Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-04 / 31. szám

Szórakozás Játékosok zsebben A foci mintájára Kimagasló kapusok Létét a labdarúgásnak és a gom­boknak köszönheti. Valamikor gombfoci néven indult el hódító útjára, annál az egyszerű oknál fogva, mert abban az időben a játékosokat valódi gombok „teste­sítették” meg. Ez a korszak azon­ban végképp letűnt. Manapság ki­zárólag esztergált műanyagkoron­gok alkotják a csapatokat, és mi­vel a szabályokat is egységesítet­ték, a gombfocit átkeresztelték asztali labdarúgásra. A múltat persze nem lehet letagadni, hiszen az volt az igazi. A gombfocit valamikor jobbára a 10—17 év közöttiek játszották, ebédlőasztalon, vasalódeszkán és a tízperces szünetben, az iskola­padon. Különösebb szabályok nél­kül, de a foci mintájára. A har­mincas években már a felnőttek is „beszálltak”, és 1936-ban Bécs­­ben megrendezték az első és egy­ben utolsó asztali labdarúgó egyé­ni Európa-bajnokságot, amelyen a magyar Rohr Lajos harmadik he­lyezést ért el egy dán és egy oszt­rák játékos mögött. Mesélik, hogy azokban az években tűntek fel a szurokkal és gyufaszállal összera­gasztott mammutgombok. A be­tonhátvédek és fürge csatárok gyártási titkát ki-ki féltve őrizte. A szabályok körül azonban sok volt nálunk a vita. Mindaddig, amíg néhány lelkes gombfocista, élén Soós Andrással, a Rádió ak­kori munkatársával, nem egysé­gesítette a szabályokat, s klubokat nem alapított. Gombfoci-szakosz­­tály alakult a Rádió, a Vörös Me­teor, a Röltex, a Testvériség, a Pécsi VSK és a Gépipari Techni­kum, a Váci Forte, a Dél-pesti VSC, a Művész Klub, a Műegye­tem, a Vaskohászati Kemenceépí­tő Vállalat kebelén belül. Néhá­­nyan pedig „maszek” klubba tö­mörültek, ők voltak az úgyneve­zett „Szektorok”. A történeti hű­ség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az első hivatalos Budapest­­bajnokság évében, 1959-ben még nem működött ennyi egyesület, s az első bajnok, Kocsis Sándor, saját színeiben állt rajthoz. Nem tudni miért, de a rákövetkező év­ben elmaradt a bajnokság, csupán háziversenyeket írtak ki a szak­osztályok. Közben a vidék is mozgolódni kezdett, Pécsett Me­­csek-kupát, Vácott Dunakanyar­­kupát rendeztek. 1961 januárjában 200 résztvevő indult a II. Budapest-bajnoksá­­gon, a győzelmet egy VIII. kerü­leti géplakatos, Budai Tibor sze­rezte meg mint a Rádió Klub hivatásos versenyzője. Az első hat egyébként, egy kivétellel, rádiós versenyző volt. Az első országos bajnokságot májusra tűzték ki a lelkes szervezők. Harmincketten indultak. A nyolcas döntőbe két vidéki játékos is beverekedte ma­gát, a Pécsi VSK-s Tóth és Küllei. Alaposan meglepték a pestieket és Tóth Ferenc nagy fölénnyel, 13 ponttal nyerte meg a bajnokságot. 1962-ben már Pécs adott otthont az országos bajnokságnak, s ugyancsak itt került sor az első csapatbajnokságra is. A pécsiek taroltak, Tóth megvédte bajnok­ságát, csapatban viszont a váciak bizonyultak a legjobbnak. 1964-ig egymás után rendezték a különböző versenyeket: Buda­­pest-bajnokságokat, csapatküzdel­meket és országos bajnokságokat Soós András „Gombfutball” címen szabálykönyvet írt, amelyet a négyszeres Budapest-bajnok, Bu­dai Tibor, rajzokkal illusztrált. A kis könyvet napok alatt elkapkod­ták, hiszen ez volt az egyetlen hi­vatalos szabálygyűjtemény. Nyo­mában vita kerekedett. A vidé­kiek vitatták egyes pontjait, de a fővárosiak sem értettek minden­ben egyet a kötettel. A budapesti „menők” csaknem három évig vi­tatkoztak. Az eredmény: a baj­nokságok sorra elmaradtak, s az egymástól elszigetelt csoportok és egyesületek nem ismerték el hiva­talos bajnokságnak háziversenyei­ket. A vita végére sok régi játé­­kos abbahagyta a gombfocit, sok szakosztály megszűnt. Igaz, köz­ben a Testvériség szakosztálya megerősödött. Csak azt nem tud­ták, hová sorolják a gombfocis­tákat. Aztán merész elhatározással a súlyemelőkhöz csapták őket. A ferencvárosiak viszont a termé­szetbarát szakosztályba osztották be a gombfocisokat. De hát mi köze a gombfocinak a sporthoz? Tény és való, hogy a gombfocit csak a legnagyobb