Magyarország, 1975. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-14 / 50. szám

Telektulajdon Mezsgyék Mérges viták A válaszfal Két szomszédos telek tulajdono­sai között a békés egymás mellett élés néha nehezebben valósítható meg, mint a nagyhatalmak között — a mondás egy budai telektu­lajdonostól származik, aki szom­szédjával évek óta vitázik a te­lekhatár miatt. A magánmérnökök mérése nem hozott megoldást, a végén a béke helyreállítása vé­gett hatósági mérést kellett vé­geztetniük. Telekviták, persze, valószínűleg már ősidők óta léteznek: a birto­kosokat mindig kétely gyötörhette, emészthette, vajon megvan-e a földjük. Nem szántotta-e el a szomszéd? A mezőgazdasági föld­területek viszonylatában ez a probléma nálunk már-már meg­szűnt. A termelőszövetkezetek kö­zött alig-alig fordulnak elő mezs­gyeviták. A magántelkek tulajdo­nosainak perlekedése azonban napjainkban még dühödtebb, mint valaha. Budapest határában az utóbbi években az átlagosan egy esztendőben végzett ezer telek­mérésből minden tizedik valami­lyen, a szomszédok között elmér­gesedett helyzet miatt történt. Mostanában ez az arány húsz­­huszonkét százalékra emelkedett! Lehet, hogy a „fülemüleperek” számának növekedéséhez hozzájá­rult a telekrendelet is. Ha egy családnak csak egy lakó- és egy üdülőtelke lehet, akkor minden négyzetcentiméternek meg kell lennie, abból­ az egyből-egyből senki el ne vegyen semmit sem! Talán nem érdektelen a törté­nelmi visszapillantás: a XI. szá­zadban kezdődtek a birtokos viták az adományozott birtok hollété­ről. Akkoriban a király küldötte, a poroszló jelölte ki az adomá­nyozott birtokot a helyszínen. Mi­vel a birtokot nem kiméréssel, hanem szóban adták át, érthető, hogy később viták keletkeztek. A derék poroszló is elfelejthette, hogy mit, mennyit és hol ado­mányozott egyik vagy másik bir­tokosnak a király nevében. 1230 táján II. Endre már fog­lalkozott a birtokviták megelőzé­sének gondolatával. Az vezethette, hogy az egymás ellen acsarkodó birtokosok egészségtelen közszel­lemet alakíthatnak ki az ország­ban. Arra is gondolhatott, hogy a poroszlók tévednek, hogy néha meg is vesztegethetik őket. Elren­delte, hogy ezután a birtokot szó­ban kijelölni nem elég, oklevelet is kell adni róla. II. Endre az ok­levél kiadásán kívül még azt is elrendelte, hogy a birtok kijelö­léshez egy nemesember, a homo regius is menjen ki, a helyszínen járja be és jelölje ki az adomá­nyozott birtok határát, mi több, még három napig maradjon is ott, bevárandó az esetleges tiltako­zást. Csak ezután küldhetett a ki­rályhoz jelentést arról, hogy az ügy annak rendje-módja szerint elintéződött. Évszázadok alatt mezsgyeviták­ra egész vagyonokat pereskedtek el. Kisebb-nagyobb családok vagy akár egész dinasztiák. A vélt igaz­ság hajszolása nemritkán egy­­egy embernek, illetve családnak a szó szoros értelmében lét vagy nemlét kérdésévé vált. S hogy ez a szellem mindmáig fennmaradt, álljon itt bizonyságul ez a törté­net: Göcsejben, valahol Lickova­­damos környékén egy kis erdő két tulajdonosa között folyt a vi­ta életre-halálra. Az egyiknek „igazsága lett” a hatósági kimérés után, mintegy kétméteres erdő­sáv visszakerült az ő birtokába. Nyolc fenyőfával. . . Másnap a szomszéd felakasztotta magát. Bú­csúlevelében ez állt: „A mérnök elmérte az erdőmet, nincs értel­me, hogy tovább éljek!” A búcsú­levélnek híre ment. Bírósági szak­értő-mérnökök szálltak ki, és újra mérték az erdőt. Az ellenőrző mérés igazolta, hogy a hatósági mérnök jól mért. Hogyan lehetne megelőzni a ha­tárviták elmérgesedését? A fővá­rosban a meglevő jogi szabályo­zást jobban figyelembe kellene venni. A Budapesti Városrendezési Szabályzat 222. paragrafusa köz­nyelvre úgy fordítható le, hogy a határviták megelőzési szándéka is kiérződik abból: a telket előbb ki kell méretni, utána lehet birto­kolni a kimért területet, mégpe­dig műszakilag meghatározott ke­retek között. (Magánmérnök mé­rése nem elég, hivatalos kitűzési igazolvány kell a mérésről, Buda­pest területén a fővárosi tanács ingatlanrendezési irodájának mér­nökei, vidéken ezt a feladatkört a Földhivatal mérnökei látják el.) Különösen célszerű lenne ennek megfelelően eljárni manapság, amikor a korábbi tulajdonosok eladják többletingatlanaikat és új tulajdonosok kerülnek a telkek birtokába — félelmetes hasonló­ság a XI. századi viszonyokkal —, szóban veszik át a birtokot... Az eladó, mint napjaink „poroszlója" megmutatja az ingatlant: „Ez az!" és karjának mozdulata a Gellért­hegytől Soroksárig ível. Hol is van hát a telek? Itt, ott, amott, errefelé egyenes a határa, ott egy kicsit hajlik, amott megtörik, aztán kiszögell... Egyébként