ,,A megbeszélé­sek során világosan kirajzolódott az USA-nak az a törekvése, hogy Japántól még aktívabb támogatást szerezzen az agresszív amerikai politika támogatásához Ázsiában.’ Javuló kapcsolatok Egy moszkvai Kína-szakértő, „kitajiszt”, akinek a véleményét igen sokan mérvadónak tartják, érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet Japán gyorsan fejlődő külgazdasági kapcsolatai és Haba­rovszk nyugodt légköre között. Pe­king „geopolitikai” alapon szeretné szövetségeséül megnyerni Japánt, de ennek számos akadálya van. Mindketten saját befolyásuk ér­vényre juttatására törekednek Dél­­kelet-Ázsiában, miközben a japán politika kénytelen Washingtonhoz igazodni, így Tajvan kérdésében sem támogatná Pekinget. A határprovokációk beszünte­tése és Pekingnek a szovjet—kí­nai viszony normalizálására való hajlandósága több összecsengő kül- és belpolitikai indítékkal magyarázható, de közöttük feltét­lenül szerepel az, hogy Peking tart Japán ázsiai expanziójától. Az Egyesült Államok kambodzsai kalandja mellett a japán befo­lyás növekedésétől való félelem is hozzájárult Peking merev szov­jetellenes magatartásának oldó­dásához.­­ A szovjet—kínai határon uralkodott feszültség enyhülése csak egy tünet: számos félreért­hetetlen jele van annak, hogy Peking politikája megváltozott. Érdemes ezeket az új fejleménye­ket összevetni azzal a javaslattal, amit Koszigin miniszterelnök ta­valy szeptemberi találkozójukon terjesztett elő Csou En-lajnak. Javasolta a határok helyzetének normalizálását, nagykövetek újbó­li kinevezését, a „forró drót” hely­reállítását, a kereskedelmi kap­csolatok rendezését, s végül azt, hogy az ideológiai ellentétekről komoly, tudományos formában, ennek megfelelő fórumokon vitat­kozzanak. Azóta elmaradtak a kínai ha­tárprovokációk. A határkérdések­ről folyó — még tavaly ősszel kezdett — pekingi tárgyalások lé­nyeges eredményre ugyan még nem vezettek, de bizonyos előre­haladás történt. Liu Hszin Csuan volt külügy­miniszter-helyettes személyében, 1966 óta először­­ rövidesen is­mét nagykövet képviseli Kínát Moszkvában. Egyidejűleg kinevez­ték a Szovjetunió új pekingi nagykövetét is. Helyreállították a különleges telefonösszeköttetést Moszkva és Peking között („forró drót”). Nemrég megkezdődtek a határ­folyókon való hajózással kapcso­latos tárgyalások. Kétévi szünet után a kínaiak beleegyeztek az új kereskedelmi egyezmény megkötéséről folyta­tandó tárgyalások megkezdésébe, folynak a megbeszélések a határ­menti kereskedelemről. Észrevehetően megváltozott a kínai rádió és a sajtó hangvétele. Kissé tompították a propaganda szovjetellenes élét, elmaradoznak a szovjet vezetők elleni személyi támadások, noha a „modern re­­vizionizmust” változatlan vehe­menciával ostorozzák. Illúziók nélkül Néhány hasonló jelet tapasztal az utazó Ulánbátorban. De egy­idejűleg szinte valamennyi sz­­­cialista országgal szemben meg­enyhült, rugalmasabb lett Peking magatartása. Ugyanakkor a kam­bodzsai invázió és a varsói kí­nai—amerikai megbeszélések el­halasztása óta élesebb stílusban szólnak a pekingi orgánumok az Egyesült Államokról; ebben a vi­szonylatban merevebb lett a kínai politika. (Japan Times: „Miután a KKP IX. kongresszusán a Szov­jetuniót kiáltották ki az első szá­mú ellenségnek, most úgy tűnik, ismét az Egyesült Államokra osz­tották ezt a szerepet”.)­ Moszkvában elébe mennek az új pekingi irányzatnak. Fontos eredményként könyvelik el a két ország kapcsolatainak javulását. Illúziókat azonban nem táplál­nak: senki sem számít arra, hogy lassan helyreáll az ötvenes évek­beli barátság. Arra sem, hogy Kína a nemzetközi színtéren haj­landó lesz együttműködni a szo­cialista közösség tagjaival. Peking diplomáciai mosolyait taktikai jellegű változásnak tart­ják, amelyek nem érintették a kí­nai politikai stratégia céljait, a hatalmi törekvéseket, a „világfa­luban” folytatott terjeszkedést, s nem utolsósorban azokat a kísér­leteket, amelyekkel Peking lazí­tani igyekszik a Szovjetunió és a többi szocialista ország szö­vetségi kapcsolatait. Sőt: a merev szovjetellenesség feladását e fel­­lazítási kísérletekkel is összefüg­gésbe hozzák. Moszkvából nézvést úgy látszik, Kína politikailag nagy ugrást tesz­­ hátra. Egy neves „kitajiszt” az 1960—62-es években folytatott kínai külpolitika sajátos vonásait véli felfedezni Peking újszerű magatartásában. (Folytatjuk) KÖRMENDY ISTVÁN KOSZIGIN ÉS CSOU EN-LAJ PEKINGI TALÁLKOZÓJA Fontos eredményként könyvelik el A nemzetközi viták rendezésének legmegfele­lőbb módja azok közvetlen megtárgyalása és tisztázása. A diplomáciai tárgyalások érdekessége, hogy nemcsak szóbeli, hanem írásbeli formában is történhetnek. Ez utóbbi ugyan kevésbé gyakori, de azzal az előnnyel jár, hogy alkalmas az eset­leges félreértések elkerülésére. Hátránya, hogy nehézkessé teszi a felek közötti érintkezést. A szóbeli tárgyalásoknak két fő formája ala­kult ki az államok közötti kapcsolatokban. Az egyik — és ez általában kevésbé látványos — az úgynevezett diplomáciai út igénybevétele, amikor az állandó jellegű diplomáciai szervek (nagykövetségek, állandó képviseletek stb.) köz­vetítik az elképzeléseket. Ilyen módszert alkol­ ____ DIPLOMÁCIA ___ már jelenleg a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok a közel-keleti válsággal kapcsolatban. Módszerbelileg más kategóriába sorolják a kü­lön tárgyalásokat, azaz a speciális megbízással ellátott képviselők találkozásait. Ilyenkor az ese­tek jelentőségétől függ, hogy alacsonyabb vagy magasabb beosztású megbízottak tárgyalásairól van-e szó. A külön tárgyalások egyre gyakrabban külügy­miniszterek találkozásain valósulnak meg, akik jelentős felhatalmazással rendelkeznek az állam­közi kapcsolatok szinte valamennyi részletét il­letően. Nem ritkán kerül sor miniszterelnöki, il­letve államfői találkozásokra is, melyek az or­szágok közötti érintkezés legmagasabb szintjét jelentik. Ezek megfelelő előkészítése a diploma­ták feladata.

Next