Magyarország, 1982. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-07 / 6. szám
A vagány leendő kismamát némi aggodalommal csodálták az üdülőben: 18 fokos vízben is nagyokat úszott, ott volt jókora hasával a röplabdapályán, és becsülettel végigugrálta a meccset. A bárban pedig hajnalig itta a gin-tonicot és rock and rollozott. Az ifjú férj büszkélkedett: lám, egy talpraesett nő nem kényeskedik, nem csinál gondot a terhességből. Sajnos, rosszul végződött a nyaralás. A baba kis súllyal, hat és fél hónapra született, mindössze másfél órát élt. A tájékozatlanság, a felelőtlenség szerencsére nem mindig vezet hasonló tragédiához. Ám van valami, ami kétségkívül elgondolkodtató. Ahhoz, hogy valaki például autót vezethessen, hosszú hónapokon át elméleti és gyakorlati tanulmányokat kell folytatnia. Gyermeket szülni és fölnevelni nyilván egyszerűbb az autóvezetésnél, mert ehhez nem szükséges semmiféle „jogosítvány”. Gyakorlatilag szülővé válhat mindenki, aki nemző- és fogamzóképes, akkor is, ha analfabéta, ha teljesen tudatlan, ha a lelke mélyén titkon azt reméli, gyermekét talán mégiscsak a gólya hozza. „Élőbabázás” ? A közhiedelem ma is úgy tartja, aszülőség nem mesterség, amit külön tanulni kéne, hanem afféle tudomány, amibe menet közben ki-ki belejön magától is. A második, a harmadik gyermeknél nyilván csakugyan könyönyebb a helyzet. A hozzá nem értés, a tudatlanság kárát sajnos mindig az első gyermek látja. Figyelemre méltó adat, hogy száz elhalálozó csecsemő közül átlag 75—80 első gyermek. Nem tagadható, hogy az általános és középiskolákban az utóbbi húsz év során hatalmas változások mentek végbe. Hosszas pedagógiai, módszertani viták eredményeképpen bizonyos témák megszűntek tabuk lenni. A szexualitás, a fogamzás, a nemi élet a tananyag része lett. Sok mindenről tájékoztat a heti, havi lapok „Az orvos válaszol” rovata. Újra kiadták a „Ráma Szutrá”-t, dr. Fritz Kahn könyvét, „A szerelem iskolájá”-t, se szeri, se száma azoknak a régebbi vagy újabb könyveknek, kiadványoknak (még lexikon is készült e tárgykörben), amelyek a szexuális élet titkait ismertetik. Elmondható: manapság úgyszólván süketnek, vaknak, analfabétának kell lennie annak a fiatalnak, aki nem ismeri meg idejekorán a nemi élet csínját-bínját; aki ne fújná mint a leckét a fogamzás, a terhesség, a szülés élettani ismérveit és mechanizmusát. A baj inkább abból adódik, hogy az ifjú szülőnek mindenekelőtt pelenkáznia, szoptatnia, büfiztetnie, fürdetnie kéne, ám az ilyesmit manapság nemigen tanítják az iskolában. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a fiatalok tájékoztatása során jóval több szó esik a különben nem kevésbé fontos nemi örömszerzés technikájáról és a nem kívánt terhesség megelőzéséről, mint a gyermek várásáról, méltó fogadásáról és ápolásának, nevelésének praktikus fogásairól. Sok pedagógus úgy véli, hogy ez a téma még nem iskolába való, a 14—18 éveseket nem is érdekli az „élőbabázás”. Az élet azonban azt bizonyítja, hogy igen sok fiatal lány a babaápolás tudományának lényegesen hamarább venné hasznát az életben, mint más egyéb, iskolában tanultaknak. A kerületi védőnek a megmondhatói: ha nincs a közelben nagymama, gyakran micsoda sokk az ifjú szülőnek az első baba érkezése. Alig merik kézbe venni, megfürdetni; éjjel a rácsos ágyhoz lopózva lesik, lélegzik-e. Ha sír a baba, fogalmuk sincs, mi baja lehet; van úgy, hogy kétségbeesésükben ők is vele könnyeznek. Ügyetlenül öltöztetik, pelenkázzák, nem tudják tisztán tartani a bőrét, vagy fölöslegesen viszik orvoshoz, olykor viszont akkor sem, amikor életbevágóan fontos volna. Az etetés is nagy gond, mit kell tenni, ha kevés a tej, mit, ha túl sok. A Vöröskereszt, a Hazafias Népfronttal karöltve fölismerte: a csecsemőgondozási tanfolyamoknak leginkább a gyermek születése előtt van jelentőségük, ezért tanévről tanévre fölajánlkoznak az iskolákban; ha kívánják, osztályfőnöki órák keretében ismertetik a tanfolyam anyagát. „Tanulószülő” Számok: az 1980—81-es tanévben 28 457 általános iskolás, 9150 középiskolás és 355 főiskolás, egyetemi hallgató vett részt a Vöröskereszt