Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-29 / 39. szám

Egészségügy Minden tizedik A nagyothallók magányossága Istápolt gyermekek, felnőttek ! Az ország minden tizedik la­kosa hallássérülésben szenved, de ez nem statisztikai adat, csupán szakorvosok és a hallássérültek­kel foglalkozó más szakemberek részvizsgálatokon alapuló, a szám­szerű pontosságot csak megköze­lítő feltevése. Mindenesetre az egymillió riasztó nagy szám, még akkor is, ha a szakértők szerint túlnyomó többségük, legalább há­romnegyed részük nem is szorul segédeszköz használatára vagy ép­pen orvosi beavatkozásra. Akikhez türelem kell A hallóképesség hiánya elég sokszor vele született testi fogyat­kozás, a nagyothallás viszont csak ritkábban az. Mindkét testi hiba felléphet betegségek, főleg fertőző betegségek szövődménye folytán, de sok egyéb okból is. Károsan befolyásolhatja a hallóképességet a nagy zaj, ha abban rendszere­sen és hosszú ideig kell tartóz­kodni. Az ilyen körülmények kö­zött bekövetkezett halláscsökkenés foglalkozási ártalomnak minősül és akit elér, az szakmáját tovább nem folytathatja, nehogy hallása tovább romoljon, esetleg meg is si­ketüljön. Hogy kenyerét mégse veszítse el, arról a rehabilitációs rendelkezések gondoskodnak. Azo­nos bérrel más munkakörbe kell áthelyezni, amit a vállalatok ál­talában minden huzavona nélkül meg is tesznek. Ha a halláscsök­kenés olyan nagyfokú, hogy bár­milyen munka elvégzését lehetet­lenné teszi, sor kerül a leszázalé­­kolásra. A nagyothallók munkahelyi problémái tehát csaknem minden esetben megoldódnak. Azaz, még ha állapotuknak megfelelő szak­mákban is dolgoznak, bár nem mindenütt, főnökeik, munkatársaik gyakran türelmetlenek velük szemben, néha még gúnyolódásu­kat is kénytelenek elviselni. Ez a helyzet nemritkán otthonukban, családi körben is, vagy vásárlás közben, az eladó türelmetlensége miatt, így azután a nagyothallók közül sokan lassan elszigetelőd­nek, befelé fordulnak, kerülik az érintkezést, főleg a beszélgetést. Kedélyállapotuk fokról fokra rom­lik, magányossá válnak, ember­kerülők lesznek. Mindez elsősorban azokra vo­natkozik, akiknek halláscsökkené­se nem kiskorukban kezdődött. A nagyothalló gyermek helyzete ta­lán még nehezebb. Nero könnyen tesz szert barátokra, magányossá­ga túl korán kezdődik. Mennél rosszabb a hallása, az iskola an­nál nagyobb megpróbáltatást je­lent sok gyermek számára. Fülén keresztül nem mindig jut el hoz­zá a magyarázat feleltetésnél a kérdést félreérti, társai kinevetik. Próbára teszi nemcsak saját, de tanítója türelmét is, még a leg­türelmesebb és legjobb indulatú nevelőnek sincs ideje hosszasan külön foglalkozni vele. Kétségkí­vül hátráltatja a tanítást. Budapesten van a Nagyothallók Általános Iskolája és Óvodája, ez az egyetlen ilyen tanintézet az egész országban. (Elektroakuszti­kai berendezéssel, a halláscsökke­nés szerint szabályozható fülhall­gató segítségével folyik az okta­tás.) Száz nyitott pálya Hogy létezik ez az iskola, azt nem mindenütt tudják, még a hal­lássérült gyer­e■ekek szüleinek nagy része sem ismeri. Ennek el­lenére évről évre annyi a jelent­kező, hogy hússzorta nehezebb bejutni ebbe az intézetbe, mint az egyetemre, összesen 170 benn­lakó, tehát vidéki általános isko­lást és 30 óvodást fogadhat be, de felvesz bejáró növendékeket is. Mindez csepp a tengerben, mert egyes szakemberek szerint az is­kolás korú gyermekek három, má­sok szerint hat százalékának csök­kent a hallása. A most folyó tan­évben 15 600 gyermek iratkozott be az általános iskola első osztá­lyába, ezek szerint tehát négy­nyolcezer körül mozoghat a na­gyothalló elsősök száma. Ha lenne hallásszűrő vizsgálat, amit már az újszülöttnél is végre lehet hajtani, a hallássérült gyer­mekek korán jutnának orvosi ke­zeléshez, s ha szükséges, halló­­készülékhez. Nem maradnának el kisded koruktól kezdve beszélni­­tudásban, szellemi fejlettségben hasonló korú társaiktól, akikkel egyébként azonos adottságokkal rendelkeznek. Fogyatékosságuk ké­pességeik kibontakozásában későb­bi tanulmányaik során is gátolja őket, hacsak nem jutnak be a nagyothallók iskolájába, vagy a nyilvános általános iskolában pe­dagógusaik nem foglalkoznak ve­lük különös, sok fáradsággal. A nagyothallók iskolájából kikerülő gyermekek több mint 60 száza­léka szakmunkás lesz, közel 30 százaléka középiskolát végez, sőt többen főiskolát, egyetemet is. Siketek között is akad főiskolát végző. Iskola szempontjából