Magyarország, 1973. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)
1973-05-20 / 20. szám
Jubileum Szép, komoly játék Negyedszázados az úttörővasút ! Apák után a gyerekek Találós kérdés, amellyel bárkit meg lehetne fogni: melyik „cégnek” van Magyarországon a legtöbb nyugdíjasa? Hogy még nehezebb legyen, hozzátehetjük: a legidősebb nyugdíjas sem lépte még túl a negyedik ikszet, de jócskán vannak köztük, akik a másodikat sem. Ezek a „nyugdíjasok” semmiféle járandóságot sem kapnak, egykori munkahelyükkel azonban legtöbbjük ma is szoros és szívélyes kapcsolatot tart fenn. Ifjú „nyugdíjasok” A kérdés „helyes megfejtése”: a budapesti úttörővasút. Innen ugyanis eddig legalább ötezren „mentek nyugdíjba”. Csak éppen a korhatár alacsonyabb: a 14. év, pontosabban az általános iskola nyolcadik osztályának évzárója. Az úttörők szabályzata szerint eddig jogos a piros nyakkendő viselése , kivételt csak az ifjúsági vezetők jelentenek — és ezzel együtt megszűnik annak lehetősége is, hogy az úttörővasútnál szolgálatot teljesítsenek. Az idősebb nemzedékekhez tartozók számára szinte hihetetlennek tűnik, mégis igaz, utána lehet számolni : az idén huszonöt éves a budapesti úttörővasút. Amikor első szerelvénye elindult, úgy ünnepeltük, mint Európa első komoly, valódi vasúti forgalmat lebonyolító gyermekvasútját. S mind a mai napig ez az egyetlen, amely egész éven át üzemben van. Hogyan kezdődött? Az alapítók és az egykori krónikások egyetértenek abban, hogy a terv még az újjáépítés időszakában fogamzott meg. 1947-ben alakult az Úttörő Szövetség, s már fennállásának első hónapjaiban elhatározta, hogy a budai hegyvidéken nagytábort létesít. A táborhoz közlekedésre is szükség volt, ezzel pedig igen gyengén állt a zöldövezet. Elkezdték hát a vasút tervezését, röviddel később az állomásokét is. A ságvári-ligeti állomást például az akkoriban alakult Út- és Vasúttervező Intézet egyik mérnöke tervezte. Neve: Csanádi György. Ma is saját gyermekének tekinti, ennek megfelelően támogatja is az úttörővasutat. Nem névazonosságról van szó: a negyedszázad előtti tervező ma a közlekedés- és postaügyi miniszter. Az egykori, 15—20—25 év előtti úttörővasutasok közül is akadt jó néhány, akinek a nevét azóta megismerte az ország, s akik a vasútnál vagy más munkaterületeken töltenek be ma fontos posztokat. „Nyugdíjas” úttörővasutas például Haumann Péter színművész, Tarnai János műszaki egyetemi tanár, továbbá Illés Lajos és Pásztori Zoltán, az Illés-féle beat-együttes tagjai. A névsort még sokáig lehetne folytatni tanárokkal, vasútigazgatósági vezetőkkel és másokkal. Régen nagy divat volt úttörővasutasnak lenni, tolongtak oda a gyerekek, s a felvételért a szülők is. Az érdeklődés, a jelentkezők száma kezdettől fogva magas. Az egykori piros nyakkendős kisfiúk, kislányok közül jó néhánynak mostanában már a fiai-lányai végzik az éppenséggel nem könnyű vasúti és postai szolgálatot a vasút állomásain és szerelvényein. (A mostani 200, tanfolyamra járó újonc közül hatnak a mamája vagy a papája ugyancsak volt úttörővasutas.) A szolgálat már csak azért sem könnyű, mert előfeltétele a legalább négyes átlagosztályzat. Ezt sem elég egyszer megszerezni, tartani is kell. Ha a tanulmányi eredmény romlik, az úttörő-vasutasok csoporttanácsa dönt: a rossz jegyeket szerző pajtás hányszor nem jöhet szolgálatba. (A legkisebb büntetés az egyszeri, a legnagyobb — az eddigi gyakorlat szerint — a háromszori eltiltás.) Télen-nyáron Négyhónapos tanfolyammal kezdődik az úttörővasutas-élet. Postakezelési, vasútforgalmi és pénztári ismereteket tanulnak, s a tanfolyam végén a Budapesti Vasútigazgatóság három szakembere vizsgáztatja őket. Aki a vizsgán megfelelt, ünnepélyes fogadalmat tesz és megkapja az úttörővasutas-igazolványt. Ezután következik a csoportok beosztása , és négy esztendőn át minden tizenötödik napon szolgálatba kell menni. Akár hétköznapra, akár vasár- vagy ünnepnapra esik az a bizonyos tizenötödik nap, az úttörő-vasutasok reggel 7 órakor szolgálatba lépnek és este 7-ig — télen éppúgy, mint nyáron — forgalmisták, jegykezelők, pénztárosok — kinek milyen az aznapi beosztása. A felnőtt vasutasokétól csak az különbözteti meg az ő munkájukat, hogy itt mindenkinek mindenhez egyformán kell értenie. (John R. Radosta, a New York Times riportere saját szemével akart meggyőződni erről, eljött Budapestre és