Magyarország, 1982. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-27 / 26. szám

Az ipar és a kereskedelem között sajátos holtverseny alakult ki a cipőellátás és lakberendezés területén. E két té­makörben szinte ördögi körnek látszik, hogy az illetékesek elvi egyetértése ellenére (a célokat il­letően nagyon is nincs vita) a gya­korlatban a vevőigények kielégí­tésében, a választék bővítésében évek óta szinte semmi sem vál­tozik. Különösen érthetetlen ez a­­lakástextíliák és a függönyök ese­tében, hiszen nem alapanyag-, vagy kapacitáshiány akadályozza a hőn áhított változást. Az igazsághoz tartozik, hogy függönyügyben könnyű adatokkal és helyzetjelentésekkel ügyesked­ni, mert a függöny fogalma egy­re különfélébb lakástextília-faj­tákat foglal magában Csendesülő csipke vita Különösebb szakszótári fejtege­tés nélkül a függöny szó alatt a könnyű, többnyire csipkeanyagból készült textíliát, értjük. Ugyan­akkor manapság — a zsaluk és redőnyök nélküli lakások korá­ban — legalább olyan fontos a többnyire nehezebb anyagból ké­szült sötétítő-, vagy fényelzáróként emlegetett függöny. E két na­gyobb csoporton belül is sokfélét különböztethetünk meg, de ezút­tal termékismertetés helyett in­kább a függöny útját próbáljuk követni. A könnyű csipkefüggönyök kö­rül csendesülő vitának az a ma­gyarázata és egyben tanulsága, hogy a vevő sohasem azért porol, mert az jólesik neki, hanem mert valóban nem találja meg azt, amit — éppen a sokféle hirdetés, reklám és tájékoztatás alapján — jogosan megvehetőnek képzel. Senki sem azért indul vásárolni, hogy okot keressen a panaszko­dásra, hanem szeretné élvezni a választás örömét, és azt, hogy el­képzeléseit— pénztárcájához mér­ten — valóra is tudja váltani. Bosszankodásra — és ez nem egyedül függönyre érvényes — különösen az ad okot, hogy lát­szólag a boltok tele vannak áru­val, és mégsem lehet kapni azt, amire a vevőnek igazán igénye van. A közelmúltban rendezett füg­­gönyankéton (mert ilyen is volt) az egyik nagypiari vállalat veze­tője mint valami rendkívüli fel­­ sötétítő­­en függönyök fedezést állapította meg: „A hazai függönypiac felvevőképességé­nek fejlődése lassúbb volt, mint amilyent a gazdaságosság megkí­vánt. Ezért vállalatunknál olyan új technológiák alkalmazását kel­lett bevezetni, amelyek révén a gyártott termékek­­bel- és kül­földön egyaránt értékesíthetők.’’ örülhetünk tehát, hogy — bár nem a lakáskultúra fejlődésének jóvoltából, de a gazdaságosság nyomására — könnyű függönyfaj­tákból jelentősen javult a kíná­lat. A hazai függönygyárak min­dent megtettek, hogy adott tech­nikai, technológiai lehetőségeik­­­hez képest versenyképesek legye­nek, elsősorban az exportban. Sze­rencsére ennek megvolt a ked­­­vező hatása a belföldi kínálatra, is. Igaz, éveknek kellett eltelnie," amíg a modernebb fajtákból, a többféle mintával készülő füg­gönyökből a kereskedelem is meg­felelő mennyiséget igényelt. Pedig akad közben olyan csipkefüggöny (például a győriek Gardénia füg­gönye), amely gyártmányfejlesz­tési pályázaton is díjat nyert. Az említett függönyankéton a BÉTEX képviselőjének véleménye szerint a korábban tapasztalt nagyarányú kereslet 1980-ban ro­hamosan