Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-06 / 1. szám
Bűnözés Rekviem a taxisért Korábbi merényletek krónikája • Variációk hatásos védekezésre A taxisofőrök ellen elkövetett merényletek a külföldi országokban rutinbűncselekménynek számítanak. Alig van hét, hogy a francia, nyugatnémet vagy angol rendőrségnek ne akadna dolga ilyen esetekkel. Sajnos, Magyarországon is előfordultak ilyen támadások, amelyek közül néhány emberéletet is követelt, így történt ez 1973 decemberében is. Drámák decemberben Pécsett, a Hősök terén levő italbolt előtt december 7-én két fiatalember és két lány beült Sohunk János taxijába. Szigetvár előtt a két lány kiszállt a kocsiból, Friedrich pedig, aki a hátsó ülésen ült, egy hatalmas késsel többször hátba szúrta a sofőrt A szerencsétlen férfi kiugrott a kocsiból, Friedrich azonban utánaszaladt és amikor a taxisofőr szembefordult vele, a mellébe mártotta a kést. Sokunk meghalt. 220 forintot vett ki a meggyilkolt sofőr zsebéből Komáromi. Az elvetemült banditákat a rendőrség néhány órával később a mozsgói vasútállomáson tartóztatta le. Budapesten, karácsony első napján Micsonai Sándor 19 éves kocsimosó, dunaharaszti lakos a hajnali órákban egy lopott revolverrel arra kényszerítette Klivényi András 30 éves taxisofőrt, hogy a fővárosból Üllő irányába hajtson. A község külterületén a sofőr menekülni próbált. Micsonai ekkor a férfi lábába lőtt, majd több lövéssel megölte. Ezután a taxit felgyújtotta. Este Schubert Imre 28 éves gépkocsivezető taxijába ült be a Bem rakparton. Azonnal rászegezte a pisztolyt a sofőrre és több címre vitette magát. Közel egy órát tartó vad száguldozás kezdődött, a sofőr ugyanis minden variációt „megjátszott”, hogy megmeneküljön támadójától. Végül, amikor Soroksárt elhagyva rátért a dunaharaszti útra, vakmerő tettre szánta el magát: a robogó kocsiból kiugrott. Csodával határos módon sérülés nélkül megúszta a kockázatos ugrást. A vezető nélkül maradt és sebesen robogó kocsi több méter magasból az út mellett húzódó töltésre zuhant. A fegyveres támadó a helyszínen meghalt. Alig két éve, hogy Kecskemét határában két 19 év körüli fiú meggyilkolt egy taxisofőrt és diszszidálni akart a lopott kocsival. Szerencsére elfogták őket, halálbüntetés helyett azonban — mivel a bűncselekmény elkövetésének időpontjában még nem töltötték be 20 életévüket — csak 16—16 évi börtön járt a bestiális merényletért. Már az ötvenes évek elején is történt több fegyveres támadás, ezekről azonban inkább csak hallani lehetett, mint olvasni. 1951- ben például Szentendre környéke volt a színhelye egy véres eseménynek: a támadó meggyilkolta és kirabolta a taxisofőrt. Ügyében halálos ítélet született: felakasztották. Ezt még néhány halálos ítélet követte. 1955-től kezdve egészen a hatvanas évek elejéig szinte egyetlen Súlyosabb hasonló cselekmény sem történt. Aztán újra „divatba jött” a taxisofőrök elleni támadás. 1965-ben egy Pusztafi nevű férfi a Nagykőrösi úton agyonlőtte a sofőrt és kirabolta, őt is felakasztották. A következő évben műanyagból készített válaszfalat építettek be a Warszawákba, amely a vezetőt elzárta a hátsó és a mellette levő üléstől. Három évvel később azonban — éppen a sofőrök követelésére — kiszerelték, mert kiderült: a válaszfal egyrészt nem nyújt védelmet, másrészt pedig nagy huzatot csinál a kocsi belsejében. A „plekszi” alatt maradt annyi hely, hogy pisztolyt vagy kést szegezzenek a gépkocsivezetőre, s ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a támadások 60—70 százaléka a kocsin kívül történik. Hogy ez mennyire így van, arra példa egy közelmúltban történt merénylet is. Kiskorú támadók 1972. június 19-én egy 14 és fél éves fiú (!), V. András, a budapesti Béke szálló előtt beült Kecskés Mihály taxijába. A Kvassay-zsilipnél megállította a taxit, mondván, hogy nagybátyja a vízmű területén dolgozik. Úgy tett, mintha bement volna az üzem területére, aztán visszajött a kocsihoz, a hátsó ülésről kivette személyi igazolványát. Egyszer csak felkiáltott: „Sofőr bácsi, a jobb hátsó teljesen lapos!” A taxis kiszállt a kocsiból és lehajolt. Ebben a pillanatban a fiú előkapta tőrét és nagy erővel a férfi hátába szúrta. A sofőr életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A fiút július 13-án találta meg a rendőrség. Bevallotta, hogy egy héten keresztül készült a gyilkosságra, a kést valósággal kiköszörülte. Azért akarta megölni a taxisofőrt, hogy