Magyarország, 1981. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-01 / 44. szám

Egészségvédelem A szauna lépcsőin Finn fürdők és szokások Nálunk is divatba jött ! A legtöbb nyelv a szauna szót változatlan (finn) formájában vet­te át. (Legfeljebb egyes nyelvek­kel kapcsolatban vitatkoznak azon, hogy nőnemű vagy hímnemű-e.) A finnek gyakran bosszankodnak, ha azt tapasztalják, hogy a szauna fogalmát hazájukon túl félreértik, vagy félremagyarázzák, esetleg tudatosan félrevezetésre használják fel. Nyugaton például szaunaként reklámoznak hordó alakú izzasz­tókamrákat, fogyasztómellénye­ket is. Nyugat-európai és amerikai nagyvárosokban nemegyszer lát­ható szauna feliratú tábla homá­lyos rendeltetésű masszázsklubok ajtaján. A finnek szerint mindez a valódi szaunák jó hírét rontja vagy legalábbis ronthatja. Tóparton, pincében A szaunakrónika történetírói szerint az izzasztó fürdők évezre­deken keresztül hozzá tartoztak a különböző népek kultúrájához. A szauna típusú intézetek csaknem mindenütt működtek a középkori Európában, de az újkor beköszön­tével sorra megszűntek. Eltűnésük okát az erkölcsök romlásában és a nemi betegségek gyors terjedésé­ben látták a szaunaszakértőik. A finn szaunához ezek a negatív je­lenségek sohasem tapadtak, két évezredes fennállása alatt szülőha­zájában változatlan formában és tartalommal öröklődött át az utó­korra. A szaunaépületek változ­tak és modernizálódtak, a fürdés módja azonban csaknem teljesen változatlan maradt. A legkezdetlegesebb szauna földbe vájt gödör volt, amelynek sarkába nagy halom követ he­lyeztek. Ezeket aztán felhevítet­ték, majd vizet locsoltak rájuk, hogy ezáltal gőzt fejlesszenek és elősegítsék az izzadást. A szau­nát viszonylag régóta használták tisztálkodásra is. A finn szauna alaptípusa négyszögletű gerenda­épület, amelyben földes padló és nyitott tűzhely volt. A tűzhely füstje a szauna belsejébe távo­zott, ahonnan aztán fürdés előtt a szabadba eresztették. Ilyen tí­pusú „füstös szaunákat” ma is használnak a finn falvakban, ta­vak partján. Tudni kell, hogy a higiéniai cé­lokon túl a finnek magán- és tár­sadalmi életében a szauna közpon­ti szerepet játszott: odajárnak fel­üdülni, pihenni. Vidéken a gyere­kek régen a szaunában születtek és a szaunában végeztek korábban számtalan házi munkát, füstölték a húsokat, szárították a lent. A lakosság mozgása, költözése következtében a szauna is bekerült a városokba, kezdetben a régi épí­tési hagyománynak megfelelően a bérházak udvari épületeként, ké­sőbb pedig­­ a szaunatűzhely fűtési technológiájának fejlődése következtében — az emeletes há­zak pincéjébe vagy padlására. Aztán már szaunákat létesítettek a szállodákban, motelekben, uszo­dákban is. Legújabban a legtöbb sorházban valamennyi lakást el­látják szaunával, és sok vállalat, intézmény is tart fenn saját szau­nát. A nyaraló finnek még a sá­torba vagy csónakba is visznek magukkal hordozható szaunafür­­dőt. Vigyázat! Utánozzák! A szauna hagyományosan gőz­kamrából, mosakodóhelyiségből és öltözőből áll. Ez utóbbi a nyári szaunákból és a kis méretű für­dőkből hiányzik. Bérházak laká­saiban a fürdőszoba a szauna mo­sakodóhelyiségeként is szolgál. Építőanyagként eredetileg északi fenyőfajtákat — erdei vagy luc­fenyőt — használnak, padlódeszká­nak viszont a lucfenyő vagy nyír­fa a legmegfelelőbb. A szauna fa­la lehet gerenda- vagy deszka­borítású, de a gőzkamrát minde­nütt festetlen fával kell burkolni. A gőzkamra és a mosakodó­helyiség padlója általában beton, de hasznos, ha ezt fából készült rostéllyal borítják. A különféle szaunák felszerelt­sége természetesen erősen külön­bözhet. A szauna szíve és hőköz­pontja a tűzhely. Vidéken fával fűtöttet használnak, városi körül­mények között elektromos kályhát építenek be. A tűzhely tetején ele­gendő követ kell felhalmozni, hogy a vízzel locsolva gőzt fejlesszen és megfelelően nedvessé tegye a kam­ra levegőjét. (A finnek szerint az a megoldás, amit néha külföldön újabban alkalmaznak, hogy a gőz­kamrában padlószőnyeget alkal­maznak és kő nélkül fejlesztenek gőzt — megcsúfolása az eredeti szaunának, nem is érdemli meg ezt az elnevezést.) A valódi finn szaunában a leve­gő hőmérséklete a fürdőzők fejma­gasságában 80—100 Celsius-fok és fontos, hogy a légnedvesség meg­felelő legyen. (Szakszerűen megha­tározva egy köbméterre 40—70 gramm vízgőz jusson.) A tapasztalt szaunázók megjegy­zik, hogy a szaunázás egyéni él­mény, nem az a feladat, hogy a