Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-13 / 24. szám
Kék fény Nyomoz a néző A törvényesség — törvény A műsor kulisszái mögött A népszerű televízió műsor 1965 decemberében jelentkezett először. Az egyidejűségre törekedve kívánta bemutatni a rendőrök, a határőrök, a tűzoltók nehéz és veszélyes szolgálatát. A szerencse — mondhatjuk úgy is: szerencsére nem kedvezett a műsornak. A fővárosban az adás ideje alatt nem történt bűncselekmény, a határon tartózkodó riporter sem tudott rendkívüli eseményről beszámolni, a Rákóczi úton felállított kamerák pedig csak szabályosan közlekedő járműveket, gyalogosokat mutattak. A műsort később a szorosan vett bűnüldözési, rendőri témákra szűkítették és a riportokat előzetesen filmre rögzítették. XY akta A televízió munkatársai és a Belügyminisztérium szakemberei ismertek több külföldi rendőri jellegű televíziós adást, így a Német Szövetségi Köztársaság 2. televíziós csatornáján 1967 októberétől sugárzott „Az XY akta elintézetlen” (Aktenzeichen XY ungelöst) című rendőri nyomozási és körözési műsort is. A nyomozásra bocsátott ügyeket ott színészek segítségével elevenítik fel. A hazai rendőri szakértők szerint ez a színészi megjelenítés szükségtelen és megtévesztő, megzavarhatja az esetleges szemtanúk, adatszolgáltatók visszaemlékezését. A külföldi műsorokból átvették a hasznos elemeket és a Kék fény 1969 áprilisában új rovattal bővült. A „Nyomozzon velünk” körözései, nyomozásai az adásidő egyharmadát töltik ki. A Kék fény eddig sugárzott műsoraiban körözött 26 személy a nézők bejelentései nyomán — egy kivételével — kézrekerült. A nézők jelzései gyakran a műsort követő néhány óra alatt eredményre vezettek. Két esetben önként jelentkezett a Kék fény adása után a keresett személy. Félelem a felismeréstől, a bujkálás kilátástalansága egyébként valamennyi körözöttnél felmerült. Eltűnt személyek felkutatásához három esetben kérték a nézők segítségét, ez két esetben vezetett eredményre. Az ismeretlen tettesek utáni nyomozás viszont nehezebb és kevésbé eredményes. Tizenhat esetben került képernyőn feldolgozásra jelentős bűncselekmény azzal a céllal, hogy a lakosság segítse az ismeretlen elkövető felderítését. Kilenc ügyhöz érkezett olyan értékű bejelentés, amely a tettesek elfogásához vezetett. Érdemes közelebbről megnézni, mi az oka, hogy nem lett még jobb az arány. A televíziós nyomozás sem csodaszer. A nézők csak olyan ügyekben segíthetnek, ahol világosan megfogalmazott kérdéseket, „feladatokat” kapnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem minden bűnügy alkalmas a „képernyős nyomozásra”. Az emberölési ügyeknél (a Balaton utcai idős fodrásznő, a miskolci ápolónő meggyilkolása) tapasztaltuk a legkisebb eredményességet. Mivel egyébként a nézők az emberölési ügyek nyomozása iránt különösen élénken érdeklődnek, szükséges, hogy az ilyen ügyek sajátosságait megvizsgáljuk. Az emberölési ügyek rendőri felderítési mutatói hazánkban igen jók. Ez egyébként érthető, hiszen a társadalom önvédelmi érdekei itt különösen erősek. A nyomozó hatóságok gyilkosság esetén mindent elkövetnek és az emberi, anyagi erőket maximálisan mozgósítják. Mindkét ügynél azonban olyan akadályok merültek fel, amelyekkel szemben a kriminalisztika hagyományos módszerei és a rendőrség technikai segédeszközei eddig eredményteleneknek bizonyultak. A gyorsaság is segít A Balaton utcai ügynél rendkívüli hátrányt jelentett az eltelt idő. Az elkövetéstől a képernyőre kerülésig 21 hónap telt el. A megfogalmazható és feltehető kérdések megválaszolása itt — a hosszú idő miatt — nem sok eredményt hozhatott, hiszen a nézők emlékképe megkopott, halványabb lett, különösen az apróbb, a megfigyelés pillanatában is jelentéktelennek látszó, de a nyomozás szempontjából annál érdekesebb részletekkel kapcsolatban. A miskolci ápolónő ügyében pedig különösen a helyszín és az áldozat személyét illető körülmények nehezítik a nyomozást. A rendőrség természetesen folytatja munkáját és a brutális emberölések tetteseinek előbb vagy utóbb bíróság előtt kell felelniük bűneikért. Eredményes volt viszont a rablási, betörési ügyek televíziós nyomozása. Elég csak néhányat feleleveníteni : azokat, akik értékes nemzeti kincseinket elhurcolták a Mátyás templomból, a csepeli postarablót, a két zuglói álnyomozót, a trabantos vándorbetörőket, a balatonfőkajári termelőszövetkezet pénztárszekrényének feltörőit, a dunaharaszti lakásfosztogató aszszonyt. A friss betörési ügyek eredményességét bizonyítja a májusi adásban feldolgozott belvárosi betöréssorozat ismeretlen tettesének közös felderítése is. Az adás ideje alatt érkezett bejelentés alapján az