csökkent, ennek követ­keztében a kereskedelemben ha­talmas raktárkészletek keletkeztek. Ugyanakkor a keresett, úgyneve­zett jacquardfüggöny­ből az igé­nyeket nem tudták kielégíteni. Ez a helyzet máig sem változott. Szerinte ez azzal is magyarázha­tó, hogy a hagyományos és a jacquardtermékek között nincs számottevő árkülönbség, így a ve­vő inkább a dús mintázatú ter­méket vásárolná meg. Érdemes szó szerint idézni­ a következőket: „Nem a vevő ízlé­sét kell kifogásolnunk, hogy az üzletekben kapható, olykor nem éppen modern, ízléses jacquard­­függönyt keresi, hanem közös fel­adatunk, hogy olyan választékot teremtsünk, amely a lakás belső harmóniáját előnyösen kiegészítő függönyök iránti kéréslér kielégí­tését teszi lehetővé.” Két piros csík A lakberendezés egész területén az együttműködés szükségessége fokozottan kívánatos, főleg ami a nehéz, úgynevezett fényelzáró függönyöket illeti. Ezeknek anya­ga, mintája is általában jellegze­tesebb, így tehát még inkább meg­kívánja a berendezéssel, a többi lakástextíliával való összhangot. Tagadhatatlan, az elmúlt évek­ben voltak bizonyos kezdeménye­zések, hogy az ipar megteremtse a harmonikus­­lakberendezés lehe­tőségét legalább függönyválaszték tekintetében. A Pamutnyomóipari Vállalat például arra is vállalko­zott, hog Frézia és Carlos elneve­zésű függönyeit egymáshoz han­golt mintával gyártsa, hogy azo­nos motívumok legyenek a köny­­nyű és a nehéz, tehát a csipke- és a sötétítőfüggönyön. És noha ki­váló minősítés­t kaptak e gyárt­mányok, mindez kevés volt ah­hoz, hogy a kereskedelem na­gyobb mennyiséget vegyen át be­lőlük. A sötétítőfüggönyök választék­­ának gazdagításában a Lenfonó és Szövőipari Vállalat példát mu­tatott, bár az eredményt nagyobb­részt csak a gyár mintázó részle­gében lehet látni, ott még nem vette el senkinek a kedvét a ke­reskedelem érthetetlen merevsége: csak jacquardfüggöny­ből 20-féle mintájú (10—15 színváltozatban), filmnyomott, sötétítő függönyből pedig több mint 100-féle mintájú (5—10 színváltozatú) anyag vár­ja, hogy a belföldi kereskedelem közreműködésével eljusson a ve­vőig. Tárgyilagos bizonyítékként — „a hiba a kereskedelem készülé­kében van” — éppen a Lenfonó által megrendelt közvélemény-ku­tatás adatai szolgálnak. Az Orszá­gos Piackutató Intézet vizsgálatá­ból ugyanis egyebek között kide­rül, hogy alapvető az eltérés a kiskereskedelmi boltvezetők és a vásárlók ítélkezése között. Amíg a boltvezetők szerint a Lenfone függönyanyagainak fogyasztói ára és választéka megfelelő, minősé­ge jó, addig a vásárlók körében gyűjtött vélemények erősen meg­oszlanak: a sötétítőfüggönyök árát 68 százalékuk tartotta meg­felelőnek, 25 százalékuk magas­nak, a választékot azonban 41 százalékuk határozottan szűknek minősítette. A gyár a közvélemény-kutatást figyelembe véve foglalkoztatja tervezőgárdáját, remélve, hogy modern termékeinek széles válasz­tékával előbb-utóbb eljut az or­szágos bolthálózatba. (A vállalat egy fővárosi és egy vidéki szak­boltja ezt a feladatot aligha lát­hatja el teljesértékűen.) A Lenfonó a mostani textilter­vező pályázatra is jó néhány anyagegyüttessel rukkolt ki; ezek például az abrosztól a függönyig azonos mintával