egyéb­ként a siketek helyzete a nagyot­hallókénál kedvezőbb. Hét tanin­tézet áll rendelkezésükre, ahol először a beszédet szájról tanul­ják leolvasni, majd a jelbeszédet ismerik meg. Betűjelek mellett fo­galomjeleket tanulnak, később egymás közt ezzel társalognak, de megtanítják jól-rosszul beszélni is őket. Azokat természetesen job­ban, akik nem teljesen siketek és van még úgynevezett „hallás­maradványuk”. A sikettanintéze­tekbe kerül számos nagyothalló is, ez viszont legtöbbjüknek nem megfelelő megoldás. Mégis jobb annál, ami nem egy társukat éri: erős nagyothallása miatt felmen­tik az általános iskola látogatása, illetve elvégzése alól és gyér szókinccsel,­­ írás-olvasástudás nélkül nő fel. Munkába állítása szinte lehetetlen, az így felnőtt ember aligha teremthet egzisz­tenciát magának. Pedig, ha nem is minden pá­lyára alkalmas a siket, illetve na­gyothalló ember, száznál több mesterség megtanulására van le­hetősége. (Siketek még a zajos szövőüzemekben is dolgozhatnak, a nagyothallók viszont nem.) Feljegyzésre érdemes, hogy na­gyon kivételes esetben nagyothalló még gépjárművezető-jogosítványt is kaphat, de csak ha idegzete tö­kéletesen jó és magatartása is minden tekintetben kifogástalan. A nagyothalló autóvezetők lehet­nek vagy háromszázan és amint mondják, valamennyien baleset-­ mentesen vezetnek. Három évvel ezelőtt egyiknek volt ugyan bal­esete, de abban sem volt hibás. Óvatosak, megfontoltak, reflexeik gyorsan működnek, ez a magya­rázat. Egyébként siket vagy na­gyothalló gyalogost is ugyanezért csak a legritkábban ér közleke­dési baleset. Akku a füleknek A hallássérültek megszervezett, rendszeres gondozása, legyenek akár felnőttek, akár gyerekek — audiológiai állomásokon folyik. A hallásgondozó hálózat kiépítése nem is annyira anyagi, inkább személyi nehézségekbe ütközik. Kevés a szükséges szakorvos és gyógypedagógus. Nagy segítséget jelentenek azonban a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége nagyobb városokban levő csoport­jai által fenntartott tanfolyamok, amelyeken a hallásjavító készülék helyes kezelését és használatát ok­tatják, valamint a beszéd javítá­sával is foglalkoznak gyógypeda­gógusok. Aki ugyanis nem hallja jól sem a más, sem a saját hang­ját, idővel hibásan is ejti ki a szavakat, legtöbbjük pösze lesz. Azoknak pedig, akiknek a hallása tovább romlik, a szájról olvasást tanítják meg ezeken a tanfolya­mokon. A szövetség havonta megjelenő lapjában apróhirdetések találha­tók. Siket vagy nagyothallók ha­sonló házastársat keresnek. Sokan használt, de jó állapotban levő hallókészüléket kínálnak. Ugyan­is, ha bármi okból nem használ­ja valaki a nagy pénzért megvá­sárolt készüléket, csak kéz alatt értékesítheti. A vezetékesnél álta­lában szívesebben használják a nagyothallók az alig észrevehető fül mögötti vagy a szemüveg szá­rába rejtett készüléket. Ilyeneket csak újabban gyártanak nálunk, ezek is gömbakkumulátorral mű­ködnek. Pillanatnyilag a fül mö­götti nem, csupán a szemüveges kapható, aminek a jelenlegi ára háromezer forintnál is több. Na­gyon sokan vesznek (sokan pedig különböző országokból rokonoktól, barátoktól kapnak) külföldi hal­lásjavító készüléket. Az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat oszt­rák és dán gyártmányú készülé­keket importál és hoz forgalomba 3000—5000 forint közötti áron. Az SZTK ezek megvásárlásához is hozzájárul, de csak annyival, amennyivel a hasonló, többnyire olcsóbb magyar készülékekhez. Importál az SZTK is külföldi ké­szüléket, gyermekek számára. En­nek kétezer forint körüli árához, ahogy a gyógyszer vagy más gyó­gyászati segédeszközéhez, termé­szetesen hozzájárul. A készülékek jók, valóban ja­vítják a hallóképességet, de aki külföldit akar venni, annak gyak­ran hónapokig kell várnia. Múlt év végén pedig a rászorultaknak az is kényelmetlenséget okozott, hogy a gömbakkumul:''torok hosz­­szú ideig nem voltak kaphatók. Természetesen, mint minden más készülék, olykor el is romlik a drága hallóapparátus, de majd­nem minden hibája megjavítható. Csak az a baj, hogy a javítás he­teket, néha hónapokat vesz igény­be. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy nemcsak Magyar­­országon, az egész világon magas a nagyothallók száma. Mindenütt népbetegségnek tartják, és ahogy nálunk, máshol is igyekeznek eny­híteni gondjukon-bajukon. SZOKOLY ENDRE NAGYOTHALLÓK OKTATÁSA Hússzorta nehezebb bejutni,­­mint az egyetemre 24 MAGYARORSZÁG 1974/39

Next