Magyarország, 1977. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-10 / 15. szám
MAGYARORSZÁG tavaly, 1976/51. számában új - még egy ideig tartó — sorozatot kezdett. A „Memoárirodalom" felcímű sorozat igen nagy érdeklődést keltett, és talán egyetlen egy olyan folytatás sem volt eddig, amellyel kapcsolatban kérdés, megjegyzés ne érkezett volna a szerkesztőségbe. Mindenekelőtt azt kérdezték, hogy honnan származnak az anyagok - vajon olyan nagy könyvtára van-e szerkesztőségünknek, hogy abban, mindjárt megjelenés után meglelhetőek a világ nagy kiadóvállalatainál megjelent önéletrajzi írások. Szerkesztőségünknek, sajnos, nincs különösen nagy könyvtára, és a „Memoárirodalom” felcímű sorozat anyagainak nagy részét a szerzők a legkülönbözőbb úton, nemegyszer csak kölcsönkapott könyvek alapján írják meg. (Mindjárt egy válasz a gyakran felmerülő kérdésre: ezt a sorozatot nem egy szerző írja; jó néhány belső és külső munkatársunk közreműködésével születtek meg az eddigi folytatások.) Egy gyakran feltett kérdés: van-e valamilyen alapelv a válogatásnál, nevezetesen, hogy az emlékirat, az önéletrajz, a visszaemlékezés-kötet szerzője pozitív vagy negatív figurája a történelemnek? Már az eddigiekből is látható volt, hogy ilyenfajta válogató-meggondolás sohasem vezetett minket. Az a véleményünk, hogy még a politikailag rendkívül negatív figurák visszaemlékezéseiben is lehet olyan adat, vonás, amelynek idézése segíthet az adott kor történetének jobb megértésében. (Egy példa a sok közül: közöltük Alois C. Hudal egykori címzetes püspök „Római napló” című visszaemlékezés-kötetéből készült cikkünket. Ebből a cikkből egy rendkívül érdekes dolgot tudhatott meg az olvasó 1949-ben még egy római kolostorban rejtegették a háborús bűnös Gustav Wächter SS-tábornokot, a náci megszállta Krakkó majd Lvov egykori kormányzóját. Ezt Hudal szemrebbenés nélkül megírta, azzal együtt, hogy három évvel később, amikor még mindig nem tett eleget a pápa által kért „önkéntes lemondásnak", Pizzardo bíboros egy telefonbeszélgetésben rászólt: „Mikor tűnik már el?" Ilyenfajta tényeket érdemes még az egyébként negatív történelmi szerepet játszó személyek visszaemlékezéseiből is feljegyezni, felidézni.) Általában igyekszünk a legújabban megjelent emlékiratokból, azok alapján megírni a sorozat cikkeit — természetesen akad kivétel, amikor egy márrégebben megjelent, de a magyar olvasó előtt még ismeretlen memoárt olvasunk el, és úgy érezzük, hogy annak anyagában bőven van olyan dolog, ami a mi olvasóink számára új, érdekes, fontos ismereteket nyújthat. Most két folytatásban egy olyan különös memoárt mutatunk be, amely rendkívüli feltűnést kelt világszerte, bár (erre utalunk is szövegben) hitelességét nem lehet százszázalékosnak tekinteni. A memoár „szerzője" e kérdésben nem tud nyilatkozni - Csiang Csing őrizetben van. Álláspontunk Barátság, szolidaritás Ha a világpolitikai mérleg két oldalán felsorakoztatjuk a népek számára egyértelműen kedvező vagy kedvezőtlen eseményeket, az indokínai változások vitathatatlanul a pozitív serpenyőbe kerülnének. Ennek legfőbb magyarázata, hogy létrejött és szüntelenül erősödik a vietnami nép egységes és fejlődő hazája, a Vietnami Szocialista Köztársaság. Ezzel egyidejűleg Laosz népe is kivívta függetlenségét, megteremtette a néphatalmat és elindult a szocialista átalakulás útján. A kambodzsai hazafiak megdöntötték országukban az imperialista bábrendszert és független államot alapítottak. Mindez együtt pedig a haladás, a szocializmus javára változtatta meg a térség erőviszonyait, s ma megelégedéssel állapíthatjuk meg: Indokína a társadalmi haladás bázisa