Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-27 / 52. szám

Bűnügy A Contergan-katasztrófa A végzetes nyugtatószer 750000 oldal iratanyag . A belga határhoz közel fekvő, Aachen melletti Alsdorf bányász­városka nevét először 1930-ban ismerte meg a világ, amikor az egyik aknában sújtólégrobbanás következtében 271 bányász lelte halálát. Másodszor 1968. május 27-én került be az egész világsaj­tóba Alsdorf neve, ezen a napon ugyanis itt kezdődött el az úgy­nevezett Contergan-per, amelyet a Frankfurter Allgemeine Zeitung „az évszázad farmakológiai ka­tasztrófájának” nevezett. Recept nélkül A Contergan — vagy ahogy több külföldi országban nevezték: Tha­­lidomid — nevű gyógyszer előállí­tása és forgalmazása miatt bűn­vádi feljelentést tevő aacheni ál­lamügyész két évig keresett meg­felelő helyiséget a per lefolytatá­sára, de sem az aacheni bíróság tárgyalótermei, sem a körzet kü­lönböző filmszínházai és üzem­csarnokai nem bizonyultak megfe­lelően tágasnak. Végül is hirdettek a helyi sajtóban, s ennek nyomán ajánlotta fel dr. Josef Mainznak, a tartományi bíróság elnökének az alsdorfi Anna-bánya „Kasino- Anna” nevű klubházának hatal­mas tánctermét. 1968. május 27-e — tehát a tár­gyalás nyitó napja — előtt már hat éven át folytak az ügyészségi és bírósági vizsgálatok. (Költség: 1 millió márka.) A tárgyaláson 400 magánvádlót is megneveztek, ezeknek legtöbbje azonban nem ment el Alsdorfba, mert nem óhajtották magukat a vádlottakat képviselő 16 ügyvéd keresztkérdéseinek alávetni.­­Lel­kileg képtelenek lettek volna újra, részletesen és a nyilvánosság előtt leírni azokat a borzalmakat, ame­lyeket átéltek. Hiszen ezek a ma­gánvádlók — szülők voltak, 2652 úgynevezett „Contergan-bébi” — legalábbis hivatalosan ennyit re­gisztráltak az NSZK hatóságai , szülei. Szülők, akiknek gyermekei kéz, vagy kar, vagy láb, vagy un­­­ak, vagy fül nélkül jöttek a vi­lágra. De ezek a gyermekek leg­alább élnek.­ Él az az 1500 gyermek is, akit szintén érintett ugyan, hogy any­juk a terhesség alatt altató-, illet­ve nyugtatószerként Contergant szedett, de kevésbé: „legfeljebb” egyik ujjuk hiányzik, vagy egyik fülükre süketek. E több mint négyezer gyermeken kívül azonban sokan — erről nincs is pontos számadat — halva születtek vagy csecsemőként haltak meg, és ugyancsak édesanyjuk Contergan­­fogyasztása miatt. És akkor még nem szóltunk magukról a Conter­gant szedő felnőttekről, akik közül ugyancsak sokan (férfiak is, per­sze) szenvedtek a gyógyszer hatá­sára. (Beszéd- és memóriazavar, viszketegség vagy fájdalom az egész testben, ideges arcrángás stb. A legtöbb páciensnél megszűntek ezek az idegzavarok, amint abba­hagyták a Contergan szedését.) A Chemie Grünenthal nevű vál­lalatot az Aachen melletti Stol­­bergben 1946-ban alapították. Egy évtizeden belül az­­ új gyógyszer­­vegyészeti gyár évi forgalma már elérte a 14 millió márkát. A Con­tergant 1957-ben hozták forgalom­ba, mint — és ezt erősen reklá­mozták — teljesen veszélytelen, semmiféle mérget nem tartalmazó altató-nyugtató tablettát, mégpedig éppen ezen állítólagos tulajdon­ságai miatt, recept nélkül. 