Magyarország, 1973. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)
1973-04-15 / 15. szám
Műanyagtechnika Tüzek és viták Alkalmatlan szabványok Égő golyók a mennyezetről Sokáig emlékezetes marad az a Saint-Laurent-du-Pont melletti tűzeset, amikor 140 fiatal ember lelte halálát a Cinq-Sept nevű mulatóban. Az építész a helyiség berendezését „önkioltó” műanyaghabból készíttette ugyan, ez azonban nemcsak hogy meggyulladt, hanem mérgező gázokat is fejlesztve gyilkolt. Az egyik szakértő megjegyezte: tíz építész közül kilenc nem érti, mit jelent az a megjelölés, hogy „önkioltó”, s az ilyen minősítésű anyagoktól azt várja, hogy úgy viselkedjenek, mint az azbeszt. Pedig ez a minősítés csak arra utal, hogy ha a hőforrást eltávolítják az anyagtól, akkor már nem ég tovább. Ez fontos előny, hiszen sokszor keletkezik tűz egy eldobott gyufaszáltól vagy cigarettavégtől, amely pedig egyébként — ha nem gyúlékony anyagra esik — magától is elalszik. Az önkioltó tulajdonság azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet meggyújtani az anyagot. Nem egy szakértőnek az a véleménye, hogy már a minősítés körül is baj van. Az angol és amerikai szabványok szerint a minősítendő anyagból 20X50X150 milliméter nagyságú mintát kell megvizsgálni úgy, hogy vízszintesen fogva egy Bunsen-égő lángjába tartják , mint amikor valaki rágyújt egy cigarettára. Kiderült azonban, hogy ha ugyanezt a mintát függőlegesen tartják és az alján gyújtják meg, az előbbi próbán kifogástalanul vizsgázott, „önkioltó” anyag lángolva égni kezd. Az önkioltás-vizsgálat egyébként nagyon jó ipari minőségellenőrző próba lenne, ha nem volna félrevezető a megnevezése. Éppen ezért követelik a műanyagfelhasználók a minősítési módszerek és kategóriák újbóli rendezését. A régóta húzódó vita most pattant ki a nyilvánosság előtt, miután a franciaországi tűzeset szakértői vizsgálatának eredményeit a nemrég lezajlott bírósági eljárás az érdeklődés homlokterébe állította. A francia bíróság Alfred Moskovitsot 10 havi (felfüggesztett) börtönbüntetésre ítélte azért, mert megrendelőit nem tájékoztatta megfelelően termékének tulajdonságairól. A tapasztalat más „Garantálják-e a tűzbiztonságot a rutinvizsgálatok?” — teszi fel a kérdést dr. Joseph Hanlon a laboratóriumi módszereket bíráló cikkének címében, a New Scientist egyik utóbbi számában. Az a törekvés, hogy a kísérleteket minél tudományosabbá és reprodukálhatóbbá tegyék, elszakította a laboratóriumi vizsgálatokat a való élettől. A tűzoltók tapasztalatai semmiféle laboratóriumi eredménnyel nem hasonlíthatók össze, minden tűzesetnél mások a körülmények, sőt egyik percről a másikra is teljesen megváltoznak. Addig, amíg a legtöbb épület hagyományos anyagokból készült, s ezeket az építészek is, a tűzoltók is jól ismerték, mindez nem járt különösebb veszéllyel. Az új anyagok azonban gyorsan s úgy terjedtek el, hogy valójában nem ismerték tulajdonságaikat. A szabványokban előírt próbák alkalmatlansága csak akkor derült ki, amikor bebizonyosodott, hogy a műanyaghab kárpitozási bútorok gyorsan égnek és mérgező gázokat termelnek, a polisztirol menynyezet pedig egészen jelentéktelen tüzeket is továbbterjeszt azáltal, hogy kis égő golyók hullanak le róla a helyiségbe. Mindkét anyag az 1960-as évek második felében terjedt el széles körben anélkül, hogy veszélyeikkel tisztában lettek volna, s még az előírt próbákat is csak akkor végezték el, amikor a tűzesetek egész sora kikényszerítette. A szabványos vizsgálatokat egymástól elkülönítve, egymástól függetlenül végzik. A brit tűzoltóságnál például a fal- és mennyezetburkolatokat úgy vizsgálják, hogy a mintát dobozba zárva 20 percig hevítik. Minden fél percben megmérik a hőmérsékletet, megállapítják a füstgázok összetételét, s az adatokat összehasonlítják egy szabványos azbesztlap adataival. Vannak azonban anyagok, amelyek kitűnően viselkednek a hőleadás szempontjából, viszont felületükön a tűz gyorsan terjed. Ha külön-külön vizsgálják a hőleadást és a felületi lángvezetést, nem kapnak reális képet arról, hogy miképpen viselkedik a burkolóanyag valóságos és nem laboratóriumi körülmények között. Az sem helyes, hogy ha az 50 milliméter vastag minták megfelelően vizsgáznak a laboratóriumban, kiadják róluk a jó bizonyítványt, és