lett Délkelet-Ázsiában. De nemcsak a már lejátszódott történelmi átalakulásoknak volt tápláló forrása a vietnami nép hősi harca: érdemei elévülhetetlenek a jelen feladatainak megoldásában, ereje kiapadhatatlan a jövő forradalmi terveinek megvalósításában is. Kommunista pártjának legutóbbi, IV. kongresszusa helyes irányt szabott az egységes szocialista Vietnam felépítésére. Ezt azok az eredmények igazolják, amelyeket mind az északi, mind a déli országrész fejlesztésében elértek. Bebizonyosodott, hogy Vietnam sikerrel megbirkózik egészen sajátos és nehéz tennivalóival, mert megvannak hozzá a feltételei. Ezek között Hanoiban mindig a proletárdiktatúra erejét említik az első helyen, majd rámutatnak a munkaerő bőségére, a természeti kincsek gazdagságára, az északi országrészben a szocializmus bázisaira, illetve a szocialista társadalom építésének 20 éves tapasztalataira. Vietnam küldöttei népünknek mindenkor szeretett és nagyra becsült vendégei. Kiváltképpen nagy tisztelet övezi a körünkben tartózkodó legendás hadvezért, Giap tábornokot. Ezeknek az érzéseknek a tápláló forrása a magyar dolgozók internacionalista elkötelezettsége. Mert ma, 20 év múltán is teljesen igaz az, amit 1957-ben Ho Si Minh fogalmazott meg oly szépen Budapesten: „Az önök győzelmei, az önök eredményei a mi eredményeink és a mi győzelmeink is. Mert nekünk nemcsak egyes pártjaink vannak, hanem van egy nagy családunk, a szocializmus nagy családja. Az egységben van a mi erőnk, egyesülve, egységben minden nehézséget leküzdünk.” A rendezés útja Az utóbbi időkben nem egy fővárosban nyilatkoztak a közelkeleti helyzet távlatairól. A legnagyobb visszhangot azonban a Moszkvában nyilvánosságra hozott elgondolások keltették. Nemcsak azért, mert minden szavának nyomatékot adott az előadó személye: Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára. Emellett az elhangzottak azzal is megragadták a külföld figyelmét, hogy előrevivő és reális elképzeléseket tartalmaztak a közel-keleti válság békés és igazságos rendezésére. A Szovjetunió nem először fejti ki konstruktív javaslatait az ügy megoldásának előmozdítására. Elvileg most sem tért el korábbi elképzeléseitől. Az a tény azonban, hogy ezúttal éppen akkor, amikor sok szempontból megélénkültek a folyamatok, valamint, hogy a szovjet elgondolás nagyfokú rugalmasságról, megegyezési készségről tesz tanúbizonyságot — mindez együtt avatja különösen jelentős megnyilatkozássá a szovjet szakszervezetek kongresszusán elhangzott beszédnek a Közel-Kelettel foglalkozó részét. A Szovjetunió szerint a közel-keleti béke alapvető elve, hogy megengedhetetlen a háború útján való területszerzés. A rendezés vitathatatlan része az izraeli csapatok szakaszonkénti kivonása valamennyi 1967-ben megszállt arab területről. Ezzel együtt világosan meg kell határozni Izrael és a konfliktusban részt vevő arab szomszédai közötti határokat, amelyeket véglegesnek és sérthetetlennek kell nyilvánítani. A szovjet elgondolás célul tűzi ki a hadiállapot megszüntetését, mihelyt az izraeli csapatok kivonultak a megszállt területekről. Ugyanakkor javasolja: valamennyi érdekelt állam vállaljon kölcsönös kötelezettséget egymás szuverenitásának, területi integritásának, sérthetetlenségének és politikai függetlenségének tiszteletben tartására, nemzetközi vitáik békés rendezésére. A határ két oldalán pedig demilitarizált övezet óvna a katonai összecsapásoktól. A szovjet elképzelések jellegzetessége, hogy nemcsak deklarál, hanem mozgósít is. A Szovjetunió kész garantálni — Brezsnyev szavaival élve — a békés rendezés feltételeinek teljesítését, s úgy véli, hogy ezt a Biztonsági Tanács, valamint