Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-10 / 10. szám

­ Magyarország cikkei általában igen munka­­igényesek. A szerkesztőségben sokszor évődnek a kollegák egymás között, vajon a külpo­litikai vagy a hazai témájú cik­kekbe kell-e több munkát fek­tetni. Ahelyett, hogy ebben a „belügyben” állást foglalnánk, röviden ismertetjük mai szá­munkban induló sorozatunk elő­történetét. Mivel lapunk fő profilja a külpolitika, egyéb rovataink is szívesen foglalkoznak olyan té­mákkal, amelyeknek nemzetközi összefüggései is vannak. Ilyen a tolmácsolás és fordítás ügye, amelyről most a lap hazai élet rovatának vezetője kezdett so­rozatot. Ahhoz azonban, hogy ezt a témát át lehessen tekinteni, fel kellett kutatni az idevágó iro­dalmat. Mint mai cikkünkben is szó esik róla, meglehetősen gyér számú irodalomról van szó. Ahhoz azonban még mindig túl­ságosan bő, hogy a szerző mindezt előkerítse, majd végig is rágja magát rajta. Magyar és idegen nyelvű szakkönyvek, néhány tolmács-memoár, külföl­di folyóiratok, hazai és külföldi feljegyzések, előterjesztések hal­mozódtak asztalán feldolgozás­ra várva, önerejéből ehhez sem juthatott volna hozzá. A tol­mács- és fordításügy elméleti és gyakorlati művelői azonban min­den segítséget megadtak neki. Ahogy a költő mondja:- Min­den elmélet hazug, csak az élet virágzó fája zöld. Az iro­dalom önmagában egyoldalú képet adott volna. Meg kellett keresni azokat, akik mint tol­mácsok és fordítók dolgoznak vagy kapcsolatban állnak ezzel a szakmával. Náluk sem mutat­kozott hiány segítőkészségben, legfeljebb egyik-másikuk húzó­dozott attól, hogy nevét, véle­ményét nyilvánosságra hozzuk. Ez nem meglepő, a tolmácsok és fordítók a névtelenség kö­zegében élnek. Most mégis megköszönjük azoknak, akik útbaigazítást ad­tak cikksorozatunk elkészítésé­hez, akár az irodalom megje­lölésével, akár saját tapaszta­lataik ismertetésével. Ferenczy Gyula, a Fordító és Tolmács­­képző Intézet igazgatója, dr. Dániel Tamásné, az intézet ta­nára elsősorban az ügy oktatá­si vonatkozásaiban, dr. Merényi Imre és dr. Karcsay Sándor, az OFFI igazgatója és igazgató­­helyettese a fordításügy elmé­letében és gyakorlatában, Ponyhó István és Lomb Kató jeles vezető tolmácsaink a szak­mai gyakorlatban adtak rend­kívül értékes információkat. De hasznos és értékes felvilágosí­tásokat kaptunk a Művelődés­­ügyi Minisztérium és a Külügy­minisztérium megfelelő osztá­lyaitól is. A szerkesztőség tudatában van annak, hogy egy ilyen szö­vevényes témában csak a szak­ma legjobb ismerőivel való kooperációban igazodhat el. Az újságírónak az a dolga, hogy a kapott szóbeli és írásbeli tényanyagot élvezhető újságcik­ké ötvözze. Álláspontunk A program teljesül A teljes realitásra törekedtek legutóbbi ülésükön is a KGST végrehajtó bizottságának tagjai. Ezt azért érdemes kiemelni ez­úttal külön is, mert egy hosszú folyamat egyetlen periódusát vizsgálták, s nagyon sok függ attól, mennyire hiteles az elké­szített mérleg. A tagállamok képviselői körültekintően mérték fel a szocialista gazdasági integráció 1971-ben elfogadott komp­lex programja teljesítésének eredményeit. Megállapították, hogy a program megvalósulóban van, s minthogy az nem egy-két év­re, hanem egy-két évtizedre szól, az eddigi sikerek jó alapot ad­nak a további munkához. Ez mindig biztató, de napjainkban talán különösen is fi­gyelmet érdemel. A KGST-tagállamok ugyanis éppen az egyik mostani világproblémával, az energiagondokkal néznek szembe úgy, hogy tervbe vették az integráció elmélyítését a villamos­­energia-termelésben. Ennek keretében megállapodtak abban, hogy közösen vesznek részt a Szovjetunió és Magyarország kö­zött létesítendő 750 kilovoltos távvezeték felépítésében. Ez a nemzetközi távvezeték a Szovjetunió európai részének egységes energiarendszerét