Magyarország, 1975. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-24 / 34. szám
Jog Helyreigazítást kérek! Személyiség tegnap és ma■ ! A halott kegyeleti joga Polgári törvénykönyvünk védi az ember jó hírnevét. A valakire vonatkozó valótlan, hamis közlés sérti ezt. Az ilyen jogsértés elleni védekezés, illetve jóvátétel egyik eszköze a sajtó-helyreigazítás. Ezt akkor lehet kérni, ha valakiről sajtóközlemény (vagy rádió, televízió) útján valótlan tényt közölnek, vagy valóságos tényeket hamis színben tüntetnek fel. A sajtó-helyreigazítással hazai jogirodalmunk több neves szerzője is foglalkozott. Legutóbb dr. Törő Károly, a Legfelsőbb Bíróság bírája különösen figyelemre méltó, kritikus gondolatokat fejtegetett a sajtó-helyreigazítás jelenlegi gyakorlatáról. Nyíltan és burkoltan Elöljáróban tudni kell: úgynenevezett nyílt, valótlan tényállításnak számít, ha például valakiről azt írják, hogy megverte a társbérlőjét, holott tettlegesség nem történt. Úgynevezett burkolt valótlanság: önmagukban igaz tények hamis színben való feltüntetése. Erre gyakori példa az eltartási szerződésekkel kapcsolatos vitákéban, amikor csak az egyik fél magatartását ítélik el, a másikéról nem írnak. Szintén valótlan a tényállítás, ha a tények megfelelő csoportosításával, ki nem mondott, csak sejtetett, illetve félreérthető utalásokkal hamis színben tüntetik fel a dolgokat. De a valóságos tények közlése esetén önmagában a közlés módja nem adhat okot sajtó-helyreigazításra. Természetesen ilyen közlemény is sértheti valakinek a becsületét, a méltóságát. Ha például a közlés hangneme aránytalanul túlzó, indokolatlanul bántó, ám a tények megfelelnek a valóságnak, akkor ennek orvoslására nem sajtó-helyreigazítás útján van lehetőség, hanem például sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt indított eljárás révén. Nem véletlen, hogy a jogszabály szövege a közlés mellett a híresztelés kifejezést is használja, jelezve, hogy a rendelkezések a közvetett tényállításokra is vonatkoznak. Tehát nemcsak akkor lehet helyreigazítást kérni, ha a közlemény közvetlen állítása valótlan, hanem akkor is, ha a tényállítás idegen forrásból származik, és csak más közlését tolmácsolja, közvetíti. A sajtó-helyreigazítást eltérően kezelik a különböző országok jogrendszerei. Francia sajátosság például az úgynevezett válaszjog. Lényege, hogy akiről valamilyen sajtóközlemény megjelent, és abban az illetőt név szerint megjelölték, az jogosult — korlátozott terjedelemben — a közleményre válaszolni. A választ a sajtó köteles közölni. A Szovjetunióban másképp szabályozták a sajtó-helyreigazítási eljárásit, mint nálunk. Törvényük szerint az érintett állampolgár vagy intézmény közvetlenül a bíróságtól kérheti peres eljárás útján a becsületét vagy méltóságát sértő közlések helyreigazítását. Egyébként a helyreigazítás tárgya bármiféle sértő közlés lehet, feltéve, ha a szóban forgó cselekmény a szocialista együttélés szabályai vagy a társadalom erkölcsi elvei alapján elítélést érdemel. A bizonyítás azt terheli, aki a sérelmezett közleményt közzétette, de a bíróság köteles mindent megtenni a valóság felderítése érdekében. A legfrissebb sajtó-helyreigazítási törvény Romániában született kerek egy éve. Eszerint „tilos az olyan valótlan adatok vagy tények közlése, amelyek valamely személy törvényes érdekeinek megsértésére, közmegbecsülésének, társadalmi vagy foglalkozási presztízsének csorbítására alkalmasak, vagy pedig sértéseket, rágalmakat, fenyegetéseket szórnak valakire”. Végrehajtási utasítása egyebek között kimondja, hogy ez a valótlan állítás nemcsak írásos szövegek vagy a rádióban, televízióban sugárzott anyagok esetében foroghat fenn, de rajzok, karikatúrák, kísérőszövegek, hirdetések közlésekor is. Ugyanakkor — teszi hozzá a jogszabály — „nem tekinthető sérelmesnek a sajtó által társadalmi-politikai funkciójának megvalósítása során gyakorolt tárgyszerű elvi bírálat”. Magyarországon a Királyi Kúria 1933-ban hozott egyik döntése szerint azt is meg kell vizsgálni, hogy a sértett méltó-e az elégtételre, bír-e olyan erkölcsi értékkel, amelynek védelemben részesítése a törvény célja. Szinte hihetetlen, de manapság is akadnak nálunk vezető jogászok, akik a Királyi Kúria szellemében kívánnák érvényesíteni a személyiséghez fűződő jogokat. Érdemes személyek ? Dr. Törő Károly, a Legfelsőbb Bíróság bírája egyértelműen szembefordul az ilyen, jogvédelmet korlátozó állásponttal. Szerinte a személyiség jogvédelme minden személyiséget azonos mértékben illet meg. Korábban személyiségként csak a társadalom kiemelkedő tagjait tisztelték. . Mai társadalmi rendszerünk ezzel a ranggal ruház fel minden embert. A kapitalista társadalomban a személyiség fogalma lényegében a tulajdonos fogalmával azonos. A szocialista társadalomnak éppen abban kell különböznie, hogy nem teheti vitássá: akinek a személyéhez fűződő jogait megsértették, annak elégtételt kell kapnia. Az érdemesség vizsgálata a