végigutazott az úttörővasút egész vonalán. Lapjában később meg is írta, hogy csodálattal figyelte a 10—14 éves vasutasok munkáját, általában minden nagyon tetszett neki. Csak egyet nem értett: hogyan mernek Magyarországon gyerekekre 7 dollárnál nagyobb összegeket bízni? Véleménye szerint ez veszélyes munka, náluk ennyiért felnőtteket is megtámadnak.) Mondani sem kell, hogy a „story” nagy derültséget keltett az ifjú pénztárosok és jegykezelők között. Annál is inkább, mert az itt számon tartott legnagyobb bevétel kereken 16 ezer forint volt, 1971. november 7-én egy VIII. általános iskolai tanuló számolt el vele. Tiszteletreméltó teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy az úttörővasút viteldíja felnőtteknek 2, gyerekeknek 1 forint, a felnőtt retúrjegy 3 forint. A bevételekről és az utaslétszámról pontos statisztika készült az indulás első napjától kezdve. Az alapítás évében összesen 278 948-an utaztak az úttörővasúton, a tizedik évforduló évében, 1958-ban 756 451 utast szállítottak a kis szerelvények, a huszadik évben viszont csak 604 167 személyt. A rekordév 1961 volt, amikor 795 354-en vették igénybe az úttörővasutat. A legszorgalmasabb látogatók természetesen a gyerekek, akik szívesen elhozzák ide szüleiket — no meg azok a szülők, akiket gyermekkorukra emlékeztet az úttörővasút. De utaznak rajta szép számmal kirándulók, akik az autóbuszcsúcsforgalmat elkerülendő, így közelítik meg a Széchenyi-hegyet — és utaztak már rajta búcsúsok is, akik az egyik Buda környéki zarándokhelyre igyekeztek. Huszonöt év alatt nemcsak az egykori piros nyakkendősök nőttek meg — megnőtt maga az úttörővasút is. Induláskor 4,2 kilométer volt a pálya teljes hossza, egy évvel később 6,3 kilométerre hoszszabbították meg, jelenleg Hűvösvölgytől Széchenyi-hegyig 11,2 kilométer az út, amelyet csaknem egy teljes óráig tesznek meg a kis szerelvények. (A látvány és az élmény azonban olyan különleges, hogy 25 év sok millió utasa közül még egyetlenegy sem panaszkodott a járat lassúsága miatt. Ami — jórészt budapestiekről lévén szó — önmagában is páratlan teljesítmény.) A negyedszázad történetéhez tartozik az is, hogy az első szerelvényt a BC 0001 számú Dieselmozdony vontatta. A MÁVAG készítette ezt a mozdonyt, felajánlotta az induló úttörővasútnak. A kis vasutasok pedig — ki tudja, miért — Piroskának keresztelték el. Piroska tehát — ilyen „hölgyről” elárulható — ugyancsak most huszonöt éves. A mozdonyok között tisztes korúnak számító Piroska máig is szolgál, méghozzá úttörővasúton. Igaz, hogy nem a budain, hanem a dunaújvárosin. Utódvasutak A példa hamar követőkre talált, s a budai hegyek népszerű kisvasútjának mintájára egymás után indultak meg a vidéki úttörővasutak. Debrecenben, Dunaújvárosban és Szolnokon néhány száz méteres pályákon — többnyire a helyi Vidám Parkban — járatják a kisvasutakat a nyári időszakban. Ezeken is úttörők látják el a szolgálat nagy részét. (Ugyanakkor mondjuk meg: a budapestin is vannak felnőttek: az úttörővasút pedagógus vezetője, vasúti és úttörőmozgalmi helyettese, két nevelőtanár és a szakszemélyzet, összesen mintegy száz fő a 600 úttörővasutas mellett.) Közlekedik úttörővasút a Mátrában, Gyöngyöstől a Galyatető alatti erdőkig és ennek szárnyvonala Mátraháza környékéig. Az ország egyik legszebb táján, Eger és Szarvaskő között a kőszállító vasutat adták át nemrégen az úttörőknek. Még az alföldi Tiszakécskén is jár úttörővasút 1 500 méternyi sínpáron. Most jutott a megvalósulás stádiumába egy régi terv: a múlt hagyományainak megőrzését a legfiatalabb vasutasokra bízza a MÁV. Sopron és a nagycenki egykori Széchenyi-kastély között közlekedik a múzeumvasút, régi mozdonyokkal és vagonokkal. A vonal egy részét tavaly már meg is nyitották. Európa legnagyobb gyermekvasútja pedig az idén érte el, hogy biztosítani tudja: csúcsforgalomban se maradjon le egyetlen utas sem a vonatról. Most kapott hat, egyenként 450 lóerős Diesel-hidraulikus mozdonyt. Most már nyáron öt, télen két szerelvény közlekedik rendszeresen, 14 nyitott, 6 teljesen fedett kocsit vontatnak a mozdonyok. Igen, gondolni kell az állandó fiatalításra. Hogy még az első úttörővasutasok unokái is új, komoly játékként kapják majd meg az úttörővasutat, amely fölött nem szállt el az idő. INDUL AZ ÚJ MOZDONY HŰVÖSVÖLGYRŐL A „story" nagy derültséget keltett MAGYARORSZÁG 1973. MÁJUS 20.