Magyarország, 1979. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-11 / 45. szám

g Hódít a szauna Ház a tóparton is A júniusban gyűjtött „vihta” Magyarországon is terjed a szauna. Nemcsak a tatai Fényes fürdő­­büszkélkedhet már vele, egy­re több helyen építenek — finn mintára — gőzfürdőt: szállodák­ban, uszodákban, gyógyfürdőhe­lyeken.. Némelyik híven utánozza az északi mintát, másik — sze­gény ember vízzel főz — csak a lényeget, a gőzt tudja biztosítani a vendégnek. Ny­ugat-Európában valóságos, diadalutat járt be az utóbbi évtizedben a tisztálkodás­nak és az egészségvédelemnek ez az ősi, de teljesen modernizált formája. Hirdetik a szaunaberen­dezéseket úton-útfélen, tehetős emberek villalakásukat, nyaraló­jukat szaunakamrával vagy szau­­naszobával egészítik ki. Ha be van fűtve Egy régi finn közmondás sze­rint, ha a betegen nem segít a pálinka, a kátrány, vagy a szau­na, akkor a betegség halálos. Va­lószínűleg a zord időjárásnak is része van abban, hogy a finn em­ber életében olyan fontossá vált a szauna. Házépítéskor mindig először ennek helyét jelölik ki. Ma már nem különálló épület, ha­nem rendszerint a házban a föld­szinten kap helyet. Volt idő, amikor a szaunába ment szülni az asszony. A fiú ak­kor vált férfivá, amikor már jól bírta a forró gőzfürdőt. Gyakran a halálos beteget idevitték meg­halni ... Annak ellenére, hogy a finnek életének szerves tartozéka, még ma is bizonyos titokzatosság övezi. A bizalmas beszélgetések helye ez, de alkalmas a csöndes meditációkra is. Itt nem illik lár­mázni, kiabálni, s bár a fürdőzők meztelenek, az erotikához sincs semmi köze. Régi idők szokása szerint a vendéget a háziasszony fürdette meg, vagy legalábbis megmosta a hátát. Ez a szokás ma már nem él, tény azonban, hogyha a vendéget ezzel fogad­ják: „a szanuna be van fűtve”, ak­kor biztos lehet benne, hogy szí­vesen látott. A külföldre szakadt finn előbb-utóbb megépíti a szau­náját — az igazi otthon illúzió­jáért. (A háború alatt a finn ka­tonák hordozható, összerakható tá­bori szaunát vittek magukkal, s ahol lehetett, fölszerelték.) Azok a ragyogó eredmények, amelyeket a finn sportolók az 1936-os, 1948-as olimpiákon elértek, világszerte a szauna felé irányították az edzők és sportszakemberek figyelmét. Kis füstölgő, gőzölgő különálló épületek voltak az első szaunák, s egyetlen szög fölhasználása nél­kül készültek, durván meghántolt fenyőfából. Az egyhelyiséges épü­let egyik sarkában állt a kályha, tetején az izzásra váró kövekkel, átellenben többnyire lépcsőzetesen elhelyezett padokkal, ahová ültek vagy feküdtek a fürdőzők. Az idők folyamán vetkőző és zuhanyozó he­lyiségekkel bővültek a kis házacs­kák. Sokan még ma is esküsznek a fafűtéses kályhákra. Tény, hogy a fával fűtött szauna kellemesebb az elektromosnál. Lombos fával — elsősorban nyírfával — fűtöt­ték és fűtik ma is ezeket, mert ez a fa nem kormozza be a szau­na köveit. Az az igazi, amikor a szaunakályhát három órán ke­resztül fűtik, míg a helyiség hő­mérséklete eléri a 60—70 fokot. Csak előfűtés után használják a szaunát. Minden személyre 2—3 dl vizet szánnak, illetve ennyi vi­zet öntenek az izzó kövekre. A szaunának természetesen úgy kell megépülnie, hogy a pára- és kőszi-­lezetése megfeleljen a gyakori és erős igénybevételnek. A tető- és oldalfalakat hőálló lemezzel fe­dik. Belső burkolóanyagnak kü­lönlegesen kezelt fát használnak. (A fenyőt tartják legjobbnak, a nedvességet fölszívja és leadja.) A múlt század végéig építettek úgynevezett befelé füstölő szauná­kat is. A füst kellemes illatú és baktériumölő hatása mellett a fa­burkolatot sötétbarnára-feketére festette. Nagyon gazdag emberek ma is megengedhetik maguknak a füstös szaunát. A gyakorlatban azonban az elektromos szaunák terjedtek el, könnyű kezelhetősé­gük miatt. Kő a lelke A kövek nem dísznek valók. A finnek szeretik a sötét színű, kerek bazaltköveket, amelyeket vala­mikor ki-ki magának gyűjtött a folyók partjáról. Azok a kövek voltak a legjobbak, amelyek ki­állták — repedés nélkül — a téli fagyot és a rövid nyár melegét. Alkalmasságukról úgy győződtek meg, hogy izzásig hevítették, majd jéghideg vízzel leöntötték. Ha mindezt kibírta a bazalt, s felü­lete ép maradt, akkor a kályhára került. Nagyságuk 5—13 cm kö­rüli. A nagyobbakat teszik alulra, a kisebbeket felülre. Az elektro­mos szaunában a­­kövek, kicsinyek, mert kicsi a kályha is. A legfölső kövek hőmérséklete eléri a 300— 400 fokot is. A szaunázáshoz hozzá tartozik a nyírág, a „vihra”, amelyet rend­szerint júniusban gyűjtenek. Két­félét készítenek: egy rövid, sűrű lombú, kerek, és egy hosszabb, csapkodó típust. A nyírfanyalábot ügyesen kötegelték és leveleivel lefelé lógatva száraz, szellős, de nem napos helyen szárították. Az ilyen vi­ta viszonylag hosszú ideig használható volt anélkül, hogy a leveleit lehullatta volna. A fehér nyírfa ágait használják ma is. A szaunázók oxigénigénye kö­rülbelül 20 százalékkal magasabb, mint a szabad levegőin tartózko­dóké. Óránként a hat-nyolcszori légcsere elengedhetetlen. A hétvégi házakban épített szaunában egy­két szellőzőablakot is elhelyez­nek. A finn fürdőben a cél a tes­tet kellemes körülmények között izzadásra bírni. 