jogvédelem esetében ellentétes volna az állampolgárok közötti jogegyenlőség elvével. Személyiségvédelmi perben nem lehet bizonyítási eljárás tárgya a jogaiban sértett állampolgárok életvitele, jelleme, esetleges vitatható emberi tulajdonsága. Mindezek vizsgálata azt jelentené, hogy a sértett fejet ültetik a vádlottak padjára. Egyesek szerint az is vitás, hogy lehet-e bármilyen tartalmú valótlan tényállítás az indoka a sajtóhelyreigazításnak, vagy esetenként vizsgálni kell a helyreigazítás szükségességét. A Jogtudományi Közlöny legutóbbi számában közzétett tanulmány szerzőjének álláspontja: azt sem kell vizsgálni, hogy mi volt a közlés következménye, vagyis, csakugyan csorbult-e a sértett fél jó hírneve. Ehhez ugyanis fel kellene deríteni, hogy a közlemény hatására milyen vélemény alakult ki a sértettről. Ez a vizsgálódás — több tízezres példányszámú lapnál vagy a milliós hallgatóságú rádiónál — lehetetlen és szükségtelen. Ha valakinek hamis hőstettet tulajdonítanak vagy tévesen dicsérik, akkor is helye van a sajtóhelyreigazításnak. A jogszabálymagyarázók szerint ugyanis mindenki csak saját maga tudja eldönteni, hogy számára mi előnyös. A valótlanságokat tartalmazó dicséret csak látszólag és átmenetileg szolgálhatja valakinek a javát. Sokkal jobb, ha az kéri a helyreigazítást, akiről a közlemény szól, mintha utólag mások leplezik le. Akik ugyanis ismerik a valóságot, feltételezhetik, hogy tőle ered a téves tájékoztatás, ezért könnyen Háry János hírébe kerülhet. Nem lehet helyreigazítást követelni a sajtótól hatósági határozatról, vagy hivatalos eljárásról kiadott közlemény pontos közreadása miatt. Ha például az jelenik meg az újságokban, hogy az ügyészség vádat emelt valaki ellen, akkor nincs helye még akkor sem a tiltakozásnak, ha az illető bűnösségét a bíróság előtt egyelőre nem bizonyították be. (Helyreigazítást csak akkor kérhet, ha nem emeltek ellene vádat.) Hasonló a helyzet a bírósági ítéletekről szóló közleményekkel. Ha valakit az első fokú bírósági eljárás során elítélnek, akkor sem kérhet helyreigazítást, ha az ítéletről a sajtó, a rádió, a televízió hírt ad, holott a másodfokú eljárás hátra van, és ennek során akár fel is menthetik. Bírósághoz csak akkor fordulhat, ha elmulasztják közölni: a szóban forgó első fokú ítélet nem jogerős. A fentiek kapcsán különös jelentősége van annak, amit a jogi nyelv az ártatlanság vélelmének nevez. Tehát valakit csak attól kezdve lehet bűncselekmény elkövetőjének nevezni, miután erről jogerős — azaz másodfokú — bírósági határozat született. Mindaddig, amíg jogerős határozat nincs, az illető csupán gyanúsított, illetve első fokon elítélt. Jogsértésnek számít, ha például valakiről azt közlik, hogy „bűncselekményt követett el”, holott csak „bűncselekmény alapos gyanúja miatt vádat emeltek” ellene. A sajátos esetek közé tartozik, ha a valótlan, hamis tényállás halottra vonatkozik. A jogászok fölteszik a kérdést: szükség van-e ilyenkor a sajtó-helyreigazításra? Az egyik álláspont: jogi vonatkozásban a halállal az ember személyisége is véget ér, a halottnak tehát semmiféle joga nincs, személyéhez fűződő joga sem lehe Ezt a jogszabályt mereven, sigorúan alkalmazva, a valói tényállítások helyreigazításának sem lehet helye, ha halottra vonatkozik. A tanulmány szerzője szerint azonban ez csak a törvény formális értelmezése. A személyhez fűződő jogok védelmének körébe tartozik a kegyeleti jog, a halott emlékének védelme is. Társadalmunk tiszteli és megbecsüli a halottat. Polgári és büntetőjogunk egyaránt védi a halott emlékét. Ezért a halott emlékének védelmére vonatkozó rendelkezéseket a sajtó-helyreigazítási eljárás során is helyes volna alkalmazni. A sajtónak is érdeke Végül szólni kell arról is, hogy egyesek a sajtó-helyreigazítás és a sajtószabadság ügyét megpróbálják egymással szembeállítani. Pedig ez a szembeállítás helytelen. A valóságnak meg nem felelő vagy a valóságot hamis színben feltüntető közlések, híresztelések hamis tájékoztatásnak számítanak, sőt, valójában nem is tekinthetők tájékoztatásnak, inkább félrevezetésnek. A jogászok és a sajtó munkatársai egyetértenek abban, hogy ez nem csupán azok érdekeit sérti, akikről a közlés szól, hanem azoknak az érdekeit is, akiknek a közlés szól. Ezért az indokolt helyreigazításra az olvasótábor és a sajtó hitelének megőrzése érdekében egyaránt szükség van. HELYREIGAZÍTÁS - PUSZTA P. RAJZA Hitelének megőrzése érdekében MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: 1085 Budapest Vill., Gyulai P. u. 14. Telefon: 137-660. Telex: 6351 redmo. Postacím: 1396 Budapest, Pf. 634. Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő, GÁRDOS MIKLÓS h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, 1959 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 142-220. Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC igazgató. 75.2310/2-34. — Zrínyi Nyomda, Budapest F. u.: BOLGÁR IMRE vezérigazgató. Index: 25 606 1975. AUGUSZTUS 24.