Magyarország, 1977. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-27 / 48. szám
Városiasodás Az autó helyet kér Terelőutak a garázshoz Sorshúzással döntenek Hivatalos becslések szerint hazánkban ma legalább 650 000 magángépkocsi fut az utakon, közülük 180—200 000 a fővárosban. Óriási méretű a gyarapodás, főleg, ha visszagondolunk arra, hogy az ötvenes évek közepén ez a szám országosan a 20 000-et sem haladta meg. S hogy az útnak még ma is csak az elején járunk, arra a nyilvántartott újabb gépkocsiigénylések félmilliót meghaladó száma a bizonyíték. Ha pedig megvan a gépkocsi? Nos, akkor beállítják az udvarra, máshol a keskeny utca járdája mellé, esetleg fél kerékkel már a járdára, a gyalogosok bosszantására, ismét másutt a lakóház közelében kijelölt füves, betonos sávra. Takarják ponyvával, alumínium sátorral; azok a kevesek pedig, akik garázshoz jutnak, valamilyen módon már „igazi” fedelet is tudnak a kocsi „feje” felett. Kocsik az udvaron A Kerepesi úti lakótelepen ma még egyetlen garázs sincs. Van viszont szépen füvesített, kifejezetten a gépkocsik odaállítására megtervezett sáv minden lakóház előtt; jelenleg elegendő ezek nagysága is, szépen elférnek a kocsik. Öt év múlva már alighanem közelharcra fog kerülni a sor, hogy egy-egy újonnan vásárolt gépkocsi helyet szoríthasson itt magának. Milyen igénye lehet manapság egy autótulajdonosnak, épüljenek-e garázsok a lakótelepeken? Sűrűn lakott, nagy forgalmú utcákkal szabdalt belső kerületekben hol tárolható egyáltalán magángépkocsi? A Fővárosi Tanács Ingatlankezelési Főigazgatóságán még élénken emlékeznek a három-négy éve zajlott, jószerivel késhegyig menő vitákra. Igen sok autós akkoriban úgy vélekedett, hogy kocsijának elhelyezése elsősorban a lakóházakban képzelhető el. A megoldás különböző útjait is ennek megfelelően javasolták. A ma is érvényes rendelkezés kavarta tulajdonképpen a vitákat. Ez a tanácsi rendelet kimondja például, hogy műemlék épületben (ennek udvarán) egyáltalán nem állhat gépkocsi, 200 négyzetméternél kisebb területű udvarban szintén nem, ennél nagyobb udvarban is csak bizonyos feltételekkel. Ma már csöndesedőben vannak a viták. A rendelet egyértelmű, be kell tartani. Most már az a kérdés, hogyan? Itt van mindjárt a tárolásra alkalmas nagyságú udvarok kérdése. Ki állíthatja be oda a kocsiját? Aki a házban lakik? Netán a szomszéd házból is valaki? A hivatalos álláspont: azé legyen az elsőbbség, aki helyben lakik. Bármi történhet tárolás közben egy autóval, folyhat belőle az olaj, stb. Van arra is némi lehetőség ezeknél a régi épületeknél, hogy használaton kívüli tüzelőtárolóból, ha utcáról vagy udvarról nyitható, garázst alakítsanak ki. Bérgarázsok Ami az új lakótelepeket illeti: általában úgynevezett parkolótérséget alakítanak ki a házak között. Kell is, ez, szükség van rá, s már a tervezőknek kell számolniukvele. Jobbára meg is teszik, a lakótelep elkészültekor még elférnek itt a kocsik. Van rendelet, amely módot ad arra, hogy állami ingatlanhoz épüljenek garázsok, oly módon, hogy az építtetők saját költségükön húzzák föl ezeket, majd bérbeszámítást kérnek, s a garázsok tulajdonjoga végső soron visszaszáll az államra. Tehát az autótulajdonosok ily módon bérlői lesznek a maguk építette garázsoknak. Ez azonban az IKV számára egyáltalán nem elfogadható megoldás. A lakóházak felújítására szánt — amúgy is szűkös — pénzügyi keretekből kellene ugyanis fedezniük a költségeket, s végső soron a garázsok fenntartási gondjaival is számolniuk kell. Másféle az új lakótelepeken építendő emeletes garázsok problémája. Ezek az egyik legjobb jövőbeli lehetőségnek ígérkeznek, ha csak az ésszerűséget és nem a pénzügyi kihatást vesszük figyelembe. Kis területet foglalnak el, bennük korszerű és biztonságos lenne az autók elhelyezése. Előre meg lehetne tervezni mindenütt a helyüket, a befogadóképességüket, feltehetően még azt is, hogy az állam az építés költségeiből mennyit és mennyi idő alatt tud visszanyerni a kocsihelyek eladásával, illetve bérbe adásával? De milyen gépkocsielhelyezési lehetőségük van azoknak a tulajdonosoknak, akik nem állami bérlakásokban laknak, akik szövetkezeti lakást mondhatnak magukénak, vagy akik arra kívánnak lehetőséget kapni, hogy saját erőből garázsszövetkezetet hozzanak létre? A 15/1970. ÉVM-rendelet a garázsépítés legfontosabb kérdéseit szabályozza. A rendelet szabályai az irányadók például abban, milyen feltételekkel építhető garázs bérház udvarán, kizárólag az IKV hozzájárulásának birtokában; továbbá: üres állami telken, ha az beépített, illetve beépítetlen. Beépítettre