kapcsolja össze az európai KGST-országok egyesített energia­rendszereivel. És lesz-e mivel táplálni a vezetékeket? A jelek szerint, igen. A számítások szerint a KGST-országokban és Jugoszláviában 1971 és 1980 között a villamosenergia-termelés mintegy kétszere­sére, 1990-ig pedig ismét kétszeresére növekszik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a szocialista országok dinamikus fejlődése nem igényel több energiát, s hogy ennek a szükségletnek a kielégítése minden problémától mentes. Szó sincs róla. Hazánkban is nagy erőfeszítéseket kell tennünk a növekvő igény kielégítésére, s ezen a termelés fokozását éppen úgy érte­nünk kell, mint a szigorú takarékosságot. De ami ezúttal is szembetűnően kidomborítja a szocialista gazdasági közösséghez való tartozásunk előnyeit, az éppen az a lehetőség, hogy egy­részt szilárdan támaszkodhatunk a Szovjetunióból származó és tervezett importra, másrészt az együttműködés révén pótlólagos energiaforrásokról is tudunk gondoskodni. Az említett új táv­vezeték építése ezt a célt szolgálja, nemcsak hazánk, hanem más szocialista országok számára is. A KGST­­ huszonöt éves. Fejlődése töretlen, eljutott a megvalósuló integráció magaslatára. Szilárd támogatás Amikor Gromiko szovjet külügyminiszter Damaszkuszban és Kairóban járt, hazánkban is általános megelégedés fogadta azt a tényt, hogy a szovjet diplomácia ilyen magas szinten vesz részt a közel-keleti rendezést célzó erőfeszítésekben. Mindjárt tegyük hozzá: abban a térségben a szovjet politikai jelenlét ak­kor is vitathatatlan, amikor nem tartózkodik ott a külügymi­niszter. A szovjet politika abban érezteti hatását, hogy követke­zetesen segíti, támogatja az arab népek igazságos követeléseit. Szilárdan amellett van, hogy a Közel-Kelet valamennyi állama és népe számára biztosítani kell a békét, a biztonságot és a ha­tárok sérthetetlenségét. Nem konjunkturális kapcsolatok fűzik a Szovjetuniót Egyiptomhoz, Szíriához, Irakhoz és a térség más ál­lamaihoz, hanem olyan szálak, amelyek az imperializmus elleni együttes harc közös elveire épülnek. A Szovjetunió tehát ebben a térségben is elvi politikát folytat, s éppen ezekben az elvekben domborodik ki az alapvető különbség a szovjet és az amerikai politika között. Amennyi­ben persze az amerikai lépések konkrét előrehaladást hoznak a közel-keleti kérdések megoldásában, annyiban Moszkvában is egyetértéssel követik például Kissinger tárgyalásait, de ettől még nem szabad, nem lehet egyenlőségi jelet tennünk a két kül­politikai törekvés közé. S teljesen nyilvánvaló, hogy a haladó arab államoknak kedvező minden változás — mégha a felszínen amerikai közvetítéssel is jönnek létre a megegyezési formasá­gok — elválaszthatatlan a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág következetes békepolitikájától, nemzetközi súlyától, segít­ségnyújtásától. A Közel-Kelettel kapcsolatos szovjet politika alapjaiban te­hát változatlan, következetes, mégis szüntelenül megújhodó, kez­deményező. Most például — s ezzel is összefüggött Gromiko útja — rövidebb távú célja a szíriai és az izraeli csapatok szétválasz­tásának elősegítése. A szovjet politikát nem egyoldalú, önös érdekek vezérlik. Saját érdekei egybeesnek a világ népeinek érdekeivel, hiszen a háború egyetlen nép számára sem jelent elfogadható alternatí­vát. Márpedig a Közel-Keleten kialakult helyzet, a konfliktus kiterjedésének kockázata, szüntelen háborús fenyegetés. A vál­ság békés rendezésének ezzel szemben haszonélvezője az egész világ lenne. A­­ MAGYARORSZÁG szerkesztőségéhez érkező gyakori ér­deklődésre — ki mit csinál a lapnál, melyik munkatársunk miért felelőst — ezúton felelünk. Olvasószerkesztőnk: Nyerges Ágnes. A lap 3—13. oldalán külpolitikai cikkek találhatóak; a nem­zetközi politika témaköreinek rovatát Gömöri Endre vezeti. A hazai kérdé­sekkel, az ország életével foglalkozó belpolitikai rovatunk vezetője dr. No­­vobáczky Sándor, tudományos rovatun­ké Nyárády Gábor, kulturális rovatun­ké pedig Bános Tibor. Várkonyi Endre főmunkatársunk hazai témájú cikkeket ír, s felelős az „1396 Budapest, Pf. 634." felcímű oldalunkért is. Gellért Gábor főmunkatársunk a politikai so­rozatok és a sportoldal gazdája.