merev szabályokat bárki betartsa, hiszen mindenki saját bőrén és légzőszervein érzi, megfelelő-e a hőfok és a levegő páratartalma. A szauna fontos tartozéka a szaunaseprő, nyalábba kötött le­veles nyírfagally. Ha ezzel könnye­dén csapkodjuk magunkat, meg­gyorsíthatjuk az izzadást, és kelle­mes illat lesz körülöttünk. Finnországban a szaunának so­hasem volt státusszimbólum jel­lege. Ezt — egyebek között — az is bizonyítja, hogy az országban a négy és fél millió lakos számá­ra több mint egymillió szauna lé­tezik. A finn ember átlagosan egy­­szer-kétszer szaunázik hetente, nyaralás idején naponta. A hatvanas évek végén hozzánk is elért a szaunadivat. A Főváro­si Fürdőigazgatóság néhány nyil­vános strandhoz (Széchenyi, Csil­lag­hegyi, Dandár utcai) tartozó részlegében szaunaszerű fürdő­zésre teremtett lehetőségeket. (A „szerű” meghatározást megköve­teli az igazság, mert ezek „isten­­igazában” nem szaunák, inkább csak „hevülésre” adnak módot.) Népszerűségük mégis gyorsan nőtt: a Széchenyi, fürdőben például a napi háromezer fürdőzőből leg­alább kétezren igénybe veszik a szaunát is. Ugyanakkor az egyet­len helyen, a Király fürdőben, ahol valódi szaunázásra van lehe­tőség, kevés a vendég, igaz, hogy ott külön kell fizetni ezért az él­vezetért. — A magyar fürdőkultúrába — mondja Horváth József, a fürdő­igazgatóság műszaki-gazdasági ta­nácsadója — még nem épült be a szauna. Ráadásul az igazi finn szauna speciális technológiát igé­nyel, ami igen költséges. A szaunát intézményesen nálunk inkább né­hány sportlétesítményben, a szállo­daipar új központjaiban és speciá­lis gyógyfürdőkben tartanak fent. Közben a szauna megkezdte hó­dítását a közép-európai magánház­építők között is. A Német Szövet­ségi Köztársaságban például — a négyezer nyilvános szauna mel­lett — nyolcvanezer magánlakás­ban van már külön épített szauna. Nálunk egyelőre inkább a külföl­di kiküldetésből hazatérők hoz­nak magukkal drágán vásárolt, házi szaunát. A tervek szerint a ráckevei Aranykalász Mgtsz melléküzemága kezd hozzá nyugatnémet licenc alapján a szauna szívének, a kály­háknak a gyártásához. Nehezíti a feladatot, hogy szigorú szabvány­előírásoknak kell megfelelni. Min­denesetre többszörösen veszélyes a szaunabarkácsolás, mert fürdőzés közben az elektromosságtól kezd­ve az egészségügyi kívánalmakig sokféle — jogos — követelmény­nek kell eleget tenni. Szaunaszabályok A magán- és nyilvános szauná­kat igénybe vevők számára befeje­zésül álljon itt a Finn Szauna Társaság ajánlásának néhány fi­gyelemreméltó megállapítása: A szaunában ruhánkkal együtt a kapkodást és a sietséget is vessük le! A szaunázáshoz időre van szükség. Szaunázás után a könnyű, enyhén sós harapnivaló jobban esik mint az édes ételek. Italként szaunázás után gyümölcslevet vagy sört fogyasszunk, mert a nehéz ételek és erős italok rontják a közérzetet. A szaunában kerüljük a virtuskodást a forró gőzzel. Szív­beteg és akiknek magas a vér­nyomása, kerüljék a nagy hőmér­séklet-változást és a hideg vizet a forró gőz után! Az sem véletlen, hogy a szau­naszabályok között ilyen figyel­meztetés is olvasható: „Gondol­junk másokra is! Azokra, akikkel együtt fürdünk — ne zavarjuk őket hangoskodással, engedjük él­vezni a szauna nyújtotta nyugal­mat — és ne feledkezzünk meg azokról, akik utánunk jönnek für­deni, óvjuk a berendezést és tisz­tán hagyjuk ott az ülő- és fekvő­helyeket !” Érdekes, hogy ezeket a szokásos kérdéseket mindenki komolyan veszi. Figyelemre méltó, hogy a hazai szaunák is tisztábbak, mint a fürdők más részei. PÁLOS MIKLÓS Zweigwerk West Meissnerstr 17 4190 Kim« W 02821/26031 Saunabau GmbH & Co. Medizinische Technik Zweigwerk Nord Am Buschtetd 10/2 3043 Schneverdingen Tel 05193/1027 Schweit 042/214550 Österreich 02 22/55 816< 05335/23 30 SZAUNAHIRDETÉS A DER SPIEGELBŐL Az NSZK-ban nyolcvanezer magánlakásban van szauna Energiequelle Klafs-Sauna JHWMj| jnref *N*än< itt 64 1% 26-29 hí hJBhhH UHF Übrig***'- Klafs isi ganz in ihrer Nähe. Stammhaus Klafs-: M70 Schwab. Ha8 fei. 07 91/510 26-29 MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai P. u. 14. 1085 Telefon: 137-660. Telex: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1396 Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő. GARDOS MIKLÓS h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: TILL IMRE igazgató 81.2310/2—44. — Zrínyi Nyomda, Budapest F. v.: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956 1981. NOVEMBER

Next