Magyarország, 1978. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-23 / 17. szám
Gyakran találkozunk az „átrétegeződés” kifejezéssel a sajtóban. Magyarázata az Értelmező Szótárból hiányzik. Olyasvalamit értenek rajta, hogy a mai faluban a különböző társadalmi rétegek jelentősége, egymáshoz való viszonya megváltozott. Ki került előnyösebb, ki hátrányosabb helyzetbe, azt e szóból nem tudhatjuk. A kifejezés nem erre utal és a folyamat, amelyet vele jelölnek, tisztázatlan. Mindenkinek van valamilyen fogalma a faluról. Az a bökkenő, hogy ezt régen alakították ki, de maga a falu, illetve a paraszt szó értelme időközben nagyon megváltozott, s így e fogalom jelentése nem felel, meg a mai valóságnak ezét is. De ezek a megkülönböztetések inkább az évszázados hagyományok és szokások nehezen feledésbe merülő tünetei voltak, mint az új társadalom valóságos viszonyainak kifejeződései. A mai téesztagok között nehéz felfedezni, ki származik szegény — és ki gazdag paraszti családból. (Ma is vannak szegény és gazdag téeszek, de a mai különbség a gazdálkodás színvonalából, nem a tagság származásából ered.) Az átszervezés után divatba jött a „téeszparaszt” kifejezés. Ez sem bizonyult tartósnak. A tévé képernyőjén megjelenő téeszparasztok közül sokan középiskolát, sőt egyé- Megbukott közhelyek A paraszt az Értelmező Szótár szerint „földműveléssel hivatásszerűen foglalkozó személy”. A falvak lakóinak többsége paraszt, a paraszt munkájának és gondolkodásának középpontjában a föld és a földszerzés áll; a paraszt műveletlen „bugris”, „tuskó” stb. Olyan közhelyek ezek, amelyek a szocialista Magyarországon nem igazak többé. Mert a föld művelésével traktorosok és agronómusok foglalkoznak (akik többnyire nem is parasztok, hanem munkások és értelmiségiek). A falvak lakóinak kisebbsége érzi hivatásszerűen magáénak a mezőgazdasági termelést, és senkinek sem igen jut eszébe a földszerzés; a fiatalok többsége inkább a városról álmodozik, érettségizik, sőt a legjobbak egyetemet, főiskolát végeznek. Közismert, hogy az 1945-ös földosztással eltűnt a földbirtokos osztály. Bár a magyar történelem során a régi uralkodó osztálynak voltak nagy érdemeket szerzett alakjai, de a XX. században a nagybirtokosok osztálya a társadalom elmaradottságának jelképe volt. A gazdag parasztok, „zsírosparasztok”, kulákok ugyancsak olyan társadalmi réteget alkottak, amely eltűnt a mai faluból. Közvetlenül a földosztás után még maradt ugyan belőlük jócskán, ámde 1948 után, amikor a párt programba iktatta a kulákság korlátozását, a közép- és szegényparasztság egyesítését a kizsákmányoló, gazdag paraszt elleni harcban — ez a réteg is gyorsan elolvadt. Nagy részük a városba vándorolt, az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltató vállalatoknál helyezkedett el. A faluban maradt és úgynevezett kuláklistára került parasztok között is kevés volt az állandó bérmunkást tartó, igazi kizsákmányoló. Legtöbbjük később igen jól beleilleszkedett a falu mezőgazdasági életébe, szaktudásukat kamatoztatni tudták. A középparasztok, a szegényparasztok és az éhező, nincstelen parasztok milliós rétege — ez alkotta évszázadokon keresztül a falu lakosainak zömét — ugyancsak történelmi fogalommá vált az utóbbi három évtizedben. Panoptikumot kellene berendezni, hogy bemutathassák a mai nemzedéknek a gügye grófot, a dölyfös jegyzőt, a vérszopó zsírosparasztot, a szorgalmas középparasztot, a „kódis” napszámost — a régi falu társadalmának jellemző alakjait. Közvetlenül a szövetkezetek megszervezése után még sok helyen láthatók voltak a falu régi típusai; érezhetők voltak az egykori osztálykülönbségek; egyes szövetkezeteken belül egy ideig elkülönültek a szegények és a jómódúak; sőt, akadt „szegényparaszttéesz” és „kuláktéesz”-nek csúfolt szövetkezetet végeztek és nevük előtt gyakran díszlik a dr. cím. Nem csupán a téeszvezetők egy része vált értelmiségivé, de a tagság többsége sem kapával, kaszával dolgozik, nem földművelő, legalábbis a szó régi értelmében nem. Támadás három fronton A téeszek adatai szerint az aktív tagok legszámosabb csoportja a traktoros, a gépkocsivezető, a lakatos, az esztergályos, a villanyszerelő, a kőműves. Az egykori téeszparaszt napjainkban inkább szakmunkásra hasonlít. A változások nem az elnevezésben öltenek testet, hanem mindenekelőtt abban, hogy a téesztag munkamegosztásban vesz részt. A traktoros Rába- Steigerjével egy évben 2000 holdat is felszánt; ennyit az egyéni paraszt ökreivel egy életen át nem szántott. A paraszt olyan ezermester volt, aki mindenhez konyított egy kicsit, szántotta a földet, gondozta az állatot, javította a szekerét, felépítette saját gazdasági épületét, de a sokféle mesterség egyikében sem válhatott igazi szakemberré. A munka alaposan megnövekedett hatékonyságát a tények bizonyítják: harminc évvel ezelőtt a 2,2 