Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-06 / 1. szám

Bűnözés Rekviem a taxisért Korábbi merényletek krónikája • Variációk hatásos védekezésre A taxisofőrök ellen elkövetett merényletek a külföldi országok­ban rutinbűncselekménynek szá­mítanak. Alig van hét, hogy a francia, nyugatnémet vagy angol rendőrségnek ne akadna dolga ilyen esetekkel. Sajnos, Magyar­­országon is előfordultak ilyen tá­madások, amelyek közül néhány emberéletet is követelt, így történt ez 1973 decemberében is. Drámák decemberben Pécsett, a Hősök terén levő ital­bolt előtt december 7-én két fiatal­ember és két lány beült Sohunk János taxijába. Szigetvár előtt a két lány kiszállt a kocsiból, Fried­rich pedig, aki a hátsó ülésen ült, egy hatalmas késsel többször hátba szúrta a sofőrt A szerencsétlen férfi kiugrott a kocsiból, Friedrich azonban utánaszaladt és amikor a taxisofőr szembefordult vele, a mellébe mártotta a kést. Sokunk meghalt. 220 forintot vett ki a meggyilkolt sofőr zsebéből Komá­romi. Az elvetemült banditákat a rendőrség néhány órával később a mozsgói vasútállomáson tartóztat­ta le. Budapesten, karácsony első nap­ján Micsonai Sándor 19 éves ko­csimosó, dunaharaszti lakos a haj­nali órákban egy lopott revolver­rel arra kényszerítette Klivényi András 30 éves taxisofőrt, hogy a fővárosból Üllő irányába hajtson. A község külterületén a sofőr me­nekülni próbált. Micsonai ekkor a férfi lábába lőtt, majd több lö­véssel megölte. Ezután a taxit fel­gyújtotta. Este Schubert Imre 28 éves gépkocsivezető taxijába ült be a Bem rakparton. Azonnal rá­szegezte a pisztolyt a sofőrre és több címre vitette magát. Közel egy órát tartó vad száguldozás kezdődött, a sofőr ugyanis minden variációt „megjátszott”, hogy meg­meneküljön támadójától. Végül, amikor Soroksárt elhagyva rátért a dunaharaszti útra, vakmerő tett­re szánta el magát: a robogó ko­csiból kiugrott. Csodával határos módon sérülés nélkül megúszta a kockázatos ugrást. A vezető nélkül maradt és sebesen robogó kocsi több méter magasból az út mellett húzódó töltésre zuhant. A fegyve­res támadó a helyszínen meghalt. Alig két éve, hogy Kecskemét határában két 19 év körüli fiú meggyilkolt egy taxisofőrt és disz­­szidálni akart a lopott kocsival. Szerencsére elfogták őket, halál­büntetés helyett azonban — mivel a bűncselekmény elkövetésének időpontjában még nem töltötték be 20 életévüket — csak 16—16 évi börtön járt a bestiális merényletért. Már az ötvenes évek elején is történt több fegyveres támadás, ezekről azonban inkább csak hal­lani lehetett, mint olvasni. 1951- ben például Szentendre környéke volt a színhelye egy véres ese­ménynek: a támadó meggyilkolta és kirabolta a taxisofőrt. Ügyében halálos ítélet született: felakasztot­ták. Ezt még néhány halálos ítélet követte. 1955-től kezdve egészen a hatvanas évek elejéig szinte egyet­len Súlyosabb hasonló cselekmény sem történt. Aztán újra „divatba jött” a taxisofőrök elleni támadás. 1965-ben egy Pusztafi nevű férfi a Nagykőrösi úton agyonlőtte a sofőrt és kirabolta, őt is felakasz­tották. A következő évben műanyag­ból készített válaszfalat építet­tek be a Warszawákba, amely a vezetőt elzárta a hátsó és a mel­lette levő üléstől. Három évvel ké­sőbb azonban — éppen a sofőrök követelésére — kiszerelték, mert kiderült: a válaszfal egyrészt nem nyújt védelmet, másrészt pedig nagy huzatot csinál a kocsi belse­jében. A „plekszi” alatt maradt annyi hely, hogy pisztolyt vagy kést szegezzenek a gépkocsivezető­re, s ugyanakkor az is nyilván­valóvá vált, hogy a támadások 60—70 százaléka a kocsin kívül tör­ténik. Hogy ez mennyire így van, arra példa egy közelmúltban tör­tént merénylet is. Kiskorú támadók 1972. június 19-én egy 14 és fél éves fiú (!), V. András, a budapesti Béke szálló előtt beült Kecskés Mihály taxijába. A Kvassay-zsi­­lipnél megállította a taxit, mond­ván, hogy nagybátyja a vízmű területén dolgozik. Úgy tett, mint­ha bement volna az üzem te­rületére, aztán visszajött a kocsi­hoz, a hátsó ülésről kivette szemé­lyi igazolványát. Egyszer csak fel­kiáltott: „Sofőr bácsi, a jobb hátsó teljesen lapos!” A taxis kiszállt a kocsiból és lehajolt. Ebben a pilla­natban a fiú előkapta tőrét és nagy erővel a férfi hátába szúrta. A sofőr életét csak a gyors or­vosi beavatkozás mentette meg. A fiút július 13-án találta meg a rendőrség. Bevallotta, hogy egy héten keresztül készült a gyilkos­ságra, a kést valósággal kiköszö­rülte. Azért akarta megölni a taxi­sofőrt, hogy a