Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-21 / 29. szám

„Férfitestbe börtönzött nő” Jan Morris, ez az ele­gáns és tartózkodó közép­korú hölgy egy barátja karján bevonult az előkelő londoni Travellers klubba. (A szabályzat tiltja höl­gyek belépését kísérő nél­kül.) A klubban senki sem ismerte föl. Pedig James Humphry Morris angol új­ságíró a klub egyik leghí­resebb tagja volt. A könyvtár polcain tizenöt riportkönyve sorakozik. Könyvei és cikkei or­szágszerte híressé tették Morrist. 1953-ban a Timest tudósította a Mount Everest meghódítá­sáról. Az igazi világhír azon­ban most köszöntött rá, miután húsz hónappal ez­előtt a marokkói Casablan­cában nővé operálták, és Corundrum (Talány) című önéletrajzi könyve nagy si­kert aratott az Egyesült Ál­lamokban. Könyvében le­írja legnehezebb utazását, amely a két nem határán vezette át. Amikor huszonhárom­­ évvel ezelőtt egy George Jorgensen nevű amerikai férfi Dániában nemet vál­toztatott, és fölvette a Christine nevet, ez nagy szenzáció volt. A műtét ma már nem újdonság. Csak az Egyesült Álla­mokban az utóbbi öt év alatt legalább 600 ilyen operációt végeztek. Morris könyvét tartják mindmáig a legjobb beszámolónak a nemváltoztatás lélektani él­ményéről. „A műtét előtt — írja Morris — transzszexuá­lis voltam, férfitestbe bör­tönzött nő, aki arra vá­gyott, hogy külseje meg­feleljen belső énjének.” Morris sohasem volt homoszexuális vagy tra­­vesztita. Nézete szerint a homoszexuálisok nem old­hatják meg problémáikat műtét segítségével. „Sok homoszexuális nemet akar változtatni, hogy boldoggá tegye társát, de aztán ész­re kell vennie, hogy nem szeretik többé — írja Mor­ris. — A travesztiták, akik örömet találnak női ru­hák viselésében, a műtét után ebben már semmi örömet nem találnak.” A transzszexuálisok szá­mára fontos, hogy felold­ják a testük és énjük kö­zötti titokzatos ellentétet. Az orvosok és tudósok nem tudják megmagyaráz­ni, miért él egyes embe­rekben az a meggyőződés, hogy a másik nemhez tar­toznak. „Számomra ez szellemi tény, sokkal mé­lyebb, mint valamely sze­xuális szokás” — írja Jan Morris. Ezért a Corindium lapjain sokkal többet fog­lalkozik énjével, szellemé­vel, mint nemi kérdések­kel. „Három- vagy négyéves voltam, amikor rájöttem, hogy kislánynak kellene lennem.” Titkát még húsz évig rejtegette. Serdülőko­rában szexualitása bizony­talan volt. Iskolatársainak közelsége játék és sport közben meggyőzte arról, hogy „valami nincs rend­ben”. Később a katonaság­nál úgy érezte, hogy ka­tonatársai egyszerre „vonz­zák és taszítják”, ő is ke­reste a nők társaságát, de katonatársaitól eltérően nemi életre nem vágyott. Ennek ellenére 22 éves korában megnősült, öt gyermekük született. Ja­mes riporterként a világot járta, felesége pedig a gyermekeket nevelte. Az idő múltával és az érett kor közeledtével már az utazás sem tudta elhá­rítani a súlyos depressziós válságokat, amelyek az új­ságírót nemegyszer az ön­­gyilkosság határáig sodor­ták. Ezért határozta el, hogy átformálja testét. Hormonkúrával kezdő­dött, s ez egyre nőiesebb külsőt adott neki. Azután házacskát vett Oxfordban, és ott elkezdett női ruhá­kat viselni, begyakorolni magát leendő női szerepé­be. A műtét teljessé tette a hormonkezelés eredményét. Jan Morrisból nő lett. Most végre jól érzi magát. ..Minél inkább nőnek te­kintenek, annál jobban örülök — írja önéletrajzá­ban. — Ha úgy találják, hogy nő módjára ügyetle­nül állok be kocsimmal a parkolóhelyre, ugrálni tud­nék örömömben. Ha egy tárgyra azt mondják, túl nehéz ahhoz, hogy föl­emeljem, kezdem valóban nehéznek érezni.” Morris aggódott, hogy a műtét után elveszti írói képességeit. Szerencsére nem így történt. Férfiko­rában jelent meg a brit birodalomról szóló triló­giájának első két kötete, most írja a harmadikat, amely már női nevén fog megjelenni. „Egy kis változást ész­lelek: most többet foglal­kozom a részletekkel és a szereplőkkel, kevesebbet a nagy tényekkel. Talán el­vesztettem a férfiak nagy­ratörését” — írja. És mit szólt a család ? Jan Morris most elvált asszonynak számít, gyer­mekei úgy tekintik, mint a nagynénjüket. Volt fele­ségével jó barátság fűzi össze. Az ő buzdítására ír­ta meg a Conundiumot, talán segítséget nyújt más személyeknek, akiknek ha­sonló problémájuk van. Morris sebésze, a casab­­lancai Georges Burou 18 év alatt több mint 800 fér­fit operált nővé. Páciensei­nek fele amerikai volt, a többi főleg francia, olasz, német és japán. — Azok jönnek hozzám, akiknek a pszichiáter és a hormonkezelés nem tu­dott segíteni — mondja a sebész. — Nem homosze­xuálisok, a homoszexuáli­sok lényegében férfiak akarnak maradni. A mű­tét csupán egy óra hosz­­szat tart. Csak olyan pá­cienseket operálok meg, akiknél nyilvánvalóak a női nemi jelleg jegyei. Az operáció csak egy majd­nem teljesen megtett út befejező lépése. Újabban Byron három más műtétet is végrehaj­tott: nőket operált férfivá. — Erre a műtétre is egy­re nagyobb az igény — mondja. — A lélektani in­dokolás ugyanaz: olyan személyekről van szó, akiknek rrmély meggyőződé­sük, hogy nem a megfele­lő testben élnek. De a fér­fivá alakítás a nehezebb feladat. JAN MORRIS Hormonkúrával kezdődött JAMES MORRIS Elvált asszonynak számít VANNAK MÁR FRANCIA TAKTIKAI ATOMFEGYVEREK! Valami nyugtalanít engem ebben a nukleáris stratégiában ! (Canard Enchaine) Próbálj* ki *z­aj Használható: CSEMPÉK, BURKOLÓANYAGOK, METTLACHI, MOZAIK, PORCELÁN, KERÁMIA, ÜVEG stb. ragasztásához. Forgalomba hozzák A BUDAPESTI HÁZTARTÁSI BOLTOK Felvilágosítást ad a VEVŐSZOLGÁLAT Telefon: 18­77-74 A vidéki vásárlókat készségesen tájékoztatják a szol­noki, a miskolci, a debreceni, a szegedi, a pécsi, a ka­posvári, a székesfehérvári és a győri Élelmiszer és Ve­gyiáru Nagykereskedelmi Vállalatok központjai. Gyártja: a SZEGEDI CSERÉPKÁLYHA-KÉSZÍTŐ ÉS JA­VÍTÓ SZÖVETKEZET

Next