Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-03 / 9. szám

Lótenyésztés Százéves a csodaló Kincsem diadalútja Európában 54 verseny, 54 győzelem Kenterben nyert, vagyis hosszak­kal előzve meg ellenfeleit elsőnek ért a célba 1876. június 16-án Ber­linben, a Criterium-díjban egy magyar telivér nyergében Michael Madden. A zsokén fehér zubbony és kék sapka volt, az ettől kezdve mind híresebbé váló Blaskovich­­dressz. A fehér és a kék éveken át mindig elöl villant fel a pályák zöld gyepén, Kincsem jóvoltából. Azon az első berlini versenyen 2775 márkát ho­zott gazdájának, Blaskovichi Ernő földbirtokosnak. Most száz éve, 1874. március 17-én Tápiószentmártonban, egy kis faluban, fával, deszkával kö­rülvett egyszerű istállóban látta meg a nap világát, az immár fo­galommá vált csodálatos képessé­gű magyar telivér. Kincsem apja Cambuscan, anyja Watemymph volt. Mindenütt — nemcsak a lóte­nyésztéssel és versenyzéssel foglal­kozók — úgy emlegetik, mint az elmúlt száz esztendő egyik legki­válóbb képességű versenylovát, ötvennégyszer futott versenyeken és fantasztikus pályafutása során egyszer sem szenvedett vereséget Ellenfeleinek, mintha kigúnyolta volna őket, mindig csak a hátsó patáit mutogatta.­­Akkoriban felvirradt a magyar lótenyésztésnek. Az előző eszten­dőben, 1873-ban „elletett” — ahogy akkor mondták — Kisbér. Igaz, egyéves koraiban eladták és a Bal­­tazzó-színekben került Angliába, ott is idomították. Kisbér lett az egyetlen, magyar földön világra jött 16, amely megszerezte a leg­nagyobb turidicsőséget, az angol derbyn aratott győzelmével. Aztán Franciaország legtekintélyesebb versenydíjáért, a Grand Prix de Paris-ért is futott, abból a ver­senyből is győztesen került ki.) Tápiószentmárton rétjein Amikor a tápiószentmártoni ré­teken a fiatal csikó, Kincsem, összevissza vágtatott, ki hitte vol­na, hogy a sötétsárga színű kan­cacsikó világhírű szupersztár­ lesz. Gazdája, Blaskovich Ernő, igaz, féltő gonddal vigyázott rá. (Blaskovich Ernő több ezer hol­das földbirtokos volt. Birtoka a Duna—Tisza közén terült el ő alapította a később világhírnévre méltán szert tett tápiószentmárto­ni ménest. A ló iránti rajongása nála családi hagyomány. Tenyész­tési eredményei világszenzációt je­lentenek az akkori időkben. A Blaskovich család egyik utolsó sarja. Blaskovich János, aki a tápiószelei kis múzeum gondozója volt — itt láthatók ma is a Kin­csem életére vonatkozó emlékek —, néhány éve halt meg.) Kincsem 1876-ban, már 2 éves korában megmutatja, mit tud. Ek­kori győzelmi sorozata azonban még csak a kezdete a későbbi vég nélküli diadalútnak. Pest, Bécs, Prága, Frankfurt, Berlin, Hanno­ver, Hamburg és Baden-Baden egymás után a csodás út egyes állomásai. Kincsem győzelmeinek értékét növelik a száz év előtti, nem éppen ideális utazási viszo­nyok. Ma már bérelt autóban és repülőgépen szállítják a kiváló versenylovakat, akkoriban a szállí­tás vasúti kocsin történt Kísérője a vagonban egy lovász volt, akit jellegtelen neve miatt mindenki csak „Kincsem Franciának hívott. Természetesen elkísérte minden útjára a telivért trénere, az angol Hesp Róbert is. (Valóság vagy le­genda? Egy kis fekete macská­nak is ott kellett heverésznie Kin­csem patái előtt, mert e nélkül nem szívesen kelt útra...) Ritka népszerűség 1877-ben Kincsem 17-szer fut és ugyanannyiszor győz. Mintha mo­tor hajtaná tüdejét, szívei és mintha lábai m­ai gumiból lenné­nek. Minden ellenfele csak sta­tisztaszerepet játszik mellette. A német városok pályáin lónak, gazdának véget nem érő ünneplés­ben van része. Az egyik német újságíró Kincsem népszerűségét a Bismarckéhoz, Gambettáéhoz és egy merész fordulattal a tündök­lő hangú Pattiéhoz hasonlítja__ Kincsemet Blaskovich Ernő utazá­sai alkalmával „nomen est omen”, százezer forintra biztosítja. Neve hallatára felfigyel fél Európa. Állandó, megszokott zsokéja Michael Madden, egy ír származá­sú lovas dinasztia egyik tagja. 