Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-13 / 24. szám

Kék fény Nyomoz a néző A törvényesség — törvény A műsor kulisszái mögött A népszerű televízió műsor 1965 decemberében jelentkezett először. Az egyidejűségre törekedve kíván­ta bemutatni a rendőrök, a határ­őrök, a tűzoltók nehéz és veszé­lyes szolgálatát. A szerencse — mondhatjuk úgy is: szerencsére­­ nem kedvezett a műsornak. A fő­városban az adás ideje alatt nem történt bűncselekmény, a határon tartózkodó riporter sem tudott rendkívüli eseményről beszámol­ni, a Rákóczi úton felállított ka­merák pedig csak szabályosan köz­lekedő járműveket, gyalogosokat mutattak. A műsort később a szorosan vett bűnüldözési, rendőri témákra szű­kítették és a riportokat előzetesen filmre rögzítették. XY akta A televízió munkatársai és a Belügyminisztérium szakemberei ismertek több külföldi rendőri jel­legű televíziós adást, így a Német Szövetségi Köztársaság 2. televíziós csatornáján 1967 októberétől su­gárzott „Az XY akta elintézetlen” (Aktenzeichen XY ungelöst) című rendőri nyomozási és körözési mű­sort is. A nyomozásra bocsátott ügyeket ott színészek segítségével elevenítik fel. A hazai rendőri szakértők szerint ez a színészi meg­jelenítés szükségtelen és megté­vesztő, megzavarhatja az esetle­ges szemtanúk, adatszolgáltatók visszaemlékezését. A külföldi mű­sorokból átvették a hasznos ele­meket és a Kék fény 1969 áprili­sában új rovattal bővült. A „Nyo­mozzon velünk” körözései, nyomo­zásai az adásidő egyharmadát töl­tik ki. A Kék fény eddig sugárzott mű­soraiban körözött 26 személy a nézők bejelentései nyomán — egy kivételével — kézrekerült. A né­zők jelzései gyakran a műsort kö­vető néhány óra alatt eredményre vezettek. Két esetben önként je­lentkezett a Kék fény adása után a keresett személy. Félelem a fel­ismeréstől, a bujkálás kilátástalan­­sága egyébként valamennyi körö­zöttnél felmerült. Eltűnt személyek felkutatásához három esetben kér­ték a nézők segítségét, ez két eset­ben vezetett eredményre. Az ismeretlen tettesek utáni nyo­mozás viszont nehezebb és kevésbé eredményes. Tizenhat esetben ke­rült képernyőn feldolgozásra je­lentős bűncselekmény azzal a cél­lal, hogy a lakosság segítse az is­meretlen elkövető felderítését. Ki­lenc ügyhöz érkezett olyan értékű bejelentés, amely a tettesek elfo­gásához vezetett. Érdemes köze­lebbről megnézni, mi az oka, hogy nem lett még jobb az arány. A televíziós nyomozás sem cso­daszer. A nézők csak olyan ügyek­ben segíthetnek, ahol világosan megfogalmazott kérdéseket, „fel­adatokat” kapnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem minden bűn­ügy alkalmas a „képernyős nyo­mozásra”. Az emberölési ügyeknél (a Balaton utcai idős fodrásznő, a miskolci ápolónő meggyilkolása) tapasztaltuk a legkisebb eredmé­nyességet. Mivel egyébként a né­zők az emberölési ügyek nyomo­zása iránt különösen élénken ér­deklődnek, szükséges, hogy az ilyen ügyek sajátosságait megvizsgál­juk. Az emberölési ügyek rendőri fel­derítési mutatói hazánkban igen jók. Ez egyébként érthető, hiszen a társadalom önvédelmi érdekei itt különösen erősek. A nyomozó ha­tóságok gyilkosság esetén mindent elkövetnek és az emberi, anyagi erőket maximálisan mozgósítják. Mindkét ügynél azonban olyan akadályok merültek fel, amelyek­kel szemben a kriminalisztika ha­gyományos módszerei és a rend­őrség technikai segédeszközei ed­­dig eredményteleneknek bizonyul­tak. A gyorsaság is segít A Balaton utcai ügynél rendkí­vüli hátrányt jelentett az eltelt idő. Az elkövetéstől a képernyőre ke­rülésig 21 hónap telt el. A megfo­galmazható és feltehető kérdések megválaszolása itt — a hosszú idő miatt — nem sok eredményt hoz­hatott, hiszen a nézők emlékképe megkopott, halványabb lett, külö­nösen az apróbb, a megfigyelés pil­lanatában is jelentéktelennek lát­szó, de a nyomozás szempontjából annál érdekesebb részletekkel kap­csolatban. A miskolci ápolónő ügyében pedig különösen a helyszín és az áldozat személyét illető kö­rülmények nehezítik a nyomozást. A rendőrség természetesen folytat­ja munkáját és a brutális ember­ölések tetteseinek előbb vagy utóbb bíróság előtt kell felelniük bűneikért. Eredményes volt viszont a rab­­lási, betörési ügyek televíziós nyo­mozása. Elég csak néhányat fel­eleveníteni : azokat, akik értékes nemzeti kincseinket elhurcolták a Mátyás templomból, a csepeli pos­tarablót, a két zuglói álnyomozót, a trabantos vándorbetörőket, a ba­­latonfőkajári termelőszövetkezet pénztárszekrényének feltörőit, a dunaharaszti lakásfosztogató asz­­szonyt. A friss betörési ügyek ered­ményességét bizonyítja a májusi adásban feldolgozott belvárosi be­töréssorozat ismeretlen tettesének közös felderítése is. Az adás ideje alatt érkezett bejelentés alapján az