1961. november 26-ig — ekkor került sor a Contergan visszavonására, illet­ve betiltására — Grünenthalék 310 millió napi adagot adtak el be­lőle. E négy esztendő alatt egyedül a Contergannal 24 millió 197144 márkát forgalmaztak. (A Contergant exportálták is. Ebből mindenütt ugyanaz a baj származott, csak persze arányosan kisebb méretekben, mint a Német Szövetségi Köztársaságban. De — például — Japánban 932, Angliá­ban 350, Svédországban 150, a Benelux-államokban 60, Ausztriá­ban 18 esetről tudnak, ahol a — külföldön Thalidomidnak nevezett — Contergan hatására fejlődési rendellenességek léptek fel.) Wirtz „alkalmatlan” A Chemie Grünenthal tőkeerős és hatalmas vállalat, összekötteté­sei kiválóak, a nyugatnémet vegy­ipar első tíz cége közé tartozik. Nyilván ezzel is összefügg , de, miként a haladóbb nyugatnémet lapok rámutatnak: a bonni társa­dalom általános struktúrájával is —, hogy a Bundestagban egyetlen képviselő sem­ akadt, aki vizsgála­tot követelt volna a Contergan­­ügyben. Nem az államon, kizáró­lag az aacheni államügyész ma­kacsságán múlt, hogy a perre egy­általán sor került („különben a szőnyeg alá söpörték volna az egész szemetet”, ahogy egy nyu­gatnémet lap írta). A vádlottak padjára heten ke­rültek. A vállalat tudományos ve­zetője, dr. Heinrich Mückter (53 éves — az életkorok a per indulá­sakor, két és fél évvel ezelőtt vol­tak érvényben) vegyész, Jacob Chauvistré cégvezető (70 éves), Hermann Josef Leufgens kereske­delmi igazgató (56), Klaus Winan­­di üzemvezető (54), dr. Gotthold Erich Werner, a tudományos osz­tály korábbi vezetője (44), dr. Günther Stevens tudományos munkatárs (45), dr. Hans Werner von Schrader-Beilstein cégvezető (48), Hermann Wirtz (1968-ban 71 éves), a Grünenthal cég tulajdono­sa ellen elejtették a vádat, mert súlyos hereoperációja miatt „tár­gyalásra alkalmatlannak” minősí­tették, s ugyancsak betegség címén mentesült az eljárás alól a koráb­bi tudományos osztályvezető, a 48 éves dr. Heinz Wolfgang Kelling. 972 oldalas volt a vádirat. A tárgyalás iratai 264 dossziét töl­töttek meg, 750 000 lap volt az iratrendezőkben: dokumentumok, jegyzőkönyvek, szakértői vélemé­nyek, tanúvallomások. A hét vád­lott közül egyébként időközben kettő eltűnt a vádlottak padjáról. A tárgyalás kezdeti időpontjában már 70 éves Chauvistré meghalt, egy másik vádlott pedig operáció alá vetette magát — és ez, mint láttuk, már a gyár tulajdonosánál, Hermann Wirtznél is bevált. Az 1957-ben piacra dobott Con­tergan — éppen azért, mert min­den orvosi előírás nélkül, szaba­don árusíthatták a gyógyszertárak — igen rövid idő alatt óriási kar­riert futott be. Igaz, hogy — gyógyszerészeken, orvosokon, kór­házakon keresztül — már 1959-ben érkeztek jelzések a Grünenthal céghez bizonyos pácienseken ta­pasztalt idegzavarokról és arról, hogy valami baj van, de a válla­lat ahelyett, hogy komoly belső önvizsgálatot tartott volna, minden erejét e jelzések elkenésére, sőt cá­folására fordította. 