Magyarország, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1972-10-15 / 42. szám

Evita Peron Odüsszeája Telegraph Madrid legelegánsabb elővárosában, Puerto de Hierróban szép, modern, emeletes ház áll, amelyet magas ciprusok választa­nak el a békés utcától. A ház előtt éjjel-nappal dzsip áll, benne két szürke egyenruhás rendőr tanul­mányozza a sportújságot. A járdán fel-alá sétál két sötét szemüveges titkos­rendőr. A házban a háromfőnyi személyzeten kívül négy személy lakik: Juan Pe­ron, Argentína 75 éves volt diktátora, Isabel, Pe­ron harmadik felesége, Jo­sé Lopez Rega, Peron sze­mélyi titkára, és egy gon­dosan bebalzsamozott holt­test: Evitának, Peron máso­dik feleségének holtteste. Kék selyemmel bélelt tölgyfa-koporsóban fekszik egy kis bezárt emeleti szo­bában. Tavaly szeptember óta, amióta „hazatért”, csak nyolcan látták. Azt mond­ják, hogy Evita haja ugyanolyan aranyszőke, arcbőre ugyanolyan szép, mint azon a húsz évvel ez­előtti júliusi napon, amikor meghalt. Akkor harminc­­három éves volt. Ezalatt a két évtized alatt Éva hosszú utazáso­kat tett, nem mindig ké­nyelmes körülmények kö­zött. Síron túli odüsszeája két földrész öt országán vezetett keresztül. A holt­testet mindig titokzatosság, intrika és félelem kísérte, megakadályozva, hogy megtalálja végső nyugvó­helyét. A szenvedélyek, amelyek Evitát életében övezték, holtában is elkísérték. Ma, a forrongó Argentínában még mindig tovább élnek. A forradalmi baloldal és a radikális ifjúság számára, amely elveti Peront mint a kompromisszumok és a konzervativizmus hívét, Éva szilárd mítosz és re­ményeik szimbóluma lett. Az idő természetesen megszépítette az élő legen­dát, amellyel bekapcsolták a „forradalmi krédóba”. Fő vonásait azonban­­­­­szerény származás, határo­zottság, egy nő ambíciói a férfiuralmú társadalomban — nem kellett szépítgetni, azok valóban megvoltak. Éva egy zsellérnek és egy kocsis lányának tör­vénytelen gyermeke volt. Apja halála után anyja fo­gadót nyitott a nyomorú­ságos Los Toldos falucská­ban. 15 éves korában a kerekarcú, szép szőke lány Buenos Airesbe szökött, hogy színésznő legyen. Éve­kig csak apró szerepeket kapott silány filmekben. A sikert akkor hódította meg, amikor új területet kere­sett: elhatározta, hogy ki­próbálja szép, meleg, dele­jes hangját. A rádiónál Evita azonnal sikert aratott. Egész Argen­tína Senorita Rádiónak kezdte nevezni. Mint nép­szerű rádiószínésznő talál­kozott 1944-ben a fiatal Pe­ron ezredessel, aki megkér­te Évát, hogy olvassa be a rádióba a felhívást egy földrengés áldozatainak megsegítésére. Ez a találkozás titkos há­zassághoz vezetett és meg­alapozta a nyolc éven át tartó érzelmi és politikai partneri viszonyt. Bár Éva igyekezett a második helyen maradni, ő maga is hatalommá lett, méghozzá sokak szerint be­­folyásosabbá magánál a diktátornál. Hatalmának alapja a szegény tömegek körében élvezett népszerű­sége volt. A briliánsoktól csillogó, drága bundákat viselő hölgy így nevezte őket: „Drága szegényeim, akiknek még egy ingük sincsen.” 1951-ben betegeskedni kezdett. Rákkal operál­ták, de a műtét részleges javulást hozott. Július 26- án meghalt. Halála nagy űrt teremtett a rendszer­ben. Ezt a veszedelmes űrt afféle szenttéavatással pró­bálták kitölteni. Halála másnapján Éva holttestét közszemlére tették a parla­ment nagytermében, fehér tunikában öltöztetve, haját a párnán szétterítve. Éjjel­nappal, gyakran zuhogó esőben kilométeres sorok várakoztak némán az ut­cán. Az első néhány nap alatt kétmillió ember vo­nult fel a ravatal előtt. A tolongásban öt személy meghalt, sokan megsebe­sültek. Az egész országban meg­állt az élet. A gyárakat, üzleteket, hivatalokat be­zárták. Az egyik szakszer­vezet Éva szenttéavatását követelte a pápától. La Plata város nevét Éva Pe­ronra változtatták. Két hisztérikus hét után a holt­testet átvitték a munka­szövetség székházába, hogy ott nyugodjon a mauzó­leum beszenteléséig. Hatalmas, több mint száz méter magas mauzóleumot terveztek, magasabbat a pi­ramisoknál, tetején 30 mé­teres szoborral. 