orgazdát már a hajnali órák­ban kihallgatták és a tettesek m Ús órákon belül lakat alá kerültek. Az eredmény tehát az ismeret­len elkövetők nyomozásánál sem mondható rossznak, s ennek érté­két még jobban növeli, hogy az el­fogott bűnözőnek gyakran nemcsak a képernyőn feldolgozott bűncse­lekményért kell felelnie. A duna­haraszti betörés elkövetője például a vizsgálat során 33 ügyről tett vallomást. Nem ad „módszert” Az NSZK nyomozási műsorában feldolgozott 142 ismeretlen tettes közül 75 került rendőrkézre a né­zők segítségével. Emberölési ügyekben ott is gyengébb , mind­össze 20 százalékos az eredményes­ség. Filmszínházainkban és a televí­zióban a krimifilmek tömegét vetí­tik. Ezek rendőri szempontból ak­kor és olyan mértékben okozhat­nak kárt, amikor és amennyire a nézőkben utánzási ösztönt kelthet­nek fel. A nyomozás szakemberei erre vonatkozóan számos példával szolgálhatnak. Az erőszakos jel­legű bűncselekmények nagy részét fiatalkorúak követik el, utánzási ösztön belőlük váltható ki legköny­­nyebben. A Kék fény a legritkább esetben ad módszert bűncselekmény elkö­vetéséhez és utánzásra sem ösztö­nöz. Biztosítékot erre elsősorban dokumentatív jellege nyújt. A mű­sorban leleplezett elkövetési mód­szer ugyanis nem csábít utánzásra, mivel a bemutatott ügyben sem vált be. Az ismeretlen elkövetők nyomozásával foglalkozó riportok­nál pedig a rendőrség szakembe­rei az elkövetési módszerekből csak a legszükségesebbek közlésé­hez járulnak hozzá. Ha a bűnözők maguk szólalnak meg, lelepleződik társadalomelle­nes gondolkodásuk, kezdetleges műveltségük. A Kék fényben tör­ténő szereplést a bűnözők sem te­kintik népszerűsítésnek — az er­ről megjelent tréfákkal ellentétben. A megszólaltatott riportalanyok nem jelenthetnek követendő példát a fiatalok számára. Hatás szem­pontjából a krimifilmekben látha­tó, színészek által megjelenített bűnözőkkel aligha vethetők ösz­­sze. Ez azonban nem minden eset­ben jelentkezik egyértelműen. A „Nagy fa” galeriben működött, hippikirályként ismert Fogarasi András zavaros filozófiája egyes fiataloknál rokonszenvet keltett, de a felnőttek és a fiatalok többsége is elutasította életszemléletét. Néhány gyakorló jogászban me­rült fel az aggály: a bűnözők­ be­mutatása a televízióban össze­egyeztethető-e a személyiség törvé­nyeinkben rögzített védelmével, a személyhez fűződő jogokkal. A szökésben levő bűnözők körö­zése és az­ ismeretlen tettesek utáni nyomozás elsődleges társadalmi ér­dek. A személyiség és a személy­hez fűződő jogok védelmének tisz­teletreméltó elvét figyelembe kell venni és be kell tartani, de a szö­késben levő nagykorú bűnözők kö­rözését semmiképpen sem gátolhat­ja. Jogrendszerünk ilyen korláto­zást nem is ír elő. Egyébként év­százados hagyományai is vannak a falragaszok, hirdetmények, újab­ban pedig a sajtó és rádió igény­­bevételének ilyen célokra. Nehéz belátni, hogy a legnagyobb hatású és személykörözéshez kiváló képi lehetőségekkel rendelkező hírköz­lési eszközt miért ne lehetne erre a társadalmi szempontból rendkí­vül fontos feladatra igénybe venni. A képernyőn történő körözés a bűnözőt nem kíséri végig élete út­ján. A nézők emlékezőképessége az adásban látott személy arcvo­násait ritkán tudja néhány hétnél tovább megőrizni. (A képeslapok­ban közölt fotó a későbbi idők során inkább előkerülhet.) Szigorúan önkéntes A felelősségre vont bűnözők és a büntetésüket töltő elítéltek köz­reműködése teljesen önkéntes. A büntetőintézetekben egyébként for­gatás előtt az elítélttől — egy ér­vényben levő igazságügyminiszteri rendelkezés szerint — írásban kér­nek beleegyező nyilatkozatot. A fiatalkorúak felismerhető módon történő bemutatását jogszabályaink szigorúan tiltják. A Megyeri úti csárda volt gebi­­nes vezetőjével megkezdett, de til­takozása miatt be nem fejezett ri­port közlése viszont sértette a sze­mélyhez fűződő jogokat. A riport közlése helytelen volt, még ha a bűnügy befejezését ismerjük is. A volt gebinest a társadalmi tulaj­don több mint 137 000 forintos megkárosítása miatt a Fővárosi Bíróság két év és hat hónapi szi­gorított munkahelyi büntetésre ítélte. A képernyőn történő nyomozás a bűnüldözés és az adott ügyben indított büntetőeljárás szerves ré­sze. Elsősorban ezért van jelentő­sége annak, hogy a feldolgozásra kerülő ügyek kiválasztásában és a filmfelvételeknél, valamint az adásban rendőri szakemberek is részt vegyenek. Közreműködésük több, mint társadalmi szereplés. A megindított nyomozás hivatalos ve­zetőiként kérik a nézők segítségét. A nézők bejelentéseit az ügy rész­letes ismeretében értékelik és fel­használják a nyomozás sikeres ki­fejezése érdekében. PÁSZTOR GYÖRGY FELVÉTEL KÖZBEN A bűnözők nem tekintik „népszerűsítésnek" 20 MAGYAROKÉ 7Xn 197124

Next