Magyarország, 1978. július-december (15. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-24 / 52-53. szám
Színészotthonok Hulló csillagok Az íratlan házszabályzat Színészetünk megőrzőhelyei Harmincéves a Magyar utcai Jászai Mari színészotthon. Színészek és artisták alapították, csakúgy, mint Lendvay utcai ikerpárját, amely a magyar színészet másik óriásának, Ódry Árpádnak nevét viseli. (Ez utóbbi egyébként fiatalabb fivére, mindössze huszonnyolc éves.) A két otthon közös irányítás alatt áll. Mi volt a kezdet, az alapítógondolat, amely ezt a páratlan intézményt világra segítette? A negyvenes évek elején nálunk is bemutatták a francia Julien Duvivier „Hulló csillagok” című filmjét, amely az idős színészek életével, pontosabban utóéletével foglalkozott. Azt a pillanatot ragadta ki, amikor az egykori népszerű és ünnepelt színészcsillagoknak búcsút kell venniök a színpadtól; hátramaradó éveiket már csak a szociális gondoskodás teheti elviselhetővé. Ezt a megragadó filmdrámát Gobbi Hilda is látta, sőt az volt a benyomása, hogy a film valódi színhelyen készült: Párizsban létezik ilyen színészotthon. Tévedett. A „Hulló csillagok” írói fantázia terméke. Sokféle forrásból Mégis, ez a félreértés adta meg számára a végső lökést: nálunk talán sikerül megvalósítani az idős, munkából kihullott színészek gondozását. Gobbi Hilda átérezte sorsukat, és védtelen, kiszolgáltatott színésztársai érdekében tenni akart valamit. A felszabadulás előtti Magyarország társadalmi viszonyai között azonban egy ilyen kollektív lépés szóba sem jöhetett. A felszabadulás után, amikor minden megváltozott, Gobbi késedelem nélkül hozzáfogott dédelgetett, humánus tervének megvalósításához. Segítségül hívta az egész magyar színésztársadalmat. Az első gondolattól a Jászai Mari színészotthon megnyitásáig persze évek teltek el. Nehéz esztendői voltak ezek, amikor az első hazai színészotthont szinte a semmiből kellett elővarázsolni. A két legnemesebb kötőanyag, a fantázia és az eltökéltség szerencsére rendelkezésre állt, végül is ez vezetett a megvalósításig. 1946-ban, alig hogy befejezték a főváros újjáépítését, Gobbi Hilda máris elindította társadalmi mozgalmát. Maga köré gyűjtötte a kor legnépszerűbb színészeit: Bajor Gizitől Honthy Hannáig, Latabár Kálmántól Ajtay Andorig; fiatalok és idősebbek vállalták, hogy segéd- * * Gobbi Hilda fogadja Zala Karolát, a Jászai Mari színészotthon első lakóját 1948. február elsején. keznek, anyagi és szellemi eszközöket teremtenek elő. Vége-hossza nem volt az ötleteknek: megalakították például a Jászai Mari otthon baráti körét, aztán előadásokat szerveztek. Major Tamás javaslatára az ínyenc, színházbarát mecénásoknak külön színházi főpróbákat tartottak, ahol az eredeti helyár tíz-hússzorosát kellett fizetni egy-egy jegyért. Az akkori Angol (ma Vidám) Parkba kivonult az egész fővárosi színésztársadalom: egy látványos, színes karnevál keretében emléktárgyakat árusítottak a neves színésznők és színészek, minden lehetséges eszközt megragadtak, hogy megsokszorozzák a szépen gyarapodó összeget. Ugyanezzel a céllal rendeztek díszelőadást a városligeti Nagycirkusz arénájában, majd heteken át, késő este az Emke kávéházban is. Bajor Gizi folytatta a felszabadulás előtt megkezdett népszerű képzőművészeti aukcióját, amelynek az volt a lényege, hogy időről időre felkereste a legjobb magyar képzőművészek műtermeit, ahol vásárlással egybekötött sorsolást