Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-27 / 52. szám
Bűnügy A Contergan-katasztrófa A végzetes nyugtatószer 750000 oldal iratanyag . A belga határhoz közel fekvő, Aachen melletti Alsdorf bányászvároska nevét először 1930-ban ismerte meg a világ, amikor az egyik aknában sújtólégrobbanás következtében 271 bányász lelte halálát. Másodszor 1968. május 27-én került be az egész világsajtóba Alsdorf neve, ezen a napon ugyanis itt kezdődött el az úgynevezett Contergan-per, amelyet a Frankfurter Allgemeine Zeitung „az évszázad farmakológiai katasztrófájának” nevezett. Recept nélkül A Contergan — vagy ahogy több külföldi országban nevezték: Thalidomid — nevű gyógyszer előállítása és forgalmazása miatt bűnvádi feljelentést tevő aacheni államügyész két évig keresett megfelelő helyiséget a per lefolytatására, de sem az aacheni bíróság tárgyalótermei, sem a körzet különböző filmszínházai és üzemcsarnokai nem bizonyultak megfelelően tágasnak. Végül is hirdettek a helyi sajtóban, s ennek nyomán ajánlotta fel dr. Josef Mainznak, a tartományi bíróság elnökének az alsdorfi Anna-bánya „Kasino- Anna” nevű klubházának hatalmas tánctermét. 1968. május 27-e — tehát a tárgyalás nyitó napja — előtt már hat éven át folytak az ügyészségi és bírósági vizsgálatok. (Költség: 1 millió márka.) A tárgyaláson 400 magánvádlót is megneveztek, ezeknek legtöbbje azonban nem ment el Alsdorfba, mert nem óhajtották magukat a vádlottakat képviselő 16 ügyvéd keresztkérdéseinek alávetni.Lelkileg képtelenek lettek volna újra, részletesen és a nyilvánosság előtt leírni azokat a borzalmakat, amelyeket átéltek. Hiszen ezek a magánvádlók — szülők voltak, 2652 úgynevezett „Contergan-bébi” — legalábbis hivatalosan ennyit regisztráltak az NSZK hatóságai , szülei. Szülők, akiknek gyermekei kéz, vagy kar, vagy láb, vagy unak, vagy fül nélkül jöttek a világra. De ezek a gyermekek legalább élnek. Él az az 1500 gyermek is, akit szintén érintett ugyan, hogy anyjuk a terhesség alatt altató-, illetve nyugtatószerként Contergant szedett, de kevésbé: „legfeljebb” egyik ujjuk hiányzik, vagy egyik fülükre süketek. E több mint négyezer gyermeken kívül azonban sokan — erről nincs is pontos számadat — halva születtek vagy csecsemőként haltak meg, és ugyancsak édesanyjuk Conterganfogyasztása miatt. És akkor még nem szóltunk magukról a Contergant szedő felnőttekről, akik közül ugyancsak sokan (férfiak is, persze) szenvedtek a gyógyszer hatására. (Beszéd- és memóriazavar, viszketegség vagy fájdalom az egész testben, ideges arcrángás stb. A legtöbb páciensnél megszűntek ezek az idegzavarok, amint abbahagyták a Contergan szedését.) A Chemie Grünenthal nevű vállalatot az Aachen melletti Stolbergben 1946-ban alapították. Egy évtizeden belül az új gyógyszervegyészeti gyár évi forgalma már elérte a 14 millió márkát. A Contergant 1957-ben hozták forgalomba, mint — és ezt erősen reklámozták — teljesen veszélytelen, semmiféle mérget nem tartalmazó altató-nyugtató tablettát, mégpedig éppen ezen állítólagos tulajdonságai miatt, recept nélkül. 1961. november 26-ig — ekkor került sor a Contergan visszavonására, illetve betiltására — Grünenthalék 310 millió napi adagot adtak el belőle. E négy esztendő alatt egyedül a Contergannal 24 millió 197144 márkát forgalmaztak. (A Contergant exportálták is. Ebből mindenütt ugyanaz a baj származott, csak persze arányosan kisebb méretekben, mint a Német Szövetségi Köztársaságban. De — például — Japánban 932, Angliában 350, Svédországban 150, a Benelux-államokban 60, Ausztriában 18 esetről tudnak, ahol a — külföldön Thalidomidnak nevezett — Contergan hatására fejlődési rendellenességek léptek fel.) Wirtz „alkalmatlan” A Chemie Grünenthal tőkeerős és hatalmas vállalat, összeköttetései kiválóak, a nyugatnémet vegyipar első tíz cége közé tartozik. Nyilván ezzel is összefügg , de, miként a haladóbb nyugatnémet lapok rámutatnak: a bonni társadalom általános struktúrájával is —, hogy a Bundestagban egyetlen képviselő sem akadt, aki vizsgálatot követelt volna a Conterganügyben. Nem az államon, kizárólag az aacheni államügyész makacsságán múlt, hogy a perre egyáltalán sor került („különben a szőnyeg alá söpörték volna az egész szemetet”, ahogy egy nyugatnémet lap írta). A vádlottak padjára heten kerültek. A vállalat tudományos vezetője, dr. Heinrich Mückter (53 éves — az életkorok a per indulásakor, két és fél évvel ezelőtt voltak érvényben) vegyész, Jacob Chauvistré cégvezető (70 éves), Hermann Josef Leufgens kereskedelmi igazgató (56), Klaus Winandi üzemvezető (54), dr. Gotthold Erich Werner, a tudományos osztály korábbi vezetője (44), dr. Günther Stevens tudományos munkatárs (45), dr. Hans Werner von Schrader-Beilstein cégvezető (48), Hermann Wirtz (1968-ban 71 éves), a Grünenthal cég tulajdonosa ellen elejtették a vádat, mert súlyos hereoperációja miatt „tárgyalásra alkalmatlannak” minősítették, s ugyancsak betegség címén mentesült az eljárás alól a korábbi tudományos osztályvezető, a 48 éves dr. Heinz Wolfgang Kelling. 