Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-05 / 27. szám

Világpolitika A budapesti memorandum Napirend, résztvevők ! A következő lépés Másodszor kapcsolódik össze ha­zánk fővárosának neve az európai biztonsági értekezlet előkészítésé­vel. 1969. március 17-én írták alá a Varsói Szerződés tagállamai Po­litikai Tanácskozó Testületének ülésén a szocialista országok ve­zetői a budape­ti felhívást és 1970 júniusában a szocialista külügymi­niszterek memorandumának buda­pesti megfogalmazásával új, min­den politikai értékelés szerint a közvetlen, gyakorlati előkészítés szakaszába lépett az európai biz­tonsági értekezlet ügye. Magyar diplomaták juttatták el a kül­ügyminiszteri tanácskozás megbí­zásából az érdekelt országok kor­mányaihoz a memorandumot. A budapesti keltezésű okmány rend­kívül széles körű, lényegében min­denütt pozitív visszhangot keltett, s ha nem is lehet még hozzáve­tőleges dátumot sem megjelölni a nagy európai kerekasztalnál kez­dődő munkával kapcsolatban, két­ségtelen, hogy az összehívás felé Budapest nagy lépést jelentett. Első visszhangok Akad olyan nyugati távirati iro­da, amely a budapesti memoran­dum visszhangjáról összeállított jelentését ezzel kezdi: „Erik Ninn­ Hansen dán hadügyminiszter sze­rint e javaslat első ránézésre néz­ve bátorító; Olaszországról úgy tudják, hogy pártolja a tárgyalá­sokat” — a jelentés befejező mon­data pedig így hangzik: „a brit főváros politikai köreiben meg­nyugvással fogadták a keleti tömb államainak békülékeny magatar­tását.” Még azok a reagálások is figyelemreméltóak, amelyek bizo­nyos fenntartásokat jeleznek. Carl Barth­, a washingtoni külügymi­nisztérium szóvivője például egye­nes válasz helyett mindössze azt közölte: „Az Egyesült Államok gondosan tanulmányozza a ki­adott memorandumot, amelyet Bu­dapesten nyújtottak át Alfred Puhannak, az Egyesült Államok nagykövetének, és azt az amerikai kormány meg fogja vitatni NATO- szövetségeseivel.” Más amerikai hivatalos személyek azt mondot­ták, hogy Washington a javaslatot „a legmesszebbmenő óvatossággal kezeli és továbbra is fenntartásai vannak.” A visszhangok sorából figyelem­reméltó még Brandt bonni kancel­lár néhány mondata. ,,Az a tény, hogy a szocialista államok nem utasították el a kölcsönös csapat­csökkentésre és leszerelésre irá­nyuló javaslatot, igen nagy jelen­tőségű. Ezen az alapon az érde­keltek számára Keleten és Nyu­gaton könnyebb lesz, hogy egyet­értésre jussanak egy konferencia összehívásáról, amely Európa biz­tonságát és az európai együttmű­ködést szolgálhatja” — hangsú­lyozta Brandt. A budapesti memorandum azt tükrözi, hogy a szocialista kül­ügyminiszterek eszmecseréjén a legrészletesebben megvitatták a budapesti felhívás óta eltelt 15 hónap alatt a kérdésben felmerült számos gondolatot, elemezték azo­kat a tanácskozásokat, konzultá­ciókat, beszélgetéseket, amelyeket a szocialista külpolitika vezetői egymás közötti vagy más érdekelt európai kormányokkal folytattak.­­A magyar külpolitikának ebben az időszakában betöltött aktivitá­sa is nyilván hozzájárul a néze­tek teljesebb megismeréséhez; gondolhatunk itt például dr. Franz Jonas elnök Budapesten folytatott megbeszéléseire a ma­gyar vezetőkkel, vagy akár kül­ügyminiszterünk, Péter János szá­mos külföldi útjára.) Napirend-bővítés Ma már meglehetős pontosság­gal rajzolódnak ki az első euró­pai biztonsági értekezlet napirendi pontjai. (Első értekezlet — mert éppen a budapesti memorandum utal arra, hogy ez majd utat nyit további gyümölcsöző megbeszélé­sekhez, egy sor európai értekezlet megtartásához, sőt, egy „az ösz­­szes érdekelt ország megfelelő szervének létrehozásához, amely az európai biztonság és együttmű­ködés kérdéseivel foglalkozna”.) Amikor 1969 októberében a szo­cialista külügyminiszterek prágai ülésén előterjesztették az első na­pirendi javaslatot, a szocialista ál­lamférfiak nem hagytak kétséget afelől, hogy minden, az ügyet elő­re vivő hozzájárulást, javaslatot örömmel fontolnak meg. Budapest ennek az ügyet szol­gáló készségnek kifejezéseként lé­pett tovább, amikor a napirend bővítésével egyetértően foglalt ál­lást. A budapesti memorandum tehát a prágai napirendi javaslat pozitív értékelése mellett lehető­nek látja az európai államok terü­letén levő idegen fegyveres erők csökkentésének megvitatását , s rögtön a megbeszélések egyedül lehetséges gyakorlati módjára is javaslatot tesz, megállapítván, hogy „a kérdést az európai bizton­sági értekezleten létrehozásra ja­vasolt szervben, vagy más, az ér­dekelt államok számára elfogad­ható