csecsemőgondozási tanfolyamán, összesen közel 38 000 fiú és lány. Lelkesedésre még sincs ok, mert az említett tanévben a szóban forgó iskolatípusokban közel másfélmillió diák tanult. Az iskolaigazgatók többsége azonban nem tartott igényt a gyermekápolási tanfolyamra; úgy vélte, ez nem az iskola feladata. Ha az iskola nem segít, hol okosodjék hát a „tanulószülő”? Hangsúlyozottan szülőről szólunk, hiszen a fiatal apák manapság szívesen részt vállalnak a babaellátásból. (Nyugaton egyre több kórházban az apa a szülés közben is jelen lehet.) Értelmes, gyermekük érkezésére tudatosan fölkészülő szülők a könyvtárakban, a könyvesboltok polcain sok hasznos olvasmányt találhatnak. Dr. Pichler Emma „Anyák könyve” című műve már sok kiadást megért. Dr. Benjamin Spock „Csecsemőgondozás, gyermeknevelés”, továbbá Dr. Ranschburg Jenő „Szülők lesznek” című munkáját is jó szívvel lehet ajánlani. Szerencsések a most gyermeket várók, mert a televízió Szülők iskolája című sorozata számos jó tanáccsal szolgál. Hátránya azonban sajnos a legjobb könyvnek is van: kérdezni nem lehet tőle, nem tud személyre szóló választ, tanácsot adni a gondot okozó kérdésekkel kapcsolatban. A Vöröskereszt és a Hazafias Népfront munkatársai négy megyére és a fővárosra kiterjedő reprezentatív vizsgálata azt igazolta: az első gyermek fogadása, az önálló háztartásvezetés körül alapvető hiányosságok mutatkoznak. Már csak azért is, mert az első gyermek a házasságok mintegy 90 százalékában az esküvőt követő két esztendőn belül érkezik. Általában ezekre az évekre esik a teljes életformaváltás, a fészekrakás, az önálló háztartás kialakítása, a magukról való gondoskodás megtanulásának feszültségektől sem mentes időszaka. A gondokat csak hatványozza a baba érkezése. Az iskolában tanult tudomány pedig, valljuk be, nem sokat segít. Nem készít föl a felnőtt életre, a gazdálkodásról, az idő-, a pénzbeosztásról, a főzésről szó sem esik, a hozzáértés hiánya pedig sok családi konfliktus okozója lehet. 1980-ban 254 000 nő vette igénybe a gyermekgondozási segélyt, az 1—3 éves gyermekek 55 százalékát nevelték ily módon. Mégis az első év leteltével a legtöbb anya visszakívánkozik a munkahelyére, „kipihenni az anyaság fáradalmait”. A Vöröskereszt színes, érdekes programú kismamaklub-hálózatot létesített, ahol filmvetítés és diaporáma műsor kíséretében nőorvosok, pszichológusok, gyermekorvosok tartanak előadást a terhességről, a szülésről, a baba gondozásáról, etetéséről, öltöztetéséről és még sok más tudnivalóról. A kritikus első év Főleg az a baj a kismamaklubokkal, hogy létezésükről sokan csak a baba megszületése után szereznek tudomást. A fiatal anyák éppen a szülést követő első évben nehezen tudnak kimozdulni otthonról. Pedig éppen ilyenkor kelne el a legtöbb segítség és jó tanács. A kismamaklubok szervezői ugyan általában gondoskodnak gyermekmegőrzésről az előadások idején, ám az sem titok, hogy a gyermekorvosok általában ellenzik, ha az egy éven aluli kicsinyeket összezárják. Az egy-két órára való gyermekmegőrzés leginkább a már járó, beszélő gyerekeknek való. A megoldás nyilvánvaló és egyszerű: a felnőtt élet során hasznosítható tudást idejekorán kell elsajátítani. Lehetőleg még az iskolapadban, a családi életre nevelés című tantárgy során. BEDECS ÉVA 29 MAGYARORSZÁG ________ 1982/6 Családvédelem Kismamatudomány Terhesség, rock and rollal Figyelmeztető gyermekhalandóság PELENKÁZÓ APA 18 fokos vízben is nagyokat úszott Megjelent a mezőgazdasági könyvhónapra Állattenyésztési KÍSÉRLETEK TERVEZÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE Szerkesztette: Czakó József Balás Géza-Sáringer Gyula: KERTÉSZETI KÁRTEVŐK Fenyvesi László-Göblös Gábor- Kulcsár Péter—Papp Zoltán: A VÍZSZINTESEN UTÓRÁZÓ RENDSZERŰ SZÜRETELŐGÉPEK MUNKAMINŐSÉGI ÉS TELJESÍTMÉNYMUTATÓINAK NÖVELÉSI LEHETŐSÉGEI Fejér Piroska: A SZŐLŐ- ÉS BORTERMELÉS MAGYARORSZÁGON (1848-ig) Kassay László: A MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK HASZNÁLATI ÉRTÉKE Somos András: A PAPRIKA 2., átdolgozott és bővített kiadás Surányi Sándor: AZ INDIAI AGRÁRKÉRDÉS AKADÉMIAI KIADÓ Budapest