Magyarország, 1981. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-14 / 24. szám

Nyelvhelyességről, iskoláról, színházról és egyéb, a mű­velődéssel összefüggő kér­désekről szólnak az alábbi leve­lek. „Lapjuk 1981/19. számában, a »Nyelvtudomány« felcímű cikk­ben ez olvasható: »De azért ne szépítsük a dolgot: nem egy ne­ves író csakugyan nem volt tisz­tában a helyesírással.« A szerző Mikes Kelemen Törökországi leve­leiből idéz példákat: »Constanti­­nápolyban Groff P ... E ... írott levelei«; »jó egészsége volna«; »láttya kéd, még sz. péter is meg­­ijedet volt«. Petőfi: Rózsavölgyi halálára című költeményében is van két meghökkentő sor: »Kezd el újra, kezd el azt az ötvenet...« Azt is írja a szerző, hogy Arany sem volt tévedhetetlen. Nem szá­mol azonban a cikkíró azzal, hogy első helyesírási szabályza­tunk 1832-ben jelent meg. Ezt te­hát Mikes Kelemen (1690—1761) akkor sem ismerhette volna, ha Erdélyben él, nem pedig Rodostó­ban. Első szabályzatunk egyébként sokban különbözött mai helyes­írásunktól. Petőfi diákkorában sem taníthatták minden kisiskolá­ban az akadémiai helyesírást. Már csak azért sem, mert a felső osz­tályokban a latin volt az egyik fő tantárgy, másrészt meg, mert a tanítómesterek sem ismerték ak­kor az újnak számító írásegysé­gesítő törekvést. Aranynak a saját korában igaza volt, de jós ő sem lehetett. Alig hiszem, hogy téved­hetetlennek tartotta volna magát. Ma is még az Aranytól védett ki­ejtés szerint skandáljuk Vörös­marty hexametereit:­ »... hol va­gyon, aki (kiejtésben: akki) me­rész ajakát hadi dalnak eresztvén a riadó (kiejtve: az riadó) vak mélységet fölverje szavával.«” DR. KÁLMÁN BÉLA, DEBRECEN „Valóban szinte egyszerre járt el színházépületeink fölött az idő — egy-két épületet leszámítva —, mint ezt lapjuk 1981/18. számának cikkírója megállapítja. A szegedi színházat az 1879-es árvíz utáni városrekonstrukció során tervezte Fellner és Helmer. Ez a két ruti­nos bécsi színháztervező Hamburg­tól Odesszáig szinte egész Európát végigtervezte színházakkal és hangversenytermekkel. Közel öt­ven épület el is készült, az akkori Magyarország területére ebből ti­zenegy jutott. A szegedi színházat 1883-ra felépítették, de 1885-ben leégett. Igen gyorsan újjáépítet­ték, 1886 őszén már játszottak benne. Ennek külseje reneszánsz, belseje nehézkes barokk volt. Ko­rabeli feljegyzések szerint 52 pá­holy, 346 zártszék, 270 ülőhely volt benne, további 1500-an fértek el a karzaton. A második meg­nyitón Csiky Gergely Prológját Nagy Ibolya, a Nemzeti Színház tagja szavalta, majd Aradi Gerő színtársulatának tagjai három egy­­felvonásost adtak elő. Ez volt Sze­ged második állandó társulata, az első Nagy Vince igazgatása alatt játszott az 1883-as megnyitás után.” DR. BÁTYAI­ JENŐ,­ SZEGED „Az 1981/20. számban, a Szé­chényi Könyvtárról szóló cikkben többek között arról is írtak, hogy gyorsmásoló gépek segítik majd a könyvtári munkát. Jó lenne, ha az olvasó munkáját is megkönnyí­­tenék­­a gyorsmásoló gépek. A könyvtárak anyagának egy része csak helyben olvasható. Ha ezek­ben találok olyasmit, amire ké­sőbb is szükségem lesz, kénytelen vagyok leírással, lerajzolással töl­teni az időt. Másolási szolgáltatás ugyanis csak az Országos Műsza­ki Könyvtár és Dokumentációs Központban van, sajnos annak is hosszú az átfutási ideje. Ma már nem drágák a külföldi