1876-ban 35 éves volt. Testsúlya 50—52 kilogramm között váltako­zott akkoriban. Már 30 győzelem van mögötte és négyéves a „csodáló”, amikor meg­nyílik az út az előkelően elszige­telt angolok felé. Goodwoodban, talán a világ legszebb pályáján fut először. Csodálatos park nyújt keretet itt a versenyeknek. Kin­csem természetesen itt is győz, pár nap múlva aztán a franciákat (Deauville) is meghódítja 1877, 1878. Kincsem egyes ver­senyei mágnesként vonzzák az em­bereket. A páholyokban királyi hercegek, főurak tapsolnak a min­dig győztes, fáradhatatlan lócsodá­nak. Lenn az „istenadta nép” ün­nepli önfeledten Kincsemet... (Maria Pavlovna, orosz nagyher­cegnőt a cár küldötte el nagy kísé­rettel a ló megtekintésére Baden- Baden­be. 1878. szeptember 3-án haladt végig a közönség sorai kö­zött a részére fenntartott udvari páholyba Kincsem megcsodálásá­ra) 1879-ben, utolsó versenyévadjá­ban Kincsem folytatja diadalútját. Megszokott zsokéja helyett ugyan­ekkor már más ül a nyergében. Wainwright a boldog kiválasztott, vele folytatja a „száguldó csoda” a győzelmi sorozatát. Ugyanez év május 6-án ritka vendég látogatja meg a pesti pályát Az Államdíj lefutását végignézi Erzsébet ki­rályné. Az akkori krónika feljegy­zi: a királyné fekete ruhában, csipkekalappal ül a díszpáholyban. Mellette Ferenc József és távolabb az arisztokrácia, valamint a mi­niszterek. Néhány nap múlva Kincsem Berlinben az Ezüstpajzs-díjért küzd. Megjelenik a díj alapítója, az akkori világ egyik leghatalma­sabb uralkodója, Vilmos császár. Blaskovich Ernő — örök bánatára — nincs ott lovának győzelménél, s így helyette a magyar színeket képviselő Sztáray Jánosnak gra­tulál Németország császára. Az uralkodó nagy érdeklődéssel hall­gatja végig a híres magyar ló történetét. Jubileum Frankfurtban Kincsem 50. győzelmét Frank­furtban ünnepelte az oda kirándult kis magyar kolónia. Nyár volt, 1879. augusztus 25. A krónikás megírja: a csodálatos napsütés su­garai elárasztották a fölényesen nyerő gyönyörű ló selymes szőrét és a zsoké fehér-kék mezét... Néhány hét és október 21-én még megnyeri utolsó, 54. versenyét. Versenykarrierje ezzel befejező­dött. Gazdája, valamint hű trénere, Hesp Róbert Kincsemet körüljá­ratja a pályán, hogy búcsút vegyen a zöld gyeptől és rajongó nézői­től. Számtalan tiszteletdíj és 200 000 forint szerepel a nyere­ménylistáján. Száz év előtt ezért tucatnyi remek­­bérházat lehetett kapni. De hol van mindez az egyedülálló eszmei értéktől? Kincsem tenyészértéke szinte felbecsülhetetlen. Vérének átörök­lése, lótenyésztésünk fellendülésé­hez vezetett Számtalan utóda szin­tén hatalmas sikereik részese volt. Kincsem-korszak kezdődött, amely nevét a maga versenyeredményein túl másit már ménesekben tette felejthetetlenné. Leszármazottai­­nak tudása máig is kihat hazánk tenyésztésére, még száz év után is találni Kincsem-utódokat. Az ülanya leszármazottjai szerte Európában jelentős sikereket arat­tak. Emlékművet érdemelne 1887. március 17-én, pontosa­n a születésnapján a csodaló, Kin­csem kimúlt. Csak néhány napig gyengélkedett, kólikát kapott, az orvosok tehetetlenül nézték pusz­tulását. A csodálatos külső mögött belül temérdek baj, betegség emésztette. Amikor tetemét felbon­colták, a pesti főiskola boncolási jegyzőkönyve a halál okául bélhár­­tyagyulladást, trombózist, embóliát, a vénák és artériák megbetegedését állapította meg. Az 1900-as pári­zsi világkiállításra a franciák Ma­gyarországtól kölcsönkérték Kin­csem csontvázát. Életében ritka nimbusz övezte A budapesti Reáltanoda utcában a 12. szám alatt Blaskovich Ernő dí­szes „Kincsem palotát” építtetett, az első magyar pezsgő „Kincsem márka” név alatt került forgalom­ba, állami sorsjátékot neveztek el a lóról és ezüst emlékérmet is ve­rettek az utókor számára. Ma, száz év múltán Budapesten már csak a Mezőgazdasági Mú­zeum egyik fülkéje őrzi Kincsem emlékét. Kiállított csontvázát és az összegyűjtött relikviákat (nye­reg, zsokésapka, zubbony, csizma, eredménytablók stb.) sokan meg­nézik. Száz év nagy idő, de több em­beröltő sem tudta Kincsem nevét és emlékét elhomályosítani. Vajdahunyad vára mellett, a Mezőgazdasági Múzeum környé­kén, milyen példamutató volna — sok külföldi látogató előtt is — a csillogó zöld gyepen a magyar ló megtestesült eszményképét em­lékművel megörökíteni. RADÓ OSZKÁR VASTAGH GYÖRGY KINCSEM-SZOBRA Az első magyar pezsgő az ő nevével került forgalomba MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: 1085 Budapest Vill., Gyulai Pi u. 14. 137-460. Telex: 6351 redmo. Posta: 1396 Budapest, Pf. 634. Szerkeszti: Dr. Pálfy József főszerkesztő, Gárdos Miklós h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató. Kiadóhivatal: 1959 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 142-220. 74.2310/2­ 09 Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v.: Bolgár Imre vezér­­igazgató. Index: 25606 1974. MÁRCIUS 3.

Next