ideiglenes vagy állandó jellegű garázs építhető, területbér, illetve helyiségbér fizetése árán; esetenként megszabható az is, hogy a garázs könnyen lebontható legyen. Mi a helyzet a lakásszövetke- - zeti ingatlanoknál? Ha van udvaruk, a kérdés egyszerű. Általában azonban nincs udvara az ilyen házaknak. Úgynevezett úszótelken épülnek, tehát csak a ház körüli, körülbelül egyméteres sáv tartozik hozzájuk. Ahol saját terület áll rendelkezésre, ott a tag a szövetkezet hozzájárulásával építhet, ez esetben köteles a területet megfizetni. Ha viszont a szövetkezet kíván építeni, akkor a terület is, a garázs is szövetkezetitulajdon lesz, a használó az arányos üzemelési és fenntartási költségeket fizeti. (A fő gond és a bőséges alkalom a vitákra az, vajon ki legyen a garázs szerencsés gazdája? Sokszor sorshúzással kell dönteni.) Előfordul olyan eset is, hogy valamelyik új állami vagy szövetkezeti épületbe már eleve terveznek garázst. Tanácsi épületnél a tulajdonjog egyszerű: a gazda a tanács, annak adja, akinek a ráutaltságát a munkája alapján leginkább indokoltnak tartja (orvosok például). A boldog „kijelölt” kifizeti az igénybevételi díjat — ez négyzetméterenként általában 500—1000 forint —, majd a bérleti szerződés szerinti bért. Ha tanácsi értékesítésű az épület, akkor több változat lehetséges. (Végső cél, hogy a tanács pénze gyorsan visszatérüljön.) Értékesítheti a garázsokat a tanács a szövetkezet részére és minden lakó fizeti az összeg bizonyos hányadát , vagy értékesítheti külön-külön is, esetleg eladhatja „házon kívül”. Az OTP — jó ezt tudni — semmilyen garázsépítkezésre nem folyósít kölcsönt. A 40—60 000 forintot — ennyi ma a legenyhébb becslés szerint emeletes házban egy garázs ára — a lakónak, illetve a garázs megvásárlójának kell kifizetnie. Az OTP- értékesítésű lakásoknál a garázs árát külön meg kell fizetni. Akinek kedve, lehetősége — netán saját udvara — van, részt vesz a „Csináld magad” mozgalomban és összeeszkábálja magának az autója fölé a tetőt. Kisebb pénzűek, magánházban lakók, sokszor magánházakban lakást bérlők is ezt az utat választják. Ki is adhatja a háztulajdonos a garázsát. Mérvadó e tekintetben bér szempontjából a 8/1971. sz. rendelet. Akad, aki betartja, akad — a többség —, aki a kereslet nagyságához igazítja a garázsbért. (Manapság egy „jó helyen levő” garázs havi bére meghaladja egy három szoba összkomfortos lakás lakbérét.) Ne a parkok rovására ! Mi lehet garázsügyben a jövő útja? Elsősorban: az emeletes garázs. Modern, jó előre megtervezhető, hazánknál sokkal több magánautóval rendelkező országokban eléggé gyakori. De méregdrága: 80—100 000 forintba kerül egyetlen kocsi számára a hely, tekintettel a szükséges különleges gépi berendezésekre. Járható út továbbá garázsszövetkezetek alakítása, biztatás számuk megszaporítására. Vidéken több mint 100 garázsszövetkezet működik már, 10 000-nél több taggal. Budapesten egyetlenegy sincs. Igaz, a garázsszövetkezet helyigényes, s ez korlátozza a létrehozás lehetőségeit. Ezenkívül van még mód — a városrendezőknek előbb-utóbb ezzel is számolniuk kell — könnyűszerkezetes elemekből építhető sorgarázsok vagy háromszintes emeletes garázsok megteremtésére, elsősorban az új lakótelepeken. Úgy — s ez talán a legfontosabb szempont —, hogy ne a zöldterület legyen kisebb miattuk, ne a lakótelepek levegőjét óvó kis erdősávokat ritkítsák meg, ne a pihenésre, játékra, felüdülésre szánt területeket zsugorítsák össze. Másrészt még sok évig számolni kell azzal, hogy a „csillaggarázs”, a szabad ég alatt való kocsitartás az, amire az emberek túlnyomó többsége kényszerül. A gépkocsi értékes volta és egyre növekvő mennyisége viszont arra int, hogy a „csillaggarázsok” helyét is a lehetőségekhez mérten tervezzék meg. Nem zavarva az ember pihenését, levegőzését — de megóvva a lehetőség szerint az autónak, ennek a sokak számára nagyon kedves vagyontárgynak a „testi épségét” is. VÁRKONYI MARGIT LAKÓTELEPI SORGARÁZSOK Úgynevezett úszótelken épülnek MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: 1085 Budapest Vili., Gyulai P. u. 14. Telefon: 137-660. Telex: 6351 redmo. Postacím: 1396 Budapest, Pf. 634. Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő, GARDOS MIKLÓS h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, 1959 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 142-220. Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC igazgató. 77.2310/2048. Zrínyi Nyomda, Budapest F. u. BOLGÁR IMRE vezérigazgató. Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956 1977. NOVEMBER 4 27.