Magyarország, 1982. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-07 / 6. szám

A vagány leendő kismamát né­mi aggodalommal csodálták az üdülőben: 18 fokos vízben is nagyokat úszott, ott volt jóko­ra hasával a röplabdapályán, és becsülettel végigugrálta a meccset. A bárban pedig hajnalig itta a gin-tonicot és rock and rollozott. Az ifjú férj büszkélkedett: lám, egy talpraesett nő nem kényeske­­dik, nem csinál gondot a terhes­ségből. Sajnos, rosszul végződött a nya­ralás. A baba kis súllyal, hat és fél hónapra született, mindössze másfél órát élt. A tájékozatlanság, a felelőtlen­ség szerencsére nem mindig vezet hasonló tragédiához. Ám van va­lami, ami kétségkívül elgondol­kodtató. Ahhoz, hogy valaki pél­dául autót vezethessen, hosszú hó­napokon át elméleti és gyakorlati tanulmányokat kell folytatnia. Gyermeket szülni és fölnevelni nyilván egyszerűbb az autóvezetés­nél, mert ehhez nem szükséges semmiféle „jogosítvány”. Gyakor­latilag szülővé válhat mindenki, aki nemző- és fogamzóképes, ak­kor is, ha analfabéta, ha teljesen tudatlan, ha a lelke mélyén tit­kon azt reméli, gyermekét talán mégiscsak a gólya hozza. „Élőbabázás” ? A közhiedelem ma is úgy tart­ja, a­­szülőség nem mesterség, amit külön tanulni kéne, hanem afféle tudomány, amibe menet közben ki-ki belejön magától is. A második, a harmadik gyer­meknél nyilván csakugyan könyö­nyebb a helyzet. A hozzá nem ér­tés, a tudatlanság kárát sajnos mindig az első gyermek látja. Fi­gyelemre méltó adat, hogy száz elhalálozó csecsemő közül átlag 75—80 első gyermek. Nem tagadható, hogy az általá­nos és középiskolákban az utóbbi húsz év során hatalmas változá­sok mentek végbe. Hosszas peda­gógiai, módszertani viták eredmé­nyeképpen bizonyos témák meg­szűntek tabuk lenni. A szexuali­tás, a fogamzás, a nemi élet a tananyag része lett. Sok minden­ről tájékoztat a heti­, havi lapok „Az orvos válaszol” rovata. Újra kiadták a „Ráma Szutrá”-t, dr. Fritz Kahn könyvét, „A szerelem iskolájá”-t, se szeri, se­­ száma azoknak a régebbi vagy újabb könyveknek, kiadványoknak (még lexikon is készült e tárgykörben), amelyek a szexuális élet titkait is­mertetik. Elmondható: manapság úgyszól­ván süketnek, vaknak, analfabé­tának kell lennie annak a fiatal­nak, aki nem ismeri meg idejeko­rán a nemi élet csínját-bínját; aki ne fújná mint a leckét a fo­gamzás, a terhesség, a szülés élet­tani ismérveit és mechanizmu­sát. A baj inkább abból adódik, hogy az ifjú szülőnek mindenekelőtt pelenkáznia, szoptatnia, büfiztet­­nie, fürdetnie kéne, ám az ilyes­mit manapság nemigen tanítják az iskolában. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a fiatalok tájé­koztatása során jóval több szó esik a különben nem kevésbé fon­tos nemi örömszerzés technikájá­ról és a nem kívánt terhesség megelőzéséről, mint a gyermek vá­­rásáról­, méltó fogadásáról és ápolásának, nevelésének praktikus fogásairól. Sok pedagógus úgy vé­li, hogy ez a téma még nem is­kolába való, a 14—18 éveseket nem is érdekli az „élőbabázás”. Az élet azonban azt bizonyítja, hogy igen sok fiatal lány a ba­baápolás tudományának lényege­sen hamarább venné hasznát az életben, mint más egyéb, iskolá­ban tanultaknak. A kerületi védőnek a megmond­hatói: ha nincs a közelben nagy­mama, gyakran micsoda sokk az ifjú szülőnek az első baba érke­zése. Alig merik kézbe venni, meg­fürdetni; éjjel a rácsos ágyhoz lo­­pózva lesik, lélegzik-e. Ha sír a baba, fogalmuk sincs, mi baja le­het; van úgy, hogy kétségbeesé­sükben ők is vele könnyeznek. Ügyetlenül öltöztetik, pelenkázzák, nem tudják tisztán tartani a bő­rét, vagy fölöslegesen viszik or­voshoz, olykor viszont akkor sem, amikor életbevágóan fontos volna. Az etetés is nagy gond, mit kell tenni, ha kevés a tej, mit, ha túl sok. A Vöröskereszt, a Hazafias Népfronttal karöltve fölismerte: a csecsemőgondozási tanfolyamoknak leginkább a gyermek születése előtt van jelentőségük, ezért tan­évről tanévre fölajánlkoznak az iskolákban; ha kívánják, osztály­­főnöki órák keretében ismertetik a tanfolyam anyagát. „Tanulószülő” Számok: az 1980—81-es tanévben 28 457 általános iskolás, 9150 kö­zépiskolás és 355 főiskolás, egyete­mi hallgató vett részt a