3—10 perces iz­­zadást fölváltja egy hűvös zuhany, vagy néhány perces úszás a közeli tóban. Télen a bátrabbak meg­hemperegnek a hóban, vagy léket vágnak a közeli tóban és r­egmár­­tózna­k a vízben. Persze, minden­kinek magának kell kialakítania azt a módszert, ami számára a leg­inkább megfelelő. A vérkeringés élénkítése miatt a langyos vízbe mártott nyírvessző nyalábbal is megcsapkodják magukat. Ennek a speciális fürdőnek van néhány sza­bálya. Ami a legfontosabb: nem szabad sajnálni rá az időt, ha nincs rá idő, inkább halassza más­korra az ember. Fej­magasságban ne legyen a­­hőmérséklet 80—90 foknál magasabb. Fokozatosan kell hozzászokni a szaunához, s itt nem szabad versenyezni, hogy ki bírja tovább. Szívbetegek, magas vérnyomásúak, csak módjával és orvosuk tudtával és beleegyezésé­vel vegyék igénybe. Ha hidegről jön, az ember, szauna előtt föl kell melegednie. Utoljára marad­jon a szaunát követő hűvös-hideg zuhany. Ezután az ember rend­szerint nagyon éhes és szomjas lesz a só és vízveszteség miatt. Al­koholt inni szaunázás alatt szi­gorúan tilos, s utána is csak ke­veset, legföljebb egy pohár sört. Ajánlások, tilalmak Értékes balneoterápiás eszköz. Tudják és mégsem alkalmazzák, vagy csak elvétve. A rendszeresen szaunázó fizikai és szellemi tel­jesítőképessége egyaránt fokozó­dik. Fizikai munkások és spor­tolók felüdítése semmilyen más módon nem érhető el ilyen hatá­sosan. A túl sok szaunázás viszont fáradttá tesz, ezért a heti két­szeri untig elég. A finnek hetente egy-három alkalommal szaunáz­nak, de szombaton este mindig. A száraz szaunában (amikor a kö­vekre csak kevés vizet öntenek) erősebb a­z izzadás. A súlyveszte­ség elérheti az 1—1,5 kilogrammot is. Ezért fogyókúrázóknak is java­solják. Szauna után az ember va­lahogy könnyűnek érzi magát. Megszabadul az idegfeszültségek­től, ezért egy-egy nehezebb nap után igen jó. Viszont túlságosan kimerülten sem szabad igénybe venni. Nem jó az sem, ha túl éhesen, vagy ellenkezőleg, telt gyomorral szaunálunk. Az orvosok szokták javasolni sé­rültek utókezelésénél is. Reumás megbetegedések esetében — ha az nem gyulladásos eredetű — szin­tén régen javasolják. A reumás beteg a hidegingerrel szemben túl­­érzékeny, a szaunázás ezen segít. Mivel a gőzfürdő a harántcsíkolt izomzat teljesítőképességét növeli, csökkenti a fáradtságot. Kedvezően befolyásolja a közérzetet. Álmat­lansággal küszködőknek ez a leg­jobb természetes gyógyszere. Jól bevált ideges eredetű szív- és ke­ringési panaszok, valamint érgörcs gyógyítására is. Neurotikusoknál is alkalmazzák megfelelő ráneve­­lés után. Nem szabad szaunázni a terhes­ség harmadik hónapjától kezdve. A már említett magas vérnyomás­ban és szervi szívbajban szenve­dőkön kívül kerüljék a szaunát a lázas betegek, az aktív tuber­kulózisban szenvedők, azok, akik éppen menstruálnak és akiknek hipertireózisuk van. A szauna ellen nem lehet azt felhozni, hogy az edzésnek ez a módja a mi klímánk alatt fölös­leges. Még ha elfogadjuk is azt, hogy drága megépítése és energia­­igénye miatt nem való a kisfize­­tésűeknek, az egészségügyi intéz­ményekben föltétlenül, de még a művelődési és sportközpontokban is helye van! (Különösen ott, ahol nincs uszoda vagy más fürdési lehetőség.) A kozmetika, a szépségápolás sem szűkülhet le az arcápolásra. A bőséges izzadás megnyitja a bőr pórusait, testszerte tisztítja a bőrt, de csak módjával, mert a sok gőz szárít, s így ránco­sít is. Azt tart­ják, hogy szaunázás után két órá­val a legszebbek a nők. TAMÁS ENIKŐ FINN FALUSI SZAUNA Megszabadul az idegfeszültségektől MAGYAN­ORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vili., Gyulai P. u. 14. 1045 Telefon: 137-640. Telex: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634, 1396 Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő, GARDOS MIKLÓS h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC igazgató. 79.2310/2-45. Zrínyi Nyomda, Budapest F. u.: BOLGÁR IMRE vezérigazgató Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956 1979. . " NOVEMBER

Next