Magyarország, 1975. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-12 / 2. szám
Sport Becsvágy Erőpasztilla Tabuzóna Ilona Gusenbauer 1969 márciusában, nem sokkal kislánya születése után, 180 cm-t ugrott magasba. Honfitársnői közül Éva Jankó gerelyhajításban, Liese Prokop ötpróbában elért legjobb eredményét szintén kisgyermeke születésének köszönheti. Az idei fedettpályás Európa-bajnokságtól távol maradt Bulgária szinte teljes női válogatottja. Mindannyian gyereket vártak (köztük az olimpiai ezüstérmes Blagoeva a másodikat, az első gyerekét München előtt hozta világra). Ludwig Prokop, osztrák egyetemi tanár kimutatása szerint ugyanis a terhesség szinte különleges erőnléti edzéshez hasonlít; a sárgatestecskék hormonja erősítően és frissítően hat nemcsak az izomzatra, hanem a vérkeringésre is. Veszélyek A sportolás és a hormonok öszszefüggéséről az 1960-as évek elején lehetett először hallani. A továbbiak megértéséhez a következőket bocsátjuk előre: 1. Az anyagcsere építő, szintetizáló, feldolgozó (asszimiláló) folyamatainak öszszességét anabolizmusnak nevezik, 2. anabolikus: a nitrogén megőrzését és a fehérje termelését elősegítő anyag (a továbbiakban: anabolika), 3. az androgén férfi jellemzőket kifejlesztő anyag. A gyermekgyógyászatban testsúlycsökkenésnél, idősebb betegeknél pedig gyomor- és bélmegbetegedéseknél használnak anabolikát. Ezek a betegek általában leromlott állapotúak, szervezetük ugyanis a szénhidráttal ellentétben nem képes fehérjét tárolni. Magyarországon is kaphatók ezek a gyógyszerek, amelyeket orvosi receptre bárki megkaphat. A gyógyszerek a férfihormon szintetikus változatai (Néróból, Nerobolil stb.). A szintetikus hormonokat állandóan tanulmányozzák és kutatják. Bár távlataik sokat ígérőek, vannak korlátaik is. Az első problémát a főleg anabolikus és androgenikus szteroidok által okozott mellékhatások okozzák. A Sportsworld egyik számából idézi a Sportélet: A hipofízis hormon kiválasztódik a vérben, és hatást gyakorol a férfi herére, a nőknél pedig a petefészekre. Viszszajelentő hormonokat is a herék és a petefészek választ ki. Ez a homeosztatikus mechanizmus állandóan igazodik a szabályos hormonszinthez. Ha most egy mesterséges nemi hormon bejut a vérbe, és ott abszorbeálódik, a hipofízis „azt hiszi”, hogy maguk a herék termelték a természetes tesztoszteront, ezért csökkenti a saját hormonkiválasztását. A herék sem kapják meg a hormon serkentését, és azok is csökkentik működésüket, ami egyenlő az ondószálak termelésének csökkentésével, ez tartós magtalanságot okoz, a herék elsorvadnak. A nőknél a peteérés (ovuláció) marad el; ez terméketlenséget von magával. Ez állandósulhat, ami a menstruáció elmaradásához vezethet. A másodlagos androgén hatások szembetűnőbbek a nőknél, mint a férfiaknál ...” A szakembereket élénken foglalkoztatja az erőfejlesztés, testsúlynövelés kérdése, hiszen egyes atlétikai dobószámok versenyeredményei, valamint a sportoló atléta testsúlya és testmagassága között jelentős az összefüggés. De ez minden olyan sportágnál kimutatható, ahol erőt és testsúlyt növelő edzésekkel készülnek föl jobb eredmények elérésére. Nos, az anabolhormonok, építő jellegüknél fogva — finoman szólva — előnyösen hatnak. Találó rájuk az erőpasztilla elnevezés. A „kokszolás” Tovább boncolgatva a kérdést, kétszeres tabuzónát kell érintenünk: a nemi élet és a dopping területét. 