Magyarország, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1972-11-12 / 46. szám
A világ szegényebb lett egy per tanulságával. Milliók nem kísérhetik figyelemmel egy bizonyítási eljárás elemeit. A vádlottak nem tartoznak vallani. A tanúkat senki sem sorakoztatja fel, sem a vád, sem a védelem tanúit. A bírák nem hajolhatnak bizonyítékok, például boncolási jegyzőkönyvek fölé. Az igazságszolgáltatás embereinek válla fölött már nem tekinthetnek bele milliók az aktákba. Az ügy, amelynek iratait most „ad acta” tették: a müncheni dráma. A világsajtó egy része feszegeti csupán, hogy milyen furcsa következményekkel jár a Lufthansa gépének eltérítése és a müncheni merénylők gyors szabadon bocsátása. Például azzal, hogy nem kell bíróság, méghozzá nyugatnémet bíróság elé állítani az arab terroristákat. Nem kell elítélni őket, de nem kell meghallgatni sem. Nem kell szembesíteni a tanúkat, például a bajor rendőrség vezetőit, vagy éppen a mesterlövészeket, akiket azon a borzalmas éjszakán ama bizonyos katonai repülőtérre kivezényeltek. Nem kell a bíróság előtt, ügyészek és védők keresztkérdéseinek tüzében olyan tisztázatlan részletekről beszélni, mint hogy milyen alapon nyilatkozhatott a bonni kormány szóvivője a televízió kamerái előtt a leghivatalosabb formában arról: minden rendben van, a túszok kiszabadultak, a terroristák a rendőrség kezére kerültek ... Ki adott ilyen tájékoztatást a nyugatnémet kormányszerveknek és miért? A nyugatnémet büntetőtörvénykönyv nem ismeri a halálbüntetést. A három életben maradt müncheni palesztin terrorista, ha az NSZK igazságszolgáltatása elé kerül, életfogytiglani fegyházzal megúszta volna. Izraelnak kiadatásukról nem lehetett szó, ez politikailag lehetetlenné tette volna a nyugatnémet—arab kapcsolatok újraszövését. Amúgy is feszültté vált számos arab ország és az NSZK viszonya amiatt, hogy a bonni hatóságok egymás után utasították ki a gyanús arabokat, a diplomáciai útlevéllel rendelkezőt épp úgy, mint az építkezésen dolgozó napszámost. A Lufthansa-gép eltérítését megelőző napokban fordulat állott be: a bonni kormány diplomáciai úton értésre adta Kairóban és a többi arab fővárosban, hogy ismét megkötöttségek nélkül, gyorsan és kevés formalitástól kísérten adnak beutazó vízumot az arab államok polgárainak. A politikai dramaturgia szabályai szerint következett a nyugatnémet Boeing eltérítése, ami látszólag a szélsőséges arab terrorista szervezet győzelmét eredményezte. A „Fekete Szeptember” sikere ugyanakkor ismét feszültséget teremtett Bonn és Tripoli között, illetve a nyugatnémet hatóságok bánatára Bonn és Tel Aviv között is. Az izraeli kormány tiltakozott, az izraeli politikusok gyávaságot emlegettek, az izraeli fiatalok naphosszat tüntettek az NSZK Tel Aviv-i nagykövetsége előtt. A Lufthansa-gép eltérítése mindenesetre ismét ráirányította a nemzetközi érdeklődést az arab és izraeli titkos szervezetek akcióira, arra a külön háborúra, amelyet legújabban egyébként a levélbombák, a robbanó levelek eszközeivel vívnak. Az egymással élethalálharcot vállaló „James Bond”-ok ugyanakkor a hagyományosnak mondható fegyvereket is alkalmazzák, a bombákat, a revolvert, a géppisztolyt, a távcsöves puskát... Egyetlen hónap krónikájából így lehet összeállítani a nyilvánosságra került hasonló eseteket: Hágában október 8-án este géppisztolysortűzt adtak le egy tovarobogó gépkocsiból az izraeli nagykövet rezidenciájára. A következő héten a Bank of America rotterdami székházában időzített bombát találtak, az épületben van az izraeli hajóstársaság kirendeltsége. Madridban az algériai, a líbiai, a Szíriai és az iraki nagykövet, továbbá az Arab Liga ottani képviselője fenyegető leveleket kap: ha az említett országok nem szakítanak az El Fatah palesztin szervezettel, a nagykövetségek a levegőbe fognak repülni. A fenyegető leveleket Párizsban adták postára. A bonni izraeli nagykövetség postájában olyan, ciános levelet találnak, amely felbontása után, a levegővel való érintkezés folytán, mérgező hatású gázt áraszt. Október 13-án a belga főváros közelében, a Stuyvenberg-kastély parkjában lövöldözésre került sor: a belga csendőrök tüzet nyitottak két férfira. Azok Vigneron típusú géppisztolyokkal