rendeztek. A leendő színészotthon javára — többek között — Pátzay Pál szobrai kerültek kalapács alá. Sokféle forrásból származott tehát az a két és fél millió forint, amely az első magyar színészotthon alapítására összejött. A társadalmi alapot állami támogatás egészítette ki: kiutalták számukra a Magyar utca 34. szám alatti házat, ahol mindaddig úgynevezett vörös lámpás „intézmény” működött. Lugossy Bálint építészmérnök vezetésével hozzákezdtek a nagy munkához. Az otthon bútorait vezető magyar színészek adták össze. Bajor Gizi volt az első, aki teljes szobát rendezett be idős sorstársainak, Ajtay Andor napi jövedelmének bizonyos százalékát ajánlotta fel. De szívesen segített mindenki. 1948. február elsején volt az ünnepélyes megnyitó, a ház homlokzatára Borbereki Kovács Zoltán szobrászművész Jászai Marit ábrázoló portréját helyezték el. Elfelejtett lakók Az első magyar színészotthon felavatása nagy társadalmi esemény volt; a megnyitón a kormány akkori miniszterelnöke, Dinnyés Lajos is ott volt, aki maga is jelentős összeggel segítette a munkálatokat. Ortutay Gyula kultuszminiszterrel az élen a hazai kulturális és szellemi élet sok vezető alakja gratulált a páratlan teljesítményhez: a világon először nálunk sikerült megoldani a munkából kiesett idős és beteg színészek szociális problémáit. (Azóta, éppen a mi példánk nyomán, számos szocialista országban, elsősorban a Szovjetunióban ugyancsak létrehozták a hulló csillagok önálló otthonait.) Kik voltak az első lakók? Pontosan az első 32 lakó, hiszen enynyi idős színésznőt és színészt tudtak a Magyar utcai otthonban elhelyezni. Zala Karola, a régi Magyar Színház művésznője, aki 1970- ben halt meg, tehát több mint két évtizedig volt a Jászai otthon lakója; Sarkadi Aladár, a régi vidéki és fővárosi színházi világ népszerű komikus színésze; Hegedűs Gyulának, a Vígszínház nagy színészének felesége, Berzétey Ilona, aki maga is színésznőként kezdte a pályát, továbbá olyan régi-régi feledésbe merült nevek, mint Batitzfalvi Elza, Békefi Lajos, Berényi Gábor, Gardi Karola, egy híres nagyváradi színésznő a századforduló elejéről. Lohner Olga, akit Ady Endre is megbámult. Napjainkra a kép természetesen megváltozott: idén, 103 éves korában hunyt el Kürthy Sári, aki ugyancsak a régi lakók egyike volt. S a mai legidősebbek: dr. Török Istvánná,Török Erzsi Kossuthdíjas énekesnő 96 éves édesanyja, a fiatalon elhunyt kiváló színművész, Pálos György édesanyja. Itt él Hamvay Laci, a vidéki színházak egyik ismert művésznője, Szilágyi Marcsa, volt népszerű szubrett. Barna Sári, aki kétszázszor játszotta vidéken a „Csárdáskirálynő” címszerepét; Fehér Tivadar; Tóth Péter, akinek két mestersége is volt: színész és bűvész. S itt található a két világháború közötti színházi élet egyik ismert figurája, Erdélyi Mihály színigazgató is, aki 1934-től három úgynevezett kültelki színházat vezetett Budapesten. Az ő igazgatása alatt állt a Józsefvárosi, az Erzsébetvárosi és az óbudai Kisfaludy Színház. Erdélyi különösen nyári sikerdarabjairól volt nevezetes. Minden nyáron ősz,szegyűjtötte a főváros legnépszerűbb színészeit, Honthy Hannától Jávor Pálig, Csortos Gyulától Rátkai Mártonig, és velük játszatta azokat a darabokat, amelyeknek szövegírója és zeneszerzője egy személyben ő volt. Színészotthonainknak külföldön is híre van. Nemrégiben például a tengeren túlról érkezett haza egy házaspár: Budai Imre, egykor népszerű táncoskomikus, és