972 oldalas volt a vádirat. A tárgyalás iratai 264 dossziét töltöttek meg, 750 000 lap volt az iratrendezőkben: dokumentumok, jegyzőkönyvek, szakértői vélemények, tanúvallomások. A hét vádlott közül egyébként időközben kettő eltűnt a vádlottak padjáról. A tárgyalás kezdeti időpontjában már 70 éves Chauvistré meghalt, egy másik vádlott pedig operáció alá vetette magát — és ez, mint láttuk, már a gyár tulajdonosánál, Hermann Wirtznél is bevált. Az 1957-ben piacra dobott Contergan — éppen azért, mert minden orvosi előírás nélkül, szabadon árusíthatták a gyógyszertárak — igen rövid idő alatt óriási karriert futott be. Igaz, hogy — gyógyszerészeken, orvosokon, kórházakon keresztül — már 1959-ben érkeztek jelzések a Grünenthal céghez bizonyos pácienseken tapasztalt idegzavarokról és arról, hogy valami baj van, de a vállalat ahelyett, hogy komoly belső önvizsgálatot tartott volna, minden erejét e jelzések elkenésére, sőt cáfolására fordította. 1961 március: havi 13 millió márka rekordhasznot forgalmazott Grünenthaléknak a Contergan. A kételyeket támasztó orvosokat lebeszélték, vagy valamilyen módon korrumpálták, még orvosi lapoknál is elintézték, hogy ne közöljék a Contergan-ellenes publikációkat. Mégis megjelentek cikkek — de hát az orvosi lapokat csak szakemberek olvassák. Az első súlyos csapás 1961. augusztus 16-án érte a céget, amikor már a Spiegel is foglalkozott a Contergan okozta idegbántalmakkal. Abban a hónapban még 1,1 millió, szeptemberben csak 600 000 márka haszna volt a Conterganból előállítóinak , mert immár a közvélemény is értesült a bajokról. Ugyanakkor ajánlott levél érkezett Heinrich Mückter, a Chemie Grünenthal tudományos vezetőjének címére. A feladó: Widukind Lenz doktor, abban az időben magándocens és főorvos a hamburgi egyetemi gyermekklinikán. (Azóta professzor Münsterben.) Lenz megírta: bizonyítékai vannak, hogy a terhességük alatt Contergant szedő anyák testi fogyatékosságú gyermekeket hoztak a világra. A makacs dr. Lenz Két nappal korábban dr. Lenz ugyanezt telefonon is elmondta a tudományos vezetőnek, de „dr. Mückter nem tulajdonított olyan jelentőséget a dolognak, mint amilyen jelentősége annak szerintem van”. Lenz ezt jól látta. Mint a vádiratból kiderült, Müchter a telefonbeszélgetést egy teljes napig senkivel sem közölte. Később is csak a gyár kereskedelmi vezetőit értesítette, a vállalat úgynevezett Contergan-bizottságát nem. És csak öt nappal a telefonbeszélgetés és három nappal az ajánlott levél megérkezése után — időközben ki tudja hány terhes asszony szedett továbbra is Contergant? — kereste fel három úr a Grünenthal cégtől dr. Lenzet. Egyik közülük dr. von Weltheim, a vállalati ügyész volt. Lenz állítja: a látogatók nem annyira az ő bizonyítékaira voltak kíváncsiak, mint inkább arra akarták rávenni, hogy álljon el gyanújától, ne tanúsítson Grünenthalék üzleti érdekeit és presztízsét sértő magatartást. Dr. Lenz erre nem volt hajlandó. Keserűen tapasztalta azonban, hogy a hamburgi egészségügyi hatóságokkal és az észak-rajna-vesztfáliai belügyminisztériummal is valósággal harcot kellett vívnia, amikor követelte, hogy a Contergant azonnal vonassák ki a forgalomból. Maga a Grünenthal cég — tíz nappal Lenz első telefonja után — is csak arra volt hajlandó, hogy figyelmeztető körlevelet küld ki orvosoknak és patikusoknak: terhes nőknek ne szolgáltassanak ki Contergant. (Ezt a körlevelet ezer példányban küldték ki — az NSZK-ban azonban 60 000 orvos és 8500 gyógyszertár van!) Végül is másnap — 1961. november 26-án, Hermann Wirtz, a vállalat tulajdonosa beadta a derekát, és a Contergant kivonta a kereskedelmi forgalomból. Kilenc év telt el azóta, s két és fél év a per tárgyalása óta is. 282 tárgyalási nap után meglepő és megdöbbentő a befejezés. Az ügyészség elfogadta a védelem — a többi között az emberi jogokra is hivatkozó — javaslatát az eljárás megszüntetésére. A Contergan romboló hatása bebizonyosodott ugyan, de a Grünenthal cég felajánlotta a „Contergan-bébiknek”, illetve szüleiknek, hogy 100 millió nyugatnémet márka kártérítést (plusz 10 millió márka kamatot), a felnőtt idegsérülteknek pedig 4 millió márka kártérítést fizet. (A sértettek ezt elfogadták.) A vádlottak hajlandók a — sok millióra rúgó — perköltségeket is megfizetni. BARABÁS TAMÁS NYUGATNÉMET KARIKATÚRA: AZ IGAZSÁG IS ÁLDOZAT Havi 1,3 millió márka a Contergan rekordhaszna MAGYARORSZÁG 1970/52