lopott kocsival ba­­rátjai után mehessen a Balatonra. A Fővárosi Bíróság előre retervett módon, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt 5 évi börtönbüntetésre ítélte, s a bünte­tés kiszabásakor figyelembe vette, hogy a fiú „a bűncselekmény el­követésekor alig haladta meg a büntetőjogi vétő­képességet meg­haladó életkort”. Egy másik fiatalkorút — mind­össze 16 és fél éves volt — viszont hét évre ítélt a bíróság az elmúlt évben. Az esetről a tévé Kék fény­műsorában is szó volt. A fiú az Engels téren szállt be Nagy Gyula másodállásos sofőr taxijába. A Máriahegyre vitette magát, itt re­volvert fogott a gépkocsivezetőre és közölte vele: disszidálni akar, ehhez kell a kocsi. A taxi ref­lektorfényébe állította a sofőrt. Nagy észrevette, hogy a fiú nem ért a motorhoz és elmenekült a sötétben.­­A helyszínre érkező rendőrök a kocsi hátsó ülésén egy sporttáskát, benne 45 ezer forintot, ékszert és a pisztolyhoz való tölté­nyeket találtak.) Közben a fiú visszajött Buda­pestre és a Keleti pályaudvarnál beült egy másik taxiba, amelyet Busz János vezetett. A Budaörsi úton járt a kocsi, amikor a fiú a sofőr nyakának szegezte a pisztolyt és útirányként a Balatont adta meg. Székesfehérvár közelében megálltak, a fiú kötelezte a sofőrt, hogy a motort hagyja járva, s ez­után elengedte. A sofőr elfutott, aztán egy kocsi felvette és Buda­örsre hozta. A támadót hamarosan elfogták. A Fővárosi Autótaxi Vállalat két éve vezet — az élét kényszerítette rá — pontos statisztikát a sofőrö­ket ért támadásokról. 1972-ben 43 esetben inzuntálták vagy támadták meg a sofőröket. A legtöbb eset júniusban és júliusban történt, s zömében a sofőrök ütlegelésé­ről, leköpdöséséről, ráncigálásáról, könnyű­­testi sértéses ügyekről szá­mol be a jelentés. A támadók közül nem egy elmenekült — volt aki személyi igazolványát felejtette a helyszínen —, sokat azonban a taxisofőrök segítségére siető embe­rek fogtak el. Mint például Hoff­man Károlyt, aki barátjával, Far­kas Istvánnal 1973. október 11-én a XV. kerületi Erdőkerülő úton Füge József taxisofőrt nyakánál fogva megragadta és leütötte. Sze­rencsére arra járt egy tehertaxis és az egyik támadót elfogta. Ami az elmúlt esztendőt illeti: harminc támadásról szól a krónika. Március 8-án történt az egyik leg­aljasabb merénylet, a támadó mind a mai napig nem került még rendőrkézre. A személyleírás sze­rint 18—20 év körüli kreol bőrű, rövid hajú férfi lehetett, aki vilá­gos ballonkabátban a Felszabadu­lás téren ült be Gy. Mihály taxijá­ba és a XII. kerületi Tasnádi utcá­ba vitette magát. Itt mellbe szúrta a sofőrt, majd az arcába és a kar­jába döfött. A taxist megmentették az orvosok, ám azóta sem dolgozik, nem mer otthonról kimozdulni, úgyszólván senkivel sem áll szóba, búskomor lett. Riasztó kürtjelzés? Nem vigasz, hogy más országok­ban is gyakran támadnak meg taxisofőröket és mindenhol prob­lémát jelent a védelem előfeltéte­leinek a megteremtése. Angliában, Japánban, az USA egyes államai­ban a sofőr külön „kalickában” ül, az utastól teljesen elszigetelve. Olyan megoldással is próbálkoztak már, hogy a viteldíj kifizetését egy perselyen keresztül bonyolítsák le a vezető és az utas között. Igen ám, de az udvariasság azt is megköve­teli, hogy mind a beszállásnál, mind a kiszállásnál ajtót kell nyit­ni az utasnak. És az, aki bűnös ter­vet forgat az agyában, megtalálja a módját, hogy megtámadja a sofőrt. Tökéletes védekezés tehát nem létezik. Valamit azonban mégis csak tenni kell. Hogy mit? Ezen gondolkodik most a vállalat veze­tősége is. Pillanatnyilag az egyet­len védekezési forma a riasztó kürtjelzés. A kürtöt csak úgy lehet elhallgattatni, ha a motort leállít­ják és­­ még valamit csinálnak ... (Hogy mit, nem írjuk meg...) Egy-két esetben már segítséget jelentett ez is, de gondoljunk arra, mi lett volna, ha Schubert Imre 1973. december 25-én este bekap­csolja a kürtöt. A vezető és az utas közötti vál­­laszfal bizonyos mértékig védelmet nyújt, de ez sem tökéletes meg­­oldás. Jobbnak ígérkezik — ezzel már foglalkoznak is — a riasztó fényjelzés alkalmazása. A támadó nem vehetné észre, hogy a sofőr bekapcsolta-e vagy sem, a szerel­*­vényfalon sok a kapcsoló. Ellentét­ben a kürtjelzéssel, ez a támadó számára észrevehetetlenül adna tu­domást arról, hogy a taxi gépkocsi­­vezetője segítséget kér. PETHES SÁNDOR EBBEN A RONCSAUTÓBAN LELTE HAJÁLÁT A TÁMADÓ Jobb megoldásnak ígérkezik a riasztó fényjelzés alkalmazása MAGYARORSZÁG 1974. JANI \\{

Next