Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-29 / 39. szám
Egészségügy Minden tizedik A nagyothallók magányossága Istápolt gyermekek, felnőttek ! Az ország minden tizedik lakosa hallássérülésben szenved, de ez nem statisztikai adat, csupán szakorvosok és a hallássérültekkel foglalkozó más szakemberek részvizsgálatokon alapuló, a számszerű pontosságot csak megközelítő feltevése. Mindenesetre az egymillió riasztó nagy szám, még akkor is, ha a szakértők szerint túlnyomó többségük, legalább háromnegyed részük nem is szorul segédeszköz használatára vagy éppen orvosi beavatkozásra. Akikhez türelem kell A hallóképesség hiánya elég sokszor vele született testi fogyatkozás, a nagyothallás viszont csak ritkábban az. Mindkét testi hiba felléphet betegségek, főleg fertőző betegségek szövődménye folytán, de sok egyéb okból is. Károsan befolyásolhatja a hallóképességet a nagy zaj, ha abban rendszeresen és hosszú ideig kell tartózkodni. Az ilyen körülmények között bekövetkezett halláscsökkenés foglalkozási ártalomnak minősül és akit elér, az szakmáját tovább nem folytathatja, nehogy hallása tovább romoljon, esetleg meg is siketüljön. Hogy kenyerét mégse veszítse el, arról a rehabilitációs rendelkezések gondoskodnak. Azonos bérrel más munkakörbe kell áthelyezni, amit a vállalatok általában minden huzavona nélkül meg is tesznek. Ha a halláscsökkenés olyan nagyfokú, hogy bármilyen munka elvégzését lehetetlenné teszi, sor kerül a leszázalékolásra. A nagyothallók munkahelyi problémái tehát csaknem minden esetben megoldódnak. Azaz, még ha állapotuknak megfelelő szakmákban is dolgoznak, bár nem mindenütt, főnökeik, munkatársaik gyakran türelmetlenek velük szemben, néha még gúnyolódásukat is kénytelenek elviselni. Ez a helyzet nemritkán otthonukban, családi körben is, vagy vásárlás közben, az eladó türelmetlensége miatt, így azután a nagyothallók közül sokan lassan elszigetelődnek, befelé fordulnak, kerülik az érintkezést, főleg a beszélgetést. Kedélyállapotuk fokról fokra romlik, magányossá válnak, emberkerülők lesznek. Mindez elsősorban azokra vonatkozik, akiknek halláscsökkenése nem kiskorukban kezdődött. A nagyothalló gyermek helyzete talán még nehezebb. Nero könnyen tesz szert barátokra, magányossága túl korán kezdődik. Mennél rosszabb a hallása, az iskola annál nagyobb megpróbáltatást jelent sok gyermek számára. Fülén keresztül nem mindig jut el hozzá a magyarázat feleltetésnél a kérdést félreérti, társai kinevetik. Próbára teszi nemcsak saját, de tanítója türelmét is, még a legtürelmesebb és legjobb indulatú nevelőnek sincs ideje hosszasan külön foglalkozni vele. Kétségkívül hátráltatja a tanítást. Budapesten van a Nagyothallók Általános Iskolája és Óvodája, ez az egyetlen ilyen tanintézet az egész országban. (Elektroakusztikai berendezéssel, a halláscsökkenés szerint szabályozható fülhallgató segítségével folyik az oktatás.) Száz nyitott pálya Hogy létezik ez az iskola, azt nem mindenütt tudják, még a hallássérült gyere■ekek szüleinek nagy része sem ismeri. Ennek ellenére évről évre annyi a jelentkező, hogy hússzorta nehezebb bejutni ebbe az intézetbe, mint az egyetemre, összesen 170 bennlakó, tehát vidéki általános iskolást és 30 óvodást fogadhat be, de felvesz bejáró növendékeket is. Mindez csepp a tengerben, mert egyes szakemberek szerint az iskolás korú gyermekek három, mások szerint hat százalékának csökkent a hallása. A most folyó tanévben 15 600 gyermek iratkozott be az általános iskola első osztályába, ezek szerint tehát négynyolcezer körül mozoghat a nagyothalló elsősök száma. Ha lenne hallásszűrő vizsgálat, amit már az újszülöttnél is végre lehet hajtani, a hallássérült gyermekek korán jutnának orvosi kezeléshez, s ha szükséges, hallókészülékhez. Nem maradnának el kisded koruktól kezdve beszélnitudásban, szellemi fejlettségben hasonló korú társaiktól, akikkel egyébként azonos adottságokkal rendelkeznek. Fogyatékosságuk képességeik kibontakozásában későbbi tanulmányaik során is gátolja őket, hacsak nem jutnak be a nagyothallók iskolájába, vagy a nyilvános általános iskolában pedagógusaik nem foglalkoznak velük különös, sok fáradsággal. A nagyothallók iskolájából kikerülő gyermekek több mint 60 százaléka szakmunkás lesz, közel 30 százaléka középiskolát végez, sőt többen főiskolát, egyetemet is. Siketek között is akad főiskolát végző. Iskola szempontjából