a te­lek szép szabályos téglalap. A vé­tel létrejön. Az új tulajdonos és családja kivonul a telekre. Első dolguk, hogy megépítsék a muta­tós és drága kerítést. .. Rendszerint kiábrándító és fáj­dalmas hírek következnek ezután. A telek rendezetlen. A telket sza­bályozás érinti, a szomszéd tilta­kozik, mert a telek határa másutt húzódik. És így tovább. Gyakran még a régóta fennálló kerítés vonala is vitássá válik Különösen akkor, ha csak élő sö­vény, bokorsor képezi a határt, vagy még az sem, csupán egy vagy két szál drót, esetleg egy közösen használt gyalogút, ame­lyen addig a korábbi tulajdonos és a szomszéd békében el tudott járni. Ekkor aztán elkezdődnek a mé­­ricskélések. Jönnek az ismerős műszaki rokonok, mérnökbarátok, „maszek geodéták” és vég nélkül mérnek, a telektulajdonosok per­sze fizetnek és egy-egy jól sike­rült mérés után meg is van az áldomás. Az egyik tulajdonos „be­kebelezi” a gyalogutat, az élő sö­vényen túl emel kerítést, kiirtja a bokrokat, a másik panaszra megy — és még jobb eset, ha nem karóra. Feljelentések. Idegfe­szültség. Rossz­ szomszédi viszony évekre. A telek tulajdonosa és családja már nem azért és nem úgy megy ki, hogy a zöldben fel­frissüljön, a kerti munkában ke­ressen örömet és kikapcsolódást, hanem az örökös perpatvar foly­tatására. Ennél többet ér, ha kö­rülbelül ezerforintos költséggel, minden vitát megelőzve elvégez­tetik a hatósági kitűzést. Természetesen meg kellene va­­lósítaniuk a szomszédoknak a szo­cialista együttélés normáiinak megfelelően a jó viszonyt. A saj­tóban már gyakran folyt arról vita, hogy túl sok a kerítés, túl nagy a válaszfal az üdülőtelkek között. Szemléletváltoztatásra len­ne szükség, a jószomszédság tuda­tos keresésére. HETVENESZTENDŐS FŐVÁROSI KITŰZÉS Az eladó karjának mozdulata a Gellérthegytől Soroksárig ível ! BÖNGÉSZŐ November 30. — ez a dátum ötletszerű válo­gatásunk „iránytűje” abban a kötetben,­ amely­ben a magyar munkásmozgalom negyedszáza­dos, 1919-től 1945-ig terjedő kronológiáját állí­totta össze népes szerző-, szerkesztő- és szakér­tőgárda. 1919: megalakult Bécsben a KMP ideiglenes központi bizottsága. 1920: Kispest ut­cáin KMP-röplapokat szórtak. 1925: a Rákosi­­per 42 vádlottja közül 14-et szabadlábra helyez­tek. 1944: a debreceni Néplapban: „Magyaror­szág demokratikus újjáépítésének és felemelke­désének programja. Az MKP javaslata.” Felsza­badult Eger. Megalakult Budapesten a Homok-, a Jamrich-, a Kelen-gárda, valamint az újpesti és a pesterzsébeti ifjúsági csoportok, a KISZ fegyveres akciógárdái. Letartóztatták a Szov­jetunió Magyarországi Barátainak Egyesülete sok tagját. Munkásosztályunk 25 éven át szemben állt az ellenforradalmi rendszerrel. Bérharcok, sztráj­kok váltakoztak politikai megmozdulásokkal, korszakonként változó jelentőséggel és ered­ménnyel. Könyvünk — írják a szerkesztők — ennek a­­küzdelemnek eseményeit tárja az ol­vasó elé. Tüntetések, munká­sszervezetek, pár­tok konferenciái, kongresszusai, jelentősebb ve­. Negyedszázados harc. A munkásmozgalom tör­ténetének kronológiája 1919—1945. Szerkesztette: Szabó Ágnes és Vértes Róbert. Akadémiai Kiadó, 1975. 71­1 oldal. Ara: 134.— Fi­­zetőségi ülései, a munkásmozgalom kapcsolatai paraszti, értelmiségi csoportokkal, szervezetek­kel, az ellenforradalom megtorló intézkedései, letartóztatások és perek adataiból állt össze az eseménynaptár tekintélyes része. Szerepelnek benne a magyar politikai élet legfontosabb ese­ményei, valamint a nemzetközi politika és mun­kásmozgalom azon történései is, amelyek ha­tással vo­ltak a hazai munkástömegekre. A meg nem alkuvás, a mindig újrakezdés, a százszor feltámadás tényei sorjáznak a vaskos kötetben a magyar munkásosztály történelmének legne­hezebb, legtöbb szenvedést követelt korszakából. Kiegészítő adattár tartalmazza a Kommunista Internacionálé, a szocialista Internacionálék, va­lamint a magyar kommunista, szociáldemok­rata párt és a Szakszervezeti Tanács kong­resszusainak, konferenciáinak és más tanács­kozásainak krónikáját, a tárgyalt témákkal, a fontosabb határozatokkal és a vezető szervek tagjainak névsorával együtt. Táblázatok foglal­ják össze a jelentős nemzetközi szervezetek kongresszusait, a KMP vezető szerveibe­n tör­tént személyi változásokat, a nemzetgyűlési, országgyűlési­, budapesti törvényhatósági vá­lasztásoknak a legális munkásmozgalmat érintő adatait, a szakszervezeti tagság alakulását stb. Végül a magyar nyelvű kommunista sajtó bib­liográfiája zárja a kötetet, amely kiváló segéd­eszköz lehet mindazok kezében, akik el akar­nak igazodni a munkásmozgalom történetének ama kritikus esztendeiben. ZF.LKÖ ZOI,TA:

Next