Magyarország, 1978. július-december (15. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-24 / 52-53. szám

Idegenforga­lom Vízum nélkül­­­­ Januártól több osztrák várható Politikai döntés, gazdasági hatás Január 1-től nem kell vízum a Magyarországra látogató osztrá­koknak és az Ausztriába utazó magyaroknak. A félreértések elke­rülése végett: csak a vízum szűnik meg, útlevélre változatlanul szük­ség van, amit a magyar állampol­gárok az eddig érvényes feltéte­lek mellett kaphatnak meg, tehát turistaútlevelet háromévenként, látogatóútlevelet kétévenként. „Fekete” forint Az enyhítések korszaka, az oszt­rákok részére tulajdonképpen már 1978-ban megkezdődött. Idén ja­nuár 1-től megszüntették a köte­lező forintbeváltást a Nyugatról érkező turisták számára. Ez jelen­tős ösztönzést adott az utazások­nak, a tőkés országból érkező lá­togatók száma növekedett. Sajnos, nem lehet ugyanezt mondani a valutabevételekre, holott tulaj­donképpen az idegenforgalomnak ez volna a gazdasági célja. Mi­közben a beutazók száma jelentő­sen nőtt, a tőlük származó bevé­telek alig emelkedtek. Nem vál­tak be pénzügyi köreinknek azok a­­reménységei sem, hogy a köte­lező forintbeváltás megszűnésével emelkedő vendégforgalom kedve­ző hatással lesz a nyugati váltó­­elveken a forint árfolyamára. Ag ynevezett „fekete forint” kurzu­sa az idén alacsony szintre süly­­lyedt. Nőtt ugyan a forint iránti kereslet, mert többen utaztak Ma­gyarországra, de a „fekete forint” utánpótlása nem szűnt meg, sőt erősödött. Egyéb spekulációs té­nyezők mellett ez lehet az oka az irreális fekete árfolyamnak. Meglehet azonban, hogy 1979. január 1-től ez a folyamat meg­áll, esetleg meg is fordul. Abban az esetben, ha a vízum megszű­nése után az osztrákok még na­gyobb tömegben veszik útjukat Magyarország felé. (Az osztrákok úti céljai között Magyarország a 4-ik helyen szerepelt eddig Olasz­ország, Jugoszlávia, az NSZK mö­gött.) Egyelőre Bécsben is, Budapes­ten is nagy találgatások folynak, mi jön a vízumkorszak után. Oszt­rák vélemények szerint Burgen­­landot, Alsó-Ausztriát, Nyugat­­ájerországot és Bécset érinti köt­­etlenül az intézkedés. Tény, hogy Argenland fővárosából, Eisen­­tadtból (Kismarton) húsz perc­latt lehet beérni Sopron főterére, saztól 40—50 perc a határ, Bécs­­ől körülbelül ugyanannyi. Igaz, eddig sem volt nehéz az osztrákoknak magyar vízumot sze­­rezni. Az autóval érkezők a ha­­árállomáson juthattak hozzá (de csak várakozás és a formanyom­­tatványok kitöltése, fényképek le­­adása után), a repülőtéren ugyan­nak kaphattak vízumot. Viszont, túra osztrák közreműködéssel tör­ténő bővítéséről. Egyszerűbben szólva: osztrák hitelek igénybe­vételéről. Amint azt korábban a magyar sajtó már hírül adta, 300 millió dollár, azaz mintegy 4,5 milliárd schilling osztrák hitelkeretből kü­lönböző idegenforgalmi beruházá­sok létesülnek Magyarországon az elkövetkezendő években. (Dr. Heinrich Winter, az osztrák kül­ügyminisztérium főosztályvezetője, a Magyarország tudósítójának: „Ami az önök számára turiszti­kai infrastruktúra, az a mi szá­munkra külkereskedelmi politika. MAGYARORSZÁG 1978/52 — 53 Oesterreich soll ungarische Hotelbauten finanzieren Aufträge für heimische Unternehmen Eigenbericht der „Presse“ WIEN (red). Der 4,5-Mrd.