millió paraszt 6 millió tonna gabonaneműt, ma 1 milliónál kevesebb mezőgazdasági dolgozó 12 millió tonnát termel évente. A falu társadalmi átalakulásának fokozatosan végbemenő, de legnagyobb jelentőségű folyamata a téeszparaszt átalakulása szakemberré. A gazdasági alap megváltozott. Társadalmi tulajdonba kerültek a termőföldek; a növénytermesztést és az állattenyésztést nagyrészt gépesítették; a búzát, a cukorrépát és maholnap a kukoricát is szinte csak gépek termelik; nagyüzemi sertéstelepek hálózzák be az országot; gyakran a repülőgép , amely a lelep vegőből szórja a vegyszert a gyomot irtó kapa helyébe. Az ipar három fronton támadja a régi falut: belülről gépesítéssel és kemizálással iparosítja a mezőgazdasági munkát a nagyüzemben; a mezőgazdasági nagyüzem maga is épít, kereskedik és iparcikkeket is gyárt; az ipar pedig gyárakat telepít a falvakba. Mindennek következtében a falvak lakói átalakultak, életmódjuk, gondolkodásuk megváltozott. Nem maguk termelik fogyasztási cikkeik zömét, mint egykoron, hanem boltban vásárolják; sokan vállalati étkezdékben vállalati konyha főztjét eszik. A korábbi éles különbség paraszt és munkás között megszűnőben van azért is, mert sok egykori parasztból félig vagy egészen munkás lett, másrészt a vidéken lakó ipari munkás második műszakában — mezőgazdasági termelő. A felületes szemlélő számára a paraszti hagyományokat és szokásokat főként a kistermelők őrizték meg. Ők szorgoskodnak háztáji parcelláikon és kiskertjeikben, tartanak állatot az udvarban. A kistermelők több mint másfél millió családot tesznek ki, ez a lakosság egyharmada. Közelebbről nézve azonban a kistermelő sem paraszt. Ipari munkások, vasutasok, alkalmazottak és nyugdíjasok alkotják a mezőgazdasági kisárutermelők 60 százalékát. Nem önellátó paraszti ezermesterek ők, nem szántanak és nem aratnak, boltban vásárolják állataik számára a takarmányt. A tipikus mai kistermelő szakosodott és gépesít. Csak sertést vagy csak nyulat, vagy csak tojást termel, esetleg kertészkedik szabad idejében családtagjai bevonásával. Ugyanakkor valamely nagyüzem (szövetkezet, állami gazdaság, élelmiszerüzem, áfész stb.) alapanyagot termelő bedolgozójává válik. Az elmélet különbséget tesz a téesztag — aki résztulajdonosa szövetkezetének — és az állami mezőgazdaság dolgozója között, aki az állami tulajdonban levő üzemben dolgozik. Gyakorlatilag különbséget találni a téesz traktorosa és az állami gazdaság traktorosa között nagyon nehéz. Szinte egyformák: többségüknek van háztáji gazdasága (az állami gazdaságokban ezt illetményföldnek nevezik), és ezek is, azok is szerződnek sertés illetve más állat hizlalására. Gyakori, hogy egy családon belül az anya szövetkezeti tag, a fiú ipari munkás az állami gazdaságban, a lány pedig pedagógus. Az a társadalomtudós, akinek meg kell határoznia, hogy milyen osztályba tartozik az ilyen család, ugyancsak bajban van. Érdekellentét helyett A falu társadalmi rétegeződése színesebb lett, kisebbségbe kerültek ugyan a mezőgazdaságban dolgozók, összességében mégis egyneműbb rétegek alkotják. Szembetűnő a különbség a jómódú és a szegény között, de az eltörpül ahhoz képest, ami valaha elválasztotta a földbirtokost a szegényparaszttól. A mai faluban megszűntek az osztályellentétek. A dolgozó emberek gazdaságilag és jogilag egyenlők lettek, akármelyik falusi lakosból lehet téeszelnök, mérnök vagy ügyvéd. Ez a szocialista egyenlőség az átrétegeződés fontos vonása. A falusi emberek életszemlélete — ugyanúgy, mint a városiaké — nagyon különböző, mégis számottevő módon meghatározza a kollektív munka, a közös és az egyéni érdek. Az érdekeltségi viszonyok — ahogyan tudományosan mondják — ma általában nem szembeállítják a falu lakóit (nem kíván senki a szomszédjától vagy mástól földet elvenni, hanem egymás mellé sorakoztatják őket. Mindenkinek az az érdeke, bármely réteghez tartozzék is, hogy szövetkezete,állami gazdasága, ipari üzeme minél jövedelmezőbben gazdálkodjék, mert akkor több lesz a keresete, jobban élhet. Az érdekek párhuzamossága illetve azonossága még nyilvánvalóbb a községfejlesztésben, amit egyébként a tömegessé váló társadalmi munka is kifejez. Az átrétegeződés következmény, tünet. Az ok a társadalom gazdasági alapjának, a társadalmi rendszernek a megváltozása, a régi falusi osztályok és a kizsákmányolás felszámolása és az iparosodó szocialista mezőgazdaság kifejlődése. Ennek eredményeként van megszűnőben az embert kifacsaró, nehéz paraszti munka. A falu lakói megindultak a társadalmi egyenjogúság felé vezető úton, idővel pedig össze fognak olvadni a szocialista társadalom többi rétegével. LOVAS MÁRTON Társadalom Volt parasztok Egy család — három foglalkozás Az átrétegeződés értelmezése ÖREG JUHÁSZ 1978-BAN - PUSZTA PÉTER RAJZA A téeszparaszt átalakulása téeszszakemberré MAGYARORSZÁG 1978/17