a lopott kocsival barátjai után mehessen a Balatonra. A Fővárosi Bíróság előre retervett módon, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt 5 évi börtönbüntetésre ítélte, s a büntetés kiszabásakor figyelembe vette, hogy a fiú „a bűncselekmény elkövetésekor alig haladta meg a büntetőjogi vétőképességet meghaladó életkort”. Egy másik fiatalkorút — mindössze 16 és fél éves volt — viszont hét évre ítélt a bíróság az elmúlt évben. Az esetről a tévé Kék fényműsorában is szó volt. A fiú az Engels téren szállt be Nagy Gyula másodállásos sofőr taxijába. A Máriahegyre vitette magát, itt revolvert fogott a gépkocsivezetőre és közölte vele: disszidálni akar, ehhez kell a kocsi. A taxi reflektorfényébe állította a sofőrt. Nagy észrevette, hogy a fiú nem ért a motorhoz és elmenekült a sötétben.A helyszínre érkező rendőrök a kocsi hátsó ülésén egy sporttáskát, benne 45 ezer forintot, ékszert és a pisztolyhoz való töltényeket találtak.) Közben a fiú visszajött Budapestre és a Keleti pályaudvarnál beült egy másik taxiba, amelyet Busz János vezetett. A Budaörsi úton járt a kocsi, amikor a fiú a sofőr nyakának szegezte a pisztolyt és útirányként a Balatont adta meg. Székesfehérvár közelében megálltak, a fiú kötelezte a sofőrt, hogy a motort hagyja járva, s ezután elengedte. A sofőr elfutott, aztán egy kocsi felvette és Budaörsre hozta. A támadót hamarosan elfogták. A Fővárosi Autótaxi Vállalat két éve vezet — az élét kényszerítette rá — pontos statisztikát a sofőröket ért támadásokról. 1972-ben 43 esetben inzuntálták vagy támadták meg a sofőröket. A legtöbb eset júniusban és júliusban történt, s zömében a sofőrök ütlegeléséről, leköpdöséséről, ráncigálásáról, könnyűtesti sértéses ügyekről számol be a jelentés. A támadók közül nem egy elmenekült — volt aki személyi igazolványát felejtette a helyszínen —, sokat azonban a taxisofőrök segítségére siető emberek fogtak el. Mint például Hoffman Károlyt, aki barátjával, Farkas Istvánnal 1973. október 11-én a XV. kerületi Erdőkerülő úton Füge József taxisofőrt nyakánál fogva megragadta és leütötte. Szerencsére arra járt egy tehertaxis és az egyik támadót elfogta. Ami az elmúlt esztendőt illeti: harminc támadásról szól a krónika. Március 8-án történt az egyik legaljasabb merénylet, a támadó mind a mai napig nem került még rendőrkézre. A személyleírás szerint 18—20 év körüli kreol bőrű, rövid hajú férfi lehetett, aki világos ballonkabátban a Felszabadulás téren ült be Gy. Mihály taxijába és a XII. kerületi Tasnádi utcába vitette magát. Itt mellbe szúrta a sofőrt, majd az arcába és a karjába döfött. A taxist megmentették az orvosok, ám azóta sem dolgozik, nem mer otthonról kimozdulni, úgyszólván senkivel sem áll szóba, búskomor lett. Riasztó kürtjelzés? Nem vigasz, hogy más országokban is gyakran támadnak meg taxisofőröket és mindenhol problémát jelent a védelem előfeltételeinek a megteremtése. Angliában, Japánban, az USA egyes államaiban a sofőr külön „kalickában” ül, az utastól teljesen elszigetelve. Olyan megoldással is próbálkoztak már, hogy a viteldíj kifizetését egy perselyen keresztül bonyolítsák le a vezető és az utas között. Igen ám, de az udvariasság azt is megköveteli, hogy mind a beszállásnál, mind a kiszállásnál ajtót kell nyitni az utasnak. És az, aki bűnös tervet forgat az agyában, megtalálja a módját, hogy megtámadja a sofőrt. Tökéletes védekezés tehát nem létezik. Valamit azonban mégis csak tenni kell. Hogy mit? Ezen gondolkodik most a vállalat vezetősége is. Pillanatnyilag az egyetlen védekezési forma a riasztó kürtjelzés. A kürtöt csak úgy lehet elhallgattatni, ha a motort leállítják és még valamit csinálnak ... (Hogy mit, nem írjuk meg...) Egy-két esetben már segítséget jelentett ez is, de gondoljunk arra, mi lett volna, ha Schubert Imre 1973. december 25-én este bekapcsolja a kürtöt. A vezető és az utas közötti vállaszfal bizonyos mértékig védelmet nyújt, de ez sem tökéletes megoldás. Jobbnak ígérkezik — ezzel már foglalkoznak is — a riasztó fényjelzés alkalmazása. A támadó nem vehetné észre, hogy a sofőr bekapcsolta-e vagy sem, a szerel*vényfalon sok a kapcsoló. Ellentétben a kürtjelzéssel, ez a támadó számára észrevehetetlenül adna tudomást arról, hogy a taxi gépkocsivezetője segítséget kér. PETHES SÁNDOR EBBEN A RONCSAUTÓBAN LELTE HAJÁLÁT A TÁMADÓ Jobb megoldásnak ígérkezik a riasztó fényjelzés alkalmazása MAGYARORSZÁG 1974. JANI \\{