-S-Kre­­dit zur Finanzierung einer österrei­chischen Beteiligung am Ausbau un­garischer Fremdenverkehrseinrich­tungen könne nicht als Subvention Ungarns, sondern nur als Export­kredit für die heimische Bauwirt­schaft interpretiert werden, die aus Kapazitätsgründen gezwungen sei, ins Ausland zu gehen. Dies erklärte Handelsminister Staribacher am Montag in einem Pressegespräch. Damit reagierte Minister Stari­bacher auf eine Stellungnahme der Bundessektion Fremdenverkehr, wo­­—>^h mit ösf«’-TMirhisehen Geldern Wie Staribacher ausführte, sei er immer der Ansicht gewesen, daß die unter Überkapazitäten leidende hei­mische Bauwirtschaft nicht nur in Afrika und Asien, sondern auch in den benachbarten Staatshanc'elslän­­dem tätig werden solle. Ungarn hätte die Fremdenverkehrseinrich­tungen auf jeden Fall aufgebaut. Wenn nicht österreichische Unter­nehmen sich am Ausbau beteiligt hätten, wären die Aufträge fernöst­lichen Bauunternehmen zugefallen. Um der Bauwirtschaft Exportkredite zu ermöglichen, war es notwendig, daß im Ausland erbrachte Baulei­stungen kredittechnisch als Exporte anerkannt werden. Dies sei in A „HITELHÍR" A BÉCSI DIE PRESSÉBEN Egyelőre nagy találgatások folynak aki vonaton érkezett, annak előre kellett gondoskodnia a vízumról a bécsi magyar követség útján, ahol azt 24 óra alatt állították ki. Az osztrákok számára a vízum meg­szüntetése tehát kétségkívül bü­rokráciamentes szabad utat jelent. (A magyar hatóságok ezentúl egy határstatisztikai lap kitöltését kí­vánják meg.) Az osztrák hitel A magyar idegenforgalmi szer­vek — valljuk meg — némi szo­rongással tekintenek a fejlemé­nyek elé. Mivel a várható vendég­számról semmiféle becslés sincs, tartanak tőle, hogy az elszálláso­lással, ellátással gondok lesznek. A magyar szállodák korlátozott száma és befogadóképessége miatt már így is feszült volt a helyzet főidényben, kétséges, hogy kiáll­nának-e egy nagyobb osztrák „ro­hamot”. Budapesten van a leg­több szálloda, mégis itt a legne­hezebb szobát kapni. A Balatonon épült néhány szálloda csak na­gyon szolid, mérsékelt forgalom­mal tud megbirkózni. Végül az osztrák turisták kalandozásainak célpontja, Nyugat-Magyarország, alig néhány szállodával rendelke­zik. Csupán a szombathelyi és a soproni 2—2 hotel jöhet komolyan számításba. A vízumkényszer megszüntetése a két, különböző társadalmi rend­szerű ország közeledésének nagyon örvendetes politikai kifejeződése volt. Gyakorlati következményei­vel azonban számolni kell. Ezért a magyar és osztrák pénzügyi, ke­reskedelmi szervek között már több mint egy éve tárgyalások folynak a turisztikai infrastruk­t magyar idegenforgalomnak nyújtott hitelt úgy tekintjük, mint egy tiszta pénzügyi megállapodást, amely számunkra is előnyös. Része a két ország egyéb kereskedel­mi és kooperációs kapcsolatainak. Építőiparunknak nagy szüksége van megrendelésekre és örülünk, hogy a magyar idegenforgalom kiépítésében való részvétel révén erre lehetőséget biztosíthatunk neki. Azt, hogy mi épüljön és hol, magyar partnereink határoz­zák meg, hiszen ők a megrende­lők, a létesítmények az ő tulaj­donukba kerülnek. Egyelőre két nagy budapesti szálloda építése kezdődik meg 1979-ben a Duna két partján. Az osztrák Kontroll Bank a hitelt megnyitotta, a hitel feltételei megfelelnek a nemzet­közi (OECD) előírásoknak, 10—15 évi lejáratra szólnak és ha kime­rülnek, a két fél a megállapodást meghosszabbíthatja. A magyar— osztrák vegyes bizottság rendsze­resen tárgyal a hitelfelhasználás részleteiről a legteljesebb egyet­értésben.”) Nem mindenütt fogadták azonban az akciót teljes egyetértéssel. Oszt­rák idegenforgalmi körökben el­lenvetések hangzottak el: nem volna szabad túlságosan favorizál­ni Magyarországot, mert ez ár­talmára válik az osztrák belső