1954 végén kezdték meg a munkát, de a következő évben abba­hagyták, mert Peron elha­tározta, hogy megfékezi Éva kultuszának növeke­dését. A mauzóleumból csak az alapok készültek el. Éva holttestének tudo­mányos módszerekkel tör­ténő bebalzsamozását vi­­­szont elvégezte Peron ké­résére dr. Pedro Ara, a ki­váló szakember. A műve­let több mint egy évig tar­tott, a honorárium száz­ezer dollár volt. A TELEVÍZIÓ és a kultúra Még inkább szükség van a könyvekre! (Quick) MAGYARORSZÁG 1972/42 1955-ben bekövetkezett a forradalom és a diktátort megdöntötték. Az antipero­­nisták Evita minden nyo­mát el akarták törölni. Az emlékműveket ledöntötték, Éva képeit és a róla szóló könyveket nyilvánosan el­égették. Peron Paraguay­ba szökött, majd onnét a Panama-csatorna övezeté­be, itt találkozott jelenle­gi feleségével, aki táncos­nő volt egy éjszakai mu­latóban. Ugyanekkor kez­dődött Evita holttestének vándorútja. Lombardi tábornok, Pe­ron közvetlen utóda kor­mánybizottságot jelölt ki a holttest személyazonos­ságának megállapítására, az azonosítás céljából le­vágták a nagyujját. A testet azonban nem adták ki Éva családjának. Hat nappal azután, hogy Aramburu tábornok elűz­te Lombardit, Éva holt­testét elrabolták a mun­kaszövetség székházából. A testet egy olcsó kopor­sóba tették és katonai te­herautóval elszállították. A „rablás” dühöt váltott ki a hű peronistákból. Fegy­veres bandák keresték a holttestet egész Buenos Airesben. A holttestnek egy ideig nyoma veszett. Vad hírek keringtek országszerte: a holttestet elégették, a fo­lyóba dobták, a családi sírboltba helyezték. A pe­ronisták mindenütt ke­resték, de hiába. Valójá­ban Evita holtteste útban volt Európa felé. A szerény koporsó hosz­­szú vándorlás után érke­zett a madridi házba, ahol Peron él. Peron 17 év után látta viszont feleségét, amikor a koporsó fedelét felnyitotta. Dr. Ara sze­rint a holttest sohasem fog felbomlani. De vajon mi­lyen út várja még, mikor talál végre nyugodalmat? „Felügyelőtanácsba lord kerestetik” DER SPIEGEL „Tekintélyes vállalat fel­ügyelőtanácsába lord ke­restetik” — „Jól menő cég nemesi származású sze­mélyt (urat vagy hölgyet) keres felügyelőtanácsa el­nöki tisztére”. Ilyen és eh­hez hasonló hirdetések ol­vashatók gyakran a Times hasábjain. Egy bárói vagy grófi cím sok ezer forintot ér meg bankoknak vagy építő cé­geknek, divatházaknak vagy gépgyáraknak. A ne­mesi prédikátumok olyan díszei az angol cégek fel­ügyelőtanácsainak, mint a karácsonyfának az arany­dió. Nagy-Britannia 1200 lordja közül jelenleg 1078 foglal helyet a felsőház­ban, amelynek mandátu­mai még mindig örökölhe­­tők. E nemes urak közül nem is egy, egészen magá­tól értetődően használja fel címét vagyona gyara­pítására — írja Andrew Roth brit szerző „Lord on the Board” (nagyjából: Lord a felügyelőtanács­,­ban) című most megjelent könyvében. A BBC és a londoni ope­ra vezetője, a Financial Times vezérigazgatója, a Chelsa profi futballklub, a Guinness sörgyár, a Harland and Wolf észak­ír hajógyár, a Rolls-Royce motorgyár főnökei, vala­mint a Times elnöke — mind ott ülnek a Lordok Házában. Stokes of Leyland báró, a British Leyland gépko­csi-konszern tulajdonosa, egy időben több mint 50 felügyelőtanácsban fog­lalt helyet. Swaythling bá­ró és Inchcape gróf 40 cégnél működött közre. A 31 éves Westey báró, aki bátyjával együtt valóságos húsáru-birodalom élén áll, Ausztráliában 20 000 négy­­zetmérföldnyi területtel, 50 teher- és hűtőhajóval és számos gyárral rendelke­zik, több mint 25 cég ve­zetőségében foglal helyet. Az 1078 felsőházi lord közül 210 úgynevezett „Life Peer”, akiket a tudo­mány, a gazdaság vagy a politika területén szerzett kimagasló érdemeikért a királynő egész életükre — de nem örökölhetően —a polgárságból a nemesség soraiba emelt. Legtöbbjük számára azonban a pénz sokkal fontosabb, mint a mandá­tum. Az elmúlt törvényho­zási időszakban átlagosan csupán 265 lord látogatta állandóan az üléseket. (Rossznyelvek szerint ők is csak a napidíj kedvéért, mert mint elszegényedett nemesek, már nincs szá­mukra hely a felügyelőta­nácsokban. „Egyeseknek ez pótolja az aggok házát” — gúnyolódott egy lord.) Az említett könyv szer­zője szerint, a 200 angol fontmilliomos közül legke­vesebb ötvennek van he­lye a Lordok Házában. Andrew Roth tízévi mun­kával derítette fel az an­gol nemesség anyagi hely­zetét. Egy kis ízelítő: Westminster hercegének családja 135 hektárnyi te­rülettel rendelkezik Lon­don legdrágább részében, az Oxford Streettől a Pic­­cadillyig. Cadogan gróf 45 hektárt mondhat magáé­nak az exkluzív és méreg­drága Chelsea negyedben. Exeter őrgróf (a Nemzet­közi Könnyűatlétikai Szö­vetség elnöke) 240 szobás kastélyának parkjában 200 szarvas és őz szökdécsel. Bedford hercegeinek rezi­denciájában 2 millió fon­tot érő festmények díszítik a termeket.

Next