Vöröske­reszt csecsemőgondozási tanfolya­mán, összesen közel 38 000 fiú és lány. Lelkesedésre még sincs ok, mert az említett tanévben a szó­ban forgó iskolatípusokban közel másfélmillió diák tanult. Az­ isko­laigazgatók többsége azonban nem tartott igényt a gyermekápolási tanfolyamra; úgy vélte, ez nem az iskola feladata. Ha az iskola nem segít, hol oko­sodjék hát a „tanulószülő”? Hang­súlyozottan szülőről szólunk, hi­szen a fiatal apák manapság szí­vesen részt vállalnak a babael­­látásból­. (Nyugaton egyre több kórházban az apa a szülés­ köz­ben is jelen lehet.) Értelmes, gyer­mekük érkezésére tudatosan föl­készülő szülők a könyvtárakban, a könyvesboltok polcain sok hasz­nos olvasmányt találhatnak. Dr. Pichler Emma „Anyák könyve” cí­mű műve már sok kiadást megért. Dr. Benjamin Spock „Csecsemő­gondozás, gyermeknevelés”, továb­bá Dr. Ranschburg Jenő „Szülők lesznek” című munkáját is jó szív­vel lehet ajánlani. Szerencsések a most gyermeket várók, mert a te­levízió Szülők iskolája című soro­zata számos jó tanáccsal szolgál. Hátránya azonban sajnos a leg­jobb könyvnek is van: kérdezni nem lehet tőle, nem tud személyre szóló választ, tanácsot adni a gon­dot okozó kérdésekkel kapcsolat­ban. A Vöröskereszt és a Hazafias Népfront munkatársai négy me­gyére és a fővárosra kiterjedő rep­rezentatív vizsgálata azt igazolta: az első gyermek fogadása, az ön­álló háztartásvezetés körül alap­vető hiányosságok mutatkoznak. Már csak azért is, mert az első gyermek a házasságok mintegy 90 százalékában az esküvőt követő két esztendőn belül érkezik. Általában ezekre az évekre esik a teljes élet­formaváltás, a fészekrakás, az ön­álló háztartás kialakítása, a ma­gukról való gondoskodás megta­nulásának feszültségektől sem mentes időszaka. A gondokat csak hatványozza a baba érkezése. Az iskolában tanult tudomány pedig, valljuk be, nem sokat segít. Nem készít föl a felnőtt életre, a gazdálkodásról, az idő-, a pénz­beosztásról, a főzésről szó sem esik, a hozzáértés hiánya pedig sok családi konfliktus okozója lehet. 1980-ban 254 000 nő vette igény­be a gyermekgondozási segélyt, az 1—3 éves gyermekek 55 száza­lékát nevelték ily módon. Mégis az első év leteltével a legtöbb anya visszakívánkozik a munka­helyére, „kipihenni az anyaság fáradalmait”. A Vöröskereszt színes, érdekes programú kismamaklub-hálózatot létesített, ahol filmvetítés és diapo­­ráma műsor kíséretében nőorvo­sok, pszichológusok, gyermekorvo­sok tartanak előadást a terhesség­ről, a szülésről, a baba gondozá­sáról, etetéséről, öltöztetéséről és még sok más tudnivalóról. A kritikus első év Főleg az a baj a kismamaklu­bokkal, hogy létezésükről sokan csak a baba megszületése után szereznek tudomást. A fiatal anyák éppen a szülést követő első évben nehezen tudnak kimozdulni ott­honról. Pedig éppen ilyenkor kel­ne el a legtöbb segítség és jó ta­nács. A kismamaklubok szervezői ugyan általában gondoskodnak gyermekmegőrzésről az előadások idején, ám az sem titok, hogy a gyermekorvosok általában ellen­zik, ha az egy éven aluli kicsinye­ket összezárják. Az egy-két órára való gyermekmegőrzés leginkább a már járó, beszélő gyerekeknek való. A megoldás nyilvánvaló és egy­szerű: a felnőtt élet során haszno­sítható tudást idejekorán kell el­sajátítani. Lehetőleg még az isko­lapadban, a családi életre nevelés című tantárgy során. BEDECS ÉVA 29 MAGYARORSZÁG ________ 1982/6 Családvédelem Kismamatudomány Terhesség, rock and rollal Figyelmeztető gyermekhalandóság PELENKÁZÓ APA 18 fokos vízben is nagyokat úszott Megjelent a mezőgazdasági könyvhónapra Állattenyésztési KÍSÉRLETEK TERVEZÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE Szerkesztette: Czakó József Balás Géza-Sáringer Gyula: KERTÉSZETI KÁRTEVŐK Fenyvesi László-Göblös Gábor- Kulcsár Péter—Papp Zoltán: A VÍZSZINTESEN UTÓ­RÁZÓ RENDSZERŰ SZÜRETELŐGÉPEK MUNKAMINŐSÉGI ÉS TELJESÍTMÉNYMUTATÓINAK NÖVELÉSI LEHETŐSÉGEI Fejér Piroska: A SZŐLŐ- ÉS BORTERMELÉS MAGYARORSZÁGON (1848-ig) Kassay László: A MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK HASZNÁLATI ÉRTÉKE Somos András: A PAPRIKA 2., átdolgozott és bővített kiadás Surányi Sándor: AZ INDIAI AGRÁRKÉRDÉS AKADÉMIAI KIADÓ Budapest

Next