ennek alapján bármilyen vastagságban fel lehet használni őket. A tűzálló festékkel bevont műanyaghab kitűnően állja a próbát a laboratóriumban, mégis rendkívül veszélyes lehet egyegy épülettűz esetén. A vizsgálatok legnagyobb hibája, hogy adott körülmények között, meghatározott nagyságú mintával, megadott hőmérsékleten, és csak egy-egy célra orientálva végzik őket. A valóságban pedig minden tényező együttes hatása a döntő. Egy fenyőfahasáb szobahőmérsékleten is meggyullad, ha függőlegesen tartják, és alulról éri a tűz, de nem gyullad meg, ha vízszintesen áll, vagy ha felülről éri a láng. Ám ha a hőmérséklet eléri a 140 Celsius fokot, felülről is meg lehet gyújtani. Életnagyságú modellek A megoldás csak az lehet — idézi a szakértőket Hanlon —, hogy nagy méretű, szobamagasságú építményeken kell modellkísérleteket végezni, a szokásos — és nem laboratóriumi — kivitelezési módszerek alkalmazásával. A kísérleti épület berendezésének is „életnagyságúnak” kell lennie, hogy a tüzet ne kis mintákon, hanem egész berendezett helyiségeken, házakon vizsgálhassák.A nemzetközi műanyagszövetség egyik legutóbbi kiadványában olvasható: „A közvélemény még nem fordult az építőiparban alkalmazott műanyagok ellen, de néhány olyan tűzeset, mint amilyen a franciaországi volt, és ez várhatóan bekövetkezik. Az ipar zavarban van, a tűzrendészeti szervek pedig sürgős választ várnak kételyeik eloszlatására.” Milyen a helyzet nálunk, a viszonylag rövid műanyagipari múltra visszatekintő, s szerény anyagi eszközökkel rendelkező országban? Vizsgálatokat már tíz éve végeznek a Műanyagipari Kutatóintézetben és az Építőipari Minőségvizsgáló Intézetben. Csepel szigetén víkendházméretű modellház is van, amelybe beépítik a felhasználandó anyagokat (padlókat, burkolatokat stb.), tehát nemcsak laboratóriumi körülmények között, hanem „életnagyságban” is vizsgálják az anyagok viselkedését. Hogyan lehet az, hogy a modellkísérletek jelentőségére csak most ébrednek rá a műanyagtechnikát tekintve olyan fejlett országokban, mint amilyen Anglia, Franciaország vagy az Egyesült Államok? Kiss Béla, a NIM műszaki fejlesztési főosztályának műszaki-gazdasági tanácsadója a közelmúltban járt Angliában, a RAPRI (Research Association of the Plastics and Rubber Industry) walesi laboratóriumában. Ezt az intézményt részben állami támogatással tartják fenn, részben a szövetség tagjai finanszírozzák. A walesi laboratóriumban nagy méretű modellekkel kísérleteznek, s az új műanyagokat mindazoknak a próbáknak alávetik, amelyeknek bevezetését az említett szakértők oly erélyesen követelik. Akkor pedig hol a baj? Kiss Béla szerint nem a műanyagtechnika, hanem az információáramlás csődjével állunk szemben. A mi szabványaink egyébként sokszor túlságosan is szigorúak. Néhány évvel ezelőtt az új magasépületekbe nem kerülhettek műanyag szellőzőkürtők, csak az alumíniumból készültek. Egy nemrégiben történt súlyos lakóépülettűz során azonban kiderült, hogy az alumínium szellőzőkürtő pontosan úgy viselkedett, mint ahogyan az elővizsgálatok során a műanyag kürtők összeolvadt, a magas hőfokon meggyulladt, s egy kupacba omolva tovább izzott. Komplex tűzbiztonság Nincs olyan anyag, amely bizonyos hőfokon meg ne gyulladna; teljes tűzállóság a műanyagoktól sem várható el. Magyarországon önkioltó polisztirol- és poliuretánhabokat gyártanak, és elkezdődött már a lényegesen lángállóbb és gyakorlatilag füstmentesen égő kemény műanyaghab gyártása is. Ez utóbbi anyagok, a poliizocianurát habok nem égésgátló adalékokkal készülnek, hanem kémiai felépítésük olyan, hogy nehezen gyulladnak meg. De még ha égnek is, akkor sem látható a füstjük. Nem az anyagokkal van tehát baj; az épületekben különben is annyi papír, fa és textília — tehát kifejezetten gyúlékony anyag — van felhalmozva, hogy azok mellett eltörpül a műanyagszerkezetek mennyisége. Amint a példák mutatják, az igazi veszély forrása a biztonsági vizsgálatok összehangolásának hiánya, a tájékozatlanság. A cél: a maximális élet- és vagyonbiztonság csak minden tényező együttes figyelembevételével, a komplex tűzbiztonság feltételeinek megteremtésével érhető el. NEUKUM LEA AZ UTOLSÓ FELVÉTEL A CINQ-SEPT MULATÓBÓL Tízhavi (felfüggesztett) börtönbüntetésre ítélte magyarország 1973/15