Magyarország, 1978. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 2. szám
Mezőgazdaság Tokajhegyalja „Borok királya, királyok bora” A felvásárlási árak fölemelése Tokajhegyalja nemzeti kincs, az ott készített aszú és szamorodni a „borok királya” és a „királyok bora”. Nevének hallatára mindenütt Magyarország jut az emberek eszébe. Tokajhegyalja borvidékét a Sátoraljaújhely—Abaújszántó—Tokaj közti háromszögben 28 szőlőtermesztő község adja. A szőlőtermesztés itt évezredes hagyomány, e vidéken már a honfoglalók is kiterjedt szőlőkultúrát találtak. A tokaji bor kialakulásában a kedvező éghajlati és talajviszonyok mellett igen nagy szerep jut a szőlőfajtáknak, a feldolgozási módnak, a kiváló pincéknek, a hordóknak és nem utolsósorban az itt élők szorgalmának és borszakértelmének. Mi lesz öt év múlva? Statisztikai adatok szerint 14 000 ember él itt szőlőtermesztésből, a tulajdon jellege folytán 5100 a szövetkezeti, 3700 a háztáji és 5200 az egyéni és kétlaki gazdálkodó. A szövetkezeti és állami gazdasági szőlőültetvények nagysága 2679 hektár, melyen 15 téesz és a Tokajhegyaljai Borkombinát folytat gazdálkodást, javarészt nagyüzemi módon. Ezenfelül még 882 hektáron háztáji és 832 hektáron egyéni gazdálkodást folytatnak. Az összesen 6465 hektáros szőlőterületből 3581 hektáron hagyományos kézi művelésű kisüzemi szőlőtermesztés folyik, jobbára családi munkára alapozva. Sajnálatos módon a kisüzemi szőlők 55 százaléka 50 évnél régebbi telepítésű, s ezek 30 százaléka 5 év múlva gazdaságtalanná válik. Az egyéni gazdálkodók közül igen sokan a szüret befejeztével magára hagyják a szőlőt, évente mintegy 80—100 hektárnyi területen. Az újonnan telepített 1568 hektárnyi szőlőültetvény már nagyüzemi művelésre alkalmas, bár nem a hegy lankáin, hanem a lábánál terül el. Mint mondják, „lecsúsztak a szoknyára”, s innen csak közepes minőségű szőlő szüretelhető. Az ötödik ötéves terv 1000 hektárnyi új telepítést és 800 hektárnyi felújítást ír elő, de az eddigiek arra engednek következtetni, hogy az elképzelések számottevő része nem válik valóra. Tokajhegyalján az utóbbi években megcsappant a termelési kedv. Nem csoda. Egy hektár szőlő telepítése 210—220 000 forintba kerül, a nagyüzemi művelésű területeken a termelési költségek évente 52—54 000 forintot tesznek ki, a régi telepítésűeknél 10 százalékkal többet. Sok évvel ezelőtt a borfelvásárlási árak 35 százalékkal voltak magasabbak Tokajhegyalján, mint az országban másutt. Az utóbbi időben ez a különbség előjelet váltott, és 16 százalékos lett a lemaradás a többi borvidékhez képest. Így történhetett meg az a furcsaság, hogy más borvidékek felvásárlói literenként 2-3 forinttal többet tudtak volna adni azért a szőlőért és mustért, ami itt gyenge minőségűnek számított. De egy minisztériumi rendelet szerint ezen a vidéken csakis a borkombinát vásárolhat a termelőktől, akármennyi terem is, akármilyen minőségben. Sokan úgy vélik, helyesebb lenne másutt feldolgozni az alacsonyabb cukortartalmú termést, mert ennek tulajdonságai még mindig olyan jók, hogy a belőle készített bort érdemes más borvidékivel házasítani. A felvásárlási árak sok ellentétet és elégedetlenséget szültek. Az előző években ugyanis a borkombinát — kihasználva egyeduralmi helyzetét — csakis a saját nyereségét tartotta szem előtt. Az idén viszont átlagosan 15 százalékkal többet kapnak a termelők termékeikért. Az áremelésnek igen nagy jelentősége van a borvidék jövője szempontjából. A szakembereknek az a véleménye, hogy ezután olyan árszerkezetetet kell kialakítani, mely elsősorban minőségileg jobb és nem mennyiségileg több bor termelésére ösztönöz. A termelők több éves védőárat szeretnének. A jelenleg érvényes árak arra késztetik őket, hogy termékeiket szőlő és must formájában adják el, hiszen egy kiló I/A osztályú szőlő ára 11,40 forint, belőle 0,7 liter must, majd 0,6 liter kétszer fejtett bor lesz. Egy liter mustért 18 forintot, egy liter borért 19,50—21,5 forintot ad a borkombinát, tehát nem érdemes foglalkozni borkezeléssel, érleléssel, iskolázó pinceműveletekkel. A szövetkezetek, téeszek pincéi üresek, hordóik lassan kiszáradnak, és must készítésére vannak kárhoztatva azok, akiknek szakértelmét a hagyományos tokaji borok készítésében igen hasznos volna kamatoztatni. A tokaji borok 3—4 éves iskolázás után érik el a legjobb minőséget, az aszúk később, érlelésükhöz kettő és még annyi év kell, ahány