1961 március: havi 1­3 millió márka rekordhasz­not forgalmazott Grünenthaléknak a Contergan. A kételyeket támasz­tó orvosokat lebeszélték, vagy va­lamilyen módon korrumpálták, még orvosi lapoknál is elintézték, hogy ne közöljék a Contergan-el­­lenes publikációkat. Mégis megjelentek cikkek — de hát az orvosi lapokat csak szak­emberek olvassák. Az első súlyos csapás 1961. augusztus 16-án érte a céget, amikor már a Spiegel is foglalkozott a Contergan okozta idegbántalmakkal. Abban a hónap­ban még 1,1 millió, szeptemberben csak 600 000 márka haszna volt a Conterganból előállítóinak , mert immár a közvélemény is értesült a bajokról. Ugyanakkor ajánlott levél érke­zett Heinrich Mückter, a Chemie Grünenthal tudományos vezetőjé­nek címére. A feladó: Widukind Lenz doktor, abban az időben ma­gándocens és főorvos a hamburgi egyetemi gyermekklinikán. (Azóta professzor Münsterben.) Lenz meg­írta: bizonyítékai vannak, hogy a terhességük alatt Contergant sze­dő anyák testi fogyatékosságú gyermekeket hoztak a világra. A makacs dr. Lenz Két nappal korábban dr. Lenz ugyanezt telefonon is elmondta a tudományos vezetőnek, de „dr. Mückter nem tulajdonított olyan jelentőséget a dolognak, mint ami­lyen jelentősége annak szerintem van”. Lenz ezt jól látta. Mint a vádiratból kiderült, Müchter a telefonbeszélgetést egy teljes napig senkivel sem közölte. Később is csak a gyár kereskedelmi vezetőit értesítette, a vállalat úgynevezett Contergan-bizottságát nem. És csak öt nappal a telefonbeszélge­tés és három nappal az ajánlott levél megérkezése után — időköz­ben ki tudja hány terhes asszony szedett továbbra is Contergant? — kereste fel három úr a Grünenthal cégtől dr. Lenzet. Egyik közülük dr. von Weltheim, a vállalati ügyész volt. Lenz állítja: a látoga­tók nem annyira az ő bizonyíté­kaira voltak kíváncsiak, mint in­kább arra akarták rávenni, hogy álljon el gyanújától, ne tanúsítson Grünenthalék üzleti érdekeit és presztízsét sértő magatartást. Dr. Lenz erre nem volt hajlan­dó. Keserűen tapasztalta azonban, hogy a hamburgi egészségügyi ha­tóságokkal és az észak-rajna-veszt­­fáliai belügyminisztériummal is valósággal harcot kellett vívnia, amikor követelte, hogy a Conter­gant azonnal vonassák ki a forga­lomból. Maga a Grünenthal cég — tíz nappal Lenz első telefonja után­ — is csak arra volt hajlan­dó, hogy figyelmeztető körlevelet küld ki orvosoknak és patikusok­nak: terhes nőknek ne szolgáltas­sanak ki Contergant. (Ezt a körle­velet ezer példányban küldték ki — az NSZK-ban azonban 60 000 orvos és 8500 gyógyszertár van!) Végül is másnap — 1961. novem­­ber 26-án, Hermann Wirtz, a vállalat tulajdonosa beadta a derekát, és a Contergant kivonta a kereskedelmi forgalomból. Kilenc év telt el azóta, s két és fél év a per tárgyalása óta is. 282 tárgyalási nap után meglepő és megdöbbentő a befejezés. Az ügyészség elfogadta a védelem — a többi között az emberi jogokra is hivatkozó — javaslatát az eljá­rás megszüntetésére. A Contergan romboló hatása bebizonyosodott ugyan, de a Grünenthal cég fel­ajánlotta a „Contergan-bébiknek”, illetve szüleiknek, hogy 100 millió nyugatnémet márka kártérítést (plusz 10 millió márka kamatot), a felnőtt idegsérülteknek pedig 4 millió márka kártérítést fizet. (A sértettek ezt elfogadták.) A vád­lottak hajlandók a — sok millióra rúgó — perköltségeket is megfizet­ni. BARABÁS TAMÁS NYUGATNÉMET KARIKATÚRA: AZ IGAZSÁG IS ÁLDOZAT Havi 1,3 millió márka a Contergan rekordhaszna MAGYARORSZÁG 1970/52

Next