egyébként a siketek helyzete a nagyothallókénál kedvezőbb. Hét tanintézet áll rendelkezésükre, ahol először a beszédet szájról tanulják leolvasni, majd a jelbeszédet ismerik meg. Betűjelek mellett fogalomjeleket tanulnak, később egymás közt ezzel társalognak, de megtanítják jól-rosszul beszélni is őket. Azokat természetesen jobban, akik nem teljesen siketek és van még úgynevezett „hallásmaradványuk”. A sikettanintézetekbe kerül számos nagyothalló is, ez viszont legtöbbjüknek nem megfelelő megoldás. Mégis jobb annál, ami nem egy társukat éri: erős nagyothallása miatt felmentik az általános iskola látogatása, illetve elvégzése alól és gyér szókinccsel, írás-olvasástudás nélkül nő fel. Munkába állítása szinte lehetetlen, az így felnőtt ember aligha teremthet egzisztenciát magának. Pedig, ha nem is minden pályára alkalmas a siket, illetve nagyothalló ember, száznál több mesterség megtanulására van lehetősége. (Siketek még a zajos szövőüzemekben is dolgozhatnak, a nagyothallók viszont nem.) Feljegyzésre érdemes, hogy nagyon kivételes esetben nagyothalló még gépjárművezető-jogosítványt is kaphat, de csak ha idegzete tökéletesen jó és magatartása is minden tekintetben kifogástalan. A nagyothalló autóvezetők lehetnek vagy háromszázan és amint mondják, valamennyien baleset- mentesen vezetnek. Három évvel ezelőtt egyiknek volt ugyan balesete, de abban sem volt hibás. Óvatosak, megfontoltak, reflexeik gyorsan működnek, ez a magyarázat. Egyébként siket vagy nagyothalló gyalogost is ugyanezért csak a legritkábban ér közlekedési baleset. Akku a füleknek A hallássérültek megszervezett, rendszeres gondozása, legyenek akár felnőttek, akár gyerekek — audiológiai állomásokon folyik. A hallásgondozó hálózat kiépítése nem is annyira anyagi, inkább személyi nehézségekbe ütközik. Kevés a szükséges szakorvos és gyógypedagógus. Nagy segítséget jelentenek azonban a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége nagyobb városokban levő csoportjai által fenntartott tanfolyamok, amelyeken a hallásjavító készülék helyes kezelését és használatát oktatják, valamint a beszéd javításával is foglalkoznak gyógypedagógusok. Aki ugyanis nem hallja jól sem a más, sem a saját hangját, idővel hibásan is ejti ki a szavakat, legtöbbjük pösze lesz. Azoknak pedig, akiknek a hallása tovább romlik, a szájról olvasást tanítják meg ezeken a tanfolyamokon. A szövetség havonta megjelenő lapjában apróhirdetések találhatók. Siket vagy nagyothallók hasonló házastársat keresnek. Sokan használt, de jó állapotban levő hallókészüléket kínálnak. Ugyanis, ha bármi okból nem használja valaki a nagy pénzért megvásárolt készüléket, csak kéz alatt értékesítheti. A vezetékesnél általában szívesebben használják a nagyothallók az alig észrevehető fül mögötti vagy a szemüveg szárába rejtett készüléket. Ilyeneket csak újabban gyártanak nálunk, ezek is gömbakkumulátorral működnek. Pillanatnyilag a fül mögötti nem, csupán a szemüveges kapható, aminek a jelenlegi ára háromezer forintnál is több. Nagyon sokan vesznek (sokan pedig különböző országokból rokonoktól, barátoktól kapnak) külföldi hallásjavító készüléket. Az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat osztrák és dán gyártmányú készülékeket importál és hoz forgalomba 3000—5000 forint közötti áron. Az SZTK ezek megvásárlásához is hozzájárul, de csak annyival, amennyivel a hasonló, többnyire olcsóbb magyar készülékekhez. Importál az SZTK is külföldi készüléket, gyermekek számára. Ennek kétezer forint körüli árához, ahogy a gyógyszer vagy más gyógyászati segédeszközéhez, természetesen hozzájárul. A készülékek jók, valóban javítják a hallóképességet, de aki külföldit akar venni, annak gyakran hónapokig kell várnia. Múlt év végén pedig a rászorultaknak az is kényelmetlenséget okozott, hogy a gömbakkumul:''torok hoszszú ideig nem voltak kaphatók. Természetesen, mint minden más készülék, olykor el is romlik a drága hallóapparátus, de majdnem minden hibája megjavítható. Csak az a baj, hogy a javítás heteket, néha hónapokat vesz igénybe. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy nemcsak Magyarországon, az egész világon magas a nagyothallók száma. Mindenütt népbetegségnek tartják, és ahogy nálunk, máshol is igyekeznek enyhíteni gondjukon-bajukon. SZOKOLY ENDRE NAGYOTHALLÓK OKTATÁSA Hússzorta nehezebb bejutni,mint az egyetemre 24 MAGYARORSZÁG 1974/39