puttonyosak. Ez a több éves tárolási, érlelési kötelezettség pénzügyileg kérdéses helyzetet teremt, mert a szóban forgó évi termés adóját a következő év végéig be kell fizetni. A borkombinát több éves készletei miatt állandó forgóeszközhiánnyal küzd, melyet bankhitellel kénytelen áthidalni, ám ez fejlesztési alapját terheli. Ezért volna helyesebb, ha változtatnának az eddigi felvásárlási gyakorlaton, vagyis engednék máshová szállítani a gyengébb minőségű termést, és olyan feltételeket teremtenének, amelyek érdemessé tennék a termelőknek, csakúgy, mint régen, boraik érlelését és iskolázását. Élen a furmint 1971-ben a Magyar Állami Pincegazdaság Tokajhegyaljai Üzeme könyvjóváírással egybeolvadt a Tokajhegyaljai Állami Gazdaságok Borkombinátjával. Már az alapításkor hangoztatták: az egyesítés nem szolgálhatja egyetlen vállalat érdekeit, annál inkább Tokajhegyaljáét. Az egész vidéknek tudniillik ahhoz fűződik érdeke, hogy kialakuljon az egész Tokajhegyalját átfogó gazdasági egység, amelynek mind a termelők, mind az értékesítők hasznát látnák. A közös munkának ugyanis nem szabad a szürettel együtt befejeződnie. Utána is nagy szükség volna rá. Akkor tudniillik mindenki érdekelt volna a borok kifogástalan gondozásában és minél jövedelmezőbb értékesítésében. Egy régebbi kormányintézkedés hívta életre azt a rekonstrukciós bizottságot, amely 1970 és 1975 között működött. Ennek feladata volt javaslatot tenni, milyen módon lehet a gazdaságos nagyüzemi termelésre való áttérés mellett megőrizni a hagyományos borminőséget, mégpedig úgy, hogy a termelési költségek csökkenésével együtt növekedjék a hegyaljai borok világpiaci versenyképessége Elkészült a borvidék valamennyi szőlőtermesztő körzetének átfogó rendezési terve, mely magában foglalja a szőlőültetvények telepítését, a talajrendezés, a vízrendszer-kiépítés, a kiegészítő erdősítés, a gazdasági utak megteremtésének feladatait. A hegyaljai szőlők 70 százaléka furmint, 26 százaléka hárslevelű, 4 százaléka sárgamuskotály és egyéb fajtákból áll. Jelentősebb mérvű arányváltoztatást nem terveznek. A fajták egyedi kiválasztását 1947 óta tudományos kutatóintézet végzi. Ennek feladata, hogy nemesítéssel olyan furmint és hárslevelű fajtákat telepíthessenek, melyek termése jól aszúsodik, korábban érik és ellenállóbb a fagynak, aszálynak. Az új és a jövőbeni telepítések teljesen eltérnek a hagyományos sor- és tőtávolságtól. Úgynevezett szálvesszőzött, 360 centiméter sortávolságú, magasművelésre alkalmas ültetvények lesznek ezek, ahol a jelenlegihez képest fele költséggel, magas termelékenységgel a gépi művelés és betakarítás válik általánossá. Tokajhegyalja természeti adottságai lehetővé teszik az ízben, zamatban kiemelkedő, jó szinőségű borkülönlegességek termelését, melyekhez a szőlőt a hegyek déli lejtői adják, 120—220 méter magas tartományban. Fontos tehát ismét betelepíteni azokat a hegyoldalakat, melyek még nagyüzemi módon művelhetők. Hasonló meggondolásból érdemes teraszok képzésével a magasabb szinteket is a gépek számára hozzáférhetővé tenni. Bár a teraszos szőlőtelepítés még egyszer annyiba kerül, mint a síksági, a művelési költség is magasabb, aszályos években elkel az öntözés. De minőségileg színvonalas termés mellett a beruházás tíz és fél év alatt megtérül. Telepítéstámogatás Tokajhegyalja jövőjét két fontos döntés igen kedvezően befolyásolja: a 15 százalékos felvásárlási áremelés és a nagyobb mérvű állami támogatás. Ez évtől kezdve a tényleges telepítési költségek 50 százalékát térítik meg 13 százalékos lejtőtartományig és 70 százalékát 13 százalékon felüli lejtőtartományokig. A fennmaradó 50, illetve 30 százaléknyi költség felét a borkombinát vállalja magára, hogy a termelők nagyobb kedvet kapjanak a telepítéshez. KESZTHELYI ERZSÉBET AZ ÜZLET POLCAIN A kisüzemi szőlők 55 százaléka 50 évnél régebbi telepítésű MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: 1085 Budapest Vill., Gyulai P. u. 14. Telefon: 137-660. Telex: 6351 redmo. Postacím: 1396 Budapest, Pf. 634. Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő, GARDOS MIKLÓS h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, 1959 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 142-220. Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC igazgató. 78.2310/2-2. Zrínyi Nyomda, Budapest F. u. BOLGÁR IMRE vezérigazgató. Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956 1978. JANUÁR