Magyarország, 1977. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-09 / 2. szám
MAGYARORSZÁG szerkesztőségének mai postájában sokféle levél van. Helyeslő és kiegészítő, bíráló és helyreigazító, jókedvű és haragos egyaránt. Pár nappal ezelőtt azonban kaptunk egy olyan le-velet, amely, úgy érezzük, egy olyan, számunkra eddig természetesnek tűnő dolgot dicsér meg különös melegséggel, amely talán erre a háztáji hasábra kívánkozik. Íme a levél nagyon kis rövidítéssel: „Kedves Szer-kesztőség! Nem hiszem, hogy valaha is örültem volna hasonló »sajnálatos« hírnek. Szerkesztő- ,ségi levelükben ugyanis közük, hogy sajnálatukra nem nyertem az előfizetők közötti sorsoláson, de azért továbbra is legyek érdeklődő olvasójuk, s egyben kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új esztendőt kívánnak! Mindez egy ízléses kis levélpapíron gépelve, és rá-adásul első példányban. Mikor is ezt megláttam, rögtön megvolt az első meglepetés .. . önök megcáfolták eddigi tapasztala- taimat. Nem restellték legépelni egy-egy példányban a nekem (és még bizonyosan sokunknak) szóló üzenetet. Jókívánságuk volt , a másik meglepetés. Jóleső ér- szés tapasztalni, hogy levelük nek s kém szól...” Levélírónk, kedves budapesti olvasónk, Csüllög Sándor né-hány sora számunkra azt jelen ttette: olvasóink közül megint jó néhányan megérezték, hogy számunkra egyáltalán nem mindkegy, miként reagál az olvasó akár egy-egy cikkünkre, akár a szerkesztőség egy néhány soros levelére is. Mi valóban úgy érezzük - és az elmúlt esztendőben is igen sok Magyaror-szág-esten az olvasókkal való személyes beszélgetésben is ki i derült —, az elmúlt több mint egy évtized alatt valóban kiala- kult egy nagyon jó közvetlen kapcsolat a szerkesztőség mun-katársai és az olvasók ezrei között. (Éppen mostanában pró- 1 báljuk összeállítani az elmúlt esztendő levelezési és találkozó- ■ mérlegét, mindenféle hivatalos statisztika mellőzésével éppen csak szerkesztőségi beszélgetésekből. Úgy tűnik, hogy 1976- ban nagyjából az elmúlt néhány esztendő átlagának megfelelő mennyiségű levelet kaptunk — s talán egy kicsit több volt a hi- s bát, félreértést helyreigazító írás, mint máskor. Olvasóinkkal való találkozásaink száma valamennyit emelkedett.) Lapunk most több mint két- 1, százezer példányban jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy olvasóink száma félmillió körül jár. Szeretnénk, ha mennél többen éreznék úgy, mint Csüllög Sándor: közvetlenül hozzájuk, személy szerint is nekik írjuk nemcsak egy-egy kérdésben természetesen egy példányban meg-s írott és sosem afféle szabványszöveggel megfogalmazott levelünket, hanem cikkeinket is. S amikor köszönjük a kedves hangú levelet, szeretnénk megírni, hogy ezután is így próbálunk dolgozni — persze, mint minden emberi tevékenység, munka, a mienk is magában hordja a hiba, a tévedés koc Ikázatát. De azért vagyunk te Ivékeny, alkotó emberek, hogy éppen ennek tudatában - azaz bölcsen tudva, hogy nincs csalhatatlan ember - igyekezzünk tisztességgel megfelelni feladatainknak. Álláspontunk Gyarapodtunk Természetes dolog, hogy aki becsületesen dolgozik, az számon tartja munkájának eredményeit. S a mi rendszerünkben az is magától értetődik, hogy a tisztességgel végzett munkája után mindenki szeretne jobban élni, többet nyújtani családjának. Pártunk politikájának egyik sarkalatos igazsága, hogy segíti az anyagi és szellemi jólét növekedését, az élet- és munkakörülmények javítását, a mennyiségben és minőségben jelentősen fejlődő fogyasztást. Ellenzi ugyanakkor, hogy bárki is végzett munkájához képest aránytalanul nagy, a közérdeket, a szocialista elveket sértő jövedelemhez jusson. Ez egyezik a