Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
Ki ölte meg Kennedyt? Sprague számításai géppel I I. Zavar Miamiban a magnónál Két hatalmas terem, tele az első Kennedy-gyilkosságról szóló újságcikkekkel, kötetekkel, magnószalagokkal, közleményekkel — ez az amerikai kongresszus Capitol Hillen levő hatalmas washingtoni könyvtárának egyik legizgalmasabb és nagyon élő gyűjteménye. Most egy rendkívüli kiadvánnyal gazdagodott. A Computers and automation című amerikai folyóirat olyan számot pubkált, amely a bűnüldözés történtében új korszakot nyit. A legmodernebb tudományos módszerk, a daktiloszkópiától a vegylemzésig, az ibolyántúli sugaraktól az elektronikáig, kétségtelenül nagy eredményekre vezettek. Most azonban a század egyik legdöbbenetesebb politikai gyilkosságának igazi felderítésébe is a számítógép kapcsolódott be. A tv jóvoltából A Computere and Automation Richard E. Sprague terjedelmes tanulmányát közli, amelynek címe: „John F. Kennedy elnök meggyilkolása: számítógépek alkalmazása a fényképes tényanyag feldolgozásában.” A cím már utal a kísérlet meghökkentő újszerűségére: világpolitikai jelentőségű bűncselekménnyel kapcsolatban most hallunk először a legkorszerűbb technikai segédeszköz, a számítógép felhasználásáról. Sprague számítógépes szakember 24 esztendő óta. Mellékfoglalkozásként több mint öt éve tanulmányozza a Warren-bizottság jelentését, a kiegészítő 26 kötetnyi bizonyítékot és kihallgatási jegyzőkönyvet, a hozzáférhető archívumokat és sok más forrásból származó bizonyítékokat. Kutatásai közben felkereste Dallast, New Orleanst, Miamit és egyéb városokban is járt. Személyesen beszélt több mint 300 emberrel, akik valamilyen módon kapcsolatban voltak a Kennedy elnök meggyilkolása körüli eseményekkel. 1963. november 22-én Kennedy elnök nyitott gépkocsiban hajt keresztül Dallas város Dealey Plaza nevű terén, amikor halálos lövés éri. Ugyanaznap délután, a város egy másik részében egy moziban letartóztatják Lee Harvey Oswald volt tengerészt, azzal vádolják, hogy a texasi iskolakönyv-raktárnak a Dealey Plazara néző ötödik emeleti ablakából lelőtte Kennedyt. Oswald a két napig tartó kihallgatások folyamán ezt mindvégig állhatatosan tagadja. Két nappal később, egy másik börtönbe való átszállítása közben Oswaldot Jack Ruby dallasi bártulajdonos lelövi. Az eseményt a televízió jóvoltából több millió amerikai nézte végig. A Johnson elnök által kinevezett, és Earl Warren főállamügyész által vezetett bizottság 1964 szeptemberében adja ki jelentését, amely szerint nem volt összeesküvés. A Warren-bizottság tekintélyével magyarázható, hogy az amerikaiak jelentős része ezt a magyarázatot sokáig elfogadta. De ha figyelembe veszünk néhány perdöntő tényt, például a lövések becsapódásának körülményeit, jó néhány esemény időbeli sorrendjét, valamint sok más fontos és letagadhatatlan momentumot, ez a magyarázat elfogadhatatlan. R. E. Sprague ezt fejti ki alapvető bizonyítékok, elsősorban a fényképes tényanyag elemzésével. Legalább négy fegyveres férfi összesen hat lövést adott le, és ezen lövések egyike sem jöhetett a könyvraktár ötödik emeleti ablakából. Mindez bizonyítható a Kennedy elnök és Connally kormányzó mozgásának elemzésével, amit egy Zapruder nevű férfi által készített és a későbbiekben ismertetendő híres filmből lehet követni, b) Kennedy és Connally sérüléseinek jellegzetességeivel, és c) a lövések pillanatában készült több mint száz fényképpel. A Shaw per Sprague becslése szerint a lövések időpontjában legalább 50 személy volt az összeesküvésben. Ezek közé tartoznak a dallasi rendőrség tagjai (de nem valamennyi tagja, s ez megmagyaráz néhány furcsaságot), a CIA egyes elemei, Castro-ellenes kubai menekültek, néhány New Orleans-i kalandor és egyéb csoportok. A gyilkosság után a bűnügy részesévé vált néhány igen magas rangú személyiség is. Ezek részt vettek igen fontos tények folyamatos elhallgatásában, a bűnösök fedezésében és kitalált magyarázatok terjesztésében. Hasonló indokkal kell elítélni szinte az egész amerikai sajtót, a rádió- és tévéállomásokat. Annak igazolására, hogy a Warren-bizottság következtetései hamisak, ma már elsöprő erejű és nagy mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre. Nemcsak az időközben megállapított seregnyi új bizonyítékról van szó, hanem a W31TM- bizottság