Magyarország, 1978. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-04 / 23. szám

V­égre! Sok évtizedes várako­zás után az ünnepi könyv­hétre megjelent a Magyar Szinonimaszótár, az MTA Nyelv­tudományi Intézetének újabb nagy vállalkozása, O. Nagy Gábor és Ruzsiczky Éva kiváló jelentőségű munkája. Felütve a megfelelő címszavakat, így is fogalmazhat­nánk: elhagyta a sajtót, napvilá­got látott, „kijött” a rokon értelmű szavak szótára. Itt a staláris minő­sítés szerint vál („választékos”) és biz („bizalmas”) kifejezéseket használtunk. De bővíthetnénk még a variánsok körét az utalásokban szereplő címszavak idevágó szavai­val, például: kiadták, közzétették publikálták stb. Magunk is hozzá­tehetnénk további szinonimákat, hamarjában régiesen: ponyvára került, pongyolán: a kiadó „kihoz­ta”, közhelyszerűen: a könyvpiac újdonsága stb. A lényeg minden­esetre egy és ugyanaz: elkészült a minden tollforgató ember számára úgyszólván nélkülözhetetlen segéd­eszköz, a gondolatok árnyalt, sza­batos, találó megfogalmazásához kalauzul hívható kéziszótár. (Kosz­tolányi: „A nyelv a tudósnak erek­lye, az írónak hangszer, a hírlap­írónak fegyver. Közös érdekünk, hogy ez az ereklye minél tisztább, ez a hangszer minél zengőbb, ez a fegyver minél fényesebb és éle­sebb legyen.”) Elhullott stafétabot Az új kiadvány bevezetőjében olvassuk, hogy az első szinonima­szótárt 1718-ban adták ki francia nyelven (Gabriel Girard: La jus­tesse de la langue fram­aise ou les différentes significations des mots qui passent pour être synonymes). Azóta különféle nyelveken, kivált angol, francia és német nyelven számos szinonimaszótár készült. Népszerűségükre jellemző, hogy például Johann August Eberhard­­nak Synonymisches Handwörter­buch der deutschen Sprache für alle, die sich in dieser Sprache richtig ausdrücken wollen című kötete 1802-től 1910-ig tizenhét ki­adást ért meg. A jeles külföldi példák már rég követésre sarkall­ták a magyar nyelvtudomány mű­velőit, ám az ügy mindmáig nem jutott tovább a jó szándékú, fél­bemaradt vagy csak korlátozott fi­gyelmű kezdeményezéseken. Elsőként 1870-ben Finály Hen­rik vállalkozott a rokon értelmű szavakkal összefüggő kérdések tisztázására, majd a Magyar Nyelv­őrben (1886) Bélteky Kálmán kezdte szorgalmazni a gyűjtés megkezdését. Tisztában lévén a feladat nagyságával, ezt írta: „Az épület fölemelésére nem egy-két kéz, nem is egypár futó esztendő, hanem sokunknak egyesült tevé­kenysége s évek lánczolata szüksé­ges.” Ő maga a Magyar Nyelvőr hasábjain több szinonim szócso­portot tett közzé, hasonlóképp szarvas Gábor, Thewrewk Emil, Bánóczi József, mások. Mindez azonban — ide értve: a rokon ér­­elmű szavakról megjelent elmé­­eti tanulmányokat is — csak nagynak tekinthető, amely akkori­ban még nem tudott szárba szök­­kenni. Az első termés 1907-re érett meg. Ezt a dátumot viseli Pora ■ Ferencnek A magyar rokonértem­­­ű szók és szólások kézikönyve című munkája, amely 800 foga­­lmköri csoportba foglalta a mű­re fölvett, de gyakran nem ro­­kon értelmű, csupán egy fogalom­­körbe vonható harmincezernyi zót, szólást. Ilyenformán ez a magy nemében úttörő munka — íja Ruzsiczky Éva — nem minő­­íthető­­szinonimaszótárnak. (Ba­­assa László 1958-ban Garmada MAGYAR SZINONIMA A KÖTET BORÍTÓJA Nagy teli címmel kiadott kötetében: „Mos­tanában az egyre elmélyülőbb szó­tárírói munkálatok idején sok kri­tika éri Porát, mindamellett meg­érdemli az utókor háláját, hiszen csaknem előmunkálatok nélkül al­kotta meg művét.”) A szaktudomány számontartja Gárdonyi Géza torzóját is. Magyar Sinonim Szavak, illetve