teremthetnek já­tékos, harmonikus hangulatot a lakásban. A szombathelyi Textiltoiennálé­­ra benevezett anyagaiból pedig árusításra át akarta adni vala­mennyit a helyi áruháznak, de ott nem vállalták, hogy ilyen kis tétellel­ foglalkozzanak. Az áldat­lan állapot kárvallottai a vevők mellett a tervezők. Munkájuk ér­dekében a tájékoztatás minden csatornáját igyekeznek igénybe venni, hogy helyes irányba terel­jék a vásárlók lakberendezési íz­lését. Figyelemre méltóan nyilat­kozott erre vonatkozólag Pauli Anna textiltervező: „A vásárlók jó ízlésű szűk rétege abban re­ménykedik, hogy a külföldi vevők valamely okból lemondják az íz­léses árut, és akkor nekik is jut belőle. Legnagyobb gondom, hogy miképpen lehetne a hazai nép­művészet egyszerűségét vissza­csempészni a lakáskultúra, ezen belül a függönyök díszítő jellegé­be. Azt tapasztaltam, hogy az egyszerűség olykor gyanús. »Mi művészi két piros csíkban, vilá­gos alapon?« — kérdezik sokan, sajnos, a bolti eladók között is. Hallottam, amint a textíliákat, függönyanyagokat úgy kínálták az üzletekben, hogy maguk sem hit­tek abban: el lehet adni. Azt mondták a legszebb anyagokra, hogy »kísérlet«, s nem magyaráz­ták meg, mi az előnyük, milyen lakásokba illenek.” Sokan minderre csak legyinte­nek, mert könnyű a tervezőnek. De hol az a gyártó, aki még meg is valósítja az ízléses elképzelé­seket? Hadd álljon itt ugyan­csak a Lenfonónál szó szerint rög­zített ígéret: „Az elfogadott vagy benyújtott terv alapján vállaljuk, hogy két hónap múlva megren­delésre kész függönykollekciót állítunk össze, és negyed éven be­lül teljes lakástextília-összeállí­tást­­ szállítunk a megrendelőnek.” Ha a vevő bizonytalan A függönygyártó ipar egyik ve­zetője szerint: „Az a baj, hogy a vevő nem tudja, mit akar.” Kétségtelen, hogy ilyen vevő is van, de az ő bizonytalanságán az ipar és a kereskedelem segíthet, méghozzá elsősorban a boltokban található választékkal. Minden­esetre jó volna, ha legalább azok, akik már tudják, hogy milyen lakástextíliával akarják berendez­ni otthonukat, megtalálnák, amit keresnek. A közelmúltban rendezett lak­­berendezési kiállítással egy időben a Magyar Divatintézet vezetői be­számoltak egy újabb együttmű­ködési tervről. Ennek lényege, hogy az érdekeltek vállalják, minta és anyag szempontjából összhangban levő függönyt, tapé­tát, szőnyeg- és műanyagpadlót gyártanak, s ezt a kereskedelem­mel együttműködve a legrövidebb időn belül megfelelő mennyiség­ben a boltokba is eljuttatják. Re­mélhető, hogy az újabb együtt­működés a függönyökhöz szüksé­ges kiegészítőkkel, és a konfek­cionálással kapcsolatos gondokat is jelentősen csökkenti. PÁLOS MIKLÓS Lakás­berendezés Korszerűt vagy hagyományost ? ! Minták és anyagok harca Nem vette el senkinek a kedvét AZ AKADÉMIAI KIADÓ ÚJ KÖNYVEIBŐL ADY ENDRE ÖSSZES PRÓZAI MŰVEI 11. kötet: újságcikkek, tanulmányok VAJDA JÁNOS ÖSSZES MŰVEI 10. kötet, levelezés GERGELY ANDRÁS: EGY GAZDASÁGPOLITIKAI ALTERNATÍVA A REFORMKORBAN A fiumei vasút HÁRSFALVI PÉTER: AZ ÖNKORMÁNYZAT NYÍREGYHÁZÁN a XVIII—XIX. században FARKAS JÁNOS: A TUDOMÁNY TÁRSADALMI LÉNYEGE AKADÉMIAI KIADÓ, Budapest ■HIIIIIHI ■UllllH ~~1828---' 29 MAGYARORSZÁG 1982/26

Next