felszerelten közelítették meg a kastélyt. Annak vendége pedig akkor nem volt más, mint a Szíriai külügyminiszter. Rómában, lakása küszöbén, nyolc pisztolygolyó ölte meg október 16-án Wael Adel Zwaitert, Arafatnak, az El Fatah vezetőjének egy rokonát. A Palestina című olasz nyelven megjelenő folyóirat kiadója és szerkesztője volt, egyébként a római líbiai nagykövetség szolgálatában állott. Gyakran megfordult Líbiában, s például ott volt azon a benghazi konferencián, amelyen Szadat elnök és Khadafi ezredes az egyiptomi-líbiai unió alapokmányát megszövegezte és elfogadta. Október 23-án Amszterdam repülőterén egy Latin-Amerika felé induló gép utasai között egy arab ország diplomata-útlevelével utazó férfi poggyászában fegyvereket és levélbombát találtak. A holland rendőrség a bőröndöt elkobozta, de a férfit útjára engedte. Október 26-án Kairóban az El Fatah egyik vezetőjének, Faruk Kaduminak címzett levélbombát tettek hatástalanná, a levélen a belgrádi postabélyegző volt. Nyilvánvalóan így akarták a feladók a kairói szervek éberségét kijátszani. A robbanó levél azonban nem jutott el a Kairó, Zamalek, Azmi utca címre. Hatástalanították. A levélbomba nem mai találmány. Jövőre lesz a szomorú, negyedszázados évfordulója annak, hogy az első levélbomba az első áldozat életét követelte. 1948. májusában egy 25 éves diák, Rex Farran kezében robbant az első — a bátyjának, aki katonatiszt volt, címezték... A mostani robbanó levélsorozat szeptember 19-én indult el útjára: akkor valamennyit Amszterdamban adták fel, az egyikük felrobbanása Londonban az izraeli nagykövetség mezőgazdasági tanácsadójának, Ami Shacominak az életébe került. Ha azóta újabb áldozatokat nem szedtek a levélbombák, akkor ez nyilvánvalóan annak a következménye, hogy most már gondosan megvizsgálják az izraeli, illetve az arab nagykövetségek címére érkező postát. A levelekbe elrejtett parányi robbanószerkezetek létét fel lehet fedezni, a tűzszerészeknek pedig már kialakult a technikájuk, hogyan lehet egyszerű eszközökkel: zsilettel, csipesszel úgy szétszedni a levelet, hogy ne lépjen működésbe a detonátor. Feltépni a levelet sohasem szabad. Titkos háború Robbantók, géprablók A müncheni per már elmarad Egy hónap fekete krónikája ! EGY BELGRÁDBAN FELADOTT LEVÉLBOMBA BORÍTÉKJA ÉS BELSEJE Zsilettel, csipesszel úgy szétszedni, hogy ne lépjen működésbe a detonátor Az államok között keletkező nemzetközi viták rendezésének két módját különböztetik meg: az egyik a diplomáciai tárgyalás, melynek keretében az érintett felek egymással közvetlenül vagy más államok, illetve nemzetközi szervezetek bevonásával tesznek kísérletet a megoldásra. A másik pedig a bírói út, melyet többnyire a diplomáciai csatornák használatának sikertelensége esetén vesznek igénybe, meglehetősen ritkán. Ez utóbbi esetben az érdekelt államok valójában alávetik magukat egy tőlük független bírói szerv döntésének, melyet — mivel a bírói út igénybevétele valamennyi érdekelt állam előzetes beleegyezésén alapul — el kell fogadniok. Megkülönböztetnek választott és állandó nemzetközi bíróságokat. A két világháború között már működött egy állandó jellegű bíróság, melyet a Népszövetség hozott létre, bár a szervezetben való tagság nem jelentette automatikusan a bíróságban való részvételt. Ez a bíróság közel két évtizedes léte alatt DIPLOMÁCIA mindössze 30 ügyet tárgyalt, bár ennél lényegesen több vitás ügy volt. Az államok nagy többsége azonban nyilván idegenkedett attól, hogy rajta kívül álló szervre bízza vitás ügyének eldöntését. A második világháború után az ENSZ keretei között, annak egyik fő szerveként új Nemzetközi Bíróságot hoztak létre. A világszervezet tagjai automatikusan részesei a Nemzetközi Bíróság Statútumának, de ahhoz nem ENSZ-tagállamok is csatlakozhatnak. A Nemzetközi Bíróság székhelye Hágában van és tagjainak száma 15. Egy államból csak egy bíró lehet a bíróság tagja. Jelölésük meglehetősen bonyolult eljárást igényel és elfogadásukra végül is az ENSZ Közgyűlésének és Biztonsági Tanácsának a szavazása alapján kerül sor (egyszerű többségre van szükség, a vétó nem érvényesül), megbízatásuk pedig 9 évre szól. Jelenleg két szocialista országbeli bíró van (egy lengyel és egy szovjet).