­­ A hatoldalas „Öt világrész száz lapjá­ból" című rovatunk gazdája Veszpré­mi Miklós. A lap tördelőszerkesztője: Hoppe Pál. Ami külföldi munkatársainkat illeti: a lap megalakulása óta az MTI ál­landó külföldi tudósítóival kötött meg­állapodás alapján most Bécsből Olt­ványi Ottó, Belgrádból Nyárádi Róbert, Berlinből dr. Pinczési Pál, Bonnból Bochkor Jenő, Brüsszelből Kis Csaba, Bukarestből Marton László, Havanná­ból Király Ferenc, Londonból Patak Károly, Moszkvából Bokor Pál, Párizs­ból dr. Dobsa János, Pekingből Aczél Endre, Prágából Flesch István, Rómá­ból Magyar Péter, Szófiából Ambrus István, Varsóból Márkus Gyula, Wa­shingtonból pedig Köves Tibor tudósít. E számunk képei: MTI Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat A lapot a Magyar Posta terjeszti, elő­fizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletei­ben és a Posta Központi Hírlap Iro­dánál (KHI) Budapest V., József ná­dor tér 1. Távbeszélő: 180-850 Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda 1900 Budapest Előfizetési díj: 1 hónapra 12,— Ft, ne­gyed évre 36,— Ft, fél évre 72,— Ft, egész évre 144,— Ft Lapunk a Szovjetunióban, NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bul­gáriában, Lengyelországban megren­delhető a helyi postahivataloknál, más országokban a „KULTÚRA" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (H 1389 Budapest, Postafiók 149) vagy az alább következő címeken: ANGLIA: THE DANUBIA BOOK COMPANY B. I. Ivanyi, 58 Chatsworth Road, LONDON NW2 4DD. AUSZTRÁ­LIA: COSMOS BOOKSHOP 145 Roland St. KILDA. VKc. 3182.: READ AND CO. 694-696 George St. SYDNEY NSW 2000.: AUSZTRIA: GLOBUS, Vertrieb ausländischer Zeitschriften (VAZ) Höchstädtplatz 3. A-1200 WIEN: Ru­dolf NOVAK GmbH. Postfach 739. (Köllnerhofgasse 4.) A-1011 WIEN I., BELGIUM: DU MONDE ENTIER S. A. Rue du Midi 162 1000 BRUXELLES, LA CENTRE DE LA CAMBRE, Jékey Elemér 31, rue G. et. J. Martin BRUXELLES 15., BRAZÍLIA: LIVRARIA BRODY LTDA. Caixa Postai 6366 SAO PAULO: LIVRARIA D. LANDY Caixa Postai 7943 SAO PAULO. DANIA: HUNNIA BOOKS AND MUSIC Lange­­mosever 37. BAGSVAERD. FINNOR­SZÁG: AKATEEMINEN KIRJAKAUPPA Keskuskatu 2. HELSINKI 10.: FRANCIA­­ORSZÁG: SOCIÉTÉ BALATON 12. Rue de la Grange Batelier PARIS 9., HOLLANDIA: CLUB QUALITON Prin­­senstraat 26. AMSTERDAM: LIBREX AGENTUREN Pallieterstr. 57. AMSTEL­­VEEN. IZRAEL: ALEXANDER FISCHER R. H. Strauss 3. JERUSALEM: GON­DOS SÁNDOR Herzl 16. Bét Hakrand­ HAiFA: HADASH KOLCSÖNKONYV­­TAR Nesz Ciona u. 4. TEL AVIV (Kod No. 63904). JUGOSZLÁVIA: FÓRUM Voivode Misica bro] 1. NOVI SAD KANADA: DÉLIBAB FILM AND RECORD STUDIO 19. Prince Arthur Street West MONTREAL 130. P. O.; PANNÓNIA BOOKS 2 Spadina Road TORONTO 179. Ont. NÉMET SZÖVET­SÉGI KÖZTÁRSASÁG: Dr. GEORGES MILOTAY Elbe Str. 73. 7 STUTTGART - Münster: UJVARY-GRIFF Pain­­breitenstr. 4/0 8022 GRUNWALD , München; NORVÉGIA: TANUM CAMMERMEYER Karl Johansgt 41/43 OSLO 1.; OLASZORSZÁG: A­. ANDREI LAZAR Via Monte Delle Gioie, 24 00199 RÓMA; SVÉDORSZÁG: A. B. NORDISKA BOKHANDELN Drott­ninggatan 7-9. 101 10 STOCKHOLM 1.; A. B. SANDBERGS BOKHANDEL Sture, gután 8. 114 37 STOCKHOLM 5.; SVÁJC: METROPOLITAN VERLAG Teichweg 16. CH-4142 MÜNCHEN­STEIN; USA: CENTER OF HUNGARIAN LITERATURE, 4418-16 Avo., Brooklyn, N. Y. 11206. HUNGARIAN BOOKS AND RECORDS 11802 Buckeye Road CLEVELAND. Ohio 44120. VENE­ZUELA: LUIS TARCSAY Apartado. 50.692 CARACAS V_____________________|

Next