módon lehetne megvitatni”. A prágai napirend második pont­ja keretében kerülhetne sor az emberi környezettel kapcsolatos és a kulturális kapcsolatokat érintő problémák megvitatására is. A lényeg persze feltétlenül az európai biztonság megteremtése ,­s itt az értekezlet első és legfon­tosabb feladata, hogy földrészünk országai lemondjanak az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről az európai álla­mok kapcsolataiban. Egy ilyen összeurópai megállapodás rendkí­vüli módon és gyorsan javítaná meg az egész földrész politikai légkörét és segítene abban, hogy az egyenjogúságon alapuló keres­kedelmi, gazdasági, műszaki-tudo­mányos és kulturális kapcsolatok eredményesen szolgálják öreg földrészünk államai között a poli­tikai együttműködést is. (A buda­pesti memorandum éppen ezért sorolja az első európai biztonsági értekezlet fontos napirendi pont­jai közé a már említett európai biztonsági és együttműködési ál­landó szerv létrehozását.) A 15 hónappal ezelőtt kibocsátott budapesti felhívás, az európai biz­tonsági értekezlet összehívásának gondolata ma már a nemzetközi politika témáinak valóban legelső sorába került és amikor például a NATO legutóbbi római üléssza­kán olyan sokat (és tegyük hoz­zá, ha egyesek csak a halogatás szellemében, mások a józan reali­tások tiszteletben tartásának je­gyében óvatos sürgetéssel­ foglal­koztak a budapesti felhívással, az európai biztonsági értekezlet kér­désével, már megmutatkozott: a szocialista kezdeményezés a világ békéjének és biztonságának meg­erősítéséért folyó politikai küzde­lem legfontosabb eleme. Ha Ró­mában még túlságosan is sokszor emlegették az időtényezőt — „a budapesti javaslatok gondos tanul­mányozását nem lehet siettetni” vagy „még nem érett meg az idő az érdemi és részletes feleletre” — most, a budapesti memorandum átvétele után határozott választ kell adnia az érdekelt kormányok­nak a Varsói Szerződés külügymi­niszteri tanácskozásán kidolgozott valóban rendkívül részletes és lé­nyegében minden eddigi fenntar­tásra, napirend-bővítésre konkrét feleletet adó javaslatokra. Megválaszolt kérdések Ha valaki megkísérelné össze­szedni az elmúlt 15 hónap sok-sok ezer nyugati kommentárját a bu­dapesti felhívásban javasolt euró­pai biztonsági értekezletről, meg­állapíthatná, hogy azokban tulaj­donképpen öt kérdést tárgyaltak és vitattak. Az első a helyszín kérdése volt: lényegében minden­ki egyetértett Helsinkiben, Finn­ország fővárosában. A második vitatott kérdés a résztvevők köre volt; itt a legkülönbözőbb „kizá­rási szándékról” elmélkedtek egyes nyugati kommentátorok. A buda­pesti memorandum most világosan ismétli meg a szocialista álláspon­tot: a nagy asztal körül ott lesz a helye minden európai államnak, beleértve az NDK-t és az NSZK-t is, azonos és a többi európai ál­lammal egyenjogú alapokon, va­lamint az Egyesült Államoknak és Kanadának is. A harmadik kér­dés: a „feltételek” mondvacsinált akadálya volt. A budapesti memo­randum félmondata: .......az ér­tekezlet összehívását nem szabad semmilyen előzetes feltételhez köt­ni”. A negyedik vitatott kérdés az volt, hogy vajon tárgyalhat-e az európai biztonsági értekezlet a földrész területén levő idegen fegyveres erők csökkentéséről. A memorandum: a megvitatás „az európai feszültség enyhülésének és Európa biztonságának javára vál­na”. Végül az ötödik ilyen kér­dés — a napirend kibővítésével kapcsolatosan — az volt, hogy a modern civilizáció teremtette új problémák, az emberi környezet­tel kapcsolatos kérdések szóba ke­rülhetnek-e Helsinkiben. Budapest erre is igent mondott. A tanulmányozás ígérete Még a legnegatívabbnak tekint­hető állásfoglalás is gondos tanul­mányozását ígéri a Budapesten megfogalmazott szocialista béke­okmánynak. A gondos tanulmá­nyozás ígérete elfogadható akkor, ha ebben benne foglaltatik a vi­lágos jószándék; a tanulmányozók közvetlenül is bekapcsolódnak az értekezlet előkészítésének és meg­szervezésének minden szakaszába. 1970 második félévének első nap­jaiban már a gyakorlati előkészí­tés zárószakaszába értünk: vég­leges napirendet, előkészítési és összehívási módszert tárgyalhat­nának meg akár az esetleg mi­előbb tárgyalóasztalhoz ülő előké­szítő találkozón. Ha még nincs is dátuma az első európai biztonsági konferenciának, joggal remélhetjük: hamarosan be­­­írhatják a határidőnaplójukba a földrész külügyminiszterei. GÁRDOS MIKLÓS A BOLGÁR A MAGYAR, A LENGYEL ÉS A CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER Hamarosan beírhatják határidő­naplójukba MAGYARORSZÁG 1970/27

Next