felesége, akik négy évtizeden át éltek Kolumbiában, s onnan vágyódtak haza az egykori pályatársak közé. (Gyermekeik jelentős összege tette számukra lehetővé, hogy idős napjaikat pesti színészotthonban töltsék.) A két otthonba való felvétel ügyében bizottság dönt, amelynek Gobbi Hilda az elnöke, tagjai: Pápay Erzsi, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, Őze Lajos és a Nemzeti Színház főkellékese. A kérelmezőket felkeresi az otthon igazgatója és a bizottság egyik tagjával környezettanulmányt végeznek. Akinek lakása van, annak le kell adnia a tanácsnak, a lakás azonban nem feltétele a bejutásnak, hiszen olyan lakók is vannak, akiknek nem volt önálló lakásuk. A bizottság javaslata alapján a Kulturális Minisztérium illetékes szervei döntenek a felvétel ügyében. Az első évektől fogva a minisztérium jelentős anyagi összeggel támogatja a két fővárosi színészotthont, amelynek azonban önkéntes, társadalmi támogatói is vannak. Számtalanszor megtörtént, hogy elhalt színészek jelentős öszszegeket vagy ingóságaikat hagyományozták a színészotthonokra: Darvasi Lili például pénzt, Dajbukát Ilona értékes képgyűjteményét hagyta végrendeletileg hátramaradt pályatársaira. Gobbi Hildának arra is van gondja, hogy idős színészeknek ne csak meleg lakása, jó kosztja legyen, jó lelki „ellátásban” is részesüljenek. A két otthon lakói három évtizeden át rendszeresen megjelennek a színházakban, a mozivásznon vagy a televízió képernyőjén. A statisztálás vagy a kisebb szerepek betöltése mint elsőrendű létszükséglet szerepel az íratlan házszabályzatban. Ilyenkor nem csupán a szerény anyagi javadalmazás a fontos, hanem annak a tudatnak az erősítése, hogy szükség van munkájukra, tehetnek valamit a színház- és filmművészet érdekében. Nemrégiben például csaknem a fél otthon kivonult egy készülő újdonság forgatására: huszonöten szerepeltek egy szociális otthonban játszódó történetben. Ekkor mondta egyikük kissé tréfásan: „Ez a téma nekünk különösen jól fekszik.” A karácsonyest minden évben jeles ünnep a két fővárosi színészotthonban. Ilyenkor — ha csupán egyszer egy évben is — eljönnek a fiatal pályatársak is. Ajándékcsomagokkal és ajándékműsorral kedveskednek jeles elődeiknek, akik sokszor igen nehéz körülmények között éltek és dolgoztak. Ezekben az emlékeket felidéző órákban kiderül, hogy a Jászai Mari és az Ódry Árpád nevét viselő otthonok nem egyszerűen csak szociális intézmény, jóval többek annál: a magyar színészet megőrzőhelyei, ahol a kegyeletnél is fontosabb az állandó és aktív érdeklődés, a figyelem. Gaál Franciska nyomában Érdeklődésre év közben is van példa. Nemrégiben Moszkvából járt itt egy rendező, aki Gaál Franciska „nyomait” kereste. A Vígszínház egykori kitűnő színésznője ugyanis közvetlenül a felszabadulás után a szovjet kormány vendégeként Moszkvába utazott, ahol óriási sikerrel szerepelt. A moszkvai televízió most dokumentumfilmet szándékozik készíteni a művésznőről, s itthon keresték a szemtanúkat, Gaál Franciska egykori partnereit. Három évtized alatt a két színészotthonnak két igazgatója volt: az alapítástól 1972-ig Blum Hédy, azóta pedig Wittner Lászlóné irányítja a nehéz munkát. Gobbi Hilda: „Én úgy érzem, hogy nagyon kell szeretni és mindig kell törődni velük, a két otthon lakóival. A múlt nélkül ugyanis lehetetlen a jövőt építeni.” PALÁSTI LÁSZLÓ AZ ELSŐ LAKÓ ÜDVÖZLÉSE* Eljönnek a fiatal pályatársak MAGYARORSZÁG mm 19 7 8 5 2 — 53 ________