társadalom túlnyomó többségének véleményével, így hát a társadalmilag hasznos munkával előteremtett gyarapodásnak nagyon sokan örülünk. A kérdés azonban az, ki mit tekint gyarapodásnak? Csak azt, amennyivel több van a borítékban a fizetési napokon? Kizárólag azt, amit személy szerint neki nyújtanak át fizetés, prémium, jutalom címén? Aki ott volt akkor, amikor a pestieknek átadták a Felszabadulás téri aluljáró-rendszert, vagy figyelte, miként „járták be” tömegével a Hegyaljai útból kinőtt felüljárót, esetleg ott tolongott január elsején az új metróvonal premierjén, az másként válaszol a kérdésre. De példaként említhettük volna azokat is, akik jogos büszkeséggel tekintettek végig a magyar—szovjet földgázvezeték továbbkígyózó szakaszán, a Szegedi Szalámigyár új létesítményein vagy a legújabb ózdi beruházásokon. Az újat, a közösség alkotását szemlélők tekintetéből azt olvashattuk ki, szavaikból azt hallhattuk ki: valamennyien megtalálták az új építményekben a maguk és a köz érdekének harmóniáját. Úgy örültek a köz gyarapodásának, mint a sajátjukénak. S itt nincs is helye a kettéválasztásnak, mert az ország népe a maga munkájából gyarapította az országot, amelynek minden kincse az övé. Jó lenne, ha ez a szemlélet, amely az új alkotások avatóünnepségein hangot kap, a lakosság állandó nézőpontja lenne. Mert a társadalom a szocialista, vagyis az igazságos elosztás elvei szerint különböző formákban részesül a megtermelt javakból. S bár az egyik formát közvetlenebbül érzékeli, mint a másikat, végső soron életét egyaránt szebbé teszi az, amit forintban, szociális juttatásokban vagy betonba, acélba öntve kap. Szívvel, ősszel Szerény hír volt a lapokban: az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszaka 1977-et a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította. Az elhatározás mögött nemes szándék húzódik: még többet tenni azért, hogy a jövő generáció testileg és szellemileg egészségesen fejlődjék szerte a világon. A világszervezet keretében működő UNIFEC, az ENSZ gyermekjóléti alapja immár harminc éve fontos küldetést teljesít, amelynek során elsősorban a fejlődő országokban igyekszik javítani a gyermekek millióinak sorsán. Emberbaráti tevékenységében eddig is élvezte a magyar társadalom támogatását, s a jövőben is számíthat hazánk jótékony közreműködésére. Nálunk persze egy kicsit másként köszönt be a gyermekek éve , hiszen nálunk minden év az. A gyerekeket az egész társadalom állandó, féltő gondoskodása övezi. Az állam az elmúlt tíz évben csaknem egymillió anyának tette lehetővé, hogy a mintegy harmincmilliárd forint összegű segélyből otthon gondozza kisgyermekét. S Budapesten a köz pénzéből százötvenezer forintot költenek egy bölcsődei hely, több mint kilencvenezret egy óvodai hely létrehozására. Jellemző, hogy tavaly, amikor néhány területen — a párt és a kormány dokumentumaiban őszintén ismertetett okoknál fogva —, elmaradtunk a tervcélok mögött, a lakásépítést, az oktatás és az egészségügy fejlődését szolgáló beruházások lényegében megvalósultak, sőt: a gyermekintézmények a tervezettnél szélesebb körben bővültek. De még ennél is értékesebb mindaz, amit számokkal ki sem lehet fejezni: a felnőtt társadalom zömében igyekszik a leghaladóbb világnézettel, mély humánummal, a nép, a haza és minden nép szeretetével, a munka és a munkás tiszteletével együtt szolgálni az ifjú nemzedékek mindig szebb holnapját. Persze azért nekünk is van tennivalónk. Legyen nálunk is 1977 és attól kezdve továbbra is minden év a gyermekek éve. S ünnepeljük is őket: ajándékunk — a korábbiakkal együtt — az okos szeretet legyen. Úgy teremtsünk számukra szép jelent és még szebb jövőt, hogy