Magyar Szókülönböztető Szótár címmel tervezett munkája töredék ma­radt. 1908—1910 között készült fel­jegyzései mindössze 570 szót tar­talmaznak (a kézirat 1924-ben az Egyesült Államokba került, s csak a közelmúltban érkezett haza, Egerbe). S figyelemre méltó előz­mény Balassa László már említett Garmadája is. Noha csak hét ro­kon értelmű szócsoportra korláto­zódik, egy-egy csoportban­­alszik, megy, hajnalodik, al­konyodik stb.) bőséges szóválasztékot mutat be, a menni igére például mintegy 300 szinonimát sorakoztat fel, s mind­egyiket irodalmi idézetekkel il­lusztrálva. (Balassa László az Eöt­vös József Gimnázium magyar nyelvi szakköre lelkes diákjainak közreműködésével hozta létre a szűkre szabott vizsgálódási körben szinte felülmúlhatatlanul gazdag gyűjteményét.) Egy átfogó igényű és korszerű szinonimaszótár azonban még min­dig váratott magára, megteremté­sének feltétele a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának (I—VII. kö­tet) létrehozása volt. Köves Béla és O. Nagy Gábor már az első kö­tet megjelenése előtt tervezetet nyújtott be az MTA szótári bi­zottságának egy ötszáz rokon ér­telmű szócsoportot felölelő mun­ka elkészítésére. A döntő lépés 1961-ben történt, amikor is az MTA Nyelvtudományi Intézete megbízást adott O. Nagynak egy egykötetes, harminc-harmincötezer címszót tartalmazó, száz-százhúsz íves nagy szinonimaszótár elkészí­tésére. Mérhetetlen munka, O. Nagy egymagában gyürkőzött ne­ki. Eltelt tíz év, s nem haladt a remélt mértékben, a szerzőt más feladatok is terhelték. Ekkor a sürgető igényeket kielégítendő egy körülbelül tízezer címszós, harminc-negyven íves kisszótár szerkesztésére gondolt. 1973. má­jusában azonban tragikus körül­mények között meghalt, s a lefrt címszóig elkészült nyers kézirata gazdátlan maradt. A Nyelvtudományi Intézet Ru­zsiczky Évának adta kezébe az el­hullott stafétabotot. Ruzsiczky: „A munka áttételekor a nagy szótár folytatására a feltételek nem lát­szottak biztosítottnak. Ugyanakkor a szinonimaszótár iránti érdeklő­dés egyre fokozódott, sőt már-már valószínűtlenül nagy méreteket öltött. Ebben a helyzetben nem minősülhetett az igények kielégí­tésére elegendőnek az O. Nagy Gábor által is csak átmeneti meg­oldásnak szánt kis szótár tető alá hozása, így került sor pusztán a keretek kitágításával — a terve­zett nagy és kis szótár helyett közbülső megoldásként — ennek, a műfajában kéziszótár jellegű változatnak a kidolgozására.” A koncepció tehát O. Nagytól szár­mazik, tőle maradt hátra a szótár törzsanyagának terjedelemre csak­nem negyven százaléka, első meg­fogalmazásban, Ruzsiczky Évára hárult viszont a többi szócikk megírása, a kézirat egységesítése és megszerkesztése. Alig felbecsül­hető értékű teljesítmény. A különféle nyelveken eddig megjelent ilyen szótárnak mind a szinonima fogalmának értelmezésé­ben, mind pedig felépítésükben nagy eltéréseket mutatnak. Van olyan, amely a címszóhoz tartozó rokon értelmű szavaknak puszta felsorolására szorítkozik, s van olyan — magyarázó szótár —, amely először kiemeli a szócsoport vala­mennyi tagjára érvényes, közös jegyeket, majd rámutat az egyes szinonimák sajátos vonásaira, je­lentés, használati kör vagy stilá­­ris érték szempontjából. Némelyik szótár irodalmi idézetekkel érzé­kelteti a különbségeket. Másutt a példák a magyarázat szerepét töl­tik be. Nagy eltérések tapasztal­hatók a kidolgozott szócikkek szá­mában is. Harmincezer egység A Magyar Szinonimaszótár mint­egy harmincezer rokon értelmű lexikai egységet tartalmaz, tizenkét és fél ezernyi címszó köré csopor­tosítva. Elsősorban