1974 májusában a NOB doppinglistára tette az anabolikus szteroidokat. (Addig csak injekciós formában adagolva tartották doppingnak, tablettában nem tartozott a tiltott szerek közé.) A NOB-határozat egyelőre csupán ijesztgetésre jó, a hormonok használatát ugyanis nem lehet kimutatni, legfeljebb 3—14 nappal, egyesek szerint 5 nappal a tabletta bevétele után. Márpedig alig van értelmetlenebb dolog a világon, mint a tilalom, amelyet nem lehet ellenőrizni. Ha valaki januárban, februárban, az alapozó időszakban „kokszol”, annak nyoma sem marad a nyári versenyekre. Ricky Bruch, a svéd diszkoszvető, a korongot másfél éven belül 10 méterrel messzebb hajította. Vaszilij Alekszejev, szovjet súlyemelő, 12 hónap alatt teljesítményét 540 kilóról 607-re növelte. Minden robbanásszerű teljesítménynövekedés gyanús. A szakember az ilyesmit azzal magyarázza, hogy a versenyző „kúrát csinált végig”. Az igazság az, hogy erről senki nem mer beszélni, de mindenki tudja, hogy jól működő nemzetközi kapcsolatok, versenytársi ismeretségek segítségével hazánkban is „marokszám eszik a pirulákat”. Atlétáink, a Magyar Atlétikai Szövetség irányítása alatt, 1974. februártól vesznek részt olimpiai felkészítésiben. A dobó szakcsoport megállapodott abban, hogy a felkészülésben részt vevők nem anabolizálhatnak. Kivételes volt az 1974. évi Európabajnokság előtti időszak, amikor kb. 3—4 hétig szedhettek anabolikus tablettákat, de a verseny kezdete előtt két héttel abba kellett hagyni a „kúrát”. Rómában csak szúrópróbaszerű ellenőrzés volt, de ha mégis pozitív eredmény született volna, azt már nem tudták volna bizonyítani, hogy pl. nem nikotintól lett-e vajon pozitív a lelet. Visszatérve a magyar állásponthoz: az elhatározás nyilván a nemzetközi eredmények nyomására született meg, hiszen a szakemberek, akik világszínvonalon készítik az edzésterveket, jól tudják, mihez vezet az egyhónapos „kúra”. Ma, amikor a csúcseredmények eléréséhez ezernyi tényező időbeni összehangolása szükséges, az egyes mozgások milliméterre ki vannak számítva, a hirtelen megnövekedett izomzat viszont felboríthatja a versenyző térértékelését, koordinációs zavarokat okozhat. Az ilyen terhelést az inak és a szalagok nem bírják el, s így a legfontosabb időszakban sérülékenyebb lesz a versenyző. Igen ám, de a fiatalok türelmetlenek, becsvágyóak, és az orvosi ellenőrzésen egyszerűen letagadják, hogy szedik a pasztillákat. Ellenőrizni? Mivel? De, aki figyelemmel kíséri pl. férfi diszkoszvetőinket, az versenyről versenyre érdekes megállapításokhoz juthat. Sorozatos 50 méteres eredmények után, egy-egy fontosabb verseny előtt, hirtelen 8—9 méteres javulás következik, s az atlétaszakemberek „boldogok”, hogy van ismét 60 méteres dobónk... Sok panasz Mi a teendő? Szigorúbb, szűkebb határidejű orvosi vizsgálatra kényszeríthetik a versenyzőket, s aki ezen nem jelenik meg, azt kizárják a keretből, bármilyen reményteljes ifjúról van is szó. A megkérdezett szakemberek — edzők, vezetők — szerint igen súlyos mellékhatás az is, hogy korántsem olyan intenzitással vesznek részt az anabolizálástól eltiltott versenyzők az edzéseken, mint régen. Jönnek a rossz eredmények és a versenyzőknek ragyogó kifogás, hogy nem szedhetnek tablettákat Ördögi kör. Csak éppen ki állítaná, hogy Kulcsár Gergely, Németh Angéla, a maguk karcsú alakjával, dobóknál szokatlanul kis testsúlyával vajon nerobolizált-e, s ha igen, milyen mértékben? Hiszen kis adagokban, terápiás célra, orvosok is előírják. Ma a versenyzők a gyógyító adag 10-szeresét szedik. Sok panasz hallatszik a szövetségekből: van egy élgárda és utánuk méterekkel, kilókkal hátrább, lejjebb az utánpótlás, a bázis. De vajon hogy legyen másodosztályú atlétából elsőosztályú, ha ebben a helyzetben nem jut „porokhoz”? Munkával — szól a válasz —, mint annyi más sportágban. Ahhoz azonban, hogy utolérje azokat az eredményeket, amelyeket még a doppingtilalom előtt anabolikával ért el valaki, igen sok időre, edzésmunkára van szüksége. De idő nincs, hiszen jön a másik, aki megszerezte a „port”... SZABÓ ORSOLYA RICKY BRUCH BUDAPESTEN Jelentős az összefüggés MAGYARORSZÁG 1975/2