jó­indulattal lehet sportnak nevezni. Valamiféle szánakozó mosolyt mégsem érdemel, hiszen mégis csak játsszák — ha nem is töme­gek —, sportszerű keretek között, szabályok alapján és viszonylag szervezett formában. Az pedig ta­gadhatatlan, hogy a legnépszerűbb sportot, a labdarúgást szimbolizál­ja. Szellemes játék, amely kéz­ügyességet, kombinációs és átte­kintőkészséget, szívósságot, küz­deni tudást kíván. Kicsiben, igazi foci. Huszonkét játékos, labda, bíró, szöglet, part­dobás, tizenegyes, szabadrúgás. Mi kell még? A zöld gyepet zöld asz­tal helyettesíti, s hogy az 1,5 mé­ter hosszú és 1 méter széles ,,pá­lyáról” ne gurulhasson le a labda, szegély övezi. A versenyasztal fe­lülete tökéletesen sima, ajánlott anyaga a műanyag, a keményfa, pozdorja bútorlap vagy farostle­mez. A játéktérről még annyit, hogy a 16-os vonal húsz, az 5-ös hét, a 11-es pont pedig tizennégy centiméterre van az alapvonaltól. A kapufák bármilyen szilárd anyagból készülhetnek, a léc szé­lessége azonban nem lehet 0,6 centinél vékonyabb, sem 0,8-nál vastagabb. A hálónak pedig lyuka­csos textilanyagból kell készül­nie. A szabályok szerint a „játéko­sok” anyaga nincs megszabva (a csiszolás, ragasztás egyaránt meg­engedett), ám átmérőjük felső ha­tára 50, a magasságuk pedig 20 milliméter. A valamirevaló ver­senyjátékos gombjai műanyagból készülnek és külsőre semmi közük a gombokhoz. Természetesen a kapusok kimagaslanak a mezőny­ből, pontosan fél centivel lehetnek magasabbnak a mezőnyjátékosok­nál. A szabványlabda átmérője 13, magassága 3 milliméter, színe fe­hér. A játékidő kétszer 13 perc. Úgy­nevezett „tiszta” időt nem ismer­nek, tehát a 26 percbe minden be­számít. A játék kezdetekor, gól után és a második félidő elején mindenki csak saját térfelén állít­hatja fel játékosait. Kezdőrúgásból gólt nem lehet elérni. Felváltva lőnek a játékosok, létezik azonban egy szabály, amely szerint lehető­ség van arra, hogy „valaki” két­szer egymás után is lőjön. Ennek a szabálynak azonban túlságosan bonyolult az ismertetése. Meg kü­lönben is, emiatt van ma a leg­több vita. Ennél sokkal érdekesebb, hogy az asztali labdarúgás „mozgató­rugója” már réges-régen nem a köröm, hanem egy segédeszköz, a „sneca”, magyarul: nyomópálca. Körömmel csupán a nagyon „öreg” játékosok játszanak. A 15 centiméter hosszú műanyagpálcá­val hihetetlen gyorsasággal, állító­lag — nem ellenőriztük — 120 kil­­lométeres sebességgel lehet lőni. Körömre általában csak rövid passznál kerül sor. Szigorú elő­írás, hogy ha valaki hozzáér já­tékosához, az már lépésnek tekin­tendő. Akár a sakkban. Az idei bajnokság sorsolásánál ötvenen jelentek meg. A bajnokságot az FTC rendez­te, a termet a IX. kerületi Ta­nács biztosította, a Közraktár ut­cában. Két napon át folyt a küz­delem. A nyolcas döntő résztvevői körmérkőzést vívtak egymással, s a bajnok Béres László lett. Vala­mivel több gól esett, mint a ren­des fociban és meglehetősen gya­kori volt a döntetlen. Az asztali labdarúgást senki nem ellenzi, de mindenki szégyen­­li egy kicsit. És éppen ez az oka annak, hogy a leendő játékosok még mindig nagyon sokan a kony­haasztalokra szorulnak. Az egye­sületek csak azért sorolták be kü­lönböző szakosztályokba ezt a „sportágat”, hogy legalább az 50 százalékos vasúti kedvezményt megkaphassák a résztvevők. Mert időnkint utazniok is kell. Nagyon „olcsó” sport. Mindent a résztvevők adnak: pályát, gom­bot, snecát. Néha-néha teremre lenne szükségük, s ez igazán nem nagy dolog. Ezen túlmenően nincs más óhajuk. Szeretnek játszani és hatalmas gólokat lőni a bal felső sarokba... PETHES SÁNDOR FOLYIK A BAJNOKSÁG A vidékiek vitatták egyes pontjait A nyári melegben könnyen megromlik az étel. Ilyenkor nélkülözhetetlen a hűtőszekrény. Ne kockáztassa a családja egészségét. MEGHIBÁSODOTT HŰTŐGÉPÉT AZONNAL JAVÍTTASSA MEG! Ehhez nyújt önnek segítséget A SZÖVETKEZETI IPAR GYORSSZOLGÁLATA Belföldi vagy importált hűtőgépét gyorsan, szakszerűen megjavítjuk. Hibabejelentés: naponta 7.30-tól 19 óráig. Telefon: 313-313, 126-140, 117-809. VEGYE IGÉNYBE SZOLGÁLTATÁSAINKAT!

Next