másológé­pek, sőt létezik magyar gyártmá­nyú is, valószínű tehát, hogy ilye­nek beszerzése nem okozhat kü­lönösebb nehézséget.” GERGELY JÓZSEF, BUDAPEST „A Magyarország 1981/20. szá­mában megjelent »Barcsay-jubi­­leum« című cikkükkel kapcsolat­ban szeretném elmondani, hogy néhány évig én is jártam a Ma­­dáchba, ma is szeretettel és hálá­val gondolok történelemtanárunk­ra, Magyar Samura, aki történel­mi évszám-versenyt rendezett osz­tályában. Ennek köszönhetem, hogy ma, ötvenöt év után is, job­ban ismerem a magyar- és világ­­történelem fontos eseményeinek évszámait, mint a mai érettségi­zők, akik néha évszázadokat té­vednek és nem látják a különbö­ző korok történelmi összefüggé­seit. Úttörő volt a Madách Gim­názium abban is, hogy már 1924- ben megrendezte a mai Futapest ősét. A III. és IV. osztályosok ré­szére kötelező volt az iskolától ki­indulva Zuglóig és vissza gyalog vagy futásban két órán belül meg­tenni az utat. Középiskolai fut­­balldöntő ritkán zajlott le a Ma­dách Gimnázium diákjai nélkül. Többek között onnan került ki Aknai János, az Újpest és Kemény Tibor, a Ferencváros válogatott futballistája. Pedig a harcsaysták csak a szűk Almássy téren rúg­hatták a rongylabdát, más futbal­­lozási lehetőség nem volt.” FODOR LÁSZLÓ, SZÉKESFEHÉRVÁR „Szeretnék hozzászólni a lapjuk 1981/18. számában megjelent »Fe­hér Ház: a Szalon« című cikkhez. Thomas Mann 1935-ös washing­toni látogatásakor naplójában semmiféle megjegyzést nem tett a megtekintett szalonokra vonat­kozóan. Az idézett mondat az el­nöki fogadás utánra vonatkozik: »Gyalog egy kávéházba, ahol nagy élvezettel sört ittunk«. Mann lá­togatása idején ugyanis rekkenő hőség volt Washingtonban. A nap­lójegyzetben nincs szó az elnök feleségének »könnyed tapsáról«, csupán arról, hogy a First Lady jelt adott a búcsúzásra.” DÉVAINÉ ALTH­EDINA: DREZDA „Érdeklődéssel olvastam lapjuk 1981/18. számában a »Fehér Ház: a Szalon« című cikküket. Az ott említett Clement E. Conger, az Egyesült Államok külügyminisz­tériumának és a Fehér Háznak kurátora két évtized alatt az USA két nagy nemzeti gyűjteményét hozta létre az amerikai kultúra jellegzetes díszítő és iparművészeti tárgyaiból. Az első, amihez 1960- ban kezdett hozzá, a külügymi­nisztérium legfelső emeletén ki­lenc diplomáciai fogadóterem be­rendezése volt. Itt találkoznak a világ Washingtonba látogató veze­tő személyiségei, de a termek a nyilvánosság számára is nyitva állnak. Conger a hatvanas évek­ben a külügyminisztérium diplo­máciai rendezvényeire felügyelő protokollfőnök helyettese volt. 1969-ben Nixon elnök átköltöztet­te Congert a Fehér Házba, azóta munkaidejét fele-fele arányban megosztva ügyködik a külügymi­­nisztériumi szalonok és a Fehér Ház berendezésének csinosításán. Eredményesen fáradozik az ame­rikai kultúra értékeinek mentésén, miközben ő maga negyven éve épült alexandriai házát — angol régiségekkel bútorozta be.” VARGA J. ADÁM, BUDAPEST „Hosszú ideje nem írtam önök­nek, mostani levelem megírásá­hoz az indítékot dr. Lakatos Györgynek, az 1981/18. számban megjelent hozzászólása adta. Le­vélírójuk téved, mert a bevett és elismert vallásokról nem az 1894— 95-ös törvények, hanem az 1895. évi XLIII. tc. intézkedik. Ez a törvény — a vallásszabadság alap­törvénye — a dr. Lakatos által említett hét helyett nyolc bevett vallást említ. A nyolcadik az