által kiadott, a jelentést kísérő 26 kötetnyi eredeti bizonyítási és kihallgatási anyag tényeinek merőben új elemzéséből származó bizonyítékokról is. Lássunk ezek után néhány, a hazai olvasó előtt bizonyára ismeretlen tényt. Az 1969 elején lezajlott perben Jim Garrison New Orleans-i kerületi ügyész azzal vádolta Clay Shaw-t, hogy részt vett a Kennedy elnök meggyilkolására szőtt összeesküvésben. A három hétig tartó tárgyaláson sikerült bebizonyítani, hogy Shaw közelikapcsolatban állt az időközben elhunyt Lee Harvey Oswalddal, David Ferrie-vel és Jack Rubyval. Több tanú látta őket kettes és hármas csoportokban, különböző időben, különböző helyeken. Bebizonyosodott továbbá, hogy legalább három fegyveres férfi legalább két pontról tüzelt a nevezetes novemberi napon, tehát összeesküvés volt. Nem sikerült viszont kellően bebizonyítani,hogy Shaw be volt vonva a dallasi összeesküvésbe. Az amerikai sajtó természetesen ez utóbbit emelte ki, a többi fontos tényt agyonhallgatta. 1963 szeptemberében Kennedy elnök beszédet mondott a Florida állambeli Miamiban. Néhány nappal előbb egy rendőrségi besúgó, aki beférkőzött a jobboldali szervezetekbe, Miamiban egy szállodai szobában megbeszélést tartott feletteseivel. A beszélgetést a rendőrség lehallgatta és magnetofonszalagra rögzítette. A megbeszélésen arról volt szó, hogy Kennedyt vagy Miamiban, vagy egy másik városban a jobboldali csoportokhoz tartozó személyek meg fogják gyilkolni. A puskalövést egy városi épület magas pontjáról adják le, a rendőrség pedig majd letartóztat egy bűnbakot. A lövész szerepére egy Brown nevű személy a legalkalmasabb. Ez a Brown már hónapok óta követi Martin Luther Kinget, hogy gyilkosságot kíséreljen majd meg ellene. Mindez rögzítődött a magnószalagon. Oswald telefonál Az anyag eljutott az FBI-hoz és a titkosszolgálathoz. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy Kennedyt Miamiban megfelelően fedezték. November 22-én reggel az említett besúgó telefonon olyan értesítést kapott,hogy Kennedy aznap Dallasban lesz, és Miamiban soha többé nem láthatják majd. Ezt ő a gyilkosság félreérthetetlen bejelentéseként értelmezte, és értesítette is a rendőrséget, ahonnan az értesítés — ugyancsak szolgálati úton — eljutott az FBI-hoz. A gyilkosságot követően a miami rendőrség joggal feltételezte, hogy az FBI vagy a titkosszolgálat elindul ezen a nyomon, s így nem foglalkozott az üggyel. Jim Garrison 1906-ban, nyomozásai során, Miamiban is járt, a rendőrség tőle értesült az összeesküvés lehetőségéről. Eléggé zavarodottan vették ezt tudomásul, majd elhatározták, hogy nyilvánosságra hozzák a magnófelvételt. 1967 januárjában (Garrison csak februárban publikálta kutatásai eredményét) a szalagot a rendőrség épületében egy csoport újságíró előtt le is játszották. A fontosabb sajtóorgánumok a dokumentum jelentősége ellenére sem számoltak be az eseményről . .. Az FBI és a titkosszolgálat a rendőrségi jelentések révén már a Warren-bizottság megalakítása előtt rendelkezett ateljes fenti információval, ennek ellenére említés sem történt róla a bizottság jelentésében, a 26 kötetnyi kiegészítő anyagban vagy a bizottsági archívum nyilvánosságra hozott részében. Garrison nyomozta ki azt is, hogy Oswald 1963. november 20- án telefonált az FBI dallasi hivatalába, és bejelentette, hogy Kennedyt 22-én meg fogják gyilkolni. Ahivatal erről telex-értesítést küldött Edgar Hoovernek, az FBI főnökének, valamint a New Orleans-i FBI hivatalnak, mivel Oswald régebben New Orleansban lakott. Mindezt az FBI egyik New Orleans-i hivatalnoka fedte fel Garrison előtt. A Warren-bizottság anyagaiban azonban ez a tény sem szerepel. Az összekötő Garrison New Orleans-i irodájában még 1969 (a tárgyalások megkezdése) előtt önként jelentkezett egy Jim Hicks nevű ember. Garrison és munkatársai meglepetéssel ismerték fel benne az egyik férfit, akit a lövések után készült egyik fényképfelvételen láttak. Hicks beismerte, hogy ő volt arádiós összekötő a fegyveres csoportok között, mivel azok úgy helyezkedtek el, hogy nem láthatták egymást. Az említett felvétel Hickset zsebében rádiókészülékkel és kilógó antennával ábrázolja. Beismerő vallomása óta Jim Hicks az Air Force oklahomai elmegyógyintézetében van ... (Folytatjuk) SZÉLL péter FÉNYKÉP A „COMPUTERS .. "-RÓL Legalább két pontról tüzelt