azok a lexikai egységek kerültek a szótárba, ame­lyek jelentésük, fogalmi tartalmuk szerint közel állnak egymáshoz, csupán kis mértékben, árnyalatilag különböznek egymástól, és a kom­munikációban hasonló szerepet töl­tenek be, vagyis azonos helyze­tekben, szószerkezetekben, szöveg­­környezetben használatosak. Ahol szükséges, a szótár a címszó és a mellette feltüntetett szinonimák között fennálló tartalmi, hangulati és egyéb különbségekre utalások formájában figyelmeztet. Olykor példával világítja meg egy-egy szi­nonimának a címszóéval egyező vagy attól eltérő használati körét. Mindebből következik, hogy a szó­tár feltételezi a szavak jelentésé­nek ismeretét, tehát nem kíván egyszersmind értelmező szótári funkciót is ellátni. A szerző-szerkesztő tájékoztató­jában rámutat, hogy a mű főképp azoknak készült, akik hivatásukból következően kapcsolatban vannak a nyelvvel, akik mint az irodalom művelői vagy mint fordítók, szer­kesztők, lektorok, tanárok stb. mondanivalójuk árnyalt, pontos, stílusos megfogalmazására töreked­nek, és eközben a helyzethez, az alkalomhoz illő, legszerencsésebb kifejezést keresik. De a kötet az anyanyelvi műveltség fejlesztésé­ben és az iskolai oktatásban is nagy hiányt pótolhat — írja. Mint­hogy viszonylag sok idegen szót tartalmaz, jelentős segítséget nyújt­hat a megfelelő magyar szinoni­mák megkereséséhez, és így a ma­gyaros fogalmazáshoz. Csak a leg­nagyobb elismerés hangján lehet szólni a hosszú és áldozatos mun­káról, amely e kötetben testet ölt, s amely százados lemaradást hoz be egyszerre egész közművelődé­sünk javára. Szegény és gazdag A kritikátlan ünneplés azonban méltatlan lenne a műhöz és a szer­zőkhöz. Ruzsiczky Éva jegyzi meg a bevezetőben, hogy tökéletes szó­tárt nem ismer a tudománytörté­net. Csakugyan. A Magyar Szino­nimaszótár sem elégít ki minden várakozást, csak nagy ritkán al­kalmas például az írói „eszközök” gazdagítására. Amikor a kötet még „meleg” példányait az újságírók­nak átadták, Ruzsiczky Éva el­mondotta: a rokon értelmű szavak­nak csak körülbelül egynegyede szerepel a szótárban. S ez az egy­negyed bizony nem sok. Akármely író- vagy újságírópalánta „kiráz az ujjából” annyi szinonimát, ameny­­nyit egy-egy szócikk felvonultat. Sajnos, éppen a kifejezésbeli fi­nomságok, a táj­nyelvi vagy iro­dalmi különlegességek, a szokatlan, zamatos fordulatok hiányoznak a szótárból, marad­ a hétköznapi szókincs. Említettük, a Garmadá­ban a menni igének vagy 300 szi­nonimája olvasható. Itt csak mint­egy húsz, a jelzett más szócikkek változataival együtt sem több talán mint ötven. Egyszóval: a szótár nem elégíti ki a magas mércéjű írói igényeket, szógyűjteménye sze­gényebb annál. Másrészt viszont gazdagabb, mint kellene — ezt is sajnálatosnak tartjuk. Szómutatójának k-betűjé­­nél például a következő szavakat találtuk: kaja, kasa, kégli, klafa, komcsi és így tovább. Elgondolkoz­tathat a kérdés: mi a helye az argónak egy nyelv szókincsében? Helyes-e egy akadémiai kiadvány­ban mintegy törvényesíteni az ilyen és efféle kifejezéseket? Miért zsugori a szótár ott, ahol az iro­dalmi értékű szinonimákban dús­kálhatna, s miért nagylelkű ott, ahol az aszfaltnyelvvel találkozik? Kíméletlen kérdéseink nem csök­kentik tisztelgő elismerésünket: a Magyar Szinonimaszótár létreho­zását nyelvtudományunk korsza­kos, nagy tettének tekintjük, s bí­zunk benne, hogy ezen az alapon most már sor kerülhet a nagy­szótár megalkotására. Nyelvtudomány Egynegyed nem sok Magyar Szinonimaszótár Közbülső megoldásként „1, ma m .JL, AKADÉMIAI SZÓTÁR .1 MAGYARORSZÁG 1978/23

Next