külön-külön az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia is meg tudná tenni. Vagyis a Közel-Keletre is érvényes az, amit az SZKP főtitkára a szovjet külpolitikáról általában mondott: mindent megtesz, hogy a béke szilárd és tartós legyen. ---------------------------------------- A MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársai: Veszprémi Miklós (olvasószerkesztő) Gömöri Endre (nemzetközi politika) Dr. Novobáczky Sándor (belpolitika) Nyárády Gábor (tudomány) Bános Tibor (kultúra) Várkonyi Endre (főmunkatárs; levelezés) Gellért Gábor (főmunkatárs; politikai sorozatok, sport) Alaksza Tamás (tördelőszerkesztő; ,,Öt világrész száz lapjából”) Bedecs Éva (belpolitikai munkatárs) Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Aczél Endre (Peking) Barabás János (Varsó) Baracs Dénes (Párizs) Bokor Pál (Moszkva) Éliás Béla (Tokió) Fort Péter (Havanna) Heltai András (Washington) Kis Csaba (Brüsszel) Kocsis Tamás (Berlin) Kozma Mihály (Bukarest) László Balázs (London) Magyar Péter (Róma) Nyárádi Róbert (Belgrád) Oltványi Ottó (Bécs) Sándor István (Bonn) Sebestyén Tibor (Prága) Dr. Síma Endre (Lisszabon) Temesi János (Szófia) E számunk képeit az MTI Fotó: az MTI külföldi képszolgálat, továbbá Gárdos Katalin (26.) és Simay István (28. oldal) készítette. A lapot a Magyar Posta terjeszti, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI) Budapest V., József nádor tér 1. Távbeszélő: 180-850 Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda 1900 Budapest Előfizetési díj: 1 hónapra 12,- Ft, negyed évre 36,— Ft, fél évre 72,— Ft, egész évre 144,— Ft Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat (H—1389 Budapest, Postafiók 149.) Lapunk a következő címeken rendelhető meg: ANGLIA: The Danubius Book Company, 58, Chatsworth Road, London NW 2 4DD; AUSZTRÁLIA: Globe Hungarian Bookshop 694-696 George St. Sydney, NSW 200; AUSZTRIA: Rudolf Novák GmbH. Köllnerhofgasse 4. A-10TV Wien I.; BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda. Ruaz de Abril, Caixa Postal 7943, 01000 Sao Paulo; CANADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West, Montreal 130. Que.; Pannonia Books, P. O. Box. 1017, Postal Station „B”, Toronto, Ont. M5T 2T8, Hungarian Ikka and Travel Service, 1234 Granville Street, Vancouver 2BC; DÁNIA: Hunnia Books and Music, Norrebrogade 182. Iv, Kobenhavn; FINNORSZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Keskuskatu 2. S1-00100 Helsinki 10. FRANCIAORSZÁG: Société Balaton, 12, Rue de la Grange Bateliére, Paris 9. HOLLANDIA: Club Qualiton, Prinsenstraat 26. Amsterdam; IZRAEL: Hadash kölcsönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv; Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10. Beth Hakranot, Israel; JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1., Novi Sad; NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG: Újvári - Griff, 8000 München 81, Titurelstr. 2.; SVÁJC: Metropolitan Verlag, Szerday Sándor, Teichweg 16, CH- 4142 Münchenstein; SVÉDORSZÁG: A. B. Nordiska Bokhandeln, Alströmergatan 22, 10110 Stockholm 1., USA: Center of Hungarian Literature, 4418-16 Ave. Brooklyn N. Y. 11204, Hungarian Books and Records, 11802 Buckeye Road, Cleveland, Ohio 44120 VENEZUELA: Luis Tarcsay, Calle Iglesia Ed. Villoria, Apr. 21-105. C. 24. Caracas. Amennyiben a megrendelés a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1389 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj (évente 15 dollár, vagy az ennek megfelelő összegű más deviza) átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest), a KULTÚRA 024/7 számú számlájára. ____________________|