iz­raelita vallás volt. Elismert vallás a baptista és a mohamedán volt. Bevett vallássá nyilvánítás tör­vényhozási úton történt, elismert vallássá nyilvánítás pedig minisz­teri rendelet útján.” TÓTH ISTVÁN, SITKE „Lapjukban az »Óda« című cikk Thomas Mann magyar vonatkozá­saival foglalkozott. Ehhez fűzöm megjegyzéseimet: alighanem ama nagyon kevesek közé tartozom — 81 éves vagyok —, akik még el­mondhatják, hogy jelen voltak Thomas Mann-nak 1922 januárjá­ban a Zeneakadémián tartott fel­olvasásánál, amikor a Varázshegy­ből adott elő részleteket. Zsúfolt terem volt, lelkes közönség — hadd tegyem hozzá: az a művelt közönség, amely a Buddenbrook óta szegődött a Mann-rajongók so­rába. De az előadás hatása vegyes volt. Thomas Mann szikár, taná­ros alakja és színtelen előadó mo­dora, fakó torokhangja nem tudta magával ragadni a közönséget. És mégis sikere volt, mert a Varázs­hegy felolvasott részletei elvegyül­ve a Buddenbrooknak olvasóiba vésett lenyűgöző emlékeivel, vala­mint Thomas Mann-nak már kite­rebélyesedett írói hírével, elhomá­lyosították az egyhangú, színtelen felolvasás diszharmonikus hatását. Más: a Hungária Szálloda a mai Intercontinental északi felének helyén állt az Első Magyar Bizto­sító épülete mellett, amely a Viga­dó térig zárta le a Hungária—Bris­tol—Carlton szállodasort. Tehát nem a »ma épülő« új szállodák helyén.” VARANNAI AUREL, BUDAPEST „Ezúton reagálok az általam nagyra becsült lapjuk 1981/16. számában megjelent vívócikkre. Téves az a megállapítás, hogy a magyar vívósport 1972-ben muta­tott először válságjeleket, hiszen közel tíz év elteltével ekkor visz­­szaszerezte a sportág világelsősé­gét: a müncheni olimpia Nemze­tek Nagydíjában 2 arany-, 4 ezüst-, két bronzéremmel. Helytelen az is, hogy 1977—78 példátlan mély­pontot jelent a sportág életében. 1977- ben például 29 olimpiai pont­nak megfelelőt és egy aranyérmet. 1978- ban igaz csupán 18 pontnyit, de két aranyat gyűjtöttünk a vi­lágbajnokságon. Az ötvenes évek­re vonatkozó megállapítások is té­vedésen alapulnak, ekkor ugyanis Bay Béla vezetésével éppen a szovjet vívóknak adtunk óriási se­gítséget. Egyébként 1950-ben há­rom világbajnoki arany, 1955-ben pedig — megdönthetetlennek lát­szó csúcs — öt aranyérem a ma­gyar vívósport termése. »Női tőr­ben ... az új szakvezetés rosszul felkészített keretet vett át« — ol­vasható a cikkben. »Új megvilágí­tásba« helyezi ez a tényeket, hi­szen eszerint Szőcs Bertalan edző rosszul felkészített csapatot adott át — Szőcs Bertalannak. Ha va­laki nem tudná, több mint 12 éve ő a női csapat fegyvernemi edző­je .. GABOR TAMÁS, BUDAPEST „Az 1981/17. számban, a »100 év Vöröskereszt« című cikkben azt írják: »Száz év alig több, mint egy emberöltő...« Arany János a Toldi bevezetőjében »majd’ ki­­lenc-tíz ember­öltő régiségben« idézi vissza Toldi Miklós képét. Márpedig Arany János előtt ki­­lenc-tíz évszázaddal még nem élt magyarság ezen a területen. Egy emberöltő egy-egy nemzedék ki­fejlődéséhez szükséges idő, ami lehet 25—35 év, de semmi esetre sem 100. A Toldi esetében ez a XVI. század elejét jelenti.” PODANI JÁNOS: BUDAPEST magyaro­rszag 1981/24 Budapest 62, Pf. 634, 1396 Levelek a kultúráról Thomas Mann-emlékek Szegedi színháztörténet A SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR VÁRBELI FŐBEJÁRATA Gyorsmásoló gépek segítik a munkát

Next