ezzel együtt jó irányba formáljuk életszemléletüket, jellemüket, növeljük emberi helytállásukat, segítsünk számukra meglelni a helyes magatartást a munkában, a családban, a közéletben. Érezzék, hogy a társadalom tudatában van az ifjúság iránti felelősségének, s hassa át őket is a kötelességtudat a maguk feladatainak végrehajtásában. Más szóval: szívvel, ésszel szeressük gyermekeinket! A MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársait Veszprémi Miklós (olvasószerkesztő) Gömöri Endre (nemzetközi politika) Dr. Novohóczky Sándor (belpolitika) Nyárády Gábor (tudomány) Bános Tibor (kultúra) Várkonyi Endre (főmunkatárs; levelezés) Gellért Gábor (főmunkatárs; politikai sorozatok, sport) Alaksza Tamás (tördelőszerkesztő, „Öt világrész száz lapjából”) Bedecs Éva (belpolitikai munkatárs) Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Aczél Endre (Peking) Barabás János (Varsó) Baracs Dénes (Párizs) Bokor Pál (Moszkva) Éliás Béla (Tokió) Fort Péter (Havanna) Heltai András (Washington) Kis Csaba (Brüsszel) Kocsis Tamás (Berlin) Kozma Mihály (Bukarest) László Balázs (London) Magyar Péter (Róma) Nyárádi Róbert (Belgrád) Oltványi Ottó (Bécs) Sándor István (Bonn) Dr. Simó Endre (Lisszabon) Temesi János (Szófia) E számunk képeit az MTI Fotó, az MTI külföldi képszolgálat, valamint Füst György (29. oldal) készítette. A lapot a Magyar Posta terjeszti, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI) Budapest V., József nádor tér 1. Távbeszélő: 180-850 Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda 1900 Budapest Előfizetési díj: 1 hónapra 12,— Ft, negyed évre 36,— Ft, fél évre 72,— Ft, egész évre 144,— Ft Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat (H - 1389 Budapest, Postafiók 149.) Lapunk a következő címeken rendelhető meg: ANGLIA: The Danubius Book Company, 58, Chatsworth Road, London NW 2 4DD; AUSZTRÁLIA: Globe Hungarian Bookshop 694-696 George St. Sydney, NSW 200; AUSZTRIA: Rudolf Novák GmbH. Köllnerhofgasse 4. A-1011 Wien I.; BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda. Ruaz de Abril, Caixa Postal 7943, 01000 Sao Paulo; CANADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West, Montreal 130. Que.; Pannonia Books, P. O. Box. 1017, Postal Station „B", Toronto, Ont. M5T 2T8, Hungarian Ikka and Travel Service, 1234 Granville Street, Vancouver 2BC; DÁNIA: Hunnia Books and Music, Norrebrogade 182. Iv, Kobenhavn; FINNORSZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Keskuskatu 2. S1-00100 Helsinki 10. FRANCIAORSZÁG: Société Balaton, 12, Rue de la Grange Bateliére, Paris 9. HOLLANDIA: Club Qualiton, Prinsenstraat 26. Amsterdam; IZRAEL: Hadash kölcsönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv; Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10. Beth Hakranot, Israel; JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Miska broj 1., Novi Sad; NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG: Újvári - Griff, 8000 München 81, Titurelstr. 2.; SVÁJC: Metropolitan Verlag, Szerday Sándor, Teichweg 16, CH- 4142 Münchenstein; SVÉDORSZÁG: A. B. Nordiska Bokhandeln, Alströmergatan 22, 101 10 Stockholm 1.; USA: Center of Hungarian Literature, 4418-16 Ave. Brooklyn N. Y. 11204; Hungarian Books and Records, 11802 Buckeye Road, Cleveland, Ohio 44120; VENEZUELA: Luis Tarcsay, Calle Iglesia Ed. Villoria, Apr. 21-105. C. 24. Caracas. Amennyiben a megrendelés a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1389 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj (évente 15 dollár, vagy az ennek megfelelő összegű más deviza) átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest), a KULTÚRA 024/7 számú számlájára-