vendégforgalomnak. Különösen az alsó-ausztriai gyógyhelyek gazdái berzenkedtek: a jó hírű nyugat­magyarországi fürdők kiépülésé­ben és könnyebb megközelíthető­ségében konkurrenciát szimatol­tak. Tulajdonképpen érthető, hogy az érdekeltek féltik az osztrák idegenforgalmi mérleget. (Más kérdés, hogy Magyarország nem jelent majd nagy érvágást a szá­mukra.) Ausztriában a devizabe­vételek 25 százalékát adja az ide­genforgalom (míg Magyarországon mindössze 1—2 százalékot). Az al­pesi ország évi devizabevétele tu­rizmusból körülbelül 3 és fél mil­liárd dollár. Jellemzésképpen, ho­gyan áll az osztrák­ NSZK fize­tési mérleg: Ausztria évente kö­rülbelül 10 milliárd nyugatnémet márkáért vásárol nyugatnémet árukat, viszont körülbelül 5 mil­liárd márka bevételre tesz szert­ a nyugatnémet turistáktól. Vagyis az osztrák gazdaságban az idegen­­forgalom — nem úgy, mint ná­lunk — főszerepet játszik. Külö­nösen az utóbbi esztendőkben rendkívüli propagandát fejtenek ki Bécsben, hogy minél több osztrák töltse otthon szabadságát, minél­­ kevesebb valutát vigyen ki kül­földre. Innen az idegenforgalmi berkek aggodalma. A másik olda­lon azonban az építőipar és mind­azok a gazdasági szervezetek, amelyek valamilyen módon kap­csolódnak a magyarországi beru­házásokhoz, valamint a teljes fog­lalkoztatást szorgalmazó kormány­körök és szakszervezetek, örömmel tekintenek a beruházási együtt­működés elé. Bizonyos aggodalmat okoz ná­lunk az a kérdés is, nem jár-e a vízum megszüntetése azzal a következménnyel, hogy az osztrá­kok majd vásárolni járnak át Ma­gyarországra. Ez a lehetőség ter­mészetesen fennáll, sőt 1978-ban részben már valósággá is vált. (Dr. Selley Péter, az IBUSZ-Wien igazgatója: „Ahhoz, hogy a ma­gánúton érkező osztrák turista egy hétvégén jól érezze magát Ma­gyarországon, és még be is vásá­roljon, nem kell okvetlenül ille­gális forintbehozatalhoz folyamod­nia. Mivel 400 forintot mindenki behozhat az országba, ha egy négytagú osztrák család csak 1600 forintot hoz magával, ebből fedez­heti szükségleteit és még vásárol­hat is.” Természetesen — ha tiltott áruk­ról van szó — a kivitel már nem történhetik legálisan, vámhatósá­gaink ellenőrizhetik az utas pogy­­gyászát. Kérdés azonban, hogy ezt az eddiginél sűrűbb határforgalom mellett mennyiben lehet megvaló­sítani. Mindenesetre az osztrák vámosok is segítenek ebben, bár egész más megfontolásból. Ők éppen azt akarják megakadályoz­ni, hogy honfitársaik külföldön vásároljanak és ez veszteséget okozzon az osztrák kereskedelem­nek. (A burgenlandi kereskedelmi kamara például máris tiltakozott, hogy az osztrákok nem a hazai, hanem a magyar henteseknél vá­sárolnak húst.) A szervezett turizmus 1978-ban a bevásárló turizmus nem okozott nagyobb gondot Nyu­­gat-Magyarországon. Remélik, hogy 1979-ben is győzik majd boltháló­zattal, személyzettel, áruellátással és — a fizetővendégszolgálat okos és bátor kibővítése révén — szál­láshelyekkel is. Mindenesetre az 1978-as számok egy fontos tanul­ságot szolgáltattak. Míg az ide­genforgalom konvertibilis deviza­­mérlege — enyhén szólva — kí­vánnivalót hagyott maga után, ezen belül a „szervezett” turizmus eredményei kiemelkedőek voltak. Az utazási irodák „hozták a pénzt”. Ennek köszönhető, hogy a deviza­­bevétel nem csökkent, az­i az emelkedő vendégszám mellett szo­morú tünet lett volna. Ez pedig nem mellékes szem­pont, mert az idegenforgalom — hogy a bécsi IBUSZ igazgatójá­nak szavait idézzük — mégis­csak olyan kártyajáték, amelyet pénzben játszanak. NOVOBÁCZKY SÁNDOR

Next