orgazdát már a hajnali órákban kihallgatták és a tettesek m Ús órákon belül lakat alá kerültek. Az eredmény tehát az ismeretlen elkövetők nyomozásánál sem mondható rossznak, s ennek értékét még jobban növeli, hogy az elfogott bűnözőnek gyakran nemcsak a képernyőn feldolgozott bűncselekményért kell felelnie. A dunaharaszti betörés elkövetője például a vizsgálat során 33 ügyről tett vallomást. Nem ad „módszert” Az NSZK nyomozási műsorában feldolgozott 142 ismeretlen tettes közül 75 került rendőrkézre a nézők segítségével. Emberölési ügyekben ott is gyengébb , mindössze 20 százalékos az eredményesség. Filmszínházainkban és a televízióban a krimifilmek tömegét vetítik. Ezek rendőri szempontból akkor és olyan mértékben okozhatnak kárt, amikor és amennyire a nézőkben utánzási ösztönt kelthetnek fel. A nyomozás szakemberei erre vonatkozóan számos példával szolgálhatnak. Az erőszakos jellegű bűncselekmények nagy részét fiatalkorúak követik el, utánzási ösztön belőlük váltható ki legkönynyebben. A Kék fény a legritkább esetben ad módszert bűncselekmény elkövetéséhez és utánzásra sem ösztönöz. Biztosítékot erre elsősorban dokumentatív jellege nyújt. A műsorban leleplezett elkövetési módszer ugyanis nem csábít utánzásra, mivel a bemutatott ügyben sem vált be. Az ismeretlen elkövetők nyomozásával foglalkozó riportoknál pedig a rendőrség szakemberei az elkövetési módszerekből csak a legszükségesebbek közléséhez járulnak hozzá. Ha a bűnözők maguk szólalnak meg, lelepleződik társadalomellenes gondolkodásuk, kezdetleges műveltségük. A Kék fényben történő szereplést a bűnözők sem tekintik népszerűsítésnek — az erről megjelent tréfákkal ellentétben. A megszólaltatott riportalanyok nem jelenthetnek követendő példát a fiatalok számára. Hatás szempontjából a krimifilmekben látható, színészek által megjelenített bűnözőkkel aligha vethetők öszsze. Ez azonban nem minden esetben jelentkezik egyértelműen. A „Nagy fa” galeriben működött, hippikirályként ismert Fogarasi András zavaros filozófiája egyes fiataloknál rokonszenvet keltett, de a felnőttek és a fiatalok többsége is elutasította életszemléletét. Néhány gyakorló jogászban merült fel az aggály: a bűnözők bemutatása a televízióban összeegyeztethető-e a személyiség törvényeinkben rögzített védelmével, a személyhez fűződő jogokkal. A szökésben levő bűnözők körözése és az ismeretlen tettesek utáni nyomozás elsődleges társadalmi érdek. A személyiség és a személyhez fűződő jogok védelmének tiszteletreméltó elvét figyelembe kell venni és be kell tartani, de a szökésben levő nagykorú bűnözők körözését semmiképpen sem gátolhatja. Jogrendszerünk ilyen korlátozást nem is ír elő. Egyébként évszázados hagyományai is vannak a falragaszok, hirdetmények, újabban pedig a sajtó és rádió igénybevételének ilyen célokra. Nehéz belátni, hogy a legnagyobb hatású és személykörözéshez kiváló képi lehetőségekkel rendelkező hírközlési eszközt miért ne lehetne erre a társadalmi szempontból rendkívül fontos feladatra igénybe venni. A képernyőn történő körözés a bűnözőt nem kíséri végig élete útján. A nézők emlékezőképessége az adásban látott személy arcvonásait ritkán tudja néhány hétnél tovább megőrizni. (A képeslapokban közölt fotó a későbbi idők során inkább előkerülhet.) Szigorúan önkéntes A felelősségre vont bűnözők és a büntetésüket töltő elítéltek közreműködése teljesen önkéntes. A büntetőintézetekben egyébként forgatás előtt az elítélttől — egy érvényben levő igazságügyminiszteri rendelkezés szerint — írásban kérnek beleegyező nyilatkozatot. A fiatalkorúak felismerhető módon történő bemutatását jogszabályaink szigorúan tiltják. A Megyeri úti csárda volt gebines vezetőjével megkezdett, de tiltakozása miatt be nem fejezett riport közlése viszont sértette a személyhez fűződő jogokat. A riport közlése helytelen volt, még ha a bűnügy befejezését ismerjük is. A volt gebinest a társadalmi tulajdon több mint 137 000 forintos megkárosítása miatt a Fővárosi Bíróság két év és hat hónapi szigorított munkahelyi büntetésre ítélte. A képernyőn történő nyomozás a bűnüldözés és az adott ügyben indított büntetőeljárás szerves része. Elsősorban ezért van jelentősége annak, hogy a feldolgozásra kerülő ügyek kiválasztásában és a filmfelvételeknél, valamint az adásban rendőri szakemberek is részt vegyenek. Közreműködésük több, mint társadalmi szereplés. A megindított nyomozás hivatalos vezetőiként kérik a nézők segítségét. A nézők bejelentéseit az ügy részletes ismeretében értékelik és felhasználják a nyomozás sikeres kifejezése érdekében. PÁSZTOR GYÖRGY FELVÉTEL KÖZBEN A